Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

LIGHTNING RETURNS: FINAL FANTASY XIII (PS3)

Trükkös dolog a befejezés. Akár az egekig repíthet egy történetet, ám porig is rombolhat mindent, amit nagy nehezen felépített az ember. Emlékszem az első Mátrix epizódra. Mindenki teljesen odáig meg vissza volt érte. Aztán eljött a harmadik rész, és a kultfilm státuszból egy kínos “eehhh” jelzőig redukálódott le az ember véleménye, bármikor is szóba került a Wachowski-saga. De nem is kell a távoli múltba tekintenünk, hogy további példát találjunk. A Dexter c. sorozat utolsó évada tetszett egyáltalán valakinek? Én még nem találkoztam ilyen egyénnel (ha mégis létezne, kérem, írjon nekem privit). A befejező, nyolcadik etap olyan mértékben tiporta sárba kedvenc sorozatgyilkosunk karakterét, hogy miután megnézte az ember, úgy érezte magát, mint akit jó alaposan szembecsuláztak. Jogosan merült fel a kérdés: “Most komolyan, ezért volt az a sok cécó?” E tekintetben mindig félően állok neki egy lezáró történethez, befejező részhez, mert egyrészt utálok csalódni, másrészt folyamatosan fohászkodom magamban, hogy “Csak legyél jó, plíz, plíz, plíz, ne b*sszátok el a végét!” Na jó, ne térjünk el a tárgytól! Nem oly’ rég Martin kezembe nyomta a [B]Lightning Returns: Final Fantasy XIII[/B] című játékot, mely egyébként a FFXIII-saga állítólagos utolsó, befejező epizódja…
[YOUTUBE]tn89Y9HmPkw[/YOUTUBE][B]A tizenharmadik végső fantázia[/B]Kapott hideget és meleget is egyaránt a Final Fantasy tizenharmadik felvonása, mégis kijelenthető, hogy a PS3-as generáció egyik kiemelkedő alkotásává vált. Számomra kedves emlékeket idéz az első Fabula Nova Crystallis epizód: már maga nemében a történetet is elragadónak találtam, de volt egyfajta extra nosztalgikus bája, bizonyos tekintetben. Az FF-részekben már megszokható volt, hogy egyes konstans elemek (pl. chocobo, Cid, megidézhető lények-summonok-Aeonok-Eidolonok, stb.) egyszerűen kihagyhatatlanok, ám ezeken kívül kellő retrospective érzést adott, például a nyolcadik epizód óta várt gunblade újbóli feltűnése, valamint az, hogy bizonyos karakterek kialakításakor vitathatatlanul a korábbi részek hőseiből merítettek ihletet. Lightning – már neve is árulkodóan – Cloud (FFVII) karakteréből inspirálódott, Snow fehér ballonkabátjával számomra Seifert (FFVIII) idézte meg, míg harcmodora egyértelműen zelles (FFVIII) volt, Fang valamiért Lulut (FFX) jutatta eszembe, Vanille pedig enyhe rikkus (FFX) beütést kapott, de még sorolhatnám tovább.A nagy sikerre való tekintettel (a Final Fantasy-sorozat története során másodszor) direkt folytatás is készült, így hamar kézhez kaptuk az FFXIII-2-t. Mindenki fenntartásokkal várta, ám mégis sikerült meglepetést okoznia a nagyközönségnek. A változatosabb játékmenetnek, az idősíkok közti utazgatásoknak, a jóval nagyobb szabadságnak és a tökös főellenségnek (Caius) köszönhetően, egy remek folytatás lett XIII-2. Meglepően sokan írtak arról, hogy ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első FFXIII; szóval a user-visszhangokból és a befejezésből lehetett sejteni, hogy itt még nincs vége a történetnek. Aztán ha már csalánba nem is, de PS3-as konzolgenerációba még utoljára beütött a “mennykő”, és visszatért Lightning. Immáron nem követte számozás az újabb epizódot, de