Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Kingdoms of Amalur: Re-Reckoning (PS4, PSN)

Újra-leszámolás.

Vannak dolgok az életben, amik – bár látszólag tökéletesen kéne alakuljanak – nem úgy jönnek össze, mint amire számítunk. 2012 februárjában a néhai 38 Studios az EA közreműködésével kiadta a Kindoms of Amalur: Reckoningot. Minden adva volt, hogy a játék sikeres legyen: az RPG-stílus nagyban dübörgött, sorra jöttek a nagy címek, mint a Skyrim, a The Witcher-sorozat vagy a Mass Effectfranchise. A terep elő volt készítve a stúdió számára, ráadásul olyan nagy nevek dolgoztak a játékon, mint például R. A. Salvatore (Sötételf-trilógia, Dungeons and Dragons), Todd McFarlane (Spawn – Az ivadék), Ken Rolston (The Elder Scrolls III:Morrowind és The Elder Scrolls IV: Oblivion). Mégis, hiába a remek ötlet és a neves készítők, a játék teljes feledésbe merült. Az alábbi cikkben megnézzük, mi okozhatta a Kingdoms of Amalur „bukását”, illetve azt, hogy milyen lett a Re-Reckoning alcímmel ellátott remaster.

A THQ Nordic2017 környékén megvette a becsődölt 38 Studiost, ezzel megkaparintva a szerepjáték jogait, így folytathatták a remaster és remake hadjáratukat, amit már oly sok játékkal megejtettek (pl.: Darksiders-remasterek, Destroy All Humans!-remake). Mint azt már említettük régebbi tesztekben, a kiadó nagyon ráfeküdt a klasszikusok felélesztésére, éppen ezért nem is volt meglepő, mikor bejelentették a Kingdoms of Amalur feljavított változatát. A játékosok egy tábora értetlenül állt a remaster előtt, de sokaknak nagy örömöt okozott, ahogy nekem is, hiszen a játék mindig is egy elfeledett gyöngyszem volt számomra.

Sorstalanság

Teljesen felesleges újra szétszedni a játékot, a PlayStation 3-as tesztünk megtekinthető ITT, ahol részletesen le van írva minden. Különben az irányítás és a történet szempontjából nem változott semmi.  Szóval csakis röviden és tömören megyünk végig ezeken a dolgokon. Egy korrekt akció-szerepjátékról van szó, ami bár érdekes történettel indít, sajnos csak egy felületes keretet ad, hogy összetartsa a játékot. Meglepő módon a játék úgy indul, hogy meghalunk, ami szerintem a mai napig remek felütés, még ha nem is épp egyedi. Egy kísérlet eredményeként viszont felkelünk a halálból, de emlékek híján fogalmunk sincs arról, mihez kéne kezdjünk. A történetet szorosan körülöleli a sors, hiszen ebben a világban különleges képességű emberek – Sorsszövők (angolul Fateweavers) – képesek mások végzetébe belelátni, akár a haláluk pontos idejét is. Viszont alaposan felrázzuk a kedélyeket, amikor egy Sorsszövővel képtelen megjövendölni utunkat, hiszen egyszer már meghaltunk, teljesítve életünk fonalát. El is neveznek minket Sorstalannak (The Fateless One), ami sosem fordult még elő Amalur történelmében. Kiderül, hogy képesek vagyunk mások sorsát is megváltoztatni, mert a jós, akivel beszéltünk, tudta, hogy most fog meghalni, helyi gyilkosok keze által, de végzettelen karakterünk ezt megakadályozza elképesztő Leszámolás (Reckoning) képességével. A Sorsszövő ennek hatására hitetlenkedve elindít minket, hogy kiderítsük, mihez is kéne kezdjünk egy sorsokhoz kötött világban. Mindeközben a helyi gonosz csávók, a Tuatha (sötételf bagázs), minden erejükkel próbálnak minket kicsinálni, hiszen képesek vagyunk a világ történésein változtatni, ami keresztülhúzhatja megalomániás terveiket. Míg a sorsunk után kutatunk, részt veszünk mindenféle ármánykodásban, háborúban, legyőzünk félelmetes szörnyeket, szövetségeseket szerzünk és aprítjuk a Tuathát. Egy teljesen korrekten megírt történet, ami viszont se 2012-ben, se most nem egyedi vagy nagy léptékű, de nem is ez a cél.

