Lost Ember (PS4, PSN)

Üres lélekjárás.

A videojátékok egyik izgalmas lehetősége nem csak az, hogy mindenféle különleges világot bejárhatunk, hanem az is, hogy különböző lények szemein keresztül láthatjuk azokat. Hányattatott sorsú emberek, fiktív lények, egészen hétköznapi állatok bőrébe bújhatunk, hogy felfedezzünk, kalandozzunk, bóklásszunk. A Lost Ember erre a lehetőségre épít, és általa mesél el egy érdekes történetet életről és halálról, mindezt sajnos technikai hibáktól hemzsegve.

A játékban egy lélekvándort irányítunk, aki egy farkas testébe szorult, miután nem engedték be a Fény Városába, ami az alkotásban található kultúra mennyországának felel meg. Hamarosan összefut egy a múltjára nem emlékező lélekkel, aki eltévedt, és ugyanezt a paradicsomot keresi – együtt útnak indultok hát, hogy megfejtsétek, mi történt, és hogy eljussatok a boldog örökkévalóságba. A sztori igen komplex érzelmeket jár körbe, miközben megtudhatjuk, hogy a romok, amelyeket bebarangolunk, hogyan kapcsolódnak múltunkhoz. A gyász és a bosszú, a megtorlás és a vezeklés meséjét ismerhetjük meg, miközben fokozatosan kapcsoljuk össze egy régmúlt civilizáció maradványait saját múltunkkal és szövetségesünk történetével. Határozottan ez az aspektusa a legjobb a Lost Embernek, mert a körítés sajnos gyengére sikeredett.

Lélekvándorként más állatokba is belebújhatunk, kihasználva egyedi képességeiket. Ez elsőre lehetőségek széles tárházát és példátlan izgalmakat vetít előre, de a valóság ennél sokkal szürkébb. Hatalmas, idilli terepeket járhatunk be, miközben vombatoktól kezdve halakon át egészen madarakig belebújhatunk a faunába. A legtöbb ilyen eset azonban nem szól másról, minthogy egyenesen továbbhaladjunk szárazföldön, vízen, vagy levegőben, egészen a következő sztoripontig, majd ezt újra megismételjük. Nem igazán kell gondolkoznunk azon, hogy merre tovább, és fejünket sem kell különösebben törnünk, hogy épp melyik állatba bújjunk: egyszerűen azt kell igénybe vennünk, amely pont előttünk lófrál – ráadásul a választék sem túl széles.

A táj lehengerlő tud lenni, csodálatos erdők, bambuszligetek, sivatagok, vízesések és ember alkotta romok várnak arra, hogy csörtessünk bennük. A szép zene és az őszinte gondolatokat kiváltó narratíva valamennyire viszik előre a cselekményt, de összességében kong az ürességtől a Lost Ember. Nem is a tennivalók hiányából ered ez – bár aránytalanul sok és értelmetlenül elrejtett gyűjteni való vár a bátrakra –, hanem attól a már-már mechanikus kiszámíthatóságból, amelyre épít az egész játékmenet: állatba be, át a következő részre, állatból ki, és így tovább. Mindezt pedig a frusztrációig mérgezik a borzasztó technikai problémák, a képi hibák, az irritáló mentési rendszer és a narrátor gyenge szinkronja.

A Lost Ember lehetett volna valami különleges: egy emlékezetes út, amely gondolatokat ébreszt. Helyette egy testet öltött koncepció – egy elképzelés, amely nem lett kibontva. Egy idea, amelyet a semmiből építettek tovább. Igazán ironikus módon a címe tökéletesen illik rá: egy alig pislákoló, elveszett parázs.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★
CSAK ÓVATOSAN
Kiadó: Mooneye Studios
Fejlesztő: Mooneye Studios
Méret: 8.7 GB
Megjelenés: 2019. november 22.
Ár: 9190 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Titszik a megvalósítás és a spirituális gondolatmenet, egynek jó, de nem teljes áron.

  2. Kár érte…. nagyon jó az alapötlet de kellett volna még neki egy kis gondoskodás. Ezt azoknak kéne megmutatni akik a videojátékok káros hatásait taglalják.