a készítők − elmondásuk szerint − eme rész szánták lezárásnak. A történet 500 évvel az XIII-2 eseményei után játszódik, ahol a világ épp a totális megsemmisülés felé halad. A káosz (Chaos) uralta világban az emberek nem öregszenek többé, ám ugyanúgy halandók (értsd: betegségekre, halálra még fogékonyak), viszont gyermekek sem születnek többé. Ezáltal lassan elfogy az emberiség, és ha mindez nem lenne elég tragédia, az ítélet napja is közeledik. Mindösszesen 13 nap van hátra a világvégéig, és a kristályálmából felébredő Lightningot jelöli ki a fő isten, Bhunivelze, hogy legyen az emberiség utolsó megmentője (a savior), és a szűk két hetes időintervallum alatt szabadítson fel, ill. gyűjtsön össze annyi emberi lelket, amennyit csak tud, hogy azok megtisztulva juthassanak el az új világba. Szolgálataiért cserébe Lightning saját húga, Serah, lelkét is megmentheti, így hát beleegyezik az isteni kölcsönös hátvakarásba. A pink hajú, harcos istennő segítségére lesz a korábbi részekből ismert egykori bajtársa Hope, aki valamiért visszafiatalodott 14 éves korúra (Bhunivelze-nek köszönhetően). Ő lesz az, aki folyamatosan jó tanácsokkal, instrukciókkal látja el a főhősnőt, a semleges területnek számító Arkról. Ám miután Lightning összetalálkozik a káosz hatása alatt lévő, egykori harcostársával, Snow-val, az ő nyomába szegődve indul el immáron ténylegesen a legutolsó küldetésére. És az óra csak ketyeg, egyre csak ketyeg…
[YOUTUBE]k8uXhPxk_1w[/YOUTUBE][B]Eltérés a megszokottól[/B]Nem szeretem a cheap megoldásokat. Már megszoktam, hogy egy Final Fantasy rész, mielőtt eljutnánk a start menüig, mindig valamilyen látványos videó összeállítással kedveskedik, amely csak úgy fokozza a hangulatot. Beraktam a korongot a gépbe (felinstalláltam a kevesebb töltési időért), majd vártam, hogy na, akkor nézzük, ezúttal mivel kápráztatnak el a készítők. El is indult egy videó, természetesen stáblistával megtűzdelve, de rögvest észrevettem, hogy ez nem egy montázs, hanem szimplán csak az egyik átvezető CGI-animációt pakolták be hetykén, úgy ahogy van kompletten. Igazából ez azért zavart, mert a filmben több olyan rész volt, ahol a szereplők éppen beszélgettek egymással, de mi csak a tátikát nézhetjük, melyet szépen elfed a háttér muzsika. Aztán rányomunk a Start feliratra, és újra elindul ez a videó, csak immáron rendesen, szinkronhangokkal. Kicsit olcsó (és lusta) húzás volt ez, de oké, lendüljünk tovább. Bár azért azt elismerem, hogy maga a videó, rendkívül látványos…Az LR:XIII nem lacafacázik sokat, némi Snow-val való kakaskodás után (ami a bevezető filmben látható) rögtön csatározni küldenek minket, ahol rövid tutorialok segítségével sajátíthatjuk el az alapokat. A korábbi részektől eltérően immáron nem csapatban, hanem csakis Lightninggal fogjuk osztani a pofonokat.Igazából nehezen beazonosítható, pontosan mi is a LR:FFXIII, hiszen keverednek benne az RPG, action, adventure, MMO(!) típusú játékok elemei, és még némi beat’em up jelleget is vélhetünk felfedezni benne (meg egy kis öltöztetgetős divat szimulátort is).A harcrendszer meglehetősen más, mint amit eddig megszokhattunk, amelyet immáron Style-Change Active Time Battle System-nek neveznek. A paradigmaváltós rendszert (mikor a harcstílusok között váltogattál) átalakították, és immáron