Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

LIFE IS STRANGE: TRUE COLORS (PS5, PS4)

Fókuszban az érzelmek.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

Életünk szerves részét képezik érzéseink. Befolyásolnak minket, meghatározzák a személyiségünket és azt, hogy egy-egy helyzetre miként reagálunk: az embereknél több mint 200 érzelmet különböztetünk meg egymástól, amelyek között vannak árnyalatok és átfedések, de ez a tény mindenképp megmutatja azt, hogy bizony ezek bonyolult dolgok. Sokszor nehéz dolgunk van, ha szeretnénk beszélni fájdalmunkról, örömünkről, bánatunkról vagy akár a 197 másikról, ráadásul ezeket filmre vinni vagy videojátékokba beletenni még nagyobb kihívás. Elvégre hogyan mutatunk meg másoknak érzelmeket úgy, hogy megértsék a karaktereket és ők is átéljék azt, amit a szereplők? A Life is Strange széria ebben mindig remek volt, és úgy játszadozott az érzéseinkkel, hogy még a legvadabb hullámvasút is csak gyengéd szánkózásnak tűnhetett hozzá képest.

A Life is Strange: True Colors-t a Deck Nine fejlesztette, és nem a szériát kitaláló Dontnod Entertainment. A  Deck Nine hozta létre az eredeti Life is Strange előtörténetét, a Life is Strange: Before the Stormot, most pedig egy új rész nyújtotta kihívásokkal kellett megküzdeniük. Ez a rész már nem epizodikusan került ki, hanem teljes egészként került fel a fizikai és virtuális polcokra. Vajon sikerült-e megreformálniuk a sorozatot, úgy, hogy megtartották azt, ami miatt jó a széria?

Egy új kezdet

Bármennyire is erősek vagyunk, lesznek pillanatok az életünkben, amelyek térdre kényszerítenek minket. A döntés a miénk: változtatunk vagy belenyugszunk a dolgok menetébe? Hősünk Alex átlagos lány is lehetett volna, ha az élete másképp alakul. Elvesztette a családját, árvaházban nevelkedett, kissé különc, aki igazából sosem találja a helyét és nehezen illeszkedik be az emberek közé. Számára a zene jelenti a megnyugvást, de sajnos ő maga már rég nem játszik a gitáron. Belenyugodott. Nem lesz már családja, se egy közösség, amely befogadná őt. Sötét fellegek gyűlnek köré. Ha ez még nem lenne elég, Alex különleges: látja mások érzelmeit. Aurájuk színe megmutatja, hogy az őt körülvevő emberek hogy érzik magukat, sőt,  hallja azt is, hogy ilyenkor mit gondolnak. Viszont ez inkább átok, mint áldás. Szegény Alexnek nem elég, hogy meg kell birkóznia a saját múltja sötét árnyékával, de ha erős érzelmek vannak jelen a környezetében, akkor ő is átérzi: ha valaki letört vagy fél Alex is reszketni kezd, ha valakit éget a düh vagy melenget a boldogság, úgy érez hősnőnk is. Ennek a következményeivel is meg kell küzdenie nap mint nap. Éppen ezért, amikor régen eltűnt, bajkeverő testvére Gabe felkeresi, hogy költözzön hozzá egy coloradói kisvárosba, Alex némi habozással, de úgy döntött nem nyugszik bele a sorsába és talál magának családot és egy befogadó közösséget.

