Mega Man Zero/ZX Legacy Collection (PS4, PSN)

Nosztalgiacsomag a vörös reploiddal.

Még valamikor a sötét, 8bites korszakban volt egyszer egy Mega Man nevű akció-platformjáték sorozat, amit simán nevezhetnénk az említett éra Sekiro-jának, annyira nehéznek tűnne most a cucc, akkoriban meg se karcolt. Anno csak letettük elé a tizenéves ülőgumóinkat és nyomtuk, ahogy a csövön kifér. És végigvittük! Majd azonnal újrakezdtük! Ma már inkább rebootnak neveznénk azt a próbálkozást, amikor kisebb változtatásokkal és egy új történetszállal megpróbáltak új életet verni a sorozatba, amit végül kiadtak Mega Man X néven. A 16-32bites időkben is szép köröket futott ez a sorozat is, amiben szerepelt egy Zero nevű, vörös páncélos reploid, aki nem kicsi rajongótáborra tett szert az évtizedek alatt. Erre a bázisra építve született meg a Mega Man Zero sorozat, ami a 2002-ben indult hódító útjára négy epizódon át a Nintendo GameBoy Advence nevű kis masináján. Ezen felül 2006-ban született meg a Mega Man ZX sorozat (két részt ért meg) Nintendo DS-en, amik bevezették a karakterválasztást és a nyitottabb, már-már metroidvánia-szerű pályaszerkezetet a sorozat vérkeringésébe.
A fenti hat darab játék került bele a Mega Man Zero/ZX Legacy Collection című gyűjteménybe.

A csomagban lapuló játékokat (Mega Man Zero, Mega Man Zero 2, Mega Man Zero 3, Mega Man Zero 4, Mega Man ZX, Mega Man ZX Advent) nem a Capcom készítette anno, mint az ős-szériát,hanem az Inti Creates csapata, akikben volt annyi kurázsi, hogy némileg megreformálják a játékmenetet, miközben az alapok érintetlenül hagyták. Tehát a játékban ugyanúgy jobbra-balra, esetenként fel-le mászkálunk, ugrálunk, lövöldözünk, dash-elünk, mint a régebbi sorozatokban, de a régi pályaválasztós megoldás már nem úgy szerepel, ahogyan anno. Az alapszériában ugye ki kellett választanunk, hogy melyik főellenséggel kívánunk megküzdeni, majd a pályáján végigjutva már fel is vehettük vele a küzdelmet. Győzelem esetén megkaptuk a boss spéci támadását, majd mehettünk a következő általunk kiválasztott pályára.

Itt a Zero sorozatban mindig van egy központi bázis, ahol szabadon mászkálhatunk és beszélgethetünk a személyzettel. Hogy a történettel haladhassunk küldetéseket kell vállalni. Ezekben az esetekben jön vissza a pályaválasztás rendszere, de olyan szituáció is akad, amikor nem lesz választási lehetőségünk, és az előre leosztott feladatot kell abszolválnunk.

A ZX játékokban már más a helyzet. Azokban egy összefüggőbb pályaszerkezet kapott helyet, amin az egyes lezárt átjárókat egy-egy új képességgel, vagy küldetésvállalással lehet feloldani. Eszméletlenül zegzugosak ezek a részek, az első epizódban már rögtön az elején annyi fele mehetünk, amennyi irány nincs is az életben!

A játékok felbontása a premierplatformokból adódóan alacsony, de a színes, részletekkel és effektekkel teli a látvány miatt nem fogjuk úgy érezni, hogy egy indie-játékkal játszunk. A grafikát hagyhatjuk a saját természetes pixelességében, adhatunk rá egy kis zajt (szerintem ez a legjobb beállítás), vagy elmoshatjuk a látványt (ez meg a legrosszabb). Ezen felül a kép méretét állíthatjuk négy szinten, ami a teljes képernyő kitöltéstől a nagyjából egy harmados képméretig terjed. Ha kisebbre állítjuk a képet, akkor az inaktív részekhez rendelhetünk háttereket, hogy ne a feketeséget lássuk. De aki azt szeretné bámulni a játék körül, az természetesen megteheti. Háttérből alapból 13 darab áll rendelkezésünkre, játékonként kettő-kettő, plusz a Z Chaser és egy feloldható speciális háttér.

