MONSTER HUNTER RISE (PS5, PS4)

Az új szörnyvadász kaland Nintendóról PlayStationre emelkedik fel!

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

A Capcomot legtöbben a Resident Evil játékokkal azonosítják, azonban a cégnél virágzik egy olyan franchise is, ami egyrészt nem kisebb név az említett horrorklasszikusnál, másrészt világszerte a második legtöbbet eladott szériájuk is ─ jól tippeltél, ha a Monster Hunterre gondoltál. A 2004-ben indult ARPG PlayStation 2-n kezdte meg hódító útját, mostanáig pedig már alig van platform, ahova ne adták volna ki valamelyik részét a játéknak, pedig a kezdetekben inkább kézi platformokra fókuszáltak. A Monster Hunter Japánban mindig is sikeres volt, az igazi népszerűséget világszerte viszont a 2018-ban megjelent Monster Hunter: World hozta el a cégnek, az első olyan darabjaként a szériának, amit kifejezetten minden otthoni konzolokra szántak. Fontos tény, hogy a Capcom felismerte azt, hogy nyugaton a program népszerűsége csak úgy növelhető, ha a népszerűbb konzolok játékosbázisát is behúzzák ─ erről beszélt egy 2016-os interjúban Tsujimoto Kenzo, a Capcom vezérigazgatója. A meglátás bölcs volt, a World a széria legsikeresebb darabja lett, 2022-ig 21 millió példányt adtak el belőle.

A World számos olyan újítást hozott technikai és játékmeneti szempontból egyaránt, amelyek korábban ─ főleg a kézi konzolok hardveres limitációi miatt ─ egyszerűen kivitelezhetetlenek voltak. A zónás pályastruktúrát felváltották nagyobb, élőbbnek ható környezetek, melyeket töltőképernyő nélkül be lehetett járni, további változtatások pedig a gameplayt alakították rugalmasabbá, gyorsabbá. Ezek a lépések kulcsfontosságúak voltak annak érdekében, hogy növeljék a játékosbázist, és hogy a program nyugaton is kelendőbb legyen.

Azóta eltelt pár év, és kifejezetten látszik, hogy a Capcom zsenijei mennyi tapasztalatot gyűjtöttek a World által. 2021-ben megjelent a széria legújabb darabja, melyet egy évig ideiglenes exkluzivitás miatt csak a Nintendo Switch felhasználók élvezhettek, most azonban PlayStationön is debütál a Monster Hunter Rise.

Nagyon boldog voltam, amikor Leo megkérdezte, hogy lenne-e kedvem a Rise­-hoz, mert a World nagyon felkeltette a figyelmemet korábban. Amikor kipróbáltam az utóbbit, élveztem is, meg nem is. Élveztem, mert fantasztikus hangulata volt az egésznek, lenyűgöző volt a világ, és benne minden fantázialény, jó volt benne „létezni”. Viszont problémát okozott számomra az, hogy akármennyire is számolt be a game pontról pontra a tudnivalókról, azt éreztem, hogy ahhoz, hogy jól is játsszak, tonnányi idő kell. Pláne, hogy nagyon komoly multiplayer funkció is van, sőt, talán nem túlzás azt mondani, hogy a kooperációs többjátékos mód az egész program kvintesszenciája. Ennek fényében a fene akart bukdácsolni, ki tudja mennyi órát, elment a kezdeti lendület, parkolópályára állítottam a dolgot.

De a szörnyvadász karrier lehetősége nem eresztett. Egy idő után újra és újra eszembe jutott, hogy jó lenne azokat a nagy dögöket agyabugyálni, miközben lubickolok a virtuális élővilágban. Aztán jött a Rise, és le sem bírom tenni a cuccot, annyira addiktív. Nem véletlenül emlegettem annyit a Worldöt, ugyanis az új játék ugyanazt a formulát használja, mint az előző rész, de mindent jobban, egyszerűbben, kezdőbarátabb módon. A cucc „magja”, avagy a „vegyél fel egy questet, nyírd ki a szörnyet, lootolj és ismételd” típusú játékmenet közben semmit sem változott, csak tökéletesítve lettek a World kedvelt fícsőrjei, és bekerültek új mechanikák is, melyek tovább színesítik a jól ismert gameplayt. Ezeket mindjárt kivesézem, de előbb nézzük a vadászatnak keretet adó történetet.

