Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

MARVEL’S SPIDER-MAN: MILES MORALES (PS4, PS5)

Légy jobb. Légy önmagad.

(A teszt a PlayStation 4-es verzió alapján készült. A játék magyar feliratot is tartalmaz.)

2018-ban senki nem számított rá, hogy az egyedül PlayStationre megjelenő Marvel’s Spider-Man akkora kritikai, anyagi, és persze rajongói siker lesz, hogy két évvel később annak folytatása/kiegészítése az új konzolgeneráció egyik legfontosabb nyitócímévé válik. Pedig azzal, hogy az Insomniac megcsinálta az eddigi legjobb Pókember játékot és úgy mellékesen majd egy év alatt elpasszolt belőle több mint 13 millió példányt, egyenes út vezetett a Sony “exkluzív stúdióim” feliratú kosarába. Sokáig tehát PS5 nyitócímként emlegették Miles kalandjait, amíg egy pár hónappal ezelőtti bejelentés mosolyt nem csalt annak a rengeteg játékosnak az arcára, akik még nem tervezik leváltani jelenlegi konzoljukat. Így tehát egy kérdéssel kevesebb marad ugyan, de még mindig ott volt a többi a játék hosszáról, a történet útjáról és úgy un bloc arról, hogy mire is számíthatunk egyáltalán. Annyit már most elárulhatok, hogy rengeteg szórakozásra és áll-leejtő élményre!

Egy évvel járunk az alapjáték után, amikor Peter Parker, az eddigi egyetlen Pókember végre elkezdte szárnyai alá venni a képességeit még éppen felfedező Miles Morales-t, akit nemrég szintén pókcsípés ért. Miles amúgy egy nagyszerű srác, jó tanuló és mindenhol segít, ahol csak tud, így például a FEAST nevű jótékonysági szervezet kötelékében is annyira sokat tevékenykedik, hogy már kénytelenek “kényszerszabira” küldeni a karácsonyi ünnepek alatt. Még jó, hogy új Pókiként nem kell lemondania a hősködésről, sőt akkora súlyú feladat még sosem hárult rá, mint ami most fog. És itt most nem arra gondolok, hogy mennyi boss-t kell majd legyűrnie vagy, hogy hány száz csatlós buksiját kell megsimogatnia, hanem, hogy érzelmileg milyen hullámvasúton fog majd végigszáguldani hősünk. Nagyon tetszett a történet családiassága, az összetartó közösség bemutatása, és hogy érzelmileg mintha mélyebben is szeretne hozzánk szólni a game. Azért persze nem fogunk zokogásban kitörni illetve hatalmas csavarokra (csúnyábban fogalmazva eredetiségre) sem kell számítani, viszont amikből építkezik a sztori, azokat nagyon jól pattintja egymáshoz. Meg merem kockáztatni, hogy a történet rövidsége okán, és ebből kifolyólag a filler részek teljes mellőzésével jobban is szívemhez nőtt Miles intenzívebb kalandja, mint Peter története.

Ezzel el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, ami szinte a legjobban foglalkoztatja a közönséget, a game hossza és tartalmassága. A fő szál végére körülbelül 8 óra / 3 délután alatt érhetünk, amit legalább ugyanennyi idővel kibővítenek a New York egészében megtalálható mellékküldetések, kihívások és bunkerek. Ezekben nincs hatalmas újdonság, nagyjából a már megismert formulát követik. Emellett ugyanúgy lépjük a szinteket, kapunk képességekre osztható pontokat, a különféle tevékenységekért járó tokenekkel pedig kütyüjeinkhez nyithatunk meg új fejlesztéseket. Ezekért cserébe új ruhákat is vásárolhatunk, amik ugyancsak hozzák magukkal a Modokat, így segítve teljesen testre szabni játék-, de főleg harcstílusunkat. Itt megint odatette magát a designer csapat, elképesztően stílusos és menő hacukákat akaszthatunk gardróbunkba. Abszolút kedvenc lett az Into Spider-Verse szerkó nem csupán kinézetét tekintve, de a vele járó animációs stílus miatt is. Visszakanyarodnék kicsit a kütyükhöz: itt most négy különböző lesz segítségünkre, megfelezve az eredetiben található számot és ugyan van, amit simán lecseréltem volna egyre abból, alapvetően mind hasznosak és nem is éreztem igényt ennél többre. A kevesebb tech cucc mellé viszont olyan képességeket kapunk, amiktől azonnal eltűnik minden hiányérzetünk. Akárcsak Miles, akinek láthatatlanná válása nem csak megkönnyíti a lopakodást, de egészen új stratégiát is megnyithat előttünk, amennyiben hangtalanul szeretnénk kitakarítani egy rosszarcúaktól hemzsegő bázist. Viszont a legmenőbb, hatásosabb, és vitán felül leglátványosabb speckónk a Venom-csapás lett, mely bioáramunkat felhasználva később akkora pusztítást képes majd okozni, amitől szem nem marad majd szárazon. Négyféle felhasználási módja nagyszerűen kiegészíti egymást és remekül fel fogjuk tudni használni azokat a megfelelő helyzetekben.

