Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Klonoa Phantasy Reverie Series (PS5, PS4)

Az álomvándor újra táncol.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

Néha a rajongók hol elmélkedős magányukban, hol diskurálós csoportokban felsóhajtanak, és elmorfondíroznak azon, hogy milyen lenne, ha egy a régmúltba feledett kedvenc hősük visszatérne valamilyen formában. Néha pedig épp úgy állnak a csillagok, hogy a vállalati fejesek meghallgatják ezen fohászokat – értsd: a piaci igényt felmérve úgy döntenek, hogy „igen, visszatérhet ez a kedvenc!”. Hasonlóan járhatott az álomvándor Klonoa, aki a közepesen ismert videojátékos héroszok galériájában foglalhatja el helyét: nem egy Crash Bandicoot, de azért nem is egy Kao the Kangaroo – cserébe azonban kiváló, ötletes és formabontó kalandok hőse. Ha ők viszont visszajöhettek, neki is itt volt már az ideje, sőt, egészen 1997-ből, az eredeti PlayStation szülte kellemes álmokból. Megszületett hát a Klonoa Phantasy Reverie Series, ami a címadó kutya-macska-nyúl hibrid főhős eredeti kalandját, illetve 2001-es, PlayStation 2-es történetét hozta vissza, többé-kevésbé változatlanul, kellemesen finomhangolva és élére simítva.

Az eredeti móka a Klonoa: Door to Phantomile, amiben figuránk elindul cimborájával, Huepow-val, hogy legyőzze a gonosz Ghadiust, aki ezt az álmok hajtotta világot lidércessé akarja változtatni. Klonoa fő eszköze varázsgyűrűje, amivel széllöketeket tud varázsolni közvetlenül maga elé: ha egy ellenséget eltalál ezzel, akkor az felfúvódik, hősünk pedig cipelheti magával. Ilyenkor hozzá tudja vágni másokhoz, vagy maga alá hajítva duplát is ugorhat. Ezen túl rövid ideig lebegni is tud a levegőben szerzetünk, és ezen eszköztárával kell mindenféle ügyességi, ritkán pedig logikai feladványt teljesítenünk.

A játék úgynevezett 2.5D-s, ami azt jelenti, hogy 3D-s világban térbeli karakterek haladnak alapvetően síkban. Az ellenfeleket időnként előre vagy hátra kell dobálni, de mi magunk – hacsak nem valami átvezetőben –, nem haladhatunk így. A legtöbb főgonosszal például körkörös pályán harcolhatunk, ahol maga a monstrum középen helyezkedik el – itt például az említett technikát kell bevetnünk. Igazán szép, színes és ötletes szakaszokon haladhatunk végig, bár azért érezni a több mint 20 éves pályadizájnt: bizonyos szempontokból már elavult, illetve határozottan bosszantó tud lenni nehézsége és kezelése. Előbbit ellensúlyozza az újonnan beépített könnyű mód, ami több életet, kevesebb sebzést és lövegünknek nagyobb hatótávot jelent: ez kifejezetten jó, ha szélesebb közönséget akar bevonzani a program – ami elvégre a cél.

Ha Klonoa első kalandjával utoljára az eredeti konzolon játszottál, akkor csodálatos meglepetésben lesz részed: az új változat vibrál az élénk színektől, minden elképesztően kedves és barátságos. A maga idejében valamennyire kritizálták is tipikus japán cukisága – kawaii – jellege miatt, de ez is csak hozzáad bájához, ahogy sajátos halandzsa nyelve is, amit a végigszinkronizált sztoriban végighallgathatunk. 2008-ban Wii-re készült egy remake, ez pedig arra épít, de még ahhoz képest is egy csinos új változattal van dolgunk. Maga a móka kb. 2-3 óra alatt teljesíthető, bizonyos rejtett elemek felfedezésével pedig egy extra pálya is feloldható – ha pedig maximalista vagy és elég türelmes, akkor a bezsebelhető kristályokat is összeszedheted.  Mindenesetre zöldellő erdők, tüzes ipari épületek, jeges barlangok és álomszerű, absztrakt tájak övezik a világot megmentő utad, miközben fülbemászó, szuper zene dübörög a háttérben.

