Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Lake (PS5, PS4, PSN)

Postáslét a Mono-tón.

A videojátékok jelentős része az erőszakot használja központi eszközként és nyelvezetként: műfajtól függetlenül harcolunk, küzdünk, egymásnak feszülünk és csatázunk. Még az olyan „családbarátnak” vélt alkotásokban is, mint a Mario, az ellenségek kiiktatása egy fontos része a történéseknek. Emiatt is nagyon pozitív, hogy egyre több olyan, főleg független alkotás születik, ahol nem csak, hogy nem az erőszak a feladatok megoldása, hanem általában sincs szó semmilyen agresszióról. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne más módon feszültség: egyszerűen csak nem úgy keletkezik ez, hogy valakit valamivel bántani kell. Számos olyan videojáték született már, ami így is tudott kimagaslót alkotni, és bár a Lake is ezt a formanyelvet választja, sajnos jelentősen alul marad.

Történetünk főhőse Meredith Weiss, egy negyvenes informatikus a ’80-as években, aki két hétre szabadságot vesz ki, hogy amíg szülei nyaralnak, átvegye apjától a postás szerepét. Meredith több mint két évtizede nem járt már tóparti szülővárosában, Providence Oaksban, ami azt jelenti, hogy egyszerre hat nosztalgikusként és újként számára ez a közeg. Régi arcok köszönnek vissza az ismerős utcákban, miközben a gyerekkori barátok mind felnőttek. Meredith nem igazán tartotta a kapcsolatot a helyiekkel, de ők alapvetően nem bánják: örülnek neki, hogy újra találkozhatnak vele. Ebből a játék minimális dolgot ad át, pedig közel két évtizedet töltött itt hősünk, így azt várnánk, hogy a helyszínek számos régi pillanatot idéznek majd elő, nem csak egy-két egymondatos megnyilvánulást, illetve, hogy több régi arc üti fel a fejét.

A játék során komótosan, a nagy, szép tó köré épült városka otthonaiba kell kiszállítanunk csomagokat és leveleket, időnként beszédbe elegyedve a hősünk számára fontosabb karakterekkel: a most már családanya gyerekkori barátjával, a fogadó kortalan tulajdonosával, a környék beépítésétől tartó favágóval vagy a fiatalos videotékással. Meredith rövid ittartózkodása alatt egyre szorosabb kötelékeket építhet ki az emberekkel – ez főleg válaszaink függvényében változik –, extra tevékenységekkel teheti izgalmasabbá az eltöltött időt, végül pedig dönthet arról, hogy visszamegy régi életéhez a nagyvárosba sikeres, ám kimerítő karrierjéhez, vagy új irányba indul.

Sajnos a teljes élmény elég hamar roppant monotonná válik. A csomag- és levélkihordás kezdeti varázsa fürgén szertefoszlik, és nem túl pozitív, ha egyre gyakrabban gondolkozunk a gyorsutazáson és az automata vezetésen egy játékban, ahol a lényeg pont a kis, idilli tér bejárása lenne. Szépek egyébként a tájak és kellemes a móka képi világa, de hamar meg lehet unni. Ezen nem segít az sem, hogy kissé halottka a város, és az a pár autó és ember, ami megjelenik, gyakorlatilag nem is reagál ránk. Meredithnek egyébként ki- vagy beszállási animációja sincs, és elég sok grafikai malőr és furcsaság történik körülöttünk. Hasonló a helyzet azzal a tucatnyi, anakronisztikus folk/country/pop számmal, amit nyom látástól vakulásig a helyi, a tanyáról üzemeltetett rádió: az első pár alkalommal bájos és hozzáad a hangulathoz, utána viszont bosszantó. Főleg mert ha sokáig hallgatsz valamit, ha tetszik, ha nem, belemászik az agyadba, és elég nehéz kiverni onnan.

A helyiek kifejezetten jópofák és remekül keltik életre a kisvárosi archetípusokat. Kellemes velük beszélgetni, de valahogy a felületességen sosem jutunk túl – hiába akar az ellenkezőjéről meggyőzni a játék. Egyszerűen nincs pátosz az eseményekben, nem igazán történik semmi, így se kötődni, se izgulni, se törődni nem tudunk velük. Elő-előkerülnek bizonyos múltbéli sérelmek, történnek egymásra találások és elhangzanak életbölcsességek, de minden valahogy sekélyes. Mivel semmilyen kockázata nincs a játéknak, a végső döntést leszámítva nem igazán vannak következményei tetteinknek: lesz időnk mindenre, mindenkivel mindent tudunk csinálni, így attól se kell félnünk, hogy lemaradunk valamiről. Ez egyrészt pozitív, de másrészt teljesen értelmetlenné tesz minden kérdést (azt leszámítva, hogy egy-két történeti szálból kizárhatjuk magunkat). E mellé társul legalább egyfajta kedves nosztalgia: jópofa látni a videotékát a valódi klasszikusokról mintázott kópiákkal; elhangzanak utalások a kor zenéire és filmjeire; a modern, de régebbi stílusú dalok is ezt a hatást keltik. A város is kedves kis épületeivel és tipikus, tóparti fekvésével, és időnként humorosak is tudnak lenni az események. Mégis hiányzik az egészből az a valami, ami igazán tartalmassá és értelmessé tenné ottlétünket: legyen szó akár érzelmi, akár tartalmi szempontból. Nem igazán van mondanivalója, mert akárhányszor belekezd egy mélyebb gondolatba, az hirtelen véget is ér.

A Lake egy jó ötlet gyenge kivitelezése. Egy érdekes felütés lett elpazarolva önismétlő dolgokra, felületes eseményekre és lerágott klisékre. Lehetett volna egy érdekes elmélkedés az élethelyzetek változásáról, a nagyvárosba való költözésből és a kicsibe való visszatérésről, vagy arról, hogy az élet sosem áll meg, és akiket hátrahagyunk is változnak, ha tetszik, ha nem. Akár arról, hogy a döntéseknek milyen következményei vannak, és miként szaladhat el mellettünk az élet, ha nem teljesítjük be álmainkat. Helyette gépies csomagszállítást, hamar unalmassá váló körítést és fárasztó kivitelezést kínál.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★
CSAK ÓVATOSAN
Kiadó: Whitethorn Digital
Fejlesztő: Gamious
Megjelenés: 2022. április 8.