Mivel nemrég fejeztem be a City That Never Sleep DLC-t, még jól emlékszem az izzasztó küzdelmekre, amiket a felpimpelt zsoldosok ellen folytattam, így valahogy arra készültem, hogy hasonlóan kemény meló vár rám az új harcok során, viszont meglepően könnyű lett a játék. Még a főellenfelek sem voltak konkrétan nehezek, inkább csak az időhúzást éreztem náluk. Kicsit mintha gyorsult volna az egész mechanika, nem csak a New York-i száguldozás során, de a csaták alatt is gyorsabbnak ítéltem meg az új Pókember mozgását és kombóit, úgyhogy lehet, ez is jótékonyan hat a nehézségre. Így vagy úgy, mindenesetre az alapkatonákat, akikkel nagy százalékban találkozni fogunk, egészen könnyen földre vihetjük a megfelelő taktikával. Ebben pedig bőven lesz részünk, hisz az alapmechanika semmit nem változott az elődhöz képest. Alapvetően ugyanúgy elérkezünk a célponthoz és ameddig lehet lopakodva, majd belecsapva az akció és ellenség arcának közepébe kipucoljuk az egész lokációt. Az adott pontra történő eljutás persze még mindig fantasztikus, Miles ráadásul teljesen más stílusban hintázik a felhőkarcolók között, mint Pete, úgyhogy ha esetleg valaki már unta volna (micsoda???), az most örülhet az új koreográfiának.

Viszont mindezek után nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy ezzel a kiegészítővel a Póki-recept csúcsra lett járatva. Még mindig elképesztően hangulatos a sztreccsrucis, nagyszájú hősként rendet tenni a Nagy Almában, azért amikor megláttam mennyi minden nyílt meg ismét a térképen, egy kiplatinázott első résszel a hátam mögött azért annyira nem volt őszinte a mosolyom. Ugyanúgy maradtak az ellenséges helyszínek, a 3 szinten teljesíthető kihívások és gyűjtögethető tárgyak. Egyedül Aaron bácsi hangfelvételeinek felkutatása volt kifejezetten ellenemre, számomra kissé nyögvenyelős volt a keresendő zajok bepozicionálása. Szóval egyértelmű, hogy ez a recept ebben a formában nem fog elbírni egy számozott folytatást. Sokan gondolták eddig úgy, hogy a második részben a két hőst irányíthatjuk majd felváltva, de ezek alapján kijelenthetem, hogy az sem lesz már elég. Nagyon remélem, hogy a csapatnak már van valami szuper ötlete, a történet mellett a játékmenet jövőjét illetően, mert nagyon nem szeretném még temetni sem a szériát, sem ezt a tehetséges brigádot.

Ugyanis ahhoz, amit ez a banda idepakolt vizuálisan, ahhoz bizony kellett is kraft. Nem tudom, mit tud nyújtani a next-gen verzió, de amit a tévémen láttam, arról simán elhittem volna, hogy már a fehér masina hajtja. Brutális részecskeeffekt, remek fényhatások, éles részletek mindenhol. Persze az új elektromos képesség igen hálás téma ilyen tekintetben, rá is pakoltak jó pár lapáttal erre a srácok. Azon túl, hogy erőnket igen sűrűn kell használnunk logikai feladványok során is, minden fegyveren, ruhán, maszkon van annyi világító alkatrész, hogy lassan indokolt lesz napszemüvegben ülni a kanapén. A kanapén, ahol szinte én is szétfagytam, mialatt a hóvihar sújtotta városban tébláboltam fel-alá, de a csendes téli látkép is van olyan hangulatos, mint az őszi volt legutóbb. Ráadásul töltőképernyővel itt sem fogunk találkozni, az alapjátékhoz képest szerintem legalább negyedére csökkent az újratöltések alatti idő. Az átvezetőkben látható arcmimika mondjuk még mindig nem az igazi, de a szemek kidolgozottsága egész szépen kárpótol. Ha már videó, akkor audio: a szinkronhangok remekelnek, az effektek durván hangzanak és a zenei betétek, aláfestőzenék már-már hollywoodi nagy produkciók minőségét nyújtják.
Nagyon szeretném úgy folytatni, hogy mindezt reccenés nélkül, teljesen folyamatosan szállítja a progi, de sajnos azért kezd elfáradni kedvenc konzolunk. A kisebb bakikon, mint később betöltődő testrészek, textúrák és furán mozgó élettelen testek mellett a nagyobb csetepaték során voltak azért szaggatások. Ráadásul az utolsó fél-háromnegyed óra durva, akár 2-3 másodperces akadásokat is produkált, amin egy újraindítás ugyan segített, de ott már vizuálisan is a plafont szaggatta a game. Nem vészes dolgok, de látszik már a konzol erejének vége vagy talán csak a tökéletes optimalizáláshoz szükséges utolsó pár hét hiánya.