A pakk másik fele a már PS2-re készített Klonoa 2: Lunatea’s Veil, amiben pajtásunk új helyszínen új szövetségesekkel új világot igyekszik távol tartani a gonoszságtól. A folytatás alapját is elődje 2008-as remake-je adta, így a kettőt egymás után játszva nem érezhetünk annyira drasztikus változást a képi világ és a teljesítmény terén, mint ha a maga idejében nyomtuk volna őket sorrendben. Minden más téren azonban egy klasszikus folytatással van dolgunk. Sokkal grandiózusabb és látványosabb helyszíneken mozoghatunk, ráadásul számos szegmensén kell végighaladnunk egy pályán. Megjelentek szörfölős/snowboardos szakaszok, amik dobnak kicsit a képleten – bár frusztráló kezelésüktől azért a falra lehet mászni. Sokkal több sztorijelenettel is van dolgunk, ami kissé lomhán halad amellett, hogy teljesen súlytalan és jelentéktelen: ezért is jön jól a gyorstekerés gomb, amivel az időhúzás redukálható – csak figyeljünk, hogy, már ha érdekel a maga módján egész aranyos cselekmény, azt ne pörgessük át.

Már az első részben is kiválóan szabadjára engedték fantáziájukat a Namco fejlesztői, itt azonban igazán animációs filmszerű pályaszakaszokban lehet részünk: egy vidámparkváros, egy polgárháborús királyság, egy masszív repülő bárka vár minket, míg a hegyekben például egy teljesen szürreális, tekervényes terepen kóvályoghatunk. Nagyon egyedi képi világa van, és nem véletlenül maradt meg a rajongókban ez és az eredeti kaland: tényleg olyan, mintha álmokból és azok logikájából állt volna össze az egész. Sajnos a folytatás sem túl hosszú, és nagyjából 1-1,5 órával tart tovább, mint elődje – sőt, struktúrája is szinte egyezik, a gyűjthető tárgyaktól a most már két bónusz pályáig.

Mindkét játékra igaz egyébként, hogy bájos külsejük ellenére időnként nagyon, vagy legalábbis aránytalanul nehezek tudnak lenni, ami igazán kiábrándító. Az ilyen frusztráló részeknél, ahol egy nagyobb ugrás jól jönne, becsatlakozhat egy második játékos is, hogy „dobjon” egyet Klonoa szökkenésein – bár a másiknak ez valószínűleg kevésbé stimuláló élmény, és nem annyira enyhíti a csalódottságot sem. (Ez a mód már az első résznél is elérhető itt.)

Mérsékelt sikereik ellenére igazán kreatív és vagány élmények voltak, amik a maguk idejében, amikor a platformerek kiléptek a síkból a térbe, lenyűgözték a rajongókat és a kritikusokat egyaránt. Elfoglalhatták így méltó helyüket sokak legjobb játékainak listáin, és bár idővel elkopott ismertségük a pár kézi gépre kiadott rész és Japán-exkluzív epizód ellenére is, öröm látni, hogy most visszatértek. Szuperül festenek, a könnyű mód hasznos – bár a kétjátékos „segítség” kevésbé –, bár a közel 17 ezres árcédula kissé meredek egy 5-6 órás csupasz nosztalgiabombáért. Sőt, ez már csak egy amolyan trófeavadászos szőrszálhasogatás, de kár, hogy egy lista fedi le a két címet. Mindennel együtt még így is azt gondolom, hogy kitűnő, gyönyörű, és ami a legfontosabb, szórakoztató párossal van dolgunk – újra. A kérdés, hogy a (most már) Bandai Namco és a Monkey Craft meg tudja-e győzni a potenciális új érdeklődőket ahhoz, hogy Klonoa visszatérjen még egy álom erejéig. Helye biztos lenne.

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható PS5-re és PS4-re a PlayStation Store-ból, ára 16990 Ft. Elérhető egy demo is, így ha előtte kipróbálnád, van rá lehetőséged.)

Klonoa: Door to Phantomile

Klonoa 2: Lunatea’s Veil

Hozzászólás