Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Mass Effect Legendary Edition (PS4)

Legendás visszatérés.

A 2009-es évek végén az akkori jómagam főleg az egyhangú akciójátékok nyújtotta komfortzónájából szemlélte a gamer világot, mikor egy, akkortájt még futó videojátékos magazin egy olyan címet nyújtott mellékletként, mely örökre nyomot hagyott és utat mutatott fiatalabb énemnek. A végeláthatatlan lövöldözést és kardsuhogtatást felváltotta az átgondolt párbeszédek folytatása, a csapattársakkal való viszony alakítása, és a rendkívüli alapossággal felépített világ megismerése. Egy olyan más jellegű, mélyebb szórakozás kapui tárultak ki előttem, amin túl már nem volt elég egy hanyagul odavetett környezet és egy néma kolléga kullogása a hátam mögött. Történeteket, sorsokat akartam megismerni, újakat és visszamenőleg régi klasszikusokat. Ennek az élménynek a hatása a mai napig érezhető és a neve pedig: Mass Effect.

„Van ennek az egységnek lelke?”  – Legion

Valószínűleg a nagy többségnek nem volt ennyire számottevő a trilógia, annyi viszont bizonyos, hogy Shepard és kompániájának világmegmentő kalandját joggal illeti klasszikus státusz, ezt pedig jól jelzi, hogy annak kritikai sikerét azóta sem sikerült megközelítenie a manapság többnyire szerencsétlenkedő stúdiónak. Talán pont renoméjuk helyrepofozásának céljából, esetleg a bejelentett újabb rész előtti rajongást kicsit felkorbácsolandó, de a Bioware elérkezettnek látta az időt, hogy az ”éppen-hogy” jelenkori konzolokra is elhozzák, mi több, felújítsák és minden kontenttel egybecsomagolva tegyék elérhetővé a három játékot, Mass Effect Legendary Edition néven.
Régóta vágyott kiadás volt ez a rajongók részéről és egyben tökéletes belépési alkalom a szériát nem ismerők számára. Így nem meglepő, hogy szinte nagyobb várakozás övezte a megjelenést, mint ha egy új epizód előtt álltunk volna, hisz a trilógia minden rajongó szívügye. Egy sokadik etapot el lehet felejteni, mint ezt történt az Andromeda spin-offal is, megjegyzem, kissé talán méltatlanul, de mind reméltük, hogy kedvenc kalandunkhoz kellő tisztelettel és még nagyobb hozzáértéssel nyúlnak majd.

Nem kerülgetem hát a forró ká… fekete lyukat, remekül sikerült és minőségi feldolgozást kapott a Normandy legénysége, pontosan olyat, amit vártunk. Persze, mindig lehetne jobb és biztosan lesznek fanyalgók, akiknek mindez így is kevés lesz, ezért tisztázzuk az alapokat: ez a verzió amolyan köztes csillagövön helyezkedik el a pusztán nagyobb felbontással és textúrákkal összefoltozott átiratok (Aspyr produktumok) és az alapjaitól felépített, fullos remasteredek között (igen, rád nézek Bluepoint). Nem húzták fel a semmiből az összes részt, de megnézve a végeredményt, erre nem is lett volna szükség. Ellenben mind kapott egy kis grafikai tuningot, némi rendszerfrissítést, de a legtöbb energiát az első részbe fektették, aminek valóban a leginkább szüksége volt erre, köszönhetően egyrészt a csúnyán korosodó motorjának, valamint a ténynek, hogy ekkor a fejlesztők még erős útkeresésben voltak a klasszikus szerepjáték és a fedezékrendszerű shooter között. Ráfért tehát a fejlesztés, de nézzük meg konkrétan, milyen megoldásokkal igyekeztek felhúzni a nyitányt a folytatások szintjére.

„Ott, a Föld. Bárcsak úgy látnád, mint én, Shepard. Olyan… tökéletes.” – Illusive Man

Meg kell, hogy valljam, nem számítottam rá, hogy a HD-felbontás és textúrapakk kezelés után ennyire jól fog festeni a stuff egy méretes tévén, de minden tökéletlenségével együtt (ezt később kifejtem), nagyon kellemes ránézni és persze játszani is. Sokat dob persze az élményen a 4K és a 60 képkocka, tűéles a kép, de valóban igazat szólt a marketing anyag, a srácok valóban nem csalták el a munkaórákat. Az emberi és idegen karaktereket újraalkották, részletesebbek az arcok, bőrök és pikkelyek, na meg a páncélok is, ezzel pedig elérték, hogy a modellek már nem különböznek annyira az egyes epizódok között. Szintén hasonló, egységesítési célokból kifolyólag kaptunk új HUD-ot ami szintén a folytatásokhoz igyekszik igazítani a dizájnt. Ugyanígy a pályákon található növényzet is dúsabb lett, valamint részecske effektekkel is megtoldották az összképet, így eddig nem látott minőségben hullik a parázs a zöldellő tujákra. Az összes pályán és átvezető videóban módosítottak a bevilágításon, így sok küldetés kerül majd új megvilágí… najó, ezt inkább be sem fejezem. Minden tehát sokkal részletesebb, színesebb, élőbb lett, de ez csak a megjelenésre igaz, a tereptárgyak, épületek mind-mind ugyanott maradtak, mint régen, a strukturális felépítésben nem történt változás.