ún. Schemata-k közül kell választanod a harc közben, melyek többnyire ruházatokat jelentenek. Nagyon hasonló ez a rendszer a FFX-2 dress-sphere megoldásához. Minden Schemata (öltözet) felruházható támadási és védekező tulajdonságokkal, mindegyik ruhához dukál egy kard és egy pajzs, melyek további kiegészítő tárgyakkal boost-olhatóak, és még azt is be kell állítanod, hogy a kontrollereden a négy action buttonödön milyen támadások, vagy védekezés legyen kiosztva. Természetesen maga a ruha is teljesen testre szabható, színezhető, és még egyéb bohókás kiegészítőket is magadra aggathatsz (melyeknek csak dekorációs funkciójuk van), ha úgy tartja kedved. Miután összepakoltál egy (vagy több) Schemata-t, kijelölöd, melyeket használja Lightning (egyszerre max. 3-at tud) és harc közben ezek közül váltogathatsz a felső ravaszgombokkal.Vegyünk egy egyszerű példát: tehát nekivághatsz egy harcnak, hogy csak az egyik ruhád képes a Thunder varázslatra, míg a másik a Blizzardra, a harmadik pedig erős fizikai támadásokat tud, és mikor melyikre van inkább szükség, aszerint váltogathatsz real time. (Mondjuk ez egy rém leegyszerűsített példa, ennél jóval komplexebben állíthatod be az öltözékeidet.) Ám mindegyik ruha különböző mennyiségű ATB-értékkel rendelkezik, így ha az egyiknél csumára kifogyasztottad a támadási lehetőségedet, rögtön váltani kell a következőre, hogy az előbbi feltöltődjön. Így a képernyőn folyamatosan látni fogod, hogy az épp aktív Schemata-k pontosan mennyire vannak feltöltődve, legalul pedig az életerődet követheted figyelemmel. Ezáltal jóval pergősebbé, dinamikusabbá vált a csata, a szimpla auto-attack nyomkodás időszakának vége. Ha lankad a figyelmed, rögtön azon kapod magad, hogy nem támad Lightning, ja, mert kifogyott az ATB-ból, valamint a védekezésnek (Guard) is fontos szerepe van, amelyet szintén valamelyik akció gombra oszthatsz ki. Ha csak szimplán, nem odafigyelve nyomod a blokkot, enyhén sebződni fogsz, mivel csak lecsökkentetted valamelyest az ellenfél támadásának értékét, viszont ha pont a megfelelő időben használod a Guardot (másodpercre pontosan), a teljes sebzést levédheted. Ezáltal fontos kiismerni a különféle monsztákat, hogy épp mikor készül támadni, és mikor kell megfelelően védekezni. Sőt, ha jól időzíted a támadásod, az ellenfeled épp induló akcióját is megakaszthatod, és onnantól tovább kombózhatsz.Igazából a LR:FFXIII-ban eléggé nagy szerepet kap, hogy kellően adaptálódj az ellenfeleidhez, mivel a korábbi epizódokból ismert Stagger állapotot ismét kiválthatjuk belőlük (lényege az, hogy minden egyes küzdőfélnél elérhetünk egy olyan pontot, amikor megtörik a védelme). Ahogy folyamatosan zúdítjuk a fizikai, ill. a mágikus támadásokat Lightninggal, az ellenfél feje fölött lévő életerőt jelző vonal oszcillálni kezd, és minél jobban elkezd vibrálni, annál közelebb van, hogy Stagger állapotba kerüljön, ami alatt bődületes sebzésértékeket vihetünk be a férgesének. Viszont érdemes arra is figyelni, hogy egyes szörnyek milyen támadásokra érzékenyek, mivel azokkal, sokkal hamarabb lehet őket Stagger módba vinni.További okosság a harcok kezdeténél a preemptive strike-ok kihasználása. A világban barangolva mindig pontosan látjuk, hol kószálnak a gonosz entitások, és ha nekik ütközünk, akkor indul a csata. Azonban, ha