A mindennapok nyugalma

Haven Springs idilli kisváros, ahol a lakók mind ismerik és szeretik egymást. Nincsenek hatalmas viták, nincs bűnözés és a kölcsönös tiszteleten alapszik közösségük nyugalma. Colorado festői hegyei oltalmazzák a kicsiny városkát és nyugalmas lakóit. Typhoon, a mega bányászvállalat pedig munkával és bőséges bevétellel halmozza el az itt lakókat, így nem kell nélkülözniük és nem szenvednek hiányt semmiben. Ha ez egy átlagos film vagy sorozat lenne, akkor hamar kiderülne, hogy Haven Springs igazából egy sötét és gonosz hely, a lakók pedig utálják egymást és legalább 4 sorozatgyilkos él ebben a nagyjából 100 lelket számláló kisvárosban. De ez itt nincs így, a városiak nem állnak egymás útjába, mindenki nagy hatással van a közösségre, amely teli van színes egyéniségekkel: veterán bányász, aki a helyi kocsmát vezeti; fiatal, vagány DJ, aki a helyi lemezbolt és rádióadó lelkes tulajdonosa (sőt, őt egy korábbi epizódból ismerhetjük); idősödő virágárus hölgy, aki megtalálta a maga számítását Haven Springsbe és segédje, aki többre vágyik, ezért mérnöknek tanul. Az új otthonunk tehát teli és teli van színes egyéniségekkel, és tényleg érdekes egyedi érzelmeik és gondolatik vannak, saját problémáik, örömeik. Alexet Gabe-nek hála nagyon hamar befogadják, hiszen hamar kiderül, hogy testvérünk rég felhagyott a bajkeveréssel és itt új életre talált, megváltozott, a közösség pedig befogadta és mindenki nagyon szereti. Alex is hamar beilleszkedik, mindenki kedves és megértő vele, hiszen új életet kezdene, amely sikerül is, hiszen újra családja egyetlen tagjával lehet, aki egy lakást is felajánl neki. Hamar munkát is talál és barátokra is lel. Alex végre érzi, milyen is lehet az élet. Habár a kommunát elárasztja a nyugalom, sajnos mikor tragédia történik (mert miért ne történne), hamar megváltoznak a dolgok. Bár nem fordulnak egymás ellen, de egy olyan dologgal kell szembenézniük, ami teljesen új számukra, éppen ezért rengeteg konfliktust szül a helyzet. Ennél többet nem is szeretnék a történetről mondani, mert lehetetlen róla nem spoileresen beszélni, ha ki szeretnénk vesézni –ez a történet pedig úgy a legjobb, ha te magad éled át.

Érzelmek kavalkádja

Ahogy a bevezetőben említettem, a rész egyben jelent meg, amely szerintem nagyon is jó döntés. Számomra sosem voltak kedvezőek ezek az epizodikus megjelenések, és sokan már teljesen felhagytak vele, mint például a Hitman széria is. Viszont ez a rész egyáltalán nem olyan nagy volumenű, mint a sorozat többi tagja. Kisebb történet, kisebb téttel, de rengeteg tanulsággal. Az, hogy láthatjuk az emberek érzelmeit és hallhatjuk a gondolataikat nagyon jól be van építve a játékba. Látványra sem utolsó, ahogy az érzelmek különböző színként jelennek meg, megpiszkálva a tudatalattinkat, hiszen tudjuk, hogy a vörös a dühhöz párosul, a kék pedig nyomasztó, hideg szín. Ezeket mind úgy észleljük, mint Alex, sőt rengeteg fő és mellékcselekményben kell a képességünket teljes pompájában használnunk, ami azt jelenti, hogy bizonyos időre teljesen átvesszük az érintett személy érzéseit. Ilyenkor az illető szemén keresztül látjuk a világot, van, hogy segítenünk kell neki, vagy van, hogy a képességünk segít nekünk egy-egy rejtély megoldásában. Bizonyos helyzetekben Alex képes teljesen elvenni egy embertől az érzéseit, legyen az düh, félelem vagy fájdalom. Viszont ez veszélyes lehet: elvégre mi történik egy emberrel, ha elveszel tőle egy fontos, meghatározó érzést? Illetve mi lesz Alexszel, ha neki kell átélnie ezt? Akárhogy is döntünk, vannak helyzetek, amiket igazán át kell gondolnunk,. Ezenkívül a játék nem mutat túl sok újdonságot, marad az alap telenovella érzés, a rengeteg érdekes párbeszéd, e-mail és SMS, vagy akár a helyi közösségi oldal, amely kitölti a történetben lévő hiányzó részeket. Ha valami esetleg nem tetszene a régi rajongóknak, az talán pont a történet. Bár remekül van megírva teljes mértékig egyénközpontú, nem függ tőlünk városok sorsa, csak néhány ember élete változhat meg, de azok sem túlságosan nagyszabású különbségek. Viszont a rengeteg részlet és apróság, és ahogy a történet tálalva az teljesen telitalálat! Az érzelmek remekül vannak benne ábrázolva és rengeteg különféle helyzetet mutat be: düh, szeretet, félelem, gyász, boldogság, öröm. Meglepően tisztán és egészségesen dolgozza ezeket fel, bizonyos érzelmek olyan nyersen jelennek meg, hogy sokszor gondolkodásra késztettek: ilyet tényleg érezhet valaki? Érzékenyebb mindenképp készítsenek be zsepit, mert bizony érzelmek terén a True Colors nem teketóriázik. Többször éreztem azt, hogy a történetírók a bennünk élő tinédzsert próbálják megszólítani, hiszen sokszor kerültem nosztalgikus hangulatba, akár a barátokkal kapcsolatban, akár a testvérünk miatt vagy szimplán a kisváros szabados hangulata miatt. Mosolyogva gondoltam vissza arra, hogy mennyi minden tűnt akkor nehéznek és mégis, milyen szép emlékeket szereztem akkor. A városban találunk néhány helyet, ahol leülhetünk és elidőzhetünk kicsit, már rögtön az elején is. Ezt nem szeretném elrontani nektek, fogjatok egy kávét, dőljetek hátra és élvezzétek!

