LEGO STAR WARS: THE SKYWALKER SAGA (PS5, PS4)

Az építő Erő van ezzel!

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

A Csillagok Háborúja Skywalker-sagája nem egy rövid történet: 9 számozott filmen keresztül követhetünk végig egy hatalmas, drámai, szórakoztató és inspiráló történetet, temérdek karakterrel, helyszínnel és töménytelen mennyiségű eseménnyel. A történet videojátékos berkekben is mozgó rajongóinak körében már jó ideje megfogalmazódott a gondolat (gyakorlatilag évtizedes vita), hogy vajon egy szép napon lehetőségünk nyílik-e ezt a szerteágazó történetet egy játék formájában, az elejétől a végéig átélni, megszakítások, sallang és kényelmetlen kényszer-mechanikáktól mentesen. Talán a sors fintora, vagy a filmekből készült videojáték adaptációk átka, de eddig sajnos soha nem sikerült úgy belezsúfolni ezt a sztorit egy (vagy akár több, trilógiákat feldolgozó) játékba, hogy az a történet végigzongorázása mellett érdemi játékmenetbeli érdekességeket is fel tudjon mutatni. A LEGO lincencekkel megbízott TT Games a 2005-ös LEGO Star Wars óta igyekszik újítgatni, kipofozni, csinosítani és terebélyesebbé tenni ezt a formulát; utat találni annak, hogyan lehetne ezt a történetet még fondorlatosabban, immerzívebben és szórakoztatóbban elmesélni. Némileg azonban mintha a generációváltások között elvesztették volna az irányt és ne értsetek félre: véleményem szerint a LEGO-videojátékok jelentős hányada minőségi munka, amelyek akár a kicsiknek, akár az idősebb korosztálynak megfelelő szórakozást képesek biztosítani, azonban óriási, forradalmi újításokat a korai formulához képest csak elvétve tartalmaznak az újabb inkarnációk. Ezúttal azonban (majdnem) minden, a fentebb említett baljós kritérium egy égisz alatt egyesülni látszik.

A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga valóban tartalmaz mindent, amiről egy valamirevaló rajongó álmodhat: számtalan karaktert irányíthatunk különböző képességekkel, lehetőségekkel, csapatdinamikát befolyásoló apróságokkal (mert, hogy nem egy karakterünk lesz az esetek többségében), ellátogathatunk a messzi-messzi galaxis majd’ minden fontosabb bolygójára, helyszínére, amelyek közül rengeteget ilyen részletességgel nem, hogy LEGO-játékban, hanem egyáltalán sehol nem láthattunk kibontva. Természetesen a formula alapvető jellemvonásai a helyükön maradtak: továbbra is egy kissé kiforgatott, paródia jellegű narratívát kapunk a filmek ikonikus jeleneteiből, bebarangolhatjuk a pályákat, küzdelmekbe bonyolódhatunk kedvenc karaktereink bőrébe bújva, közben gyűjtve a LEGO-elemeket, amelyeket fizetőeszközként használhatunk. A játék elején lehetőségünkben áll kiválasztani, mely trilógiát szeretnénk megkezdeni, amelyek között bármikor válthatunk, ám minden adott trilógiát végig kell játsszuk ahhoz sorrendben, hogy az összes pályát megnyithassuk. Legyen szó Obi-Wan Kenobi (és Anakin), Luke Skywalker vagy Rey kalandjairól (amely trilógiának második és harmadik epizódját most láthatjuk először videojáték formájában), temérdek teendő zúdul a nyakunkba, viszont megijedni egyáltalán nem kell. Szerencsére a játék egyfajta érdekesen áramvonalasított pályadizájnt és tempót használ, amelynek köszönhetően az egyszerű “csőpályának” ható szegmensek után hatalmas sandboxokba is betérhetünk, ahol aztán arrafelé mehetünk, amerre szeretnénk. Felfedezhetjük azonnal a helyszín teendőit, nekiállhatunk az aktuális sztoriban elérhető karakterkészlettel megcsinálni az elérhető feladványokat vagy egyszerűen ignorálhatjuk ezeket és haladhatunk a fejezet végigjátszása felé vezető úton. Ez a megközelítés hasonlít a korábbi LEGO-játékokban megszokottakhoz, ám ezúttal káprázatos mértékben kibővítve, elsőre végeláthatatlannak tűnő teendővel. És hogy mégis mi teszi a Skywalker Sagát különlegesebbé, mint a sorozat korábbi iterációit? Az alapvető játékmenetbeli változások.

