Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Mozi – Mortal Kombat (2021)

A videojáték-adaptációs átok újra lesújt.

A cikk SPOILEREKET tartalmaz!

Videojáték-adaptációk. Hollywoodban idestova harminc éve próbálkoznak egy minőségi feldolgozás tető alá hozásával, de hiába a rengeteg erőfeszítés és a még annál is több pénz, valahogy sosem jön össze az a bizonyos várva várt nagy áttörés. Erről a jelenségről lassan már könyvet lehetne írni, és a különböző félresikerült, rosszabbnál rosszabb, legjobb esetben is csupán az „egynek elmegy” kategóriába tartozó filmeket megvizsgálva a lehetséges miértek között egyaránt megtalálható az alapanyag felé mutatott tisztelet szinte teljes hiánya, és az, hogy maga az alapanyag nem rendelkezik normális cselekménnyel, aminek kiagyalását a nézők és a rajongók legnagyobb szerencsétlenségére pont olyan alkotók kapják meg, akik vagy nem ismerik az adott játékot, vagy csak simán inkompetensek a feladathoz. Ezek mellé nyugodtan oda lehet tenni a behatárolt technikai megoldásokat és az adott korra jellemző kezdetleges speciális effekteket, de miután már jó ideje magunk mögött hagytuk a kilencvenes évek fröccsöntött műanyag-trükkjeit és a díszletek orrfacsaró műterem-szagát, joggal gondolhatnánk azt, hogy legalább a képi világot illetően visszakaphatunk valamit az alapanyagból – de nem, még ennek ellenére sem akar megtörni az a hírhedt videojáték-adaptációs átok. Immáron 2021-et tapossuk, és azt követően, hogy még a tehetségesebb rendezők (Duncan Jones, Justin Kurzel) bicskája is beletört egy-egy próbálkozásba, lassan kezdünk eljutni ahhoz a már nem is annyira légből kapott és infantilis feltételezéshez, hogy talán nem véletlen, hogy rendre sikerül megerőszakolni az adott alapanyagot, és sokszor mintha kifejezetten direkt csinálnák az egészet. A legújabb Mortal Kombat mozifilm ebből a szempontból üdítő kivétel lehetett volna, és az előzeteseket látva tényleg úgy tűnt, hogy ezúttal végre megkapjuk azt, amire már nagyon-nagyon régóta várunk: ha egy mesterművet nem is, egy szórakoztató és dinamikus bűnös élvezetet mindenképpen.

Szokás szerint az alkotók fűt-fát megígértek, ahogy az ilyenkor lenni szokott: a játékokból ismerős karaktereket, helyszíneket, brutális bunyókat, vad tempót, az MK szériához teljes mértékben hű hangulatvilágot, és nem utolsó sorban vérben és belsőségekben fürdő kivégzéseket – és az sem volt elhanyagolható fegyvertény, hogy mindezt James Wan produceri felügyelete alatt, aki azért horrorjainak és blockbustereinek köszönhetően mégiscsak valaki a szakmában. Ennek ellenére a 2021-es Mortal Kombat szinte ugyanazoktól a problémáktól szenved, mint a legelső adaptáció, és nagyjából ugyanott tart, mint az 1995-ös film. Karakterek? Nos, inkább csak külsőleg az eredeti megfelelőikre hasonlító, egy-két mondatos háttértörténettel hanyagul felskiccelt biodíszletek vannak, akikről szinte semmit sem tudunk meg, de e téren valószínűleg úgy voltak vele, hogy amúgy is ismeri már őket a jó nép, minek komolyabb időt szánni a bemutatásukra – amiben mondjuk félig-meddig talán igazuk is van, mert a film elsősorban tényleg a hardcore MK-fanoknak készült. Csakhogy ezzel egyrészt az a baj, hogy nemhogy valami minimális emberarcot, de úgy összességében semmilyen értékelhető vonást sem sikerült megrajzolni nekik (Sub-Zero és Kano azért kellemes kivételek), és amikor megkísérlik, akkor is borzalmasan sül el (a teljesen új karakterként, egyben főhősként bevezetett Cole Young totálisan üres, funkciója kimerül annyiban, hogy vívódik, majd meglép a felelősség elől, és amikor visszajön, már ő dirigál mindenkinek), másrészt a karakterprezentálás egyesek esetében nagyjából összefoglalható annyival, hogy sokszor csak azért hoznak be egy-egy szereplőt, hogy aztán az egy perccel később halálát lelje (Goróval például csúnyán elbánik a film: az erős és hatalmas Shokan-herceg egy sufniban csapkod össze-vissza, aztán rövid időn belül meg is pusztul).

