Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Little Nightmares II (PS4, PSN)

Álomfejtés mesterfokon.

(A teszt az írásakor elérhető PS4-es változat alapján készült. A program később PS5-re is megjelenik.)

Azzal együtt is, hogy az utóbbi időben – legalábbis a korábbiakhoz képest – kevesebbszer vetem bele magam a borzonság, a rémület és a vér világába, csodálkozva konstatáltam, hogy a műfaj egyik prominens képviselője abszolút ismeretlen számomra. Főleg, mivel a Little Nightmares II első része lassan már négy éve debütált, méghozzá sikeresen. Csak növekedett az ámulatom annak láttán, hogy az anyag fejlesztője egy svéd stúdió, ugyanis a játék olyan szinten tud nyomasztó lenni egyetlen csepp vér kiontása nélkül, amely hangulat megteremtését inkább a távol-keleti mesterekről várná az ember.

Bátran merem pszichológiai horrorként aposztrofálni ezt a szériát már annak okán is, hogy a teljes tudatlanság állapotában kell fejest ugranunk a mély vízbe. A Little Nightmares II egy kis, a fején papírzacskót viselő, vékonyka figurával kezd egy sötét erdő közepén, amely lokációt először csak a szanaszét heverő, betört képernyőjű, a ’80-as, ’90-es évekből itt maradt tévék, később pedig egy, a főszereplőnknél legalább hússzor nagyobb, maszkot és sörétes puskát viselő, borzongató gyilkos, kvázi az első „főellenség” elől való bujkálás és menekülés tesz dermesztővé. Eme epilógusban találkozunk társunkkal is, aki a progi által irányítva lesz partnerünk a későbbi horror folyamán. A sztori nagyobbik része egy groteszk és ijesztő nagyvárosnak különböző, a zsánerben egyébként szokásosan felbukkanó, helyenként szinte gyomorforgató látványvilágot felvonultató helyszínein játszódik: többek között általános iskolában, kórházban, gyárépületben.

Mivel szavak útján közvetített dialógus és történetmesélés egyáltalán nincs, én csak az online enciklopédiából tudtam meg, hogy a protagonistánk egy Mono névre hallgató fiú, a segítő pedig Six, az első epizód főhősnője (én mondjuk Monót is lánynak néztem.) Az is ugyaninnen derült ki, hogy a várost Pale City-nek hívják. Bár ezek igazából nem is annyira fontosak, hiszen ez a tiszta lapos kezdés minden játékosban más értelmezést hív életre, kiváltképp az előzmények ismerete nélkül. A Little Nightmares II másik fő jellegzetessége a borzongatás mellett a rejtvénymegoldás és a platformozás. Abban az értelemben, hogy a továbbjutáshoz a maga az adott helyiség jelentette feladatot kell megoldanunk, sok esetben Six segítségével. Én csak fokozatosan ébredtem rá, hogy a környezet mennyi eleme interaktív. Sokszor kell tárgyakat húznunk vagy tolnunk, de talán még többször foghatunk meg egyszerű objektumokat (pl. labdákat, cipőket), amik egyébként elképesztően realisztikusan viselkednek. Az ugrálás, kapaszkodás, kötélmászás, kötéllel ugrás meghatározó, sőt a Nathan Drake-féle, csillárról-csillárra történő szökellés alteregója is tiszteletét teszi. A szűk helyeken történő osonás, mi több maga a lopakodás is gyakori elem. A rejtvények nem túl nehezek, de ötletesek, és persze olykor eléggé kegyetlenek is, amennyiben ellenfeleink is belefoglaltatnak a megoldandók listájába.

Rá is térek az opponensekre. Mint említettem a bevezetőben, vér nincs, tehát nem fogunk egy, az ENSZ leszerelési tanácskozására is igényt támasztható fegyverarzenállal a hátunkon rohangálva halomra lőni és / vagy vagdalni mindenkit. Ugyan vannak a főhős aprócska termetéhez méretezett ellenfelek is, nagy tömegirtást közöttük sem tudunk rendezni; viszont amikor oda kell csapni, mindig fogunk találni arra alkalmas eszközt. Nem hagyományos módszerről van szó, ezért bizony bele kell jönni. Az adott kalapács vagy vascső általában majdnem akkora, mint Mono, ezért miután megragadtuk, jól kell időzíteni, hogy eltaláljuk vele a felénk rohanó, groteszk porcelánbaba fejét – és persze betörjük azt. Mivel egy „2.5 dimenzióban” közvetített nézetről van szó, kihívás lehet a pontos szög és / vagy a távolság eltalálása. A nagyobb rosszakaróink esetén a legtöbbször bujkálnunk kell, ami elég rémisztő élmény, főleg az általános iskola megnyúló nyakú, a japán folklórban rokurokubiként ismert tanító nénije esetén, akinek kedvenc foglalatossága egyébként a nebulók náspágolása, illetve undorító állati és emberi belső és külső testrészek befőttes üvegbe tömködése. Az enyémhez hasonló, a gyűjthető tárgyak iránt immár természetellenes vonzalmat érző playerek eme hajlamukat sapkák, illetve szellemszerű figurák megtalálásával élhetik ki.

Hiába nyomasztó és olykor gyomorforgató a game, valami mindig ösztönöz a folytatásra. És hogy mi? A korábbiakban jellemzett, ötletes rejtvényeken túl a szemet gyönyörködtető grafika, a fantasztikus, mindig az adott szituációhoz igazodó zenei háttér, illetve az a mindig érezhető, és szinte végtelen, feltétel nélküli szeretet, ami a két karakter között van jelen. Mikor egymás kezét fogják, nekem teljesen az az érzésem volt, mint amikor az azóta is páratlan, PS3-as Brothers: A Tale of Two Sons című remekművel játszottam. És talán a The Little Nightmares II-nak is van egy olyan üzenete, hogy kiváltképpen a mostani világban is csak valódi, egymást támogató kapcsolatokkal boldogulhatunk, ahol akár egy kézfogás is a világot jelentheti. Ugyan olykor a karakterrel való navigálás a sajátos nézet miatt nehézkes, bátran ajánlom ezt a játékot a műfaj azon szimpatizánsai számára is, akik nem ismerik az első epizódot; nem túl hosszú, de intenzív élményben lesz részük!

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre.  Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)

★★★★
REMEK
Kiadó: Bandai Namco
Fejlesztő: Tarsier Studios
Megjelenés: 2021. február 11.
Ár: 11990 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Múlt nyáron akciósan megvettem az első részt, de nagyon nem jött be! A nyögvenyelős trial and error játékmenet marhára frusztráló volt. Látványvilág okés volt, meg a hangulat, amikor nem szivatott a játékmenet, de ezt a másodikat 100% kihagyom.

  2. Köszi! PS5-re szeretném. 🙂