MAD MAX (PLAYSTATION 4)

Rendhagyó módon idén kettő darab, pár hónap különbséggel érkező anyaggal jelentkezik a Just Cause-szériával elhíresült svéd fejlesztőcsapat, az Avalanche Studios. Szeptember 1-jén beszáguldott a poszt-apokaliptikus világban játszódó sandbox akciójáték, a [B]Mad Max[/B], december elején pedig a fentebb említett sorozat harmadik epizódja landol majd a boltok polcain. Velem egyetemben talán sokakat megdöbbentett, hogy a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain megjelenésével gyakorlatilag egy napon került forgalomba a stuff, ám a Warner Bros. az esztendő legütősebb akciófilmjének, a Mad Max: Fury Road otthoni változatának a megjelenéséhez igazította a frencsájz játékadaptációjának startját, aminek tudatában azonnal egyértelművé válik a kissé szerencsétlen, ám valahol érthető döntés. Történetünk egyszerű felütéssel indít: Max a senki földjén V8-as Interceptorával rója az úttalan utakat, mikor is a territórium véreskezű hadurának, Scabrous Scrotus-nak a hadfiai üldözőbe veszik. Főhősünk ugyan sikeresen leszámol a támadók első hullámával, ám kisvártatva megérkezik az erősítés, amivel már nem bír el a magányos igazságosztó. A Valhallába vezető utat kereső War Boyok harcképtelenné teszik, majd Scrotus a helyszínre érkezvén közel félholtra veri hősünket.
[YOUTUBE]oVWUbmzOGe4[/YOUTUBE]Max már a világot sivataggá változtató atomháború kitörése előtt elvesztett mindent, ami fontos volt számára. Feleségét és lányát egy bűnbanda bosszútól szomjas tagja halálra gázolta, mely tragédia egy csapásra vetett véget korábbi életének. Hosszú évek óta meghasonulva, kívülállóként bolyong az egykori világ kietlen romjain. A múltban a rendőrség kötelékében dolgozó Maxnek már nem sok vesztenivalója maradt ebben a földi pokolban, egyetlen célja maradt, a túlélés, melyhez elengedhetetlenné vált a V8-as Interceptor, ám a fent taglalt incidens során ezt is elvették tőle. A sivatagban bandukolva azonban rövidesen felcsillan a remény, találkozik a torz Chumbuckettel (a továbbiakban Chum), akinek Magnum Opus-a egy olyan jármű megépítése, melynek nem lehet sem párja, sem pedig ellenfele a pusztaságban. Maxnek szüksége van egy járgányra, Chumnak pedig egy kiváló sofőrre. Ezzel a bevezetővel indulunk neki a nagy felfedezésnek, illetve merülünk bele az alsóhangon minimum 15, de becsléseim szerint akár a 60+ órát is biztosító kalandokba.Ahogy a bevezetőben említettem, a Mad Max a nyitott világú akciójátékok lassan végeláthatatlan sorába áll be, de ellentétben sok más hasonszőrű stuffal, itt a főszereplő, Max mellett kardinális szerephez jutnak a járművek, köztük leginkább a Magnum Opus, melynek megalkotása köré építették fel gyakorlatilag az egész koncepciót a készítők. Arról van szó ugyanis, hogy a jármű kezdetben nem áll másból, mint egy lerobbant V6-os motorból, egy lecsupaszított kasztniból és négy kerékből. A mi feladatunk lesz, hogy különböző kategóriájú fejlesztésekkel, többlépcsős upgrade-ekkel ellátva megépítsük a sivatag elpusztíthatatlan gépszörnyét. Ehhez a feladathoz főküldetések sorát, mellékes tevékenységek egész garmadát kell sikeresen teljesítenünk. Max ugyan igazi magányos farkasként éli mindennapjait a pusztaságban, s küzd nap mint nap a megmaradt világ legfontosabb értékeiért, a vízért és a benzinért, ám ezúttal állandó társat kap maga mellé Chum személyében, aki minden esetben hősünkkel lesz, mikor a Magnum Opus-t vezetjük. A csúf kis csóka nélkülözhetetlen szerephez jut a játékban, lévén minden sérülést, amit elszenvedünk a járműves összecsapások során, ő fog rendbe hozni (bárhol megállhatunk szerelést kérni), továbbá általunk kontrollálva a Magnum Opus speciális fegyvereit is ő fogja kezelni.A játék alapvetően a stílusra jellemző elemekből építkezik. Adva van egy viszonylag nagy, különböző régiókra felosztott térkép, amin