Egy harcos, egy varázsló és egy tolvaj bemegy a kocsmába…

Az akció egyszerűen remek a játékban. A három fent említett kaszt közül választhatunk, illetve keverhetjük is azok képességeit. Semmi akadálya annak, hogy olyan harcos legyünk, aki képesek varázsolni, de hatalmasat csap a kalapáccsal, vagy tolvajként 300 kilós páncélban macskaléptekkel képes lopakodni. Olyan karaktert „építhetünk”, amilyet csak szeretnénk, és akár mindegyik kasztból kiemelhetjük a nekünk tetsző elemeket – ebből a szempontból ez igazi DnD típusú szerepjáték – ahol csak a képzeletünk szabhat határt annak, milyen karakter szeretnénk lenni. Rengeteg fegyver lesz elérhető a hősünk számára, és bár a fajtájuk nem annyira változatos, a kinézetük sokszor nagyon egyedi, illetve azért sikerült két újszerű fegyvert is becsempészni. Az egyik ilyen a Faeblades, ami gyakorlatilag két dupla pengés tőr, ami gyors és halálos, illetve a Chakram, amit Xenát megszégyenítve dobálunk, hatalmas területet lefedve halálos sebzéssel – ráadásul kettő van belőle. Ezen kívül az összes többi konvencionális fegyver elérhető számunkra: kardok, fejszék, íjak, pajzsok. Akik varázsolni szeretnének, azoknak különféle varázsbotok is elérhetőek, de a harc tempója ugyanúgy megmarad. Ahogy végzünk ellenfeleinkkel, töltődik az úgynevezett Sorsenergiánk (Fate Energy), ha ez megtörténik, akkor pedig aktiválni tudjuk a Leszámolás módot (Reckoning mode). Ebben a formában nagyobbat sebzünk, illetve kevésbé sérülünk, plusz képesek vagyunk használni a Sorsváltoztatást (Fateshifting), amivel, ha több ellenséget megsebzünk, elég az egyiküket kivégezzük, hogy mindnyájan meghaljanak. Mellesleg ezek a kivégzések igen látványosak és brutálisak, ahol kasztunktól függetlenül hatalmas, semmiből materializált fegyverekkel segíthetjük az ellent a túlvilágra. Az irányítás és a gombkiosztás pedig egyszerű, sokkal pörgősebb, mint más játékoké a zsánerben. A környezet részletes és elég nagy, annak ellenére, hogy nem igazán nyílt világú, inkább úton-útfélen kalandozunk, néha egy-egy barlangot, rejtekhelyet vagy kastélyt felfedezve. Változatos helyszínekkel találkozhatunk, virágzó erdőkkel, kopár sivatagokkal, kietlen hegységekkel, ahol rengeteg rémség vár ránk, akik legyőzéséhez minden erőnket be kell vessük. A játék kinézete nem fotorealisztikus, sokkal stilizáltabb, kicsit meseszerű, mint például a Fable-sorozat, de teljesen jól áll a játék kőkemény fantasy hangulatához. Én egyébként a híres lapozgatós kalandregényeket is így képzeltem el gyerekként.

A bukott birodalom új köntöse

Tehát adott egy remekül összerakott szerepjáték, kiváló harcrendszerrel és egyedi stílussal, viszont közepes történettel és nem igazán emlékezetes karakterekkel. Van azonban benne rengeteg király pillanat, és bizonyos részei a sztorinak egészen érdekesek tud lenni. Akkor mégis miért nem emlékszik senki a Reckoningra? Az egyik probléma, ami látványosan feltűnik, ha elkezdünk játszani a játékkal az, hogy milyen üres. Nem a világ maga, hisz van rengeteg NPC, tonnányi küldetés és mellékküldetés. Sőt, annyi tennivalónk akad, hogy akár 20-30 feladatot is fel tudunk halmozni egyszerre, ami kicsit zavaró lehet, szóval óvatosan a küldetések elvállalásával. A probléma az, hogy a játék eredetileg online szerepjáték lett volna, vagyis MMORPG. Ez látható abból is, hogy karakterünknek nincs hangja, plusz a rengeteg lehetséges képesség, amit elsajátíthatunk, sokkal érdekesebb lenne más hősökkel csapatban. Valószínűleg sokaknak elvette a kedvét, hogy a bejelentett MMORPG végül csak szingli kampánnyal rendelkezik, megtartva azonban a kicsit üresebb online játékmenet érzetét. A remaster hírén reménykedtem legalább egy co-op módban, de sajnos nem történt meg, így elég gyakran magányosnak fogja magát érezni az ember, főleg szerethető szereplők hiányában. A 38 Studios már akkor is pénzügyi gondokkal küzdött és egyszerűen nem volt elég erőforrása, hogy létrehozzon egy online bázist, ezért döntött végül azt egyjátékos modell mellett. Sajnos ez a visszájára sült el, az emberek nem akartak pénzt adni egy félkész MMO-ért, legyen akármilyen jó is a harcrendszer. A másik probléma a kiadás időzítésével volt. A Kingdoms of Amalur: Reckoning 2012 februárjában jelent meg. Igen, néhány hónappal a The Elder Scrolls V: Skyrim után. A Bethesda masszív nyílt világú szerepjátéka hatalmas siker volt, rengeteg időre ellátta a gamereket egy remek RPG-vel. Nem beszélve arról, hogy egy évvel előtte, 2011-ben a Dragon Age II és a The Witcher 2: Assassins of Kings is nagyot tarolt. A jobbnál-jobb ismert franchise-ok között nagyon kicsi esélye volt egy félszeg új címnek, aminek a marketingje is gyengére sikerült. Sokan csak a Mass Effect 3 miatt szereztek róla tudomást, mert az EA sci-fi sorozata egy hónappal a Reckoning után érkezett. Éppen ezért az Amalurban vannak spéci felszerelések, amelyek az űrkalandot idézik (Shepard’s Armor).

