Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Minute of Islands (PS4, PSN)

„Senki sem különálló sziget.”

A történetmesélés központi eleme már ősidők óta a hős: egy megmentő, aki magára veszi a világ terhét, és akár magát is hajlandó feláldozni a közjó érdekében. A mitológiákban, vallásokban, versekben, regényekben, dalokban, filmekben és videojátékokban egyaránt találkozhattunk és a mai napig találkozunk ilyen cselekményekkel. Mi van azonban a hőssel? Hogyan éli ezt meg? Akarja egyáltalán ezt, vagy nincs más választása? Mekkora teher a világ és az emberiség sorsa? Meddig lehet terhelni az egyént, amíg össze nem roppan ennek a súlya alatt? Meddig bírja makulátlanul pszichéje, amíg el nem kezdi megkérdőjelezni önmagát? A Minute of Islands ezt járja körbe rövid játékideje alatt, és bár mondanivalója fontos, sőt, még esetenként igazán őszintén is tudja prezentálni azt, kivitelezése visszatartja attól, hogy maradandó élmény lehessen.

A cikk alcíme John Donne XVI-XVII. századi költő egyik prózájának idézete Sőtér István fordításából. Az író az Ájtatosságok fontos alkalmakra XVII. meditációban így fogalmaz: „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” (Utóbbi mondat egyébként Ernest Hemingway klasszikusában is visszaköszön.) A Minute of Islands szinte szó szerint értelmezte a szöveget, és erre építette fel cselekményét.

„Hősünk” Mo, egy fiatal lány, aki egy szigetvilág gondnoka. Egykor masszív, ősi lények védelmezték világát, de a föld alá kényszerültek, ahol masszív gépezeteket hajtanak. Ezen masinák karbantartásával bízták meg karakterünket, aki egy sok mindenre alkalmas eszközzel látja el feladatát. Egy nap egy gyilkos gomba spórái jelennek meg a térségben, Mo pedig azzal szembesül, hogy szigetének titánja elkábulva szunnyad: be kell barangolnia a térséget, hogy beindítsa a légszűrőket, majd, miután megtisztult a levegő, ellássa energiával az óriásokat, hogy azok újból munkához lássanak, és ismét generálhassák a szigetcsoportot védelmező burkot, ezzel biztonságban tartva azt a kevés embert, aki itt maradt. A legtöbben már ugyanis elmentek innen, Mo pedig egyike annak a maroknyi embernek, akik nem adták fel itteni létüket: sokan egyébként a családtagjai.

A játékban alapvetően a szigeteket járhatjuk be, az úton pedig egy narrátor számol be a múltbéli eseményekről. Láthatjuk az elhagyatott otthonokat, az egykor virágzó ipar romjait, a valamikor életteli vidámpark csontvázát, az üresen kongó kocsmát vagy az összeomlás szélén álló világítótornyot. Az alkotás legerősebb eleme képi világa: az intenzív, vibráló színek és gyerekkönyveket idéző grafika zord valóságot, brutális múltat és nyomasztó jelent rejt. Becsapós ugyanis a látvány: nem könnyed az út, és nem volt gyöngéd az sem, ami előtte jött. A gyilkos spórák már elkezdték felemészteni az életet, partra vetett tetemekből véres csőrű sirályok táplálkoznak, és apró élőlények tetemeiből ágaskodnak a halálhozó gombák. A megjelenítés ilyen kettőssége kölcsönzi az élmény egyediségét, és ha más talán nem is igazán marad meg belőle, ez szinte biztosan – az alkotók remek munkát végeztek.

A játékmechanikai tényezők roppant egyszerűek. Egyik pontról a másikra kell mennünk, időnként pedig meg kell nyomnunk pár gombot, hogy teljesítsük az adott feladatot, míg esetenként szimpla tologatós feladványok várnak. Elég lineáris a mozgásterünk, bár érdemes bejárni az apróbb leágazásokat is, ugyanis begyűjthetjük Mo emlékeit, amik tovább bővítik a cselekményt. A szigetek közti utazáskor a spórák komoly hallucinációkat idéznek elő, és itt még bizarrabb tájakkal találkozhatunk, miközben próbáljuk megőrizni józan eszünket.

A kaland során találkozhatunk a kevés túlélővel – Mo rokonaival –, és megismerhetjük kapcsolatukat, valamint azt, hogy a feladat miként nehezedik hősünkre. Figuránkat folyamatosan a kétely marcangolja, és akaratlanul is ellentétek alakult ki közte és a többiek között. A világ megmentésével járó feszültség szülte ezeket: a többiek aggodalmát nyűgként éli meg, akadályként a problémamegoldásban. Másrészt viszont hiányoznak neki az emberi kapcsolatok, a szociális élet és a törődés, a közelség, ezek együttesen pedig nyomasztó belső hangokat szülnek, amik folyton megkérdőjelezik létjogosultságát. Nagymamájával csupán egy perc erejéig tudja elfelejteni ezen nehézségeket, és csodálni azt a helyszínt, amely egykor gyermeteg játék, önfeledt szórakozás és igazi élet gyönyörű helyszíne volt: innen a cím, „egy percnyi szigetek”. Utána azonban folytatódik a törtetés, az ádáz futam az idő ellen, és az élettér romjainak bejárása: itt mintha maga az élet halt volna meg, mintha minden a létezés oszladozó teteme lenne. Küldetése sürgősségét sem a történet, sem az egy idő után fárasztóan jellegtelen játékmenet nem hangsúlyozza ki eléggé, de a képi világ és a narrátor rövid, de hatásos mondandói annál inkább.

A Minute of Islands nem egy jó játék, nem is egy igazán jó élmény, de ettől függetlenül is azt kell mondanom: örülök, hogy létezik. Feltesz egy fontos kérdést, és rávilágít arra, amit a legtöbb történet dicsőít, vagy figyelmen kívül hagy – senki sem létezhet egyedül, és senkinek nem kellene terheit egyedül viselnie. Nincs ez rendjén, és csak megtöri az embereket. Különleges élmény, amit érdemes megtapasztalnia mindenkinek, aki valami másra vágyik – de persze csak akkor, ha elég türelmes és toleráns arra vonatkozóan, hogy az alkotás néha már-már bosszantóan maga ellen dolgozik.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: Mixtvision
Fejlesztő: Studio Fizbin
Megjelenés: 2021. június 13.
Ár: 7090 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

Hozzászólás