Ellenben a mélyben megbúvó rendszerben már annál több. Az irányítás sokkal folyamatosabb és reszponzívabb lett, jóval kezelhetőbb és élvezhetőbb így a gunplay. Ha már lövöldözés, elvetették a kasztok által korlátozott fegyverhasználatot, innentől bármilyen ”sci-flintával” nyomatékosíthatjuk véleményünket, viszont ettől függetlenül így is van minden kasztnak egy támogatott fegyvertípusa. Hiába van módunk csak pisztolyt fejleszteni a képességeink között, lehet, hogy megéri valóban arra koncentrálni, mint csakazértis’ erőltetni a shotgunt. Apropó fejlődés, lehetőségünk van a régi 60 szintes rendszer helyett egy átgondoltabb, szintén a többi epizódhoz igazított 30-as módot használni, erre a menüben van lehetőség. Mindenképp ajánlom első indítás előtt átbogarászni az ottani opciókat, pár igen fontos részletet van módunk testre szabni.

“Sokkal könnyebb fekete-fehérben látni a világot. Szürke? Nem tudom, mit kezdjek szürkével…” – Garrus

Na és persze MAKO, az olyannyira gyűlölt, életünket megkeserítő, játékkal töltött óráinkat kárörvendően elnyújtó gépezet, az ”Ördög Hatkerekű Szekere” is visszatért. Most már azért közel sem olyan pokoli vele manőverezni, mint anno, erősen kezelték a jármű fizikáját, finomítottak a célzáson és az irányítási módon is. Ettől függetlenül még mindig idegtépő az egész (majdnem annyira, mint a bolygósimogatás a 2-ben), de már sokkal inkább az indokolatlanul egymásra pakolt földrajzi jellegzetességek miatt, mint a kis cirkáló kezelhetetlensége okán. Arra azért készüljetek fel, hogy hiába a korszerűsítés, sűrűn el fogtok merülni a kilátástalan geológiai kulimászban.

Ha pedig már így behajtottam a panaszkodás parkolójába, mindenképp szeretném helyre tenni az esetleges túlzott elvárásokat. A felújítás tényleg elismerésre méltó, elképesztő a fejlődés az eredeti verzióhoz képest, de mindezek ellenére is csak egy szép PS3 címként lehet kezelni az első részt, amin az effektek és fények dobnak még valamennyit. Tény viszont, hogy ez egy 15 éves játék és ennek a kornak bizony folyamatosan előbukkannak a jelei a smink alól. Sok NPC baltával faragottnak tetszik (azok a sérók), az arcmimika már igen öreges, a mozgások – főleg a diskurzusok alatt – nagyon hirtelennek, idegennek hatnak. Emellett szintén kissé furcsa régi menü, nem csak az átláthatatlansága miatt, hanem mert az alacsony felbontású eredetit felépítést használja. Így aztán minden láda kinyitogatásnál jönnek a 300-as betűméretek. De ezt simán betudhatjuk kukacoskodásnak.
Ami érdekes, hogy mint ha a játék is néha összeveszne magával. Az irányítás fluidabb, de hősünk olykor nem reagálja le azonnal a kiadott parancsot. Magától be kellene bújnia a fedezék mögé, ha oda érünk, de ezt nem teszi meg és pont annyi időt veszít, hogy nehezebb fokozaton meg is feküdjünk egy harc során. Társaink és sajnos ellenfeleink is be tudnak ragadni a pályákon található asztalokba, ajtókba. Elvileg fejlesztettek az AI-n, de vagy ennek tökéletlensége, vagy az újra modellezett tereptárgyak okán ez nem sikerült maradéktalanul. Illetve sűrűn látunk tükröződő felületeket, amiken a vetített kép ugrál vagy remeg, ez is a két verzió küzdelmét mutathatja.


