Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Mega Man Zero/ZX Legacy Collection (PS4, PSN)

Nosztalgiacsomag a vörös reploiddal.

Még valamikor a sötét, 8bites korszakban volt egyszer egy Mega Man nevű akció-platformjáték sorozat, amit simán nevezhetnénk az említett éra Sekiro-jának, annyira nehéznek tűnne most a cucc, akkoriban meg se karcolt. Anno csak letettük elé a tizenéves ülőgumóinkat és nyomtuk, ahogy a csövön kifér. És végigvittük! Majd azonnal újrakezdtük! Ma már inkább rebootnak neveznénk azt a próbálkozást, amikor kisebb változtatásokkal és egy új történetszállal megpróbáltak új életet verni a sorozatba, amit végül kiadtak Mega Man X néven. A 16-32bites időkben is szép köröket futott ez a sorozat is, amiben szerepelt egy Zero nevű, vörös páncélos reploid, aki nem kicsi rajongótáborra tett szert az évtizedek alatt. Erre a bázisra építve született meg a Mega Man Zero sorozat, ami a 2002-ben indult hódító útjára négy epizódon át a Nintendo GameBoy Advence nevű kis masináján. Ezen felül 2006-ban született meg a Mega Man ZX sorozat (két részt ért meg) Nintendo DS-en, amik bevezették a karakterválasztást és a nyitottabb, már-már metroidvánia-szerű pályaszerkezetet a sorozat vérkeringésébe.
A fenti hat darab játék került bele a Mega Man Zero/ZX Legacy Collection című gyűjteménybe.

A csomagban lapuló játékokat (Mega Man Zero, Mega Man Zero 2, Mega Man Zero 3, Mega Man Zero 4, Mega Man ZX, Mega Man ZX Advent) nem a Capcom készítette anno, mint az ős-szériát,hanem az Inti Creates csapata, akikben volt annyi kurázsi, hogy némileg megreformálják a játékmenetet, miközben az alapok érintetlenül hagyták. Tehát a játékban ugyanúgy jobbra-balra, esetenként fel-le mászkálunk, ugrálunk, lövöldözünk, dash-elünk, mint a régebbi sorozatokban, de a régi pályaválasztós megoldás már nem úgy szerepel, ahogyan anno. Az alapszériában ugye ki kellett választanunk, hogy melyik főellenséggel kívánunk megküzdeni, majd a pályáján végigjutva már fel is vehettük vele a küzdelmet. Győzelem esetén megkaptuk a boss spéci támadását, majd mehettünk a következő általunk kiválasztott pályára.

Itt a Zero sorozatban mindig van egy központi bázis, ahol szabadon mászkálhatunk és beszélgethetünk a személyzettel. Hogy a történettel haladhassunk küldetéseket kell vállalni. Ezekben az esetekben jön vissza a pályaválasztás rendszere, de olyan szituáció is akad, amikor nem lesz választási lehetőségünk, és az előre leosztott feladatot kell abszolválnunk.

A ZX játékokban már más a helyzet. Azokban egy összefüggőbb pályaszerkezet kapott helyet, amin az egyes lezárt átjárókat egy-egy új képességgel, vagy küldetésvállalással lehet feloldani. Eszméletlenül zegzugosak ezek a részek, az első epizódban már rögtön az elején annyi fele mehetünk, amennyi irány nincs is az életben!

A játékok felbontása a premierplatformokból adódóan alacsony, de a színes, részletekkel és effektekkel teli a látvány miatt nem fogjuk úgy érezni, hogy egy indie-játékkal játszunk. A grafikát hagyhatjuk a saját természetes pixelességében, adhatunk rá egy kis zajt (szerintem ez a legjobb beállítás), vagy elmoshatjuk a látványt (ez meg a legrosszabb). Ezen felül a kép méretét állíthatjuk négy szinten, ami a teljes képernyő kitöltéstől a nagyjából egy harmados képméretig terjed. Ha kisebbre állítjuk a képet, akkor az inaktív részekhez rendelhetünk háttereket, hogy ne a feketeséget lássuk. De aki azt szeretné bámulni a játék körül, az természetesen megteheti. Háttérből alapból 13 darab áll rendelkezésünkre, játékonként kettő-kettő, plusz a Z Chaser és egy feloldható speciális háttér.

Ha már szóba jött, a csomag a hat játékon túl tartalmaz egy Z Chaser játékmódot, amiben más playerekkel, pontosabban az általuk felállított idők ellen vehetjük fel a versenyt. Ugyanis ebben a módban a kollekció egy szabadon választott epizódjának egyik pályáját kell megoldanunk minél rövidebb idő alatt, s közben a másik játékos ghostja ellen versenyzünk. Mindezt tehetjük úgy, hogy csak a mi játékunkat látjuk, miközben az ellenfél haladását egy mércével tudjuk összevetni a miénkkel. Nyomhatjuk úgy is akár, hogy a mi játékunk mellett látjuk azt is, ahogy a másik player ghostja lenyomja az adott szakaszt. De egy mellettünk ülő haverral is összemérhetjük tudásunkat.