sikerül mögéjük lopózni és úgy rájuk támadni (tudunk a kardunkkal suhintani), akkor máris 25%-al kevesebb élettel kezdik a meccset, valamint, ha mindezt szemből tesszük, akkor mínusz 10%-ot kapnak, ám ha ők jönnek nekünk, akkor mi szívunk be 5%-ot.A harcok során Energy Point-okat (EP) gyűjthetünk, melyekért Lightning különleges képességeit vethetjük be harc közben, vagy akár sétafikálás közben is; szóval bármikor. Ilyen például az Overlock képessége, mellyel képesek vagyunk megállítani az időt. Ez igen praktikus pl. csata közben, mikor a küzdőfelünket Stagger-be küldtük, de az egész játék során hasznos lehet, ha egy kis extra időt akarunk nyerni, mivel az óra folyamatosan ketyeg…Nem viccelek, a játék időre megy, kőkeményen! Habár kezdetben okozott nálam némi képzavart az, hogy a bevezető animációban, ill. Hope tájékoztatásában is 13 nap hangzik el, majd mikor elindul a játék mindösszesen 7 napunk van, és onnantól számol vissza az óra. Aztán végül is kiderült (számomra), hogy ha sikeresen teljesítjük a fő küldetéseket, azzal nyújthatjuk meg a világ idejét, és érhetjük el a maximális 13 napot. A játékban 1 nap nagyjából 1 órának felel meg a valós időben (mondjuk ez nem teljesen igaz, mivel a harcok, és cutscene-ek alatt, valamint beszélgetések közben is megáll az idő; egyszóval, no para, több a játékidő, mint 13 óra). Azonban azt még nem említettem a harcrendszer kivesézésénél, hogy ha meghalsz csata közben, akkor vesztesz egy órát a világ idejéből. Sőt, ha elmenekülsz a küzdelemből, az is időbüntivel jár (mindezek a Normal fokozatra érvényesek, Easy-ben nincs büntetés).Bevallom őszintén, elsőre roppant idegesítő volt ez az időlimites megoldás. Milyen RPG már az, ahol keretek közé vagyok határolva és nem barangolhatok, fedezhetek fel kedvemre, mert szorít az idő? Sőt, a kedvencemet, még nem is említettem, hogy a küzdelmek után NEM JÁR tapasztalati pont (csak EP és pénz, valamint tárgyakat, képességeket találhatunk), szóval szintet ugrani, fejlődni ezúton nem lehet! Miután erre ráeszméltem, komolyan vakargatni kezdtem a fejem, hogy “Most akkor, mi a búbánat van?!” Pont a két legtipikusabb RPG-elemet (szabadság, tápolás) sikerült kiiktatni a játékból? De aztán jött a felismerés![51831][B]Megvilágosodás[/B]Na jó, nem húzom tovább az idegeket, elárulom, hogy van lehetőség fejlődésre, és grindelésre, csak nem a hagyományos módon. Ugyanis a LR:FFXIII-ban nem a harcok abszolválásával, hanem a fő- és mellék küldetések teljesítésével fejlődhetünk. Ezért igencsak érdemes ráfeküdni a side-questekre is, hiszen azok után is kapjuk pontokat, amitől nő az életünk, vagy erősebbek leszünk. Persze, folyamatosan megy a tikk-takk, és szíved szerint nem pazarolnád a drága idődet blőd küldetésekre, és nem is kell, ha te azt úgy gondolod. A játék egyik nagy szabadsága, hogy tényleg tőled függ, hogy most éppen mire szánsz időt, és ezáltal a te alkotod meg a saját LR:FFXIII történetedet. Eleinte a harcot is szokni kell, de ha ráérez az ember, bele lehet jönni, és minél több Schemata-val, képességgel rendelkezel, minél inkább kitapasztalod a védekezés fortélyait, annál élvezetesebb a dolog.A nagy felismerés számomra az volt, hogy ez a játék inkább áll közelebb egy Dragon’s Dogma-hoz, vagy egy Dark Souls, mint egy Final Fantasy-hez, és ha így