A játék szakít a “legós hagyományokkal” és ezúttal teljes mértékben klasszikus, kortárs TPS-ként funkcionál, váll mellőli célzással és minden jelenkort leíró almechanikával, természetesen azért jelentősen leegyszerűsítve (tekintve, hogy főként a fiatalabb korosztály számára készült a program). Ez a fajta megújulás jócskán a játék javára vált, hiszen a klasszikus, sok esetben rögzített kamerával operáló platformerek manapság már korántsem annyira kelendőek, mint hajdanán. Legyen az harc egy Jedi bőrébe bújva (amelynek kombórendszere egyébként meglepően komplex egy efféle címhez képest!), lövöldözés a legendás Han Solóval vagy egy egyszerű fejtörő megoldása (amelyekből szép számmal találhatunk a játékban) egy droiddal, minden szituációban egyszerűbben kezelhető, könnyebben átlátható és kényelmesebben hozzáférhető a játék, mint korábban. Ez hatványozottan igaz az űrharcokra, járművekre és főellenfelekre is: ezek körülbelül ugyanazt az irányításbeli sémát használják, mint a játék többi szegmense, azonban némileg fazonírozva a szituációnak megfelelően. A jelenség a minijátékokra, melléktevékenységekre is vonatkozik: minden különálló játéknak megvan a maga kulcsa és rendszere, ezek általában egyszerű, vicces feladatok, néhol némi építéssel és logikázással megspékelve, legtöbbjük pedig a karaktereink képességeinek fejlesztésére alkalmas Kyber kockákkal jutalmaz. Mindez hatványozottan igaz a Free Play játékmódra, ahol a már végigjátszott pályákat újrázhatjuk bármely meglévő karakterünkkel, valamint űrjárművünkkel, emellett pedig szabadon mászkálhatunk a galaxisban megnyitott bolygók között, így hatalmas szabadságban és sok-sok órányi játékidőben lesz része mindenkinek, aki nekivág a játék kimaxolásnak vagy csak úgy általánosságban véve a gyűjtögetésnek (arról nem is beszélve, hogy már most több kiegészítő csomag is elérhető, vadonatúj karakterekkel, mint például a The Mandalorian sorozat szereplői). További érdekesség, hogy a teljes játékot végigjátszhatjuk másodmagunkkal lokális, osztott képernyős co-opban, amennyiben rendelkezünk még egy joystickkal.

A játék technikai oldala is sokat fejlődött, köszönhetően annak, hogy a fejlesztés során a legnagyobb kihívás az új játékmotor elkészítésével kapcsolatban merült fel. Üröm az örömben, hogy sajnos ez rengeteg negatív hozománnyal is járt, mint például a temérdek túlóra és hatalmas crunch, amely némileg beárnyékolja a folyamatot. Mindennek ellenére, a különbség jól látható: az egész játék fantasztikusan jól néz ki, a LEGO stílusú címek között még csak hasonló sem igazán volt, a fény-árnyék hatásoktól kezdve a karakterek animációin át tényleg minden nagyon rendben van. Noha a Skywalker Saga nem kifejezetten kiemelkedően látványos, de panaszra egyáltalán nem lehet okunk. Mindez elmondható a hangról is, a karakterek megkapták a filmbéli szövegeiket, az ismert Csillagok Háborúja effektusok százat kerültek a játékba, az egyetlen hátrány talán az lehet, hogy a zenéket nem mindig sikerült a legváltozatosabban kiválogatni (ezek a filmzenei albumokról kerültek a játékba). Óriási bugokba nem futottam bele, ám apróbb framerate-esések és beakadások jellemzőek voltak a teljes végigjátszás során, ahogy pedig utánanéztem, ezek némileg hatványozódtak a PS4-változat esetében, amely valamelyest már nehezebben kezeli ezt a játékmotort. Némileg negatívumként hathat az is, hogy amint elsajátítjuk a játékmechanikát, nagyon nagy újdonságokra már nem feltétlen számíthatunk. Persze, lesznek minden trilógiához kapcsolódó melléktevékenységek, amelyek feldobják az élményt, ám az általánosságban elmondható, hogy (amennyiben pl. együltőben szeretnénk végigrohanni mindenen) a játék minden folytonossága és folyamatossága ellenére némileg monotonnak érződhet. Ez persze leginkább az idősebb korosztály számára jelenthet hátulütőt, hiszen a fiatalak egészen biztosan elvesznek ebben az eseménylabirintusban. Mindent összevetve azonban még így sem kell csalódnunk a játékban, hiszen az élményfaktort sikerült a maximumra vinnie a csapatnak, a humor nagyon a helyén elejétől a végéig, a játékmenet pedig valóban eddig nem látott újdonságokkal kecsegtet – arról nem beszélve, hogy ezúttal tényleg a teljes történetet végigjátszhatjuk egy játék alatt! Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szereti a Csillagok Háborúját és rendelkezik egy hasonló őrülttel a környezetében, esetleg egy gyerkőccel, aki szintén rajongója a témának. Amennyiben egyedül állnál neki, sem kell csüggedned, ám nem ajánlom az erőszakos “grindfesztivált” a játék abszolválása közben, érdemes szépen lassan, trilógiánként esetleg pihenőt tartva nekiugrani, hogy aztán a Free Play játékmódban szabadjára lehessen engedni az őrületet. Amennyiben ezen kritériumok bármelyike érvényes rád, tuti, hogy nem fogsz csalódni.

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható PS5-re és PS4-re támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkekre kattintva meg is rendelhető.)