„Nektek, embereknek van egy mondásotok. Szemet-szemért, életet-életért. Nos, tíz élettel tartozik nekem, és azt tervezem, hogy begyűjtöm.” – Garrus

Mivel leginkább az első etapra fordultak rá a virtuális sebészek, így azt boncolgattam terjedelmesebben, de a folytatásokat nézve már amúgy is egyre kevesebb jelét látjuk a ráncfelvarrásnak. Mindkét rész kapott egy csinos textúra csomagot és egy stabil felbontás tuningot, ám az ME2-nél a bevilágítás tűnik ki legjobban, teljesen újrafényezték a progit. Sok átvezetőben nem lehetett látni a szereplőkből semmit, teljes homályban voltak az arcok, de ezt sikerült kezelni és hála a fejlesztésnek, sosem nézett még ki ennyire jól a folytatás. Emellett kicsit balanszolták a fegyverek töltény ellátását is, valamint a különböző eseményeknek is enyhítették a karizma-szint követelményeit.
Természetesen a trilógia záró akkordja fest a legjobban, itt nem is kellett túlságosan belenyúlni, minden csak sokkal részletesebbé és élesebbé vált. Viszont a Multiplayer szekciót nem tartalmazza a csomag, pedig a befejezést erősen befolyásolta ebben elért eredményünk, így ennek hiányában elég, ha minden mellékküldetést elvégzünk, és megkapjuk az áhított endinget.

Az egész gyűjteményre elmondható, hogy remekül fut, nincsenek akadások, válasszuk bármelyik grafikai módot is. Ebből a manapság megszokott módon kettő van, a Quality és Frame-rate. Alap PS4-en Full HD a plafon mindkét megoldással, csupán a 30 vagy 60 képkocka között kell döntenünk. Pro modell esetében a minőség 4K-t hoz magával 30 fps mellett, ellenkező esetben a 60-as gyorsasággal 1440p felbontás jár. Ha valakinek birtokában van a legújabb generáció, akkor ő járt a legjobban, olyan 4K/60fps-t szállít a gép bármely módban, hogy csak győzzünk pislogni.
Ez pedig elmondható a töltési időről is, a PS5 SSD-jének hála a végtelen liftezések immáron vége, egy mondatot nem tudnak már befejezni társaink, nyomhatjuk is a skip gombot a kiszálláshoz, de a második rész Normandy liftes animációja se fut már két másodpercnél tovább. PlayStation 4-en azért kicsit még többet kell várnunk ilyen esetekben, de így is töredék időt, mint annak idején.
Emellett kaptunk egy kicsit suta Fotó-módot is, mely ugyan nem közelíti meg a Sony exkluzív címek hasonló funkcióit, de pár frankó képet simán lehet lőni vele.

„Soha senki nem esett szerelembe anélkül, hogy kicsit bátor lett volna.” – Shepard

Mivel a Legendary Edition a megjelenése előtt inkább technikai kérdéseket vetett fel bennünk, így a cikk is arra fókuszált jobban, hiszen a történet semmiben sem változott, csupán lehetővé vált, hogy azt (újra)felfedezhessük, a mostani konzolokon is. Sőt, mindezt a valaha volt legteljesebb formában, merthogy az összes DLC bele lett integrálva a játékba, kivéve az első részhez kiadott The Pinnacle Station-t, köszönhetően az elveszett forráskódoknak.
Ez tehát a tökéletes lehetőség, hogy az új érkezők megismerjék ezt a fantasztikus kalandot, az izgalmas szereplőit és azok szövevényes kapcsolatait. Az élményt, amikor a folytatást elindítva tovább vihetjük már megalkotott karakterünket és vele minden meghozott döntésünket. Amikor pont emiatt újra találkozunk, vagy épp hiányolunk egy régi társat. Majd a játék végeztével újrakezdjük a történetet, de már teljesen új hőssel, döntésekkel és kimenetelekkel. Mikor rájövünk, hogy egy helyzetből harc nélkül is ki tudunk keveredni vagy, hogy mi történik, ha ezúttal mással kavarunk…
Mi, régi motorosok pedig csak újra mosolygunk a partin a Citadellán vagy Zero beszólásain. Ismét segítünk Tali útkeresésében és nehéz döntés hozunk a Krogan-ok jövőjével kapcsolatban. Megint átkelünk az Omega Relén és összeszedjük a Galaxis minden seregét a Reaper-ek ellen.
Joker, indulásra felkészülni!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre bökve meg is rendelhető.)

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Ez is majd kelleni fog olyan 20$ környékén, vagy 1 év múlva úgy is benn e lesz EA acces-ben ingyen 😅

  2. Mivel ez az izé eredetileg nem volt PlayStationre, később megvettem a papírdobozos kollekciót PS3-ra, de hozzá sem nyúltam. Pedig látom kellett volna.