Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

KING’S BOUNTY II (PLAYSTATION 4)

A Legenda visszatért! (Maradhatott volna még kicsit felkészülni…)

Belegondolni is szörnyű, hogy már több mint 30 éve elmúlt 1990 (számomra olyan, mintha csak 15 esztendeje múlt volna), amikor is megjelent a King’s Bounty című, körökre osztott csatákkal operáló RPG. Sokan nem tudják, de a játék szolgált alapul a később megjelent Heroes of Might and Magic sorozatnak. A játékok arról szóltak, hogy egy hőst alakítva sereget kellett verbuválnunk, menedzselnünk, bejárni a birodalom minden zegét-zugát, a csatákat pedig hatszög-rácsokkal képzeletben határolt csatamezőkön kellett megvívnunk, ahol az egységekkel sorban akciózhattunk a körökre osztott meccsek alatt.

Ezt most is megkapjuk a 1C Entertainment fejlesztette King’s Bounty II-ben, de sötét árnyak nehezednek a legenda utódjára…

A kalandok a Nostria királyságban veszik kezdetüket, ahol hősünk éppen egy tömlöcben sínylődik fél éve. A herceg üzenetet küld a helytartónak, hogy azonnal engedjenek el minket, adjanak mellénk testőrséget, felszerelést és lovat, majd mutassák meg az utat Marcellába. Természetesen ez nem fog olyan könnyen menni, mert már az úton számtalan kisebb kalandokba és annál nagyobb összetűzésbe kerülünk a helyi verőlegényekkel, a faunával, valamint a túlvilág rémségeivel.

A szerepjátszás annyi, hogy kiválasztjuk a karakterünket és megéljük azt a történetet, amit kiszabtak neki. Választható Aivar a harcos, Katharine a mágus és Elisa a paladin. Ebből már látható, hogy a kasztokhoz nem választhatjuk meg hősünk fizimiskáját, nevét, vagy nemét, azokat a készítők már algoritmusba vésték.

A játékmenet két fő-fázisra oszlik: mászkálás és harc.

A mászkálás klasszikus TPS nézetben zajlik, karakterünk alapból futólépésben teszi meg a távokat, de gombnyomásra, vagy az analóg kart kevésbé megtolva hajlandó sétálni is. A térkép jelzi a fontosabb állomásokat (boltok, a küldetés következő pontja, gyors utazó pontok, stb.), s ugyanezek láthatóak a fenti iránytűn is. Ebben a módban voltaképpen csak annyit tehetünk, hogy bejárjuk a terepet lootok után kutatva, meglátogathatjuk a boltokat, valamint eljuthatunk az adott küldetés soron következő pontjára. Beszélgethetünk még a megszólítható NPC-kel, de a válaszok megválasztására nincs lehetőségünk. Meg kell említenem, hogy szépen megterítettek háttérsztorival még a mellékfeladatoknál is! Ugyan nem lesz az az érzésünk, hogy egy főküldetést csapatunk, de nem az van, hogy „Szevasz hős! Hozzá már 10 vadkanpikkelyt és 25 lazacvádlit lécciből!”.

Gyakran fogják utunkat állni előre meghatározott módon (értsd: nem véletlenszerűen) mindenféle szerzetek, akikkel felvehetjük a harcot, ha úgy érezzük, hogy felkészültünk a megmérettetésre.

Itt jön a program másik lényeges pontja: a harcok lebonyolítása. Mielőtt még tengelyt akasztanánk ellenlábasainkkal megszemlélhetjük az erőviszonyokat, azaz hogy a haderőnknek mekkora ellenállást kell felmorzsolnia. Ha kemény lenne a helyzet, akkor még kihátrálhatunk, hogy egy toborzóhelyen csapatunkba édesgessük a megfelelő támadóerőt képviselő egységeket. Már ha van pénzünk, mert amennyiben nincs, akkor tövig fogjuk nyelni a kaktuszt és valószínű, hogy ez egy jóval korábbi állás visszatöltésébe fog fájni. Ajánlatos minden küzdelem előtt menteni egyet!

Ezek után a hatszögekre felosztott terepen el kell helyeznünk az egységeinket, majd indulhat a harc. A soron következő osztaggal megtehetünk egy adott mezőnyi elmozdulást és egy támadást, amennyiben a célpont hatótávolságon belül van. Támadásnál a gép a két csapat statjaiból leszűri, hogy ki mennyi törődést nyelt be, az érték pedig levonódik a HP-ből, ami ha elfogy, akkor az egység odaveszett. Az a fél veszti el a csatát, akinek előbb nullázódnak le az egységei.

Amikor mindegyik egység meglépte a lehetőségeit, akkor jön a következő kör. Ez azért is lényeges, mert körönként egyszer alkalmunk nyílik varázsolni, amivel nagymértékben meg tudjuk könnyíteni katonáink dolgát egy-egy keményebb ellenfélnél. De vannak más képességek is, amik csak egy bizonyos számú kör előtt, vagy után élesednek.

Minden megnyert csatát követően az életben maradt egységeink megkapják a tapasztalatpontokat, amikből ha összegyűlik a meghatározott mennyiség, akkor rangot lépnek. Már csak ezért is érdemes nagy figyelmet szentelni az egységek életben tartására, mert ha folyton újoncokat toborzunk az elhullottak helyére, akkor egy bizonyos pont után megakadunk a hadakozásban, mivel nem lesznek meg azok a tapasztaltabb és erősebb harcosaink, akik abszolválni tudnák a kihívást. De ez már így megy ebben a műfajban több tíz éve.

