Melobot: A Last Song (PS5, PSN)

Avagy hogyan NE csinálj zenés kalandjátékot

Őszintén szólva, amikor először hallottam a Melobot: The Last Songról, azt hittem, valami kreatív, szívhez szóló indie élmény vár rám, ahol robotok érzésekről énekelnek, miközben egy poszt-apokaliptikus világban kalandozunk. Ehhez képest kaptam egy üresen kongó, sablonos történetet, béna irányítást és egy rakás elszalasztott lehetőséget. PS5-ön próbáltam ki, de még a hardver ereje sem tudta megmenteni ezt a digitális katyvaszt.

Történet: Klisék vs. érzelmek – 1:0

A sztori elvileg egy egykori zenebot utolsó nagy koncertjéről szól, amely egyben a világ megmentésének kulcsa is lenne. Drámai? Lehetne. De az egész annyira kiszámítható és felületes, hogy nem tudtam komolyan venni. A fordulatokat kilométerekről látni, a karakterek meg… nos, egy IKEA-szék is több személyiséggel rendelkezik, mint a főszereplő robotunk. A dialógusok sokszor kínosan erőltetettek, mintha egy olyan AI írta volna őket, ami csak félig-meddig érti az emberi érzelmeket.

Játékmenet: Mintha egy fejlesztői demót kaptunk volna teljes árért

A mozgás darabos, az animációk darabosak, és a harcrendszert jobb lett volna teljesen kihagyni. Komolyan, ha egyszer még valaki szembe akar velem állítani 5 db ugyanolyan, lassan támadó „corrupted drone”-t, akkor inkább kikapcsolom a konzolt. A ritmus alapú minijátékok (amik elvileg a játék szíve kéne legyenek) unalmasak, ismétlődőek és semmi kihívást nem jelentenek – de nem azért, mert ügyes vagy, hanem mert egyszerűen bénán vannak megcsinálva.

Grafika és hang: Szép próbálkozás, de nem elég

Oké, elismerem: néhány pálya tényleg látványos. A fények és az atmoszféra néhol működik, de az egész dizájnban nincs következetesség. Az egyik jelenet mintha egy Pixar-tanonc próbája lenne, a másik meg úgy néz ki, mint egy PS3 techdemó. A hangokkal sincs minden rendben – egy zenés játékban minimum elvárnám, hogy a zenék ütősek legyenek. Itt viszont pár közepes synthwave motívum ismétli önmagát, a főcímzene meg annyira felejthető, hogy a játék után egy nappal nem tudtam felidézni.

Összegzés: A nagy ötlet, amit valaki elfelejtett megcsinálni rendesen

A Melobot: The Last Song egyike azoknak a játékoknak, amiket nagyon jó ötletnek írtak le egy papíron, de valahol útközben teljesen elveszett a lényeg. Nincs benne elég szív, nincs benne elég stílus, és ami a legrosszabb: unalmas. Egy zenés játék ne legyen unalmas. Sajnos ez az a fajta cím, amit pár hónap múlva már csak azért fognak emlegetni, hogy „emlékszel arra a furcsa robotos játékra, amit mindenki elfelejtett egy hét után?” Az értékelés is csak azért nem kevesebb, mert volt benne egy jó cutscene… meg egy érdekes főellenfél.

De ennyi.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

(Hódi Bence írása)