a szokásos módon jelölésre kerülnek a felkeresendő célok, fő- és melléküldetések, ilyen-olyan szabadidős tevékenységek, stb. Ezt én túlzottan nem is részletezném, mindenki tudja, hogyan is festhet. Újdonság viszont, hogy a térkép különböző régiói további territóriumokra vannak osztva, melyek alapesetben 5-ös szintű veszélyességi szinttel rendelkeznek. A történetet előrelendítő főküldetések sikeres abszolválása mellett egy rakat olyan opcionális tennivalót végezhetünk el, aminek teljesítésével Scrotus helytartóinak gyengíthetjük az erejét, legjobb esetben pedig akár 0-ra redukálhatjuk a fenyegetettséget. Lesz itt minden, mi kiszáradt szájnak és szemnek ingere: bázisok elfoglalása, totemek ledöntése, aknakeresés kutyával, mesterlövészek leszedése, olajfinomítók felrobbantása, konvojok eliminálása, stb. Természetesen némileg nyugisabb tevékenységekkel is elüthetjük majd az időt, melyek közé sorolhatóak a versenyek, a stunt jumpok, a barlangok és a földalatti bunkerek felfedezése, mementók felkutatása. Rengeteg kötelezően elvégzendő vagy épp opcionális feladat áll a rendelkezésünkre, és ezen feladatok felépítése viszonylag hosszú ideig képes változatosságot mutatni, de ahogy a nyitott világú játékok jelentős esetében, azért itt is eléggé önismétlővé válnak a küldik egy idő után, esetünkben talán a megszokottnál is jobban.[62501] A gameplay koncepciót gyakorlatilag két nagy szegmensre lehet osztani. Egyik a karakterünkhöz köthető, klasszikus értelemben vett felfedezős és ezzel együtt bunyós oldalt jelenti, míg a másik, a járműves harcokat, a Magnum Opus minden erejét és fegyverzetét igénybe vevő küzdelmek sorát képviseli. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy itt nem pusztán közlekedési célzattal kapjuk a vasat a hátsónk alá, hanem a brutális autós összecsapások mellett a térképen tucatjaival elhelyezett helyőrségek felszámolásához is elengedhetetlen lesz a kocsi. A jármű és Chum egységének segítségével kívülről lehetőségünk lesz távoli célpontokat mesterlövészpuskával likvidálni. Feltéphetjük vagy akár berobbanthatjuk a bázisok kapuját. Megcsáklyázva a veszélyt jelentő pontokat, minimalizálhatjuk a bázisba bejutás kockázatát. Miután egy campet kívülről úgymond megpuhítottunk, jöhet a gyalogos behatolás, majd a konfliktuskezelés. Annak ellenére, hogy a fejlesztők szerényen kijelentették, hogy ugyan lesz pusztakezes harc, ám a fókusz az autós ütközeteken lesz, kiváló harcrendszert hoztak létre.A bunyó alapja az Arkham-széria free flow rendszerére épít, de annál sokkalta brutálisabb és látványosabb lett! Max a verekedés közben bizonyos számú tisztán bevitt ütés után bedühödik, minek köszönhetően támadásai felerősödnek, és látványos lassítások kíséretében, fájdalmasan élethű hanghatásokkal aláfestve töri szilánkosra ellenfele csontjait. Ráadásul emelve a nívón, az ikonikus sörétest, kézifegyvereket, különböző szúró- és vágószerszámokat is használhatunk a küzdelmek során, sőt, amennyiben van nálunk kés, még kivégzéseket is bemutathatunk! Egy-egy nagyobb cirkusz során, pláne mikor még fel is dühödnek a haramiák, szó szerint vérgőzben izzik a levegő. Eszméletlen hangulatos az egész! A stuffon erősen érződik egyébként a Just Cause hagyatéka, ami leginkább a karakter mozgásrepertoárján ütközik ki. Max nem képes megmászni pl. egyetlen olyan platformot sem, ahol ezt a fejlesztők nem engedélyezték. Ugrásokkal ugyan át tudjuk ügyeskedni a karaktert az akadályokon, de mégis kissé ügyetlennek hat ez a megoldás.Amíg nem tisztítjuk meg a területeket, úton-útfélen haramiákba, konvojokba, magányos őrültekbe, vagy épp portyázó páncélozott járőrökbe fogunk ütközni. És itt az ütközést a szó legszorosabb értelmében kell, hogy vegyük. A fejlesztőstúdió halálosan komolyan vette a gameplay ezen részét. Ott kezdeném, hogy Magnum Opus felépítése sokkal