Metro Exodus (PS5)

Az embernél nincs veszélyesebb állat.

A Metro Exodus 2019 egyik legjobb játéka volt – teszt róla ITT –, így nem meglepő, hogy az ukrán 4A Games az eredetileg PlayStation 4-re kiadott programot PlayStation 5-re is felhúzta, mindenféle extra lehetőséggel. A Metro széria aktuális fejezete a stúdió legambiciózusabb alkotása, amely a szűk, klausztrofób metróalagutak és -állomásokat nyitott és diverz terepekre cserélte úgy, hogy közben megőrizte a sorozat sajátos elemeit. A móka már PS4-en sem festett rosszul, az új masina azonban még intenzívebbé teszi ezt a kipusztult, de mégis gyönyörű világot, főleg a 4K-s felbontásnak, a raytracinggel megvalósított fényhatásoknak és a DualSense kontroller kínálta lehetőségeknek köszönhetően.

Bár a szereplők arcait és a gyakran furcsa, elnagyolt, a régi idők néma vígjátékait idéző gesztikulációt nem orvosolta a „ráncfelvarrás”, viszont a különféle helyszínek annál élethűbbek, plasztikusabbak és bámulatosak lettek. A Volga mentén hajókázni, a vonatroncsok között osonni, az elhagyatott kikötőt bejárni sokkal jobb élmény így, hogy a javított fényeffekteknek és a jobb felbontásnak köszönhetően a rozsdás vastömbök, a folyó felületén tükröződő holdfény és a gyertyák és olajlámpák által megvilágított, belakott roncsok és romok élettelibb hatást keltenek – a körülöttük lévő pusztulás, a könyörtelen banditák, az időnként manifesztálódó, bámulatos gömbvillámok és a vizekben úszkáló, mutáns harcsa és bizarr garnélák ellenére. A Kaszpi-tenger mentén a Mad Maxet idéző sivatagot járhatunk be zötyögő, tetanuszgyanús járművünkkel, miközben a hőtől lángra lobbanó ördögszekerek és kilövellő olajgejzírek között szlalomozunk, hogy aztán a perzselő, mindent aranybarnára vagy narancsosra festő napot egy süvítő homokvihar izolálja tőlünk. A rabszolgatartásra átalakított, kibelezett hajóroncsok urai pedig egykori olajvállalkozók, akik régi hatalom- és profitvágyukat a világvége sem fojthatta el, a helyi „báró” pedig egy megalomán, grandiózus tákolmányában aránytalan luxusból felügyeli birodalmát. Az orosz tajga gyönyörű, boreális flórabirodalmába pedig épp, hogy áthatol éjjelente a holdfény, miközben a dús növényzet között lopakodunk, hogy elkerüljük az éhes farkasokat, egy mutáns, vérszomjas medvét és a helyi lakosokat: akiket az atomháború épp táborozás közben ért, az úttörő mentalitás pedig végigkísérte őket, így úgy ismerik ezt a mohás, tűleveles, zuzmós közeget, mint a tenyerüket, mi pedig az egyensúlyukra jelentünk veszélyt. Novoszibirszkben a nukleáris tél tette a várost egy élhetetlen, radioaktív jégveremmé, ahol a szétzúzott autókon és háborúról árulkodó tankmaradványokon vastag jég- és hóréteg fekszik, és saját neszeinket, valamint az itteni mutánsok hörgéseit és nyögéseit elfojtja süvítő, csontig hatoló szél. Az oly ismerős metrórendszerben pedig tetemek tucatján végighaladva szembesülhetünk azzal, amit egyébként is tudunk: az embernél nincs veszélyesebb állat. A 4A csapata a grafikai újításoknak köszönhetően sokkal erőteljesebben adta át az atomháború utáni világ kettősségét: a természeti gyönyöröket és az emberi romokat, valamint a közöttük kialakuló új világrendet, a ray tracinggel pedig realisztikus fény- és árnyékhatások teszik az egészet zsigeribbé és közelibbé.

A képi újítások mellett azonban egyéb technikai lehetőségek is rendelkezésünkre állnak. A kameraforgatás közbeni képelmosódás most már opcionális, és a látóteret is kedvünkre szabályozhatjuk, ami kifejezetten előnyös azok számára, akiket bizonyos beállítások miatt émelygés foghat el. A 3D-s hangnak köszönhetően a lopakodás és a harc sokkal hatékonyabb, illetve izgalmasabb is: a neszek, zajok betájolásától csak fokozódik a túlélési élmény. Szerencsére a DualSense kontrollert sem hagyták kihasználatlanul az alkotók. A fegyverek mind életre kelnek a kezünkben: a gépfegyvernél visszarúg a ravasz, és azt is érezhetjük, ha a felgyülemlett kosz és a túlhevülés miatt beragad halálosztónk: a személyre szabással pedig tenyerünkben is más érzést kelt, ha elsütjük eszközünket. A nyomással működő fegyvereknél érezhetjük, ahogy pumpáljuk beléjük a levegőt, míg az áramgenerálásnál is bizsereghet a kezünkben szerszámunk. A gyors töltésnek köszönhetően pedig bőven belevághatunk bátran a különféle kihívásokba és nyugodt szívvel kísérletezhetünk, ugyanis nem fog ránk esteledni, ha újratöltenénk a programot egy elbaltázott próba után: a pályák kevesebb mint egy perc alatt indulnak az első betöltésnél, a mentés-visszatöltés azonban fél percet sem igényel. Sőt, a tevékenységkártyáknak köszönhetően a menünavigációt átugorva egyenesen a kezdőképernyőről lehet folytatni kalandunkat, ahol egyébként hasznos tippeket is találunk, ha kifogna rajtunk egy szakasz (és ha van PlayStation Plus-előfizetésünk).

A Metro Exodus egy kiváló, izgalmas és szórakoztató játék, ha pedig eddig kimaradt, itt a remek alkalom a pótlásra. Egy szórakoztató, túlélő élmény egy elgondolkodtató, sokszínű világban. Ugyan a dialógusok és a sztorivezetés még bőven igényelne finomhangolást, a képi történetmesélés már sokkal jobb – az új verzióban pedig még inkább. Hosszú órákra beszippanthat a világvége utáni világa, és izgatottan várom, hogy mit hoznak majd ki a fejlesztők egy olyan játékból, amelyet már a PS5-ös generációra terveztek.

(A játékot a Magnew Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! A kiegészítőket is tartalmazó Complete Edition megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető. Ha már rendelkezel PS4-en a kalanddal, ingyen válthatsz, de a mentéseidet nem viheted át.)