Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

LOUD on Planet X (PlayStation 4, PSN)

A várost járva már jó ideje futok bele az internet által csak frappánsan Batthyány Hipstereknek titulált jelenségekbe és más, hasonlóan [i]noop-noop-noop[/i] izébigyókba; ennek fényében csak halkan jegyzem meg, hogy nettó tíz éve még én is örömmel toltam be a Winampba jó kis indie gitárzenéket és csóváltam rá vígan a fejemet (és igen, általánosítani, valamint sztereotípiákat kigúnyolni nem szép dolog, de [i]könyörgöm baszod, húzzál már fel egy normális gatyát és ha futja a legújabb ájfónra, sodort cigi helyett vegyél már egy doboz benzonendhedzseszt).Persze, a dolog ennél azért árnyaltabb, vagy csak én mozogtam furcsa emberek között (ebben mondjuk amúgy is biztos vagyok), hisz az “indie” megnevezés a nagy kiadóktól független lemezkiadást és haknizást hivatott jelképezni és nem feltétlenül jelent gitárzenét, amit kisebb klubokban rögzítenek a legújabb ájfónnal a furcsa gatyás sodort cigis arcok, de ha egyszer olyan jó általánosítani…Mindeközben az a vicces helyzet állott elő, hogy egy indie játékfejlesztő egy indie zenékkel telepakolt indie játékot fejlesztett, ez lett kérem a [B]LOUD on Planet X[/B] ([i]érted[/i], olyan hangosan, hogy LOUD, nem Loud). A játék természetesen nem kevesebbet állít magáról, minthogy ő volna az indie Rock Band/Guitar Hero; Kormányszóvivő Urat idézve: „de sikerült?”.Adva van egy kanadai fejlesztőcsapat, aki fogott egy rakás kanadai független zenekart. Épp egy klub buli közepén dzsemmelnek (ez lesz a tutorial), amikor megjelennek az idegenek és muzsikusainkat felszippantva elrabolják azokat. Itt már sejtettem, hogy nem az amerikai piacra szánták a játékot (azt megnézném, hogy a jenkik fizessenek azért, hogy kanadaiakat menthessenek meg).
[YOUTUBE]dA884yiDnsA[/YOUTUBE]A játék koncepciója sem bonyolultabb a felütésnél: a zenés ritmusjátékokat ötvözték a Plants vs. Zombies féle Tower Defense-es mulatsággal. Van négy sáv, ahol jobbról balra haladnak a csúf idegenek, nekünk a zene ritmusára (illetve ütemére) a megfelelő gombot lenyomva kell a hangfalból kiszökellő sugárral eliminálni ezeket a micsodákat, mielőtt azok elérnék a hang és lézer kibocsátó alkalmatosságainkat. Ha ez utóbbi bekövetkezne, lehetőség van a sávhoz tartozó gombot lenyomva megjavítani azt, de értelemszerűen az volna a cél, hogy egy hibátlan szekvenciában taroljuk le a minket zergelő pacákat. Ellenségeink életerejét szemeik száma hivatott jelképezni, illetve vannak különleges képességekkel bíró amőbák is, akik pl. halálukkor pár másodpercre összedzsuvázzák a képernyőt eltakarva a kispajtásaikat, esetleg megmurdálás esetén szétosztódnak két kisebb ellenségre, a föld alatt bujkálva sávot váltanak ésígytovább’.Mivel nekünk csak a zene ütemére kell nyomkodni a gombokat, olyan érzés játszani a LOUD-dal, mint basszusgitárosnak lenni. A zenék amúgy teljesítményünket nem igazolják vissza, ha megcsúszunk a nyomkodással, nincs egy torzított hang sem, eléggé statikus volt a játékélmény ilyen jellegű visszacsatolás nélkül. Egy-egy session a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a TV előtt ülve, félhangosan tik-tik-tik, avagy tik—tik—tik-ezve nyomkodtam a gombokat, túl nagy szellemi megpróbáltatásban nem volt részem. Vannak speckó támadások is, bár ezek inkább kizökkentettek a ritmusból, nem pedig segítettek, és gyakorlati hasznuk is kevés (pl. ideiglenesen lelassítják a rútságokat, vagy hátrébb lökik őket), illetve itt is van szupercsúszka, ha ez feltöltődik, akkor a képernyőn lévő összes mocsadékot megfingathatjuk a két hátsó gomb szimultán megtaposásával.Fontos ösztönző erő lehet a vásárlásra a tracklist: van itt kérem rap, rock, pop-rock és miegyéb, nekem egyik előadó sem mondott túl sokat (Tegan and Sarat leszámítva, hisz itt azért volt AFI-os Hunteres, Death Cab for Cutie-s, ill. Atom Willard kollaboráció, és őket azért ildomos ismerni). Teljesség igénye nélkül: Metric, Health, Monomyth, CHVRCHES, Purity Ring, Little Dragon pont-pont-pont (14 előadó szerepel összesen). A zenék amúgy jópofák – egyik sem váltotta meg a világomat, de volt olyan dal, amit szívesen játszottam újra sokadjára is és még vagy három percig emlékeztem rá. Az előadókra ráguglizva a játékban stilizált hasonmásuk bólogat a zenére, miközben pusztulnak az idegenek, kedves kis húzás a fejlesztők részéről.Mindettől függetlenül, nyugodt szívvel maximum kanadai-indie-fetisisztáknak ajánlanom a játékot, az árából már lehet venni egy egész mozijegyet, szerintem jobban jársz azzal; ha mégis beruházol a LOUD-ra, akkor egy laza két délutánnyi [i]tikkelésre[/i] számíts – indie Guitar Hero a nagy frászkarikát.[B]

Kiadó: Pop Sandbox
Fejlesztő: Pop Sandbox
Megjelenés: 2016. 04. 19.
Ár: $7.99/£5.79
Játékosok száma: 1Méret: 661 MB[/B]

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Hipszterjáték hipsztereknek. 😀 HTB is hipszter egyébként…