összetettebb, mint amire elsőre gondolnánk. Magát az autót 18 ponton, pontonként 5 szinten fejleszthetjük. Bármilyen változtatást végzünk el a járművön (festésen és matricázáson kívül persze), a beavatkozást érezni fogjuk a gép úttartásán, a gyorsulásánál, en bloc a kezelhetőségén. A fejlesztések között megtalálhatóak motorikus, a páncélzatot és a fegyvereket érintő modifikációk is, de akár magát a komplett kasznit is lecserélhetjük. Az autós harcok modellezése adrenalin pumpálóra, pörgősre, rendkívül látványosra, de legfőképpen baromi hangulatosra sikerült. Kifejezetten tetszett, hogy Chum folyamatosan kommentálja az eseményeket. Örvendezik egy-egy nagyobb ugratás vagy nitrózás esetében. Erőteljesen buzdít minket, miközben amortizáljuk az opponensek járgányait, majd hangosan ujjong, miután sikeresen szétzúztunk egy-egy haramiát. Én nagyon megkedveltem a kis mukit, szerethető figura lett. A kocsik változatosságára és dizájnjára egyébként egy szavunk sem lehet, azonban szembetűnő hiányosság, hogy a stuff gépparkjában egyetlen motort sem fogunk találni, pedig a kétkerekű járgányok mindig is részei voltak Mad Max világának.A történettel előrehaladva a kezdeti csupasz verdánk tüskékkel teli, minden szegletében a végletekig megerősített, nitrótól csöpögő harci gépszörnyeteggé alakítható, tudjátok, amolyan George Milleres Mad Max stílben. A modifikációk egyébként idővel nagyon komoly összegekbe fognak kerülni, és a fizetőeszköz, akárcsak a benzin vagy a víz, nem hever minden sarkon, legalábbis nem olyan mennyiségben, ami számunkra megfelelne. Itt jön újra képbe a már fentebb említett kisebb bázisok elfoglalása, majd szövetségeseink megjelenése, akik miután beköltöznek, elkezdenek pénzt termelni számunkra. Bizony, Scrotus talpnyalói mellett vannak olyanok is a pusztaságban, akik nem igazán szimpatizálnak a hadúrral. Ők képviselik a territóriumok ellenállását. Vezetőik saját nagy erődökkel rendelkeznek, amiket mi magunk is fejleszthetünk, megkönnyítve ezzel az előrehaladásunkat. Ezek a nagyobb szövetséges bázisok fogják képviselni Maxék menedékét. Összesen 4 védelmi bástyában juthatunk azonnali vízhez, benzinhez, fegyverhez és élelemhez. Ahhoz, hogy meg is érje ezekre a helyekre betérnünk, komoly fejlesztéseket kell elvégeznünk. Kezdetben eléggé lepusztultak (mondjuk ebben a világban mi nem?) ezek a bázisok, ám ha az épületekhez köthető melléküldetésekkel korszerűsítjük, egy rakat előnyhöz juthatunk a későbbiekben. Ahogy a Magnum Opus-t vagy az erődöket, úgy Max karakterét is fejleszthetjük mind külsőségekben, mind pedig skillek tekintetében. Griffát, a sivatag misztikus varázslóját felkeresve 10-féle képességet emelhetünk minél magasabb szintre.[62502] Az anyag tartalmi boncolgatása után térjünk át a stuff technikai oldalára. Jelen cikk alanya hároméves fejlesztési időt maga mögött tudva, a Mad Max-univerzum kitalálójának, a zseniális George Millernek instrukcióival megerősítve érte el a végleges formáját. Ha megkérdeznétek tőlem, milyen lett a játék vizuális oldala, válaszomat két részre bontanám.Nyers technológiai oldalról nézve a kérdést, a progi átlagos grafikai elemekkel dolgozik, nem fogunk olyan kvalitású részletességgel és megvalósítással találkozni, mint mondjuk egy GTA V-ben. Azonban, ha arra lennétek kíváncsiak, milyen lett az anyag látványvilága (ez a kulcs), röviden azt mondanám, hogy briliáns. Nézzétek csak meg a cikk galériájába feltöltött, saját készítésű képernyőfotóimat! Szerintem már az alábbi screenshotok is alátámasztják a meglátásomat, de az biztos, hogy ha ezt élőben és mozgásban tapasztaljátok, még a lélegzetek is el fog állni. A grafikusok egyszerűen fantasztikus munkát vittek véghez. Soha egyetlen játékban sem ábrázolták ilyen gyönyörűnek a pusztulást. A kietlen senki földje festői szépséggel, helyenként misztikummal