Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Martha is Dead (PS5, PS4, PSN)

Félreértelmezés.

A mentális betegségek ábrázolásmódja a különböző fikciókban egy igazán fontos téma, ami szerencsére egyre többet kerül előtérbe. Az ilyen sérülések, állapotok áldozatait a régi alkotásokban gyakran társították az erőszakkal. A téboly többször volt egy könnyű eszköz arra, hogy démonizálva legyen valaki, illetve ráhúzhatták a „bolond” jelzőt a gonosztevőkre, mániákus gyilkosokra vagy pszichopata elkövetőkre: elvégre könnyebb, mint komplex karaktereket felépíteni és körbejárni azt, hogy egy ilyen törést kiben mi idézhet elő. Ez persze tükrözte a társadalom hozzáállását is: amikor az orvostudomány sokkterápiával, izolációval és erőszakkal próbálta „kezelni” a „betegeket”, nem meglepő, hogy hasonlóan vélekedett a közvélemény, és ezekre építve próbált profitálni a szórakoztatóipar. Szerencsére napjainkban a társadalom nyitottabb, és a traumákat és disszociatív tudatállapotokat érzékenyebben, körültekintőbben és árnyaltabban kezeli. Pont ezért is fájó, hogy az ígéretesnek induló Martha is Dead mennyire káros irányba tereli történetét.

A történet a második világháború végén játszódik Olaszországban. Giulia és ikertestvére, a süketnéma Martha egy náci tiszt gyermekei, akik a bájos itáliai vidékre költöztek dadusuk házába, hogy menedékre leljenek az egyre közelebb araszoló szövetséges erők ellen. A tinédzser Giulia szeret fényképezni, de egyik fotótúráján észreveszi, hogy a közeli tóban lebeg valaki. Amikor beúszik, rájön, hogy testvére, Martha az – innen a játék címe, ami eredeti, olasz nyelven sokkal jobban hangzik: Martha è morta. A két lányt megtalálják szülei, és hamar kiderül, hogy az anya Marthát preferálta, és Giuliával elég csúnyán bánt. Mivel Marthán Giulia ruhái voltak, és elsőre összekeverték őket a szülők, a pillanat hevében a lány nem is hívja fel erre az ellentmondásra a figyelmet: holt testvérének adja ki magát, és úgy csinál, mintha magát temetnék. A pszichológiai thriller során a lány ki akarja deríteni, hogy ki vetett véget Martha életének, miközben egyre sötétebb titkokat derít ki saját és családja múltjáról.

Fontos leszögezni, hogy a Martha is Dead iszonyatosan sokkoló. Kevés ennyire  nyíltan és tudatosan gyomorforgató játékkal találkoztam, ezeket a jeleneteket azonban ki lehet kapcsolni – illetve a számítógépes verzióhoz képest PlayStationön nem interaktívak. Időnként a narratívát támasztják alá, a legtöbbször viszont a sokkhatáson kívül más célt nem szolgálnak. Ez persze csak a grafikus része, ezen túl rengeteg nagyon kemény témát körbejár: jelen van gyermek- és állatbántalmazás, öngyilkosság és öncsonkítás is. Ezt tényleg nagyon fontos leszögezni, mert aki érzékeny az ilyenekre, vagy hasonló problémákkal küzd, attól őszintén kérem, hogy kerülje ezt a programot, még a „cenzúrázott” beállításokkal is.

A játékban leginkább az otthonunkban, illetve a környéken kell mászkálni, kutatni és fotókat készíteni. A központi épület kiválóan van kidolgozva, egyfajta időkapszulaként szolgál korhű bútorzattal, díszekkel, könyvekkel, képekkel és öltözetekkel. Gyakran a rádióból hallhatunk híreket és akkori dalokat, kilépve pedig egy gyönyörű Toszkán táj fogad minket egy erdővel, aminek a közepén található az ominózus tó, kis templommal és a mezőkön pedig pipacsföldekkel. Nem nagy a bejárható tér, de úgy érezhetjük, hogy Olaszország egy kis szeletébe csöppentünk, izolálva a nagyvilágtól, ami egyre közelebb gyűrűzik háborújával. A kisvárosi gyilkosság hangulatának köszönhetően könnyen el lehet felejteni, hogy mi történik körülöttünk, és ahogy Giulia, úgy a játékos is a közvetlen rejtélybe feledkezhet bele, ha épp nem öklendezik valamelyik nyomasztó képsortól.