állunk hozzá, akkor igencsak élvezetes tud lenni. Kihívásra nem lehet panasz, hiszen már a visszaszámolás is egyfajta nehezítés, de az ellenfelek tekintetében fognak érni váratlan szituk. Például simán csapkodod a környező enemyket, pikk-pakk lekaszabolsz vagy 15-öt egymás után, aztán egyszer csak belefutsz egy olyan bika ellenfélbe, hogy hozzá képest már légypiszok vagy. Valószínűsíthetően egy vagy két ütésből ki fogsz kapni (sajnos ezért vesztesz egy órácskát), aztán megpróbálod újra, az is hasonlóképp fog elsülni, majd idővel feladod és tovább mész. De simán ki is hagyhatod, ha úgy döntesz. (Jó tanács: ha úgy látod, hogy egy combos ellenfél fog jönni, vagy meg akarsz támadni egy ilyet, ments előtte, aztán ha nem jön össze a dicsőséges hadművelet, töltsd vissza a game-et és máris nem vesztettél időt.) Ha elfogyna az időd, vagyis letelik a világ összes napja, akkor game over, és kezdheted elölről a játékot, de(!) a felszereléseid, ruháid, képességeid megmaradnak. Szóval, biztos lesznek olyanok, akik első nekifutásra csak tápolni fognak, nem törődnek az idővel, s már a következő New Game-en törik a fejüket, melyben lehetőségük lesz, immáron megerősödve, jól pofán verni azokat a bika ellenfeleket, akik ádázul elbántak velük. És ha sikerülne mégis végigjátszanod elsőre a játékot, máris megnyílik a Hard mode, és annak szintén nekiveselkedhetsz, hiszen nem kell a nulláról felépítened magad. Egyébként a szimpla Normal mode is elég nehéz, ha tutira végig akarod vinni egy próbálkozásból, akkor ajánlom az Easy fokozatot.Főként már csak azért is, mert a fő küldetéseket még jelzi a térkép, viszont side-questeknél már magadra maradsz, és neked kell rájönnöd, hogy hova a búbánatba is kell menned, ha teljesíteni akarod a feladatot (néhány alkalommal, nekem lövésem sem volt a kezdeti brief szöveg elolvasása után, hogy mi a francot kell csinálnom). És olyan küldetések is akadnak, melyek csak bizonyos időpontokban érhetőek el.Található meg egy jópofa opció a játékban, mely az Outerworld Services néven fut. Ennek köszönhetően lehetőségünk van screenshotokat, üzeneteket posztolni Facebookra, illetve Twitterre, és a főellenségeknél szerzett pontszámainkat is megoszthatjuk más játékosokkal, akik ott rohangálnak a játékban, ha bekapcsolod ezt a funkciót (sőt még tárgyakat is küldözgethetünk egymásnak). Érdemes aktiválni, mert bónusz ruhákat lehet vele szerezni. A LR:FFXIII egyébként egyáltalán nem mondható lineárisnak, sőt kellőképp open world alapokon fekszik, és a küldetések többsége (mint már említettem) szabadon választhatóak, ezáltal a main-questek sorrendje sincs kőbe vésve. Impozánsan nagy területeket barangolhatunk be, ám sajnálatosan a kivitelezésben olykor némi hanyagság fedezhető fel…[51832][B]És azok a fránya hibák[/B]A Lightning Returns-re ráfért volna még egy kis polírozás. Grafika tekintetében mindenképp, mivel néhány alkalommal a PS2 szintjét súrolja a megjelenítés. Főleg egyes háttereknél látható ilyesmi, de valahogy az egész játék picit olyan recés. Akadnak lenyűgözően szépen kidolgozott részek is, ám számomra kicsit ingerszegény volt például a hatalmas sivatagi, vagy a zöld mezős rész. Hangok tekintetében nincs ok panaszra, jó néhány ismert dallam is előkerül, az újak pedig fülbemászóak. Maga a fő történet, hát hogy is