A csomagban lapuló játékok minden más aspektusban is teljesen rendben vannak. A hangok/zenék ugyanúgy ciripelnek édesen, ahogy a grafika idézi a 16-32bites korszakot. A kezeléssel sincs semmi probléma, bár egy nüansznyi kényelmetlenség bejátszik, akárcsak a hangok esetében, de erről majd később. Akik a nehézség miatt aggódnának, azok belőhetnek egy könnyített módot, amivel sokkal könnyebben lehet boldogulni. A tartalmilag sincs probléma, már csak egyetlen egy epizód végigjátszása jó pár órába kerül, és akkor ezt még felszorozhatjuk 6-tal. Plusz ugye ott a Z Chaser-mód, amivel szintén nem kevés időt belapátolhatunk a cuccba. Ezeken felül helyett kapott egy galéria a főmenüben, amiben rengeteg artworköt tekinthetünk meg, plusz a végigjátszások közben megszerzett kártyákat is itt mustrálhatjuk végig. Ráadásul a kártyák nem csak amolyan gyűjthető vackok, a galériában aktiválhatjuk őket, amivel a hozzájuk rendelt hatások érvénybe fognak lépni a játékoknál. Ezeken túl még egy zenelejátszó menü is rendelkezésünkre áll, ha szeretnénk kedvenc számainkat meghallgatni. És akkor még nem említettem, hogy választhatóak a játékok japán verziói is.

Apró kényelmetlenség a kollekcióban, hogy a főmenüben noha van options-menü, és beállíthatunk egy-két dolgot, de például a hangok/zenék hangerejét nem módosíthatjuk (ezért is lett a streamben az orgánumom olyan frenetikusan “tiszta és érthető”). Valamint ott van az a csöpp kis kellemetlenség, hogy az alap gombkiosztás a Zero epizódokban ritka kényelmetlenre lettek belőve (X-szel lövök, körrel ugrok, ki játszik így?), amit ugyan korrigálhatunk, de azt csak a játékok saját menüiben tehetjük meg, a kollekció főmenüjében nincs erre lehetőségünk. Ergo: ha játékot váltunk, vagy csak szimplán elölről kezdjük, akkor állíthatjuk be a gombkiosztást újra. Pedig az epizódok kezelése 99%-ban megegyezik.

A Mega Man Zero/ZX Legacy Collection egy remek gyűjteménye a Mega Man-univerzum második, illetve harmadik különálló, de mégis a teljes sztorihoz hozzátartozó sorozatainak. Nem egyszerűen csak becsomagoltak hat játékot, hanem megszórták extrákkal rendesen. A Mega Man játékok rajongóinak kötelező vétel, de bátran tehetnek vele egy próbát azok is, akik szeretnék megtudni, hogy pár generációval ezelőtt milyen is volt az akció-platformjátékok műfaja.

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Méret: 3.06 GB
Megjelenés: 2020. február 25.
Ár: 9190 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

4 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Tolom psp-n az X4-et…. vért izzadok lemegy az első boss. Majd indulok neki a 2. pályának, és kudarc kudarc után . Ez a rész is annyira nehéz? Vagy mi lettünk egyre csírkébbek ?

    • Mi lettünk csirkébbek. Az előző generáció sokat rontott rajtunk. Mint írtam az elején a sima, valamint az X széria anno meg se karcolt minket. Most meg két elhalálozás után hisztizek. Mint a streamben. 🙂

      Amúgy van benne kezsüel-mód, úgy egészen baráti a nehézség. De normál szinten az igazi.

  2. Imádtam ezt az univerzumot, zseniális atmoszférát teremtett egy olyan történetnek, amit az X-sorozat néhol komikus, kicsit önfeledtebb tónusával nem lehetett volna előadni. Zero meg egyszerűen egy nagyon badass karakter, az új dizájnját az X után szoknom kellett, de a gameplay és a történet egyből berántott, aztán, amikor kiderült, hogy ezek a változások nem csak dizájnelemek, méginkább elkezdett érdekelni a dolog. A ZX-eket sajnos már sehogy nem vette be a gyomrom, de ez méltó tisztelgés volt a karakter és a hagyatéka előtt.

    • A ZX szerintem a maga nemében egy fantasztikus vérfrissítés, de a semmiből jött karakterek miatt kicsit elvész a varázs.