Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

MONSTER HUNTER RISE (PS5, PS4)

Az új szörnyvadász kaland Nintendóról PlayStationre emelkedik fel!

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

A Capcomot legtöbben a Resident Evil játékokkal azonosítják, azonban a cégnél virágzik egy olyan franchise is, ami egyrészt nem kisebb név az említett horrorklasszikusnál, másrészt világszerte a második legtöbbet eladott szériájuk is ─ jól tippeltél, ha a Monster Hunterre gondoltál. A 2004-ben indult ARPG PlayStation 2-n kezdte meg hódító útját, mostanáig pedig már alig van platform, ahova ne adták volna ki valamelyik részét a játéknak, pedig a kezdetekben inkább kézi platformokra fókuszáltak. A Monster Hunter Japánban mindig is sikeres volt, az igazi népszerűséget világszerte viszont a 2018-ban megjelent Monster Hunter: World hozta el a cégnek, az első olyan darabjaként a szériának, amit kifejezetten minden otthoni konzolokra szántak. Fontos tény, hogy a Capcom felismerte azt, hogy nyugaton a program népszerűsége csak úgy növelhető, ha a népszerűbb konzolok játékosbázisát is behúzzák ─ erről beszélt egy 2016-os interjúban Tsujimoto Kenzo, a Capcom vezérigazgatója. A meglátás bölcs volt, a World a széria legsikeresebb darabja lett, 2022-ig 21 millió példányt adtak el belőle.

A World számos olyan újítást hozott technikai és játékmeneti szempontból egyaránt, amelyek korábban ─ főleg a kézi konzolok hardveres limitációi miatt ─ egyszerűen kivitelezhetetlenek voltak. A zónás pályastruktúrát felváltották nagyobb, élőbbnek ható környezetek, melyeket töltőképernyő nélkül be lehetett járni, további változtatások pedig a gameplayt alakították rugalmasabbá, gyorsabbá. Ezek a lépések kulcsfontosságúak voltak annak érdekében, hogy növeljék a játékosbázist, és hogy a program nyugaton is kelendőbb legyen.

Azóta eltelt pár év, és kifejezetten látszik, hogy a Capcom zsenijei mennyi tapasztalatot gyűjtöttek a World által. 2021-ben megjelent a széria legújabb darabja, melyet egy évig ideiglenes exkluzivitás miatt csak a Nintendo Switch felhasználók élvezhettek, most azonban PlayStationön is debütál a Monster Hunter Rise.

Nagyon boldog voltam, amikor Leo megkérdezte, hogy lenne-e kedvem a Rise­-hoz, mert a World nagyon felkeltette a figyelmemet korábban. Amikor kipróbáltam az utóbbit, élveztem is, meg nem is. Élveztem, mert fantasztikus hangulata volt az egésznek, lenyűgöző volt a világ, és benne minden fantázialény, jó volt benne „létezni”. Viszont problémát okozott számomra az, hogy akármennyire is számolt be a game pontról pontra a tudnivalókról, azt éreztem, hogy ahhoz, hogy jól is játsszak, tonnányi idő kell. Pláne, hogy nagyon komoly multiplayer funkció is van, sőt, talán nem túlzás azt mondani, hogy a kooperációs többjátékos mód az egész program kvintesszenciája. Ennek fényében a fene akart bukdácsolni, ki tudja mennyi órát, elment a kezdeti lendület, parkolópályára állítottam a dolgot.

De a szörnyvadász karrier lehetősége nem eresztett. Egy idő után újra és újra eszembe jutott, hogy jó lenne azokat a nagy dögöket agyabugyálni, miközben lubickolok a virtuális élővilágban. Aztán jött a Rise, és le sem bírom tenni a cuccot, annyira addiktív. Nem véletlenül emlegettem annyit a Worldöt, ugyanis az új játék ugyanazt a formulát használja, mint az előző rész, de mindent jobban, egyszerűbben, kezdőbarátabb módon. A cucc „magja”, avagy a „vegyél fel egy questet, nyírd ki a szörnyet, lootolj és ismételd” típusú játékmenet közben semmit sem változott, csak tökéletesítve lettek a World kedvelt fícsőrjei, és bekerültek új mechanikák is, melyek tovább színesítik a jól ismert gameplayt. Ezeket mindjárt kivesézem, de előbb nézzük a vadászatnak keretet adó történetet.