mondjam, nem rossz, de igazából semmi extrém nincs benne, a főcsata utáni befejezéssel kapcsolatban pedig semlegesek az érzéseim. Egynek elment. Bár a stáblista utáni, rövid szösszenetet érdemes kivárni, valamelyest javít a helyzeten (kicsit olyan Battlestar Galactica-s; és már talán így is többet árultam el a kelleténél). Igazából a legnagyobb problémám a történettel a következetlenségek voltak, valamint hogy egyes dolgok rendkívül banálisan lettek megmagyarázva (“azért van ez így, mert csak”), és néhány mellékküldetés már-már nonszenszként aposztrofálható.A korábbi epizódokból ismert szereplők mind fel fognak tűnni idővel, ennek igazán örültem, és például a Snow-val, valamint Noellel vívott csata igazán karaj volt. Hope az őrületbe fog kergetni, folyamatosan pofázik, és még sokat is ráadásul. Lightning továbbra is fagyos, mint a jégcsap (pedig titkon reménykedtem, hogy ebben az epizódban megfekteti valaki, amitől felenged picit…), viszont az új karakter, Lumina, hozz némi üde színfoltot és titokzatosságot a történetbe. Mikor kiderül, hogy ki is ő valójában, talán az a történet egyetlen igazi meglepetése; sajnos kliséhegyekkel is erősen küzd a játék. Párbeszédek tekintetében meglehetősen alul teljesít a LR:FFXIII. Főként a side-questekben előforduló NPC-kkel való társalgások során hallhatunk igazi blődségeket. Arról meg már nem is beszélek, hogy az NPC-karakterdizájnok között eszméletlenül botrányosakat is találunk.
[YOUTUBE]yeP1VMUumrU[/YOUTUBE][B]”Suna” Summarum[/B]Fura egy játék a Lightning Returns, és talán ez a legjobb szó reá. Egy csomó remek ötlet megtalálható benne, és pont ezért kár, hogy sok mindent elbaltáztak a készítők. A harcrendszer például kimondottan üdítő. Pláne már csak az öltöztetés miatt is, ami eléggé szexista; meglehetősen könnyű Lightningból szajhás verziós kreálni. De kihívás tekintetében ott van a játék a szeren: impozáns boss fightokban lehet részünk, a képességek szintetizálós, boostolós rendszere is oké, és ha úgy kalibráljuk az időnket, akkor hatalmas szabadságban és kiadós felfedezésben lehet részünk. Azonban a gyengus történet(i elemek) sajnos elég sokat rontanak az összképen. (Bár nem mindenki történetb*zi, ezt is aláírom.)Igazság szerint, ha ez a játék nem Final Fantasy címmel jelent volna meg, esetleg át is fazonírozták volna, hogy ne kapcsolódjon az FFXIII világához, és egy új franchise-t indított volna a Squre Enix, úgy talán nagyobb sikereket ért volna el. Így sajnálatosan elkerülhetetlen az összehasonlítás. Jó néhány Final Fantasy rajongónak, illetve a story-centrikus, lineáris játékmenettel rendelkező RPG-k kedvelőinek is csalódást fog okozni, ők kábé 6 pontra értékelnék, míg a Dragon’s Dogma-fanok elégedetten bokszolnak majd bele a levegőbe, tőlük simán repülne a 8-as; szóval objektíven nézve, asszem’ a végsőpontszám tekintetében megmaradok az arany középútnál. Ha nekiveselkedsz, mindenképp adj egy kevés kifutási időt neki, míg jobban beindul, hiszen a viharban is előbb látjuk a villámlást, és csak utána jön a mennydörgés.(A játékot partnerünk, a CNG.hu biztosította tesztelésre. Nagyon köszönjük. Megvásárolható támogatónk, a [A http://www.konzolokszervize.hu/playstation3/lightning-returns-final-fantasy-xiii-ps3-ps3]Konzolok Szervize[/A] budapesti boltjaiban, vagy webshopjában.)

