Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Mafia II: Definitive Edition (PS4)

Régi sebek feltépése.

Érdekes jószág ez a Mafia-sorozat. A cseh illetőségű Illusion Softworks (majd később 2017-es bezárásáig a 2K Czech) gyermekeként fogant frencsájz eddig három epizódot ért meg, amelyek mind-mind a XX. századi Amerika gengszter-alvilágába engedtek sötét és véres betekintést, ugyanakkor, ha nagyon szőrös szívűek akarunk lenni, akkor teljes mellszélességgel kijelenthetjük, hogy úgy istenigazából ennek a szériának csak a legelső résszel jött össze a bravúr. A 2002-ben PC-n, majd később PlayStation 2 és Xbox konzolokon debütáló Mafia volt akkoriban az egyetlen olyan játék, ami komolyabban fel tudta venni a versenyt a körberajongott, mindenki által kedvelt Grand Theft Auto-sorozattal.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy annyira megrengette a világot és olyan kultikus magasságokba emelkedett ez az egyetlen egy cím, hogy a két későbbi folytatás esetében is vakon bizalmat szavaztunk a franchise jövőjének. Az, hogy ezt a vak bizalmat mennyire szolgálták meg a fejlesztősrácok (név szerint a 2K Czech, majd később, többek közt annak néhány dolgozójából megalakult Hangar 13), az már egy másik dolog. Annak megértéséhez, hogy valójában hol is csúszott félre ez a sokkal jobb sorsra érdemes sorozat, utazzunk vissza kicsit egy több szempontból is sokkal ideálisabb és egyszerűbb korba, gondtalan fiatalságunk önfeledt színpadjára, a nyomtatott konzol magazinok, az ahhoz mellékelt végigjátszások és az ajándékként adott DVD-mellékletek idejébe, azaz a 2000-es évekbe!

A Mafia első része igencsak szép sikereket aratott (nagyjából 2 millió példányt tudhatott magáénak), a kritikusok is szerették (a konzolos portokat már kevésbé, de a problémák szerencsére nem rontottak sokat az élményen), így hát a játék rövid időn belül klasszikussá nemesedett, és persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, a fejlesztők a folytatáson is hamar ügyködni kezdtek. A munkálatok 2004-ben kezdődtek meg (noha a játék forgatókönyvét akkor már egy éve írták), eredetileg PS2 és Xbox konzolokra, de miután gondok adódtak az engine fejlesztésével, 2005-től kezdve a PS3-at és az Xbox 360-at célozták meg vele. A stuffot 2007 augusztusában jelentették be, egy piszkosul hangulatos előzetessel, amitől annak rendje s módja szerint mindenki elélvezett (a 2008. decemberi trailert sem követte kisebb eufória), a játszható verzió 2007-ben vagy 2008-ban készült el, mégis további két évet kellett várni a kiéhezett rajongóknak, mire a Mafia II végre a boltok polcaira kerülhetett. Így gondolom mondanom sem kell, hogy a játékot hatalmas várakozás előzte meg (és ezt a rendre elhalasztott megjelenési dátumok is tovább fokozták), ezért még ma is kissé durva belegondolni, hogy mennyire remegtünk az izgalomtól, hogy végre valahára a kezeinkbe vehessük és a gépünkbe tehessük a hőn áhított stuffot, amit már a premier előtt mindenki korszakos mesterműnek kiáltott ki. Azonban az utókor a megmondhatója, hogy kár volt előre inni a medve bőrére. A Mafia II ugyanis legjobb esetben is egy félkész játék lett, amely valószínűleg a kiadói nyomás és a piaci igények áldozatául esett, ennek eredményeként nemhogy egy szinte teljesen tartalmatlan produktumot kaptunk kézhez, de a videojáték-történelemben talán még sosem volt ennyire érezhető, hogy egy adott programban sokkal, de sokkal több volt, mint amit a végeredmény mutatott – kőkeményen meglátszott a Mafia II-ön, hogy mi minden lehetett volna belőle, ha a fejlesztők rendesen be tudják fejezni.