Ha már szóba jött, a csomag a hat játékon túl tartalmaz egy Z Chaser játékmódot, amiben más playerekkel, pontosabban az általuk felállított idők ellen vehetjük fel a versenyt. Ugyanis ebben a módban a kollekció egy szabadon választott epizódjának egyik pályáját kell megoldanunk minél rövidebb idő alatt, s közben a másik játékos ghostja ellen versenyzünk. Mindezt tehetjük úgy, hogy csak a mi játékunkat látjuk, miközben az ellenfél haladását egy mércével tudjuk összevetni a miénkkel. Nyomhatjuk úgy is akár, hogy a mi játékunk mellett látjuk azt is, ahogy a másik player ghostja lenyomja az adott szakaszt. De egy mellettünk ülő haverral is összemérhetjük tudásunkat.

A csomagban lapuló játékok minden más aspektusban is teljesen rendben vannak. A hangok/zenék ugyanúgy ciripelnek édesen, ahogy a grafika idézi a 16-32bites korszakot. A kezeléssel sincs semmi probléma, bár egy nüansznyi kényelmetlenség bejátszik, akárcsak a hangok esetében, de erről majd később. Akik a nehézség miatt aggódnának, azok belőhetnek egy könnyített módot, amivel sokkal könnyebben lehet boldogulni. A tartalmilag sincs probléma, már csak egyetlen egy epizód végigjátszása jó pár órába kerül, és akkor ezt még felszorozhatjuk 6-tal. Plusz ugye ott a Z Chaser-mód, amivel szintén nem kevés időt belapátolhatunk a cuccba. Ezeken felül helyett kapott egy galéria a főmenüben, amiben rengeteg artworköt tekinthetünk meg, plusz a végigjátszások közben megszerzett kártyákat is itt mustrálhatjuk végig. Ráadásul a kártyák nem csak amolyan gyűjthető vackok, a galériában aktiválhatjuk őket, amivel a hozzájuk rendelt hatások érvénybe fognak lépni a játékoknál. Ezeken túl még egy zenelejátszó menü is rendelkezésünkre áll, ha szeretnénk kedvenc számainkat meghallgatni. És akkor még nem említettem, hogy választhatóak a játékok japán verziói is.

Apró kényelmetlenség a kollekcióban, hogy a főmenüben noha van options-menü, és beállíthatunk egy-két dolgot, de például a hangok/zenék hangerejét nem módosíthatjuk (ezért is lett a streamben az orgánumom olyan frenetikusan “tiszta és érthető”). Valamint ott van az a csöpp kis kellemetlenség, hogy az alap gombkiosztás a Zero epizódokban ritka kényelmetlenre lettek belőve (X-szel lövök, körrel ugrok, ki játszik így?), amit ugyan korrigálhatunk, de azt csak a játékok saját menüiben tehetjük meg, a kollekció főmenüjében nincs erre lehetőségünk. Ergo: ha játékot váltunk, vagy csak szimplán elölről kezdjük, akkor állíthatjuk be a gombkiosztást újra. Pedig az epizódok kezelése 99%-ban megegyezik.

A Mega Man Zero/ZX Legacy Collection egy remek gyűjteménye a Mega Man-univerzum második, illetve harmadik különálló, de mégis a teljes sztorihoz hozzátartozó sorozatainak. Nem egyszerűen csak becsomagoltak hat játékot, hanem megszórták extrákkal rendesen. A Mega Man játékok rajongóinak kötelező vétel, de bátran tehetnek vele egy próbát azok is, akik szeretnék megtudni, hogy pár generációval ezelőtt milyen is volt az akció-platformjátékok műfaja.

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük!)