7/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

23 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Normál mód: A Wildlands-en úgy feltörölte velem egy Reaver a padlót, mint a huzat, amint leléptem a kitaposott útról. 😀

  2. “9. napnál tartok és már a side questek és a Canvas of prayers questek maradtak. úgy érzem hogy valami gyanúsan nehéz lesz itt a végén :””D”

  3. Nekem nagyon bejött ez a FF is, nem az a nagyon epic, de a könny kicsordult a FF XIII-2 végén, h mennyit kalandoztak, azt az lett a vége, ami… 😀 Pár hét és nekem is a gépben fog virítani és meglátjuk, hogy milyen is igazából, a teszt pedig jó lett. 🙂

  4. Nem volt nagy szàm egyik se ha az elődöket nézzük…Lighting Cloud mellett nagyon gyenge főszereplőnek…Ez a rész ki fog maradni nàllam pedig kitoltam a 13 és a 13/2t is…Mér nem lehet olyan gamet csinàlni mint a Lost Oddesey?

  5. Jó a teszt gratula hozzá,szerintem reális a 7 pont ezt FF fanként mondom!Se nem rosszabb se nem jobb,nem egy meghatározó epizód pusztán csak egy jó játék egy jó kis idő eltöltés a hajdani nagy falat előtt!^^

  6. Még nem játszottam vele túl sokat idő híján, de nagyon nehéz nekem így elsőre. Viszont kellően összetett és a közösségi média funkció érdekes benne. A nehézségi szint annyit változtat, hogy ha meghalsz harc közben, akkor ugye buktál 1 órát, ami valljuk be sokat számít.

  7. A nehézségi szint mennyire befolyásolja a harcok nehézségét? Vagy csak büntetésekben tér el?

    • Nem csak büntikben térnek el a nehézségi szintek:- Easy: Hp regenerálódás harcon kívül, EP képességek kevesebbe kerülnek, ellenfelek gyengébb stat-tal rendelkeznek és több EP-t kapunk utánuk, nincs preemptive strike büntetés.- Normal: nincs HP regeneráció, az EP már jobban fogy, ellenfelek erősebb stat-okkal rendelkeznek, escape időbüntivel jár.- Hard: még erősebb ellenfelek, és olyan területek, Boss-ok is vannak melyek csak ezen a szinten érhetőek el.

  8. Úgy látom, valaki megint trollkodik az értékelőben. 🙂

  9. Én a PS2-es Final Fantasy X óta nem játszottam FF-vel… Nekem mit jelentene ez a játék?! Tudnék vele játszani? Mármint érteném? Nem is t’om hogy’ kérdezzem… De talán értitek mire akarok kilyukadni! 🙂 Azóta most érzek késztetést FF-re… Ja nem is mert a telón újra végigvittem a VI-ot!

    • Ha nem játszottál az előző két résszel, szerintem felejtős mivel nem fogsz érteni semmit a történetből…XIII-2 ajánlom. Az elején van egy összefoglalás az első részről (írott formában) . Ha van kedved onnan kezd el.

  10. Ha egyszer lesz egy XIII Trilogy bundle fillérekért, akkor megveszem és végigtolom. Mondjuk én elvoltam az első résszel is. Gondolom a folytatásai is megérnek egy misét.

  11. Értem én, hogy open-world(ebb) lett, de azért az első rész szintjét elérhetné grafikailag.Minden esetre majd beszerzős lesz valamikor.

    • Hát én azt olvastam meg láttam hogy minden idök egyik legszebb játékai közé tartozik.A játék legelejéröl(elsö dungeon) néztem lets playt és abbol azt szürtem le hogy elképesztöen szép a játék.Az itteni screenshotok meg viccnek igy rosszak.

      • “kicsit kutakodtam:Destructoid – “”It’s just that things don’t always look great up close. Some buildings and NPCs feature blurry textures and rough edges, for example.””Game Informer – “”…generic characters look terrible, and many of the environmental textures are awful.””GameTrailers – “”The worst area is the Dead Dunes, an endless sea of sand that feels like a whole lot of nothing. You’d think the third part of a trilogy would look much better than its predecessors, but overall, the game looks noticeably worse.””Machinima – “”There’s a satisfying amount of variety in the game’s areas but the production values in the world can dip to PS2 quality at times.””GamesRadar – “”Most of the environments feel lifeless.”””

      • Az a baj hogy én nem olvasok ilyeneket. Én a fanokra hagyatkozom és a szememre.Kár tagadni hogy Lightning karakterébe és a ruhákba verték a legtöbb poligont, a többi engem nem is érdekel, lazán elvagyok egy 2D-s mobilos V vagy VI-al is.Én nem vagyok nagy grafika huszár szal engem az se érdekelne ha még a FF XX is igy nézne ki. Számomra ez a játék már szemkápráztatoan néz ki. És a FF XIII(igen ez szebb bizonyos szempontokbol) és eközöt nem látok nagy külömbséget, csupán annyit hogy ennek más a dizájnja és sokkal letisztultabb és mangásabb(nem emberib mint a XIII).