És most fogjuk magunkat, és ugorjunk szépen előre egy tíz évet: 2020-at írunk, a Mafia-széria túl van egy maximum közepes, de azért időnként akár még hangulatosnak is mondató harmadik felvonáson (azért a cuccból elment egy laza 7 millió példány), folytatás sehol, ellenben a videojáték-iparban hódítanak a remasterek és a remake-ek. Ezt kihasználva érkezett meg (illetve még nem egészen érkezett meg teljes valójában) a Mafia Trilogy, amely az eddigi három részt foglalja magában, azaz a második és a harmadik remastered változatát, valamint a legelső epizód remake-jét – utóbbi augusztusban jön majd. Azért az elsőre elszabottnak tűnő trilógia-koncepció végül is érthető formát ölt, ha jobban belegondolunk: ami az első rész remake-jét illeti, ott gyakorlatilag egy teljesen új játékot kell megalkotni (mondjuk azért nem a semmiből, hiszen ott van alapnak a nagyszerű eredeti), a két folytatás esetében viszont elég egy sima ráncfelvarrás, és mehet is ki egy csomagban a trilógia 21 ezerért, vagy külön-külön a Mafia II és a Mafia III, 10 500 Forintért. De ami előbbit illeti (utóbbit inkább nem említem, mert az önmagában menthetetlen), több mint valószínű, hogy a Hangar 13-nak (illetve a felújítást végző D3T Limitednek) még csak halványlila gőze sem volt arról, hogy mekkora lehetőséget puskázik el azzal, hogy minden további nélkül csak úgy simán kiadják a játékot az összes megjelent DLC-vel és szebb grafikával. A remastered bejelentésétől fogva nagy kérdés volt, hogy vajon belerakják-e a játékba az anno kihagyott küldetéseket, ötleteket és plusz tartalmakat. Kíváncsian vártuk, hogy mi sül ki a dologból, és reménykedtünk, hogy most talán végre megkapja a Mafia II az igazságot és a neki kijáró tiszteletet, ami egy évtizeddel ezelőtt elmaradt. Persze nyilván aki azt hitte, hogy a fejlesztők megemberelik magukat, és megpróbálnak a valamivel jobb grafikán és néhány apró extrán kívül valami mást is nyújtani, annak enyhén szólva is bilibe lógott a keze.

A Mafia II: Definitive Edition tehát ÓRIÁSI KIHAGYOTT ZICCER (igen, így, csupa nagybetűvel), és gyakorlatilag centiről centire ugyanazt nyújtja, mint elődje: ugyanúgy a szicíliai bevándorló, Vito Scaletta bőrébe bújhatunk bele, aki családjával még gyerekként vetette meg a lábát Amerikában, Empire Bay metropoliszában, ahol rövid időn belül kiderült, hogy az Újvilág ígéretei sajnos nagy ívben elkerülik a Scaletta-famíliát. Vito apja meghalt, édesanyjával és kishúgával szegénységben nőttek fel, magát Vitót pedig 1943-ban besorozták a hadseregbe, csakhogy elkerülje a börtönt, így csakhamar a második világháború olasz frontján találta magát, ahonnan két évvel később tért vissza, miután megsérült a harcokban. Vitónak persze esze ágában sincs jó útra térni és becsületes munkát vállalni, ezért legjobb barátjával, Joe Barbaróval ugyanott folytatja, ahol annak idején abbahagyta. Tehát, mint korábban, úgy most is Vito véres, brutális, ármányokkal és hullahegyekkel teli felemelkedésének lehetünk szemtanúi, ahogy névtelen senkiből a maffia prominens élvonalába küzdi fel magát. Ha valamiért igazán szeretni lehetett a Mafia II-öt, akkor az mindenképp a hangulatos sztorija, jól kidolgozott karakterei és remekül megszerkesztett küldetései. Megkockáztatom, még a főhős is sokkalta hitelesebb és nagyszerűbb, mint a sokat dicsért elődben: a taxisofőrből lett, de még a bűn alvilágában is jólelkű, pozitív jellemként viselkedő maffiózóval, Tommy Angelóval ellentétben Vito Scaletta úgymond született bűnöző, aki már gyerekkorától kezdve a gengszterek életét akarta élni, a maffia belső körébe történő csatlakozását pedig már a második világháborúban szerzett katonai tapasztalatai (hiszen a csatatérről hazatérő veteránok némelyike tökéletes utánpótlásokat és alaposan kiképzett pszichopatákat jelentettek a ’40-es, ’50-es évek szervezett bűnözésének) és sokéves börtönbüntetése is segített megalapozni.