Ugyanis sztori nélkül nincs Monster Hunter, igaz, ebben a részben – és akkor rögtön megfogalmazok egy kritikát – meglehetősen gyenge lett a plot. Karakterünk (melyet rögvest személyre szabhatunk a kaland elindítása után, ahogy az lenni szokott a szériában) Kamura Village­-ben él. A fonalat épp akkor kapjuk fel, amikor eljön hozzánk Hinoa és Minoto, a gyönyörű wyverian ikerpár (csodás dalt énekelnek az indítóképernyőn, érdemes meghallgatni), és tájékoztatja karakterünket arról, hogy a Guild előléptetett minket Hunterré. Az ikrek az örömhír megosztását követően a falu vezetőjéhez, Fugenhez kísérnek minket, aki gratulál, egyúttal pedig szembesít minket a történet fő konfliktusával – avagy a The Rampage-dzsel. A név egy ötven évvel ezelőtti rejtélyes katasztrófát jelöl, amikor egy hatalmas szörnyhorda őrjöngve megtámadta a települést. A village leader figyelmeztet, hogy látható jelei vannak annak, hogy a szerencsétlenség ismételten megtörténhet, ezért azzal bíz meg minket, hogy készítsük fel a falut és annak lakóit erre, olyan módon, hogy különböző questeket vállalunk el, melyek által nem csak jobb felszereléseket gyárthatunk, de segítjük a hely védelmét és ellátását.

A küldetések teljesítése alatt a történet lassan bontakozik ki, sokszor olyan, mintha nem is lenne. Nem igazán érezni a feszültséget, sem a közelgő veszélyt, de valahogy mégsem szignifikáns probléma ez, mert a hangulat, a képi és zenei világ, illetve a kifejezetten megjegyezhető, egyedi személyiségjegyekkel rendelkező NPC-k betömik a lapos sztori által okozott űrt. A szörnyvadászat helyszíneként szolgáló erdő, fagyos táj és egyéb területek mellett a falu is élőnek hat. Kevés RPG-ben kedveltem ennyire a mellékkarakterekkel való diskurzust, sok alkalommal kaptam érdekes részleteket a világról, vagy csak olyan választ, ami szimplán mosolygásra késztetett. Mindezek mellett zseniális átvezető-videók jöttek velem szembe lépten-nyomon. Az egyik kedvencem a dangót (japán édesség) készítő lány, meg a macskái ─ míg a csaj árusít, a játék macskaszerű lényei, avagy a palicók mögötte a tésztát gyúrják, egészen sajátos módon. Purrfect!

Ahogy említettem korábban, a Rise a World alapjait használja, de egy csomó új dologgal kiegészülve a játékmenetet illetően. Ilyen például a Wirebug. Ez egy grappling hookhoz, vagy ha úgy tetszik, a Pókember fonalaihoz hasonló cucc, ami nemcsak a gyorsabb horizontális mozgást segíti elő, de a vertikálist is. Utóbbira nagyon is szükség van, hiszen a területek tervezésekor felfelé is terjeszkedtek a fejlesztők, így arrafelé is lesz mit felfedezni. Nem mellékesen megjegyzendő, hogy a falon futás lehetősége is adott, ellentétben az előző résszel.

A harcban is fontos lesz használni a Wirebugot, hiszen segít a szörnyek elől való kitérésben, vagy ha földre kerülünk, gyorsabban tudunk feltápászkodni általa. De nem kizárólag ennyit tud, következik belőle egy új technika, a Wyvern Riding. A neve árulkodik arról, hogy miről szól a dolog, és hasonló már volt a szériában, de ezúttal megspékelték kicsit. Ennek segítségével kvázi bármelyik szörnyet meglovagolhatjuk, de kizárólag egyfajta bábjátékot folytathatunk ideiglenesen az adott szörnnyel, támadásra vagy arra késztetve azt, hogy a falba rohanva kárt tegyen magában. Maga a grafikai megvalósítás is olyan, mintha bábjátékoznánk ─ a szörny végtagjaihoz 1-1 fonál csatlakozik, mi pedig a bábmester szerepébe lépünk. Ehhez persze meg is kell kicsit dolgozni a dögöt, vagy egy magasabbról indított csapással, vagy a Wirebug által biztosított Silkbind technikával, ami egy különleges támadási forma, ráadásul minden fegyvertípusnál más.