Helyszínek? A jelenetek legfőképp a Földön, sötét utcákon, még sötétebb sikátorokban, edzőtermekben és jellegtelen barlangokban játszódnak, a játékok világára jellemző díszletek és statiszták nélkül. Felejtsük el tehát az olyan emblematikus settingeket, mint Shang Tsung szigete vagy Shao Kahn gladiátor arénája, de magát a hagyományos értelemben vett Mortal Kombatet is, amelynek elvileg a történet lényegét kellene képeznie – mert bár a szereplők folyamatosan beszélnek róla, odáig már nem jutnak el. Bunyók, vad tempó és látványos koreográfia? Egy értelmes verekedés nincs a filmben, vészesen lagymatag az egész, már a fantáziátlan mozdulatok és a gyors vágások okán is – utóbbi miatt amúgy alig látsz valamit az egészből. Fatalityk? Az előbb leírt helyzet érvényesül itt is: össz-vissz kettő komolyabb kivégzés van a filmben, azokat is ellőtték már a trailerekben (amilyen kreatívak voltak a fatalityk a játékokban, különösen az utolsó két részben, talán érdemes lett volna az azokat kitaláló embereket felkérni tanácsadónak). Egyébiránt itt jön a képbe az a vélekedés, hogy nemhogy nehéz nagyvászonra adaptálni az MK-t, de összességében nem is lehet, hovatovább, teljesen felesleg. Ugye az MK-játékok mindig is a túltolt gore-ról és a jókora fekete humorral vegyített brutalitásról voltak híresek, ami miatt még a pozitív karakterek, ha echte pszichopatáknak nem is, de minimum erősen szadistának tűntek, ami egy videojátékban még nem is annyira zavaró (tegyük hozzá: ez hozzátartozik egy MK-game szellemiségéhez), nagyvászonra azért már elég problémás lenne átültetni. Márpedig, ha MK-filmet akarnak csinálni, az minimum elvárható lenne, hogy az adaptáció a lehető legjobban tükrözze az alapanyag felfogását – és ha erre nem képesek (az eddigi három film alapján eléggé úgy tűnik, hogy nem megy nekik), akkor meg nincs sok értelme.

Tudom-tudom, sarkítok. Igazából lehetne jó MK-filmet csinálni, és azt hihetnénk, hogy a jobb technikai feltételek és az 1995 óta levonásra váró tanulságok miatt az alkotók nem estek bele ugyanabba a hibába már ezredjére. Mégis: az a bizonyos áttörés sajnos még odébb van. A 2021-es Mortal Kombat olyan, mintha egy étteremben folyamatosan az ízletes főfogásra várnál, de mindig csak a köretet szolgálnák fel újra és újra. Csak vársz és vársz, várod, hogy végre tényleg úgy istenigazából egymásnak essenek a karakterek egy epikus fight keretein belül, tíz körmödet lerágod, amikor összekerül két ismerős ellenfél, akik bemutatkoznak, aztán harcolnak kb. öt percet, közben megvillantják sajátos képességeiket, benyögnek egy kultikus idézetet a játékból, aztán jórészt meghalnak, te pedig ugyanott vagy, ahol az elején: megint vársz és vársz, amíg jön a stáblista, és feleszmélsz, hogy az az ízletes főétel sosem fog megérkezni, az elemózsia legfinomabb részét pedig (a Scorpion vs. Sub Zero-prológust) meg már a legelején elfogyasztottad. Az új MK-film bátor lépés lehetett volna a minőségi videojáték-adaptációk felé, és egy ideig még én sem úgy fogtam fel, mint egy csalódást, hanem mint egy előremutató, de tökéletlen kísérletet – de a végső felismerés, hogy ennyire sem futotta, kijózanítóbb volt, mint egy savfürdő a Dead Pool arénájában. Mégis, azért van némi remény a javulásra: a járványhelyzet és a szép lassacskán újra feléledő mozizásnak köszönhetően a film elég szép sikereket arat, szóval a folytatás (a stúdió ugyanis trilógiát tervez belőle) talán valami viadalféleségét is hoz majd.

27 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nálam nem nyomta le a ’95-ös filmet: abban jók a harcok, a sztori tűrhető (akkor még nagyon minimál volt a sztori az MK játékokban is), a zenék kegyetlen jók, és az egész feelinges vhogy. Én gyerekként láttam először a moziban, nekem minden reményemet beváltotta, csak a vér hiányzott belőle.
    Volt benne kb. 2 gagyi poén, ami mai fejjel már cinkes, hogy benne van: nemrég néztem meg újra, 2x is 🙂

    A 2. rész vmi borzalom volt, gyerek fejjel is (sosem felejtem, pedig mennyire vártam): első rész 7/10, második rész 2/10 nálam kb.

    Ehhez képest az új rész olyan 5 pont. A “sztori” szembeköp mindent, a harcok sztem gagyibbak, ami ennyi év után minimum cinkes.
    A látvány összeségében nyilván sokkal jobb.
    Viszont nagyon hiányoltam belőle a számomra frankó zenéket, egyre sem emlékszem, ami adta volna.

    Na a szereplők 1 része meg: a béna Mileena, a vérgagyi Shang Tsung, Kano “képessége” (nem spoilerezek) rohadt cinkes dolgok voltak ebben a filmben.
    Goro nagyon badass lett.
    Viszont főszereplőnek kreáltak 1 új karaktert (vagy én nem játszottam azokkal a MK játékokkal, amikben ő benne volt), ezt nem értem miért kellett, és rossz is lett 🙂
    A nem-Reptile gyík izé is 1 új karakter akart lenni, vagy vmiről megint lemaradtam..
    Szóval kérdéses döntések sorozata.