Hősünk is megkapja a maga szint lépéseit és az azért járó talent pontokat, amikkel újabb és újabb passzív képességeket nyithatunk meg számára. Karakterünket ezen túl tuningolhatjuk még a fejlettebb eszközökkel (páncélok, fegyverek, stb.) történő felruházással is, amiknek az értéke kihat az egységekre. Ezen túl a terepen császkálva lelhetünk ősi, mágikus oszlopokat, amikkel érintkezve emelhetünk a karakter statjain.

Azt már említettem, hogy hősünkben szunnyadó passzív képességeket a talent pontokkal oldhatjuk fel. Ezek a képességek négy csoportra vannak osztva: Rend, Anarchia, Hatalom, és Ravaszság. Ezen kategóriák (vagy ahogy a játék nevezi: eszmék) egyikébe fog tartozni karakterünk. Hogy melyikbe az attól függ, hogy a küldetéseket miképpen oldjuk meg. Lesznek választható opciók egy-egy feladat lezárásánál, hogy mi módon kívánunk pontot tenni az ügy végére. Például egy ember-törpe konfliktusnál (amit az emberek provokáltak ki) megválaszthatjuk, hogy melyik bagázst csépeljük el. Amennyiben az embereket neveljük móresre, akkor a Rend iránti hűségünk gyarapszik egy ponttal. Ha a törpéknek esünk neki, akkor pedig az Anarchia felé fogunk kacsintani. Fontossága a rendszernek, hogy egyes cselekedetek (pl. egy probléma alternatív megoldása) csak egy bizonyos eszmével rendelkezve léphetünk meg.

Ugyanezen négy eszme valamelyikébe tartoznak bele a toborozható egységek is, így rájuk is kihat, hogy hősünk melyik eszmét képviseli. Mondjuk ennek balanszlolására van feloldható képesség.

Ha a játék legnagyobb hibáját kellene megneveznem, akkor az a teljes külcsín lenne. Úgy látszik a 1C Entertainmentnél nem volt egy épkézláb ember, aki kicsit is jobban értett volna az Unreal Engine-hez. Így maradt a két generációval ezelőtti (értsd: PS3-as) látványvilág, ami úgy ahogy 30 frame/sec-es képfrissítési sebességgel vánszorog. Pedig a készítők próbáltak spórolni a textúrák élességén, illetve olyan apróságokon, hogy a hópelyhek, vagy a vadvilág komplett faunája át ne menjen a tereptárgyakon. Valamint ott vannak még az animációk, amiknek a silánysága leginkább a lóháton történő ügetést imitáló mozgásnál kristályosodik ki.

Mint később kiderült számomra a portolásnál vesztek el a részletek, mert a PC-s verziónál nem láttam azokat a rettenetesen mosott textúrákat (mondjuk sokkal szebbeket se), és 30fps-ses képfrissességet. Sőt ott az egész megjelenés élesebb volt. Az animációk és a textúrák mondjuk ott se a legszebbek.

A karakterek legalább ki vannak dolgozva és a terepen is lehet bőven találni objektumokat (értsd: nem üresek a terek). Egyébként onnantól, hogy kinyílik a világ az összkép már sokkal szebbnek hat, de annál is láthattunk már nem egy szebb játékot PS4-re.

Játszhatóság terén jobb a helyzet, bár ezt a játékot tanulni kell, mert elsőre nem lesz minden teljesen egyértelmű, hiába a sok tutorial üzenet. Ráadásul eleinte olyan dolgok is gondot okozhatnak, hogy egy lépésnél felismerjük, hogy pontosan melyik csapatunkkal is kommandózhatunk.

Hangzások terén semmi kiemelkedőt nem tudok említeni. Szépen szólnak a háttérmuzsikák, a hangeffektek is a helyükön vannak, de ennyi.

Szavatosság terén nem lehet panasz, ugyanis nem egy párórás kalandról van szó. Sajnos még csak megsaccolni se tudom, hogy mennyi idő végigfutni a sztori küldetéseken, de a nyitottabb tér és a megannyi melléküldetés rendesen kitolja a szavatosságot.

Hangulatilag nem túl kiemelkedő, de nem is tragikus a helyzet. A helyszínek atmoszferikusak, változatosak és a csaták izgalma is a helyén van. Régen volt már, hogy hasonló játékkal játszottam és ismét sikeresen elkapott a harci ideg. A taktikák kiagyalása, végrehajtása, az izgulás az egységekért képesek a képernyő elé szegezni.

Némileg sajnálatosnak, de leginkább szánalmasnak tartom, hogy egy legendás játék folytatását, illetve egy remek taktikai cuccot képesek voltak a készítők pusztán a látvány helytelen portolásával elrontani konzolokon. Habár taktika-játéknak kiváló a King’s Bounty II, a világ képes a marasztalásra és a történet néhol már egészen szövevényes, a gyér megjelenés képes hazavágni a lelkesedést azoknál, akik ezzel a programmal kívánnának belépni a zsáner követői közé. Azoknak, akik szerelmesei a műfajnak és nem akadnak fent a látványvilágon elkövetett hanyagságokon, az hosszú ideig remekül ellesz Nostriában!

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • Remek taktikai- és RPG-rendszer; hatalmas bejárható terep; megannyi apró, sztorikkal ellátott mellékküldetés

Negatívum(ok)

  • Pocsék portolás, ami a látványt illeti; néhol nevetségesek az animációk; apró figyelmetlenségek
6/10
Látványosság: Gyenge
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság:
Zene/Hang: Átlagos
Hangulat: Átlagos

martin beleszól:

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Tegnap láttam a gyűjtői verzát a Platinumban, jól néz ki.

  2. Vártam nagyon, de a sok negatív vélemény (amik inkább a játékmechanikák gyengeségeiről és nem annyira a grafikáról szóltak, ahogy a fenti teszt) eltántorítottak az első napos vásárlástól, de kicsit olcsóbban és néhán patch múlva még akármi is lehet.