Apropó fegyverek: 14 típus van a játékban, és mindegyiknek körülbelül 18 végleges formája, amivé fejleszthetőek a questek során összegyűjtött cuccokból. Ahogy az a szériában megszokott, mindegyik eltérő előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik. Szerencsére van új Training Area, így kifejezetten ajánlott kipróbálni mindegyiket és a saját ízlés, illetve stílus alapján választani, mielőtt élesben kerülnének bevetésre ─ a tapasztalatlanságért hamar az életünkkel fizethetünk, ha szembe találjuk magunkat egy nagyobb szörnnyel. A fegyverekhez tartozik egy új addíció is, a Switch Skills. Az alapjátékban 3 ilyen van fegyverenként, amit a később megjelenő Sunbreak kiegészítő 5-re egészít ki, de erről később.

A mechanikának köszönhetően az adott fegyver alap, illetve Silkbind támadásait cserélhetjük ki más típusúra, ezáltal egészen más harcstílust kipróbálva anélkül, hogy a fegyver jellege ─ mondjuk egy longsword estén ─ változna. Ráadásul nem kell állandóan a faluba visszamenni, ha változtatni kívánnánk, mert harc közben elég, ha visszamegyünk a pálya elején található sátrunkba.

Említettem, hogy a többjátékos mód hangsúlyos része a Monster Huntereknek, ez pedig most is így van. Az egyszemélyes Village Questekkel szemben az új, többszemélyes Hub Questek maximum 4 fő részvételével játszhatóak, de aki bátor, egyedül is nekiállhat ─ a nehézség skálázódik attól függően, hogy mekkora a létszám. A Hunter Connect opció segít nekünk felkutatni más szörnyvadászokat, az alapján, hogy megadhatjuk, kikre van szükségünk. Például beállíthatjuk, hogy mikor vadásznánk, illetve, hogy kezdőket vagy veteránokat keresünk.

A felsorolt új és kiváló játékelemeken kívül a program technikailag is pöpec! Nincs szenvedős 30fps, a cucc 4K felbontáson is 60 képkockával hasít, de ha 1080 vagy 1440p-n játszunk, akkor miénk a 120Hz-es képfrissítés! Én 1440p 120Hz-en teszteltem, és szabályosan lefolyt a képernyőről, röcögés, akadás nélkül. Oké, az igazat megvallva a játék grafikája hagy helyenként kívánnivalót maga után, főleg a textúrák részletességét illetően, azonban, ha a karakterekről, szörnyekről vagy a pályaelemek főbb részeiről van szó, akkor nincs miért panaszkodni ─ és hát ne feledjük el, hogy Nintendo Switch-ről jön a game.

Királyság, hogy a grafikai beállításokat is testre lehet szabni, ritka az ilyesmi konzolon. Ki-/bekapcsolható többek közt a Depth of Field, a Motion Blur, és még az árnyékok részletessége is változtatható. Mindezek mellett van 3D audio ami véleményem szerint érezhető térhangzást biztosít, és nem marad el az olyan PlayStation 5 exkluzív funkció kiaknázása sem, mint az adaptív ravaszoké ─ garantálhatom, hogy megérzitek majd a nehezebb fegyverek súlyát!

A Capcom megint robbantott egy nagyot: a Monster Hunter Rise egyszerűen fantasztikus lett! A kevésbé hangsúlyos történet ellenére a World formuláját tovább hordozva, és azt új játékelemekkel kiegészítve csak az alapjáték alsó hangon több tíz óra szórakozást kínál. Kezdőknek kifejezetten ez a rész ajánlott, mert a játék alapjait immáron könnyű elsajátítani, de aki kihívást keres, fog találni.

Idén tavasszal jön a Nintendo Switchen már megjelent Sunbreak kiegészítő is, ami tovább gondoskodik arról, hogy legyen mit nyüstölni. Szörnyvadászatra fel!

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Előrendelhető a PlayStation Store-ból, ára 13 990 Ft.)