megbolondítva fogja bombázni a retinádat. Ráadásul a stuff grafikus motorja nem rest speciális effekteket is alkalmazni. Homokfúvás, forróságtól remegő levegő, gyönyörű égbolt, látványos fény- és árnyékhatások szolgáltatják a vizuális élvezeteket. És akkor még egy szót sem ejtettem a viharokról… Nem állítom azt, hogy olyan szintű megvalósítást kaptak a szuperviharok, mint a Fury Roadban, de az biztos, hogy ehhez fogható élményt még nem tapasztalhattak a játékosok korábban. Persze nem fogod konstans az álladat a padlón keresni, mivel a temérdek bázis és meglátogatható, érezhetően lowpoly modellekből építkező kisebb-nagyobb kincslelő helyek már csak az enyészetté válás ténye miatt sem lehetnek úgymond szépek, ám még ezeken a részeken is nem egyszer konstatáltam, hogy azért igen korrektül fest a látvány. Sok függ egyébként attól, hogy éppen milyen napszakban tartózkodunk az adott ponton. Értelemszerűen éjszaka korántsem olyan letaglózó a látvány, mint nappal, de ez mondjuk evidens is. Robbanás, tűz és füst – látványelemek, melyek egyvelegét a harcok során fogod megtapasztalni. A járművektől kezdve a különböző benzines tartályokon át, az olajkitermelő kutakon keresztül és az isten tudja még milyen gépezetetekig bezárólag hatalmas lángnyelvek és füstfelhők kíséretében robbantható darabjaira szinte minden, ami valamiféle fosszilis tüzelőanyagot tartalmaz. Bizton állíthatom, sok esetben nem egyszerűen lesz káosz a képernyőn. A járműves összecsapásoknál (sőt, hát a pusztakezes harcoknál is) ráadásul a végső pillanatban még hatásvadász lassítást is alkalmaz a játék virtuális operatőre. A hangulat elengedhetetlen része a jó audio. Fontosak a szinkronhangok, a környezeti zajok, a harcok közbeni adrenalin pumpáló zenei aláfestések, vagy éppen a felfedezésnek hangulatot adó sejtelmes dallamok. A stuffban alkalmazott zene dinamikusan változó, ennek értelmében a teljesen szabad száguldozás során csak a jármű motorhangját halljuk, ám ha balhéba keveredünk, rögvest beindulnak a harci ritmusok. Ezeknek az adrenalin pumpáló szólamoknak a szöges ellentéte lesz, mikor valamilyen ismeretlen helyre érkezünk. Ebben az esetben érzékszervünket leginkább sejtelmes, háttérben megbúvó dallamokkal kényezteti a svéd fejlesztőstúdió. A környezeti zajok is megfelelőek, a robbanások zaját és a viharok süvítését pedig külön kiemelném. A szinkronok terén szintén megfelelő minőséget képvisel az anyag, bár azt hozzáteszem, hogy Max hangja, illetve az őt szinkronizáló színész munkája nekem párszor már erőltettetnek hatott.[62503]Többjátékos móddal sajnos nem rendelkezik a progi (pedig egy frankó Twisted Metal/Destruction Derby hibridet elfogadtam volna), azonban extraként egy remek fotó módot azért beépítettek a fejlesztők, ráadásul nem csak képeket, hanem komplett videoklipeket is készíthetünk az opció használatával.A magam részéről elmondhatom, hogy bár már az előzetesek is optimizmussal töltöttek el, a végleges produktum messze túlszárnyalta a várakozásomat. A program ugyan nem hibátlan, továbbá a gameplay mechanikai összetevők és az open world játékokra jellemző megoldások jelentős része is ismerős lehet máshonnan, ám a minőségi módon átemelt alappillérek, az először itt alkalmazott újdonságok és a kiválóan megvalósított akcióelemek páratlan egyveleget alkotnak. Mindazonáltal azt kell, hogy mondjam, nem ezekért tartom szupernek az anyagot. A stuff legnagyobb és elvitathatatlan erénye az a hamisítatlan és brutális Mad Max-hangulat és atmoszféra, amit maguk a filmek, leginkább az idei Mad Max: Fury Road képviselt.(A játékot partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük. Megvásárolható támogatónk, a [A http://www.konzolokszervize.hu/productlist.php?platform=&name=mad+max&searchtype=4]Konzolok Szervize[/A] budapesti boltjában, vagy webshopjából a linken megrendelhető.)