Festői tájak

Végül, de nem utolsósorban a játék igazi szépség, főleg azoknak, akik szeretik az egyedi, kicsit képregényszerű, de mégis különleges stílusú játékokat. A hegyek gyönyörűek, tükörsima tó és gyengéden csordogáló patak, gazdag flóra és fauna veszi körül a települést, a városban pedig színes boltok, terek találhatóak. Az egész pompásan néz ki és tényleg nagyon idilli, viszont hozzáteszem azt, hogy néhány részletet elnagyoltak a készítők. Például a helyi seriff teljesen jól ki van dolgozva, de az egyenruháján a kitűző 8-bitesnek tűnik. Fogalmam sincs ez pontosan miért lett így, kicsit szőrszálhasogatónak tűnik, de tényleg vannak benne ilyen furcsa dolgok. Mint, ahogy az is, hogy nem használja ki a PlayStation 5 SSD-jét, igaz gyors a töltés, de egyáltalán nem folyamatos a játék, és akkor is van egy kis szünet, amikor az utcáról egy boltba lépünk, ráadásul nem kapunk 60 fps-t sem. Lehet csak elkényelmesített a többi játék, lehet patchet is kapunk hozzá majd, de egyelőre nem adja azt az élményt, amire az ember a PS5-től számít. Mondjuk a DualSense továbbra is remek és borzasztó reszponzív, annyira, hogy azzal is máshogy tapasztaljuk meg az emberek érzelmeit. Összességében gyönyörűen fest a cucc, viszont nem hozza a next-gen (vagy már kurrens-gen) élményt PS5-ön.

A Life is Strange: True Colors egy hatalmas érzelmi hullámvasút, amely próbálta megújítani a szériát, de hű is szeretett volna maradni az alapokhoz. Ez sikerült is neki, viszont a történet kissé másodrendű lett a játékmeneti újításokhoz képest. Ettől függetlenül egy remek kis kaland, amely garantáltan elgondolkodtat minket és felidéz majd bennünk bizonyos emlékeket, miközben megkedveljük Haven Springs lakosait. Ha szeretünk az érzéseinkről beszélgetni, mindenképp érdemes tenni vele egy próbát, sőt akkor is, ha akad az ilyesmivel problémánk, mert remek társalgásindító lehet egy baráti körben. A sztori egyszerűsége és kiszámíthatósága, illetve a technikai hiányok ellenére is tekintettel a játék 9 pontot érdemel, és mindenképp büszkén viheti a magas pontszámot, hiszen ilyen játék ritkán készül. Valódi, életszerű utazás, amelynek a végén mi is máshogy tekinthetünk majd a problémáinkra. Sőt esetleg arra késztethet minket, mi is keljünk fel és változtassunk, ha az élet levert minket: még akkor is, ha minden új kezdet nehéz.

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban PS4-re vagy PS5-re, vagy a linkekre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • Az érzelmek remek bemutatása; szép, stílusos grafika; szerethető karakterek

Negatívum(ok)

  • Egyszerű történet, elnagyolt részletek, technikai hiányosságok
9/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang: Kiemelkedő
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

Hozzászólás