Ugyanis sztori nélkül nincs Monster Hunter, igaz, ebben a részben – és akkor rögtön megfogalmazok egy kritikát – meglehetősen gyenge lett a plot. Karakterünk (melyet rögvest személyre szabhatunk a kaland elindítása után, ahogy az lenni szokott a szériában) Kamura Village­-ben él. A fonalat épp akkor kapjuk fel, amikor eljön hozzánk Hinoa és Minoto, a gyönyörű wyverian ikerpár (csodás dalt énekelnek az indítóképernyőn, érdemes meghallgatni), és tájékoztatja karakterünket arról, hogy a Guild előléptetett minket Hunterré. Az ikrek az örömhír megosztását követően a falu vezetőjéhez, Fugenhez kísérnek minket, aki gratulál, egyúttal pedig szembesít minket a történet fő konfliktusával – avagy a The Rampage-dzsel. A név egy ötven évvel ezelőtti rejtélyes katasztrófát jelöl, amikor egy hatalmas szörnyhorda őrjöngve megtámadta a települést. A village leader figyelmeztet, hogy látható jelei vannak annak, hogy a szerencsétlenség ismételten megtörténhet, ezért azzal bíz meg minket, hogy készítsük fel a falut és annak lakóit erre, olyan módon, hogy különböző questeket vállalunk el, melyek által nem csak jobb felszereléseket gyárthatunk, de segítjük a hely védelmét és ellátását.

A küldetések teljesítése alatt a történet lassan bontakozik ki, sokszor olyan, mintha nem is lenne. Nem igazán érezni a feszültséget, sem a közelgő veszélyt, de valahogy mégsem szignifikáns probléma ez, mert a hangulat, a képi és zenei világ, illetve a kifejezetten megjegyezhető, egyedi személyiségjegyekkel rendelkező NPC-k betömik a lapos sztori által okozott űrt. A szörnyvadászat helyszíneként szolgáló erdő, fagyos táj és egyéb területek mellett a falu is élőnek hat. Kevés RPG-ben kedveltem ennyire a mellékkarakterekkel való diskurzust, sok alkalommal kaptam érdekes részleteket a világról, vagy csak olyan választ, ami szimplán mosolygásra késztetett. Mindezek mellett zseniális átvezető-videók jöttek velem szembe lépten-nyomon. Az egyik kedvencem a dangót (japán édesség) készítő lány, meg a macskái ─ míg a csaj árusít, a játék macskaszerű lényei, avagy a palicók mögötte a tésztát gyúrják, egészen sajátos módon. Purrfect!

Ahogy említettem korábban, a Rise a World alapjait használja, de egy csomó új dologgal kiegészülve a játékmenetet illetően. Ilyen például a Wirebug. Ez egy grappling hookhoz, vagy ha úgy tetszik, a Pókember fonalaihoz hasonló cucc, ami nemcsak a gyorsabb horizontális mozgást segíti elő, de a vertikálist is. Utóbbira nagyon is szükség van, hiszen a területek tervezésekor felfelé is terjeszkedtek a fejlesztők, így arrafelé is lesz mit felfedezni. Nem mellékesen megjegyzendő, hogy a falon futás lehetősége is adott, ellentétben az előző résszel.

A harcban is fontos lesz használni a Wirebugot, hiszen segít a szörnyek elől való kitérésben, vagy ha földre kerülünk, gyorsabban tudunk feltápászkodni általa. De nem kizárólag ennyit tud, következik belőle egy új technika, a Wyvern Riding. A neve árulkodik arról, hogy miről szól a dolog, és hasonló már volt a szériában, de ezúttal megspékelték kicsit. Ennek segítségével kvázi bármelyik szörnyet meglovagolhatjuk, de kizárólag egyfajta bábjátékot folytathatunk ideiglenesen az adott szörnnyel, támadásra vagy arra késztetve azt, hogy a falba rohanva kárt tegyen magában. Maga a grafikai megvalósítás is olyan, mintha bábjátékoznánk ─ a szörny végtagjaihoz 1-1 fonál csatlakozik, mi pedig a bábmester szerepébe lépünk. Ehhez persze meg is kell kicsit dolgozni a dögöt, vagy egy magasabbról indított csapással, vagy a Wirebug által biztosított Silkbind technikával, ami egy különleges támadási forma, ráadásul minden fegyvertípusnál más.