Szóval végeredményben a Definitive Edition ugyanazt a történetet tárja elénk, és ez tulajdonképpen egyszerre jó és rossz hír. Jó hír, mert hiába volt annak idején hatalmas csalódás, ennek ellenére is játszatta magát a sztori, és volt benne annyi spiritusz, hogy akár többször is nekiálljunk. De közben rossz hír is, mivel az izgalmas küldetéseket játszva és a remek karaktereket nézve nem tud nem vérezni a szívünk, hogy milyen lehetett volna ez a stuff – és erre maga a játék is elég sűrűn felhívja a figyelmünket. Egyes események kidolgozottsága néha teljesen logikátlan: némelyik fejezet eléri a kívánt hatást, és egy teljes kört ír le, míg más fejezetek rettenetesen vázlatosak, kapkodóak és pár perc alatt véget érnek. Különböző szereplők tűnnek fel és tűnnek el mindenféle súly nélkül, miközben a narratíva azt sugallja, hogy amúgy fontos figurákról van szó, és ahhoz képest, hogy a játék utolsó harmadában egy véres bandaháború zajlik, mi, azaz a játékosok ebből szinte semmit sem érzékelünk. Ahogy annak idején zavaró volt, hogy nincsenek mellékküldetések vagy mini-játékok (főleg, hogy bizonyos elemek – pl. pénzgyűjtés – sem épp arról árulkodtak, hogy csak ennyi lett volna az eredeti elképzelés), úgy zavaró most is, hogy hiába van Empire Bay városa jól megalkotva, semmit sem lehet benne csinálni. Sem versenyezni, sem bandaháborúzni, sem területeket elfoglalni, sem ingatlanokat vagy autókat vásárolni, sem pedig növelni vagy csökkenteni az irányunkba mutatott tiszteletet a teljesített missziók után – ahogy arról a fejlesztők beszéltek a program készítése közben és a megjelenése után, amikor kiderült, hogy egy rakás content kimaradt a játékból.

Ráadásul az még hagyján, hogy a kivágott részeket nem csinálták meg a fejlesztők, de a remasterelés sem sikerült valami fényesen. Akadozik, időnként lefagy, bugos, őrületes lagokat tud produkálni, a képfrissítés is gyakran szabadságra megy (egy amúgy 10 éves játék újrahúzásáról van szó…), az sem ritka, hogy egy korábbi mentést kell betölteni, mert nem akarnak tovább haladni az események, és az is előfordul, hogy a zenék és az átvezető videók hangjai még azok után is mennek és ismétlődnek tovább, hogy már vége a bejátszásnak, és rég megkaptuk az irányítást. Szóval egyrészről itt van a Mafia II, amit most már a jelen generáció gépein is élvezhetünk: gengszterkedhetünk, lövöldözhetünk, kocsit vezethetünk, a küldetések továbbra is izgalmasak (már amennyi van belőlük: 15 fejezet, két délután alatt simán le lehet nyomni), megkapjuk a DLC-ket (amiknek mondjuk a Joe’s Adventure-ön kívül nem sok értelmük van), Empire Bay hófödte városának még mindig hatalmas feelingje van, nem is beszélve az ’50-es évek Amerikájáról. Szórakoztató kaland, remek karakterek és erős történet jellemzi a stuff pozitívumait. Ugyanakkor másrészről ez a Definitive Edition sajnos nem más, mint régi sebek újbóli feltépése: lehetett volna ez sokkal, de sokkal jobb is, csakhogy sajnos nem lett, de még ezt a sima remastert sem tudták tisztességesen összehozni – még mindig várunk arra az igazi Mafia II-re, úgy tűnik, hogy most már hiába.

Ezek után és a Hangar 13 munkásságát ismerve nyugodtan kezdhetünk aggódni. Ha az első rész remake-je is hasonló színvonalat fog produkálni, akkor kijár majd egy lófej a fejlesztők ágyába.

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból 10490 Ft-ért külön, vagy 20990 Ft-ért a Mafia: Trilogy részeként, amely az eredeti Mafia augusztus 28-án megjelenő remake-jét és a Mafia III: Definitive Editiont foglalja magába. A Mafia: Trilogy lemezes formában is beszerezhető augusztus 28-ai megjelenéssel támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva elő is rendelhető.)

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Akkor járnánk a legjobban, ha felpakolnák az eredeti, első rész PC verzáját is a korongra. <- Mafia Remake mellé.

Advertisements