A játék alapvetően egy nagyon gyengéd ráncfelvarráson ment keresztül. Felújították a textúrákat, szebbé tették a fényeket és javítottak a hangokon és a zenéken. Az összes eddig megjelent tartalom elérhető az RPG-hez, ezen kívül az új kiadás miatt készítettek egy extra DLC-t rengeteg újdonsággal, ami valamikor 2021-ben lesz elérhető. Viszont kicsit meglepődtem, mert még az új grafika is elég régies. Őszintén szólva meg kellett nézzek egy régebbi videót, hogy pontosan milyen volt, és igazából most néz ki úgy a program, ahogy régen emlékeztem rá. Sajnos az RPG kinézete még 2012-ben is finoman szólva elavult volt. Az egyedi stílus sokat segít, és itt is megtartották, de úgy érzem, sokkal szebb is lehetett volna, miközben a Dungeons and Dragons-érzés ugyanúgy megmarad. Arról nem is beszélve, hogy egy ponton folyamatosan kifagyott a játék, ha a Chakramot használtam, de ezt remélem orvosolták már. Úgy érzem, hogy sok ember így szintén átlép majd a Reckoning felett, hiszen a játék ára majdnem annyi, mint egy átlagos új megjelenésé, mégsem történt akkora előrelépés, hogy bevonzza az új játékosokat. Az új DLC üdítő addíció lehet majd, de nem hiszem, hogy azoknak érdemes újra megvenni, akiknek megvan még PC-re vagy esetleg otthon csücsül egy példány PS3-on. Aki viszont régen szerette, de már nincs meg, annak mindenképp ajánlom, vegye meg ezt a verziót és nosztalgiázzon picit! Nyomtam egy kis ízelítőt streamben, ezt nyugodtan nézzétek meg!

A Kingdoms of Amalur: Re-Reckoning egy elfeledett gyöngyszem remasterje, ami kellemes meglepetésként érkezett, de a kevés tuningolás és a magas ár miatt nem biztos, hogy a rajongókon kívül sok új játékost vonzana be. Viszont a felújítás minden hiányossága ellenére úgy gondolom, hogy ez az akció-RPG egyedi ebben a zsánerben, menő harcrendszerrel, kissé meseszerű, nosztalgikus stílussal és igazi asztali szerepjáték érzettel. Remélem az új kiegészítő egy következő részt vetít elő, ahol talán nem követik el ugyanazokat a hibákat és ha nem is MMO-t, de egy sokkal jobb szingli, esetleg co-op kampányt adnak a folytatásnak. Szerintem rengeteg szerepjáték rajongó nem ismerte meg a Reckoningot régebbről, remélem ez most megváltozik, mert igen kellemes órákat tud adni a világa és páratlanul jó zenéje. Még mindig megérdemli azt a 8 pontot, amit régen is kapott, mert bár nincs benne semmi új és nem is teljesen egyedi, mégis méltatlanul kevés reflektorfényt kapott, ráadásul manapság nem készülnek ilyen RPG játékok. A következő nagyobb egyjátékos fantasy szerepjátékig biztosan ellát elég tartalommal, és azok, akik egy kis időt szánnak rá, – mert megérdemel még egy esélyt – garantáltan megkedvelik majd Amalur királyságát.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Majd plus-ba! ;D

  2. Én egyből megvettem, és újra nagyon jól szórakoztam vele👍 Már a platinához sem kell sok, de már csak Ps5-ön, remélem a mentésem ott is elérhető lesz…🙄

    2
Advertisements