Apropó fegyverek: 14 típus van a játékban, és mindegyiknek körülbelül 18 végleges formája, amivé fejleszthetőek a questek során összegyűjtött cuccokból. Ahogy az a szériában megszokott, mindegyik eltérő előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik. Szerencsére van új Training Area, így kifejezetten ajánlott kipróbálni mindegyiket és a saját ízlés, illetve stílus alapján választani, mielőtt élesben kerülnének bevetésre ─ a tapasztalatlanságért hamar az életünkkel fizethetünk, ha szembe találjuk magunkat egy nagyobb szörnnyel. A fegyverekhez tartozik egy új addíció is, a Switch Skills. Az alapjátékban 3 ilyen van fegyverenként, amit a később megjelenő Sunbreak kiegészítő 5-re egészít ki, de erről később.

A mechanikának köszönhetően az adott fegyver alap, illetve Silkbind támadásait cserélhetjük ki más típusúra, ezáltal egészen más harcstílust kipróbálva anélkül, hogy a fegyver jellege ─ mondjuk egy longsword estén ─ változna. Ráadásul nem kell állandóan a faluba visszamenni, ha változtatni kívánnánk, mert harc közben elég, ha visszamegyünk a pálya elején található sátrunkba.

Említettem, hogy a többjátékos mód hangsúlyos része a Monster Huntereknek, ez pedig most is így van. Az egyszemélyes Village Questekkel szemben az új, többszemélyes Hub Questek maximum 4 fő részvételével játszhatóak, de aki bátor, egyedül is nekiállhat ─ a nehézség skálázódik attól függően, hogy mekkora a létszám. A Hunter Connect opció segít nekünk felkutatni más szörnyvadászokat, az alapján, hogy megadhatjuk, kikre van szükségünk. Például beállíthatjuk, hogy mikor vadásznánk, illetve, hogy kezdőket vagy veteránokat keresünk.

A felsorolt új és kiváló játékelemeken kívül a program technikailag is pöpec! Nincs szenvedős 30fps, a cucc 4K felbontáson is 60 képkockával hasít, de ha 1080 vagy 1440p-n játszunk, akkor miénk a 120Hz-es képfrissítés! Én 1440p 120Hz-en teszteltem, és szabályosan lefolyt a képernyőről, röcögés, akadás nélkül. Oké, az igazat megvallva a játék grafikája hagy helyenként kívánnivalót maga után, főleg a textúrák részletességét illetően, azonban, ha a karakterekről, szörnyekről vagy a pályaelemek főbb részeiről van szó, akkor nincs miért panaszkodni ─ és hát ne feledjük el, hogy Nintendo Switch-ről jön a game.

Királyság, hogy a grafikai beállításokat is testre lehet szabni, ritka az ilyesmi konzolon. Ki-/bekapcsolható többek közt a Depth of Field, a Motion Blur, és még az árnyékok részletessége is változtatható. Mindezek mellett van 3D audio ami véleményem szerint érezhető térhangzást biztosít, és nem marad el az olyan PlayStation 5 exkluzív funkció kiaknázása sem, mint az adaptív ravaszoké ─ garantálhatom, hogy megérzitek majd a nehezebb fegyverek súlyát!

A Capcom megint robbantott egy nagyot: a Monster Hunter Rise egyszerűen fantasztikus lett! A kevésbé hangsúlyos történet ellenére a World formuláját tovább hordozva, és azt új játékelemekkel kiegészítve csak az alapjáték alsó hangon több tíz óra szórakozást kínál. Kezdőknek kifejezetten ez a rész ajánlott, mert a játék alapjait immáron könnyű elsajátítani, de aki kihívást keres, fog találni.

Idén tavasszal jön a Nintendo Switchen már megjelent Sunbreak kiegészítő is, ami tovább gondoskodik arról, hogy legyen mit nyüstölni. Szörnyvadászatra fel!

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Előrendelhető a PlayStation Store-ból, ára 13 990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Remek új játékelemek; erős atmoszféra, lenyűgöző képi és zenei világ; tartalomban nagyon nincs hiány

Negatívum(ok)

  • Lapos történet; helyenként hanyag grafika; az elején kicsit monotonok az alacsony szintű, gyakorló jellegű küldetések
9/10
Látványosság:
Játszhatóság: Kiemelkedő
Szavatosság: Kiemelkedő
Zene/Hang: Kiemelkedő
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. “Zónás pályastruktúra” bakker mióta keresem ezt a kifejezést, köszi, lopom.

    1