Egyrészt kifejezetten jó, hogy a fiatal lány – főleg a helyzetet tekintve – nem igazán foglalkozik a külvilág dolgaival, másrészt viszont a játék részéről furcsa, hogy a náci apa témáját alig járja körbe azon kívül, hogy megemlíti: ő sem örül a háborúnak. Közben előkerülnek az olasz partizánok, illetve a felelősségvállalás kérdése és az, hogy ki miként tekint egymásra ebben a szituációban, ami árnyaltabbá teszi a cselekményt. A történet egyébként kifejezetten kevés szereplővel operál, akiket leginkább hangok formájában ismerhetünk meg: ez is hozzáad ahhoz a magányhoz és fókuszált kutatáshoz, ami Giulia lelkiállapotát tükrözi.

A játékmenet leginkább tárgyak összeszedéséből és a megfelelő helyen való alkalmazásából, üzenetek, bejegyzések olvasgatásából és fotók készítéséből áll. Utóbbi a központi elem, ugyanis akár emlékei alátámasztásához, akár bizonyítékkészítéshez, de sokszor lő fényképeket Giulia régi kamerájával: ezeket egy egyszerűsített folyamattal kell előhívni a sötétszobában, ami autentikusabbá teszi az élményt. Hasonlóan fokozza a hangulatot, ha eredeti, olasz nyelven játszunk vele: az időközi váltogatás alapján hitelesebbnek és talán jobbnak is tűnt az angol szinkronnál. A Giuliát alakító színész kiválóan keltette életre a kíváncsi, épp a nővé válás peremén álló lány hangját, aki belecsöppen ebbe a szinte felfoghatatlan helyzetbe. Emellett az egyéb hangok is sokkal jobbnak tűntek így. Sajnos időnként maguk a szövegek nem jók, ráadásul az egyenetlen írásnak köszönhetően bizonyos nagy csavarok elég gyengén vannak közvetítve a játékos számára. A játék legnagyobb problémája azonban az, ahogy a mentális betegségeket, illetve az egész szituációt kezeli. Igyekszem ezt a lehető leginkább úgy körbejárni, hogy ne lőjem le a poént, de fontos ezt az aspektusát megérteni ahhoz, hogy ki-ki meg tudja hozni a döntését azzal kapcsolatban, hogy belevág-e ebbe az élménybe, vagy sem.

A Martha is Dead legnagyobb problémája, hogy mennyire rosszul kezeli a mentális betegségeket, a traumákat, az abúzust és az ebből fakadó következményeket. Míg kezdetben úgy tűnik, hogy egy érett, a megszokottól eltérő feldolgozásban lehet részünk, amit csak tovább fokoz az interaktivitás, idővel kiderül, hogy nagyjából pontosan ugyanoda fut ki, mint annyi elődje: az áldozatokból tesz elkövetőt, miközben ez a leggyakrabban nem így van. Emiatt sajnos értelmét veszti az a számos pozitív megvalósítás is, amivel bizonyos tudatállapotokat feldolgoz: pedig ezek kifejezetten kreatívan és intelligensen vannak összerakva. Nagyon is kár érte, mert elpazarol egy ilyen jó kezdést és lehetőséget arra, hogy az ártó klisék vermébe zuhanjon, magával rántva mindenki mást. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a társadalmi percepciót mennyire meghatározzák azok a képek, amiket a szórakoztatóipari termékek közvetítenek, így minden egyes produktumnak nem csak lehetősége van befolyásolni az összképet, de felelőssége is van. Ebben az esetben pedig, sajnos, a negatív tényezők elfojtják a pozitívokat. Nem segít a helyzeten az sem, hogy az erőszak mellé a szexualitás is betársul, és folyamatosan fiatal lányok teste van szexualizálva: persze közrejátszik az is, hogy a cselekményben fontos szerepe van ennek, de néhol ez is öncélú, illetve kellemetlen.

