Lost in Fantaland (PS5, PS4, PSN)

A játék, ami minden IS.

Egyetlen árva képet láttam jelen cikkünk tárgyából mielőtt megkaptam tesztelésre, ami alapján egy Tactics Ogre vagy Final Fantasy Tactics címekre erősen hajazó játékra számítottam. Indítás után fel is ugrott az első üzenet, hogy akkor ez egy roguelite cucc lesz. Nem mondom, hogy pont ettől lett több kedvem hozzá, de mivel manapság minden harmadik indie cím ezt nyújtja, ezen már nem akadunk fenn. Aztán az első harcnál felugrottak a kártyalapok, amikkel a csatákat kellene lebonyolítani. Szóval, hogy akkor tisztázzuk: a Lost In Fantaland egy roguelite, izometrikus nézetű, körökre osztott, pakliépítős taktikai szerepjáték. Egy ”IT-BD-BRPG”, itt olvastátok először! 

Akárcsak a játék maga, már a bevezetőnek szánt képregénypanelek is a pixelgrafika rajongóinak fognak kedvezni, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem, mindenesetre itt egészen illik a koncepcióhoz. Hamar megismerjük hősünket, aki egy kirándulás alkalmával véletlenül átkeveredik Fantaland világába, ahol egy csuklyás alak köszönti. Kiderül, hogy mi vagyunk a kiválasztott, aki vállain az egész térség sorsa csücsül, szóval jó lenne mielőbb végighallgatni a tutorialt és nekiveselkedni a melónak.

El is kezdődik az első, bevezetőnek szánt csata, mire főszereplőnk ijedten felsikolt, hogy jön felé az ellenség, ám ő képtelen megmozdulni. Mentorunk rezignáltan veti oda a választ: „Persze hogy nem, hisz ez nem a mi körünk…” Na ezen a ponton kezdtem érezni, hogy most valami jóságba sikerült beletenyerelni. Ez, a negyedik falat lebontogató, a zsáner sajátosságaira kikacsintó stílus folyamatosan jelen lesz úgy, hogy a legnagyobb klisékre fognak reflektálni karaktereink. Kedvencem, mikor kiakadunk azon, hogy hol vannak a társaink, akikkel majd összekovácsolódunk, aztán lassan egyre jobban khm… megismerjük őket. Erre tanítónk ledegradál minket, hogy ez most nem olyan kaland és egyébként is szégyelljük magunkat. Vagy amikor lazán odaveti emberünk, hogy az első, erdős biom után biztos egy sivatagos, majd egy havas jön, esetleg egy lebegő sziklás, mert hát úgyis mindig ezek vannak…

A laza felütés tehát sokban segíti a belerázódást, és a kezdeti magyarázás után meglepően hamar otthonosan fogunk mozogni a mechanikák között. Minden kör elején el kell helyeznünk figuránkat a 8×8-as játékmezőn, ahol előre látjuk a tereptárgyakat, csapdákat és persze ellenségeinket. Célunk mindig az ő legyőzésük lesz, amit eleinte keveselltem, mint feladat, de később rájöttem, hogy ez a cucc inkább a gyors, pörgős meccsekre akar fókuszálni, minden sallang nélkül, ami meglepően jól is áll neki. Mindemellett igenis muszáj taktikáznunk, kihasználni a terep, és persze lapjaink adottságait, különben nagyon hamar elbukhatunk. 

Hiába tűnhet egyhangúnak, mégsem fogunk soha unatkozni, mert a körök tempója és paklink folyamatos bővítése egy olyan remek flow élményt kínál, aminek köszönhetően nagyon nehéz letenni a progit. Ahogy említettem, kártyáinkkal csatázunk, amikből minden kör elején ötöt húzunk fel és mind akciópontba kerülnek, amikből (eleinte) csupán hármat kapunk, szintén minden kör elején. Lesznek támadó és védekező lapok, viszont nagyon fontos, hogy utóbbiak csak addig érvényesek, amíg újra ránk nem kerül a sor, így hiába pakolunk magunkra +15 pajzsot, az ellenfél fázisa után elveszítjük e bónuszt. 

Lesznek olyan lapok, amelyeket akárhányszor újra húzhatunk egy ütközet során, de lesznek olyan, rendszerint erősebbek is, amik használat után a dobópakliba kerülnek és ott is maradnak egy következő összecsapásig. A teljesítendő pályák egy egymáshoz kapcsolódó, véletlenszerűen generált hálóban nyílnak meg egymás után, viszont nem vagyunk korlátozva, hogy csak arra léphetünk, amit az előzőleg befejezett szintről elérünk. Ami elérhetővé vált, azt tetszőleges sorrendben abszolválhatjuk, bármilyen távolságban is legyen tőlünk. Ha tehát még sok erőnk van, de pont mellettünk van egy életet feltöltő állomás, arra ráérünk később is rálépni. Hasznos, hogy az adott csetepatéval megnyerhető jutalmunkat is mindig előre látjuk, így tehát tudunk aszerint haladni, hogy éppen tőkére, újabb kártyákra vagy azok fejlesztésére van inkább szükségünk. Emellett lesznek árusok is, valamint valami véletlenszerű eseményekben is részünk lehet, amik során akár több arannyal, de kevesebb lappal folytathatjuk kalandunkat. Ráadásul a főellenséghez sem kell mindent teljesíteni, amint megnyílt a kihívás, csaphatunk is a lovak közé.

Persze csak ésszel, mert elég korán rá fogunk jönni, hogy a nyers erő kevés lesz hosszú távon. Fontos lesz a helyezkedés, érdemes lesz nem egyben ellőni minden támadásunkat, illetve hagyni mozgás-pontokat az odasózás utánra is, hogy arrébb tudjunk iszkolni. Kritikus lehet a több ellenfelet felvonultató bunyók során, hogy ne hagyjuk magunkat beszorítani vagy körbevenni, de a sikeres végkimenetelben taktikai képességeink mellett több csapda, méregfelhők és a változó terep is segítségünkre lehet. Ha pedig mindezekkel együtt legyűrtük a bosst, jöhet a következő fejezet egy új régióval.

Szintén fontos, hogy három kaszttal indulhatunk útnak – ők a harcos, a mágus és a trükkmester –, akiknek szintén van három-három változata, ám ezek extra kihívásokhoz vagy előrehaladáshoz vannak kötve, így nem csupán a változatosságot, de a hosszabb távú célokat is biztosítva. Karakter típusok ide, taktikázás oda, amennyiben mégis kevesek lennénk, bukásunk után kezdhetünk mindent újra az elejétől, ám permanens fejlesztésekre költhető pontokkal és természetesen az addig megszerzett lapokkal. Több, mint 40 passzív képesség vár feloldásra és idővel a paklink is egyre ütősebb lesz, úgyhogy mindenképpen a könnyebb rogue-címek közé sorolnám a stuffot. 

Sőt mi több, az egyik legélvezetesebbek közé is. A gyors menetek, a kikacsintós humor, a cuki grafika és a hozzá tökéletesen illő midi zenei aláfestés (ezekből mondjuk elférne több nóta) együttese észrevétlenül ránt be és nyújtja a csak még egy kört érzést, aminél szerintem több nem is kell. Nagyobb címek közé, napi pár nekifutásra príma kis cucc, de különösen tudom ajánlani, ha van otthon egy Portal és anyóshoz vagy wellnessezni mentek a hétvégén. Ritkán tapasztalni ilyet, de hiába áll ennyi külön stílusból össze, valahogy mégis stabil lábakon áll és szórakoztató egyveleget alkot a Fantaland.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)