    Pedig az első 10 perce nagyon jó lett, ott még csillogó szemekkel néztem az egészet 🙂 Ott úgy voltam vele, hogy na végre, megcsinálták!
    A “sztorit” meg min. a film felénél elengedték, addig is izzadtságszagú volt, aztán kb. úgy voltak vele, h. francba az egésszel, úgyis csak a harc meg a vér kell a népeknek biztos

    Nem bántam meg a megnézést, de nem bírom felfogni, hogyha az első 10 percet így össze lehetett hozni, mi lett a film többi részével?!

  2. Egyébiránt szerintem ez messze a legjobb Mortal Kombat mozi, és az egyik legjobb videojátékos adaptáció.

    1
  3. Őszintén megvallva nekem tetszett. Újdonságot már nem fognak tudni mutatni, mert szinte mindent ellőttek már a játékokban. A kivégzéseket hiába lőtték el a trailerekben már jó előre, valljuk be, mi másra számítottunk Kanotól, Liu Kangtől vagy Kung Laotól? Én egy dolgot keveslek a filmben, az pedig a “GET OVER HERE!!!”. Ha összevetjük a ’95-ös filmmel(annak folytatását meg sem merem említeni), ég és föld a különbség, bár az eredeti film nem volt annyira hulladék, mint a folytatása.

  4. Nem volt rossz. 🙂 Most -tegnap este- elkezdtem a 2020-as Scorpion-ra fókuszáló animációs filmet. Abban milyen darabolás megy! 🙂

    1
  5. Biztos velem van a baj, de én rohadtul élveztem a filmet. Nagyon jók voltak a jelmezek és a trükkök, kivéve a sok CGI vért. Hiányoztak a hangulatosabb helyszínek és a sztori sem volt nagy durranás, látszott, hogy csak “pilot” volt, illetve a vége is elég kapkodósra sikerült.
    De mindezek mellett is, nekem átjött az MK érzés, mondjuk az is igaz, hogy eleve alacsonyan volt a rész.
    Előtte direkt megnéztem a mindenki által nagyra becsült ‘95-ös filmet és ugyan én is azon nőttem fel, azért jócskán eljárt felette az idő, minden tekintetben. Úgyhogy aki azt hozza fel ellenpéldának, hogy bezzeg az… na hát az aztán bőven nevetséges.

  6. Én azt a kérdést tenném fel, hogy szerinted milyen lenne egy ideális Mortal Kombat film. (Ezzel még véletlenül sem mondom, hogy ez az volt.)

    • Legyenek benne normális karakterek, jól megírt párbeszédek (nem kellenek Shakespeare-szintű dialógusok, de azért lehessen érezni, hogy hús-vér karakterekről van szó, nem papírmasé-figurákról), MK-játékokra jellemző hangulat és helyszínek, jól megkoreografált, látványos bunyók, és kreatív kivégzések. Pont ezek hiányoznak a filmből. Sőt, megkockáztatom: ha legalább minőségi bunyók lennének benne, akkor még egy bűnös élvezetnek elmenne. De így…

      1
  7. Nekem lényegében nem volt bajom a filmmel, plusz szerintem most kicsit belelovaltad magad a kritikus megmondóember szerepébe. A főfogás, amire vártál, az utolsó Mortal Kombat bajnokság lesz, amit a filmben végig emlegetnek, és szépen meg is ágyaznak neki.

    • Az oké, de lehetett volna benne valami “viadalféleség”, ha már Mortal Kombat. Így kb olyan, mint egy tévésorozat pilotja. Csak ezzel az a baj, hogy mostanában majdnem minden film csak azért van, hogy felvezessen minimum két folytatást, amik lehet, hogy el sem készülnek, ha az első rész nem hozza az elvárhatót anyagilag.

      • Szerintem “viadalféleség” pont volt benne, ráadásul azt is felvezették, mire készül Shang Tsung.

        • Ennek a felvezetésnek az lett az eredménye, hogy a film nem tud megállni a saját lábán. Pont ezt cseszik el legtöbbször, hogy csak ígérgetnek, ígérgetnek, aztán abból vagy nem lesz semmi (mert már a legelső rész megbukik), vagy ha lesz is, annak nagyobb a füstje, mint a lángja.

          1
    • “kicsit belelovaltad magad a kritikus megmondóember szerepébe”
      Szerintem egyáltalán nem, én pl. kifejezetten rühellem az ilyen megmondóember kritikákat, de ez szerencsére a közelében sem volt ennek.
      Nagyon korrekt kritika volt ez szvsz.

      1
      • Nem tudom, mennyire reprezentatív a PSC közönsége, de én csak olyan kommenteket látok, akiknek inkább tetszett a film, mint nem.

        • Viszont máshol meg vagy szerényen nyilatkoznak róla, vagy szidják, mint a bokrot.

          • Mondjuk manapság nagyobb divat szidni bármit, minthogy adott esetben a pozitív dolgait ismertetnék egy adott produktumnak – és ezt most általánosságban értem, nem feltétlenül erre a filmre.