Az egyik legnagyobb dicséret, ami Miles Morales PS4-es kalandját illeti az az, hogy egyáltalán nem látszik rajta, hogy a következő gépre tervezték. Nagyszerűen fest a játék, tömve van szemkápráztató effektekkel, epikus harcokkal, miközben elmesél egy remekül megírt, csak kicsit rövid sztorit. Mivel viszont az alapformulát nem igazán újítja meg, csupán kibővíti, így hiába a nagyszerű élmény, a 8 pontot érzem igazságosnak. Ezek után pedig mit hoz a jövő? Reméljük, hogy az Insomniac már tudja a választ és pár éven belül egy újabb lehengerlő folytatással keni el a szánkat. Addig pedig ismerjétek meg ti is az Új Pókember történetét.

Mindez PlayStation 5-ön:

Miles Morales története PS4-en sem fest rosszul, de a PS5 kihozza belőle a maximumot. A ray tracinggel a karácsonyi New York egyszerűen lélegzetelállító: a felhőkarcolók tükrözik a színekben pompázó világot és a benne lendülő Pókemberünket, fantasztikusak Méregtámadásainak narancsosan izzó színei, ahogy élénkebbek a rosszfiúk lila fényei is; a kontroller – bár kihasználhatná jobban a program – a haptikus visszajelzéssel intenzívebbé teszi az akciót és a jeleneteket egyaránt, a pókháló kivetése pedig plasztikusabb az adaptív ravaszoknak köszönhetően. A legjobb azonban a gyors töltés, illetve a kártyák: a menüből 4-5 másodperc alatt ugorhatunk egy kihívásból és küldetésből a másikba, így nincs is szükség arra, hogy a városban odamenjünk, ami azok számára, akiknek nincs annyira kedve bóklászni, megtizedeli a holtidőt. Miles Morales nem csak Harlemben, de a PS5-ön is új otthonra lelt. (A videókban megnézheted a játék első 15 percét PS4-en és PS5-ön is.)

/MolonLave/

(A két tesztpéldányt a Sony biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban PS4-re vagy PS5-re, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető. Ha rendelkezel a PS4-es verzióval, akkor ingyen megkapod a PS5-ös változatot, továbbá a mentés is kompatibilis. Ha a Marvel’s Spider-Man Remastered is érdekel, akkor megveheted az Ultimate Editiont, amelynek része az eredeti kaland feljavított változata, vagy később ráfizetéssel beszerezheted, ha megvan Miles Morales játéka.)

8/10
Látványosság: Kiemelkedő
Játszhatóság: Kiemelkedő
Szavatosság: Átlagos
Zene/Hang: Kiemelkedő
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

5 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Tegnap előtt kezdtem el, már majdnem 90 százaléknál járok. Eleinte nem voltam oda érte különösebben, de aztán, ahogy teltek az órák, egyre jobban megtetszett. A 2018-as eredeti volt az egyetlen játék, amit valaha kiplatináztam (ezzel szerintem el is mondtam róla mindent, amit kell), ezt is kifogom. Viszont, ami meglep, hogy van benne néhány idegesítő bug.

  2. Ez a játék és a Ghost of Tsushima az ékes bizonyítéka annak, hogy van ott még kraft a PS4-ben is.

    • Bizony, régóta mondom ezt, hogy simán várhattak volna 1 évet a nextgen el, lehet nem is lett volna ekkora káosz! De hát a hype meg a pénz nagy úr, mivel a Microsoft sokkal előbb és többet kommunikált a nextgen konzoljaikkal kapcsolatban,így a Sony sem maradhatott le, vagy mégis 😏 Most valahogy a Microsoft, sokkal jobban és gördülékenyebben publikált mindent!

      • Hááát én nem érzek akkora különbséget a két cég prezentációja között. Az tény, hogy a kiadásra az utolsó jancsiszeget is láthattuk az új Mikró konzolokban, de azt nem mondanám, hogy ez akkora marketing előny lenne. A PS5 indítására a Sanyi legalább kihozott néhány PS5 exkluzív anyagot, de legalábbis ami az új konzolra IS lett optimalizálva. A XSX/S-nek gyak az ősrobbanáskorig visszamenő visszamenőleges kompatibilitás maradt és slussz. Semmi exkluzív anyaggal adták ki a konzolt! Ez azért több mint pofátlanság.

        Amúgy én is azon az állásponton vagyok, hogy most is ráér még a váltás, mint a pS4 indításakor is. Pláne akinek PS4Pro-ja van. A Sony még 3-4 évig támogatja az előző generációt és a kiadók sem hülyék, hogy egy az újévig talán pár milliós bázisra lecseréljék a PS4 100+ milliós piacát.

        Zárójelben megjegyzem, az is érdekes, hogy az új konzolokra optimalizált játékok az első összehasonlításokra alapozva pont fordítva teljesítenek technikai paramétereiket nézve, mint amit az előző hónapokban agyfaxig sulykolt technikai adatokból gondolnánk. Az XB játékok gyorsabban betöltenek a feleolyan erős SSD ellenére, a PS5 játékok meg minimálisan gyorsabban, stabilabb fps-sel futnak a jelentősen gyengébb GPU ellenére! :O
        Hát ennyit a technikai faxverésrésre alapozott marketingtről. XD

    • Határozottan!

Advertisements