Pedig ötletes képi megvalósítások, egy kísérteties, kiváló zene és egy remekül ütemezett felépítés rejlenek alatta. A játékmechanika nem egy nagy kunszt, de mégis jópofa elkészíteni a képeket, illetve maguk a mozdulatok, az egész fizikalitása is sokat hozzáad az egészhez. Van pár mellékfeladat is, ami árnyaltabbá teszi a körülöttünk lévő világot, illetve lehetőséget ad arra, hogy bebarangoljuk a térséget. A cselekmény központjában pedig egy a szeretője által meggyilkolt fiatal nő kísértete is fontos szerepet játszik, és jól demonstrálja, hogy egy fiatal elmében a babonák mennyire valósnak tűnhetnek: főleg távol a civilizációtól. Az erdő romos épületeket rejt, fényképezőgépünkkel pedig titkos üzenetekre is bukkanhatunk – a történéseket pedig szinte végig narrálja maga Giulia is. Sajnos a „játékos” tényezők sem makulátlanok, és az élményt tovább mérgezik technikai problémák: Giulia gyakran akadt be valahova úgy, hogy vissza kellett tölteni egy mentést, a gyors fordulásokat pedig nem bírja el a program, és folyamatosan szaggat. Emellett egy borzasztóan irányíthatatlan és elképesztően frusztráló bicikli szolgál „gyorsabb” közlekedési módként, de több vele a baj, mint amennyi hasznot hoz – pedig a hangulathoz hozzáadna.

A Martha is Dead egy jó próbálkozásnak indult, de sajnos ugyanolyan káros kliséket hangosít fel, amit annyi éve tesz a fikció és a közvélemény. Hiába jók a szándékai, és hiába épít be remek gondolatokat szuper és egyedi kivitelezéssel, végső üzenete igazán problémás, és nagyobb kárt okozhat azokban, akik átélnek hasonló helyzeteket, illetve hamis sztereotípiákat erősíthet fel azokban, akik szemlélik ezeket. Emellett pedig videojátéknak sem túl jó, és bár vannak benne ötletes elképzelések, a technikai kivitelezés mindent lehúz. Tény, hogy már az elejétől kezdve fenntartja az érdeklődést, de inkább sokkol anélkül, hogy mondana valamit, majd olcsó klisékbe burkolózva próbálja elhitetni jószándékát, miközben valójában inkább bajt okozhat.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★
CSAK ÓVATOSAN
Kiadó: Wired Productions
Fejlesztő: LKA
Megjelenés: 2022. február 24.

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Ismételten nem tartom korrektnek a tesztet, akárcsak a Suicide of Rachel Foster esetében anno. Nem értem a PSC-n miért vannak mindig szubjektív okok miatt lehúzva az ilyen típusú játékok. Szerintem a videójátékok pont nem az a műfaj, a “narratív kalandjátékok” pont nem az a zsáner, ahol cenzúrának vagy polkorrektségnek bármi keresnivalója lenne, felnőtt tartalom esetében legalábbis.
    Tehát ha valakit érdekel a Martha is Dead, ne hallgasson senkire, próbálja ki maga! Szerintem egy zseniális alkotás, ami sokkal többet tud nyújtani mind narratívában, mind játékmenetben, mint úgy általánosságban a “sétaszimulátorok”. És sajnos éltek/élnek/fognak élni olyan emberek, akiknél a mentális betegség szélsőséges cselekedetekhez vezet, a tagadás itt sem oldja meg a problémát. Azzal pont, hogy nem segítünk senkin.
    Ettől függetlenül nagyon kétlem, hogy felnőtt emberek a játék hatására indokolatlanul negatív módon tekintenék bárkire is, aki segítségre szorul. Aki pedig mégis, az nem egy játék miatt vált/válik ilyenné. Mint ahogy iskolai lövöldözések sem a játékok miatt vannak, azt hittem ezt a szintet már néhány évtizede megugrottuk. Mindenki legyen szíves vállalni a felelősséget a saját gondolkodásmódjáért, világszemléletéért.

    • Ha van kedved, írhatnál egy tesztet ide a PSC-re, mondjuk egyik következő hasonló játékról. Mi biztosítjuk hozzá a kódot. Ha van valami cím, ami jöhet, mondd.