KINGDOM HEARTS III (PLAYSTATION 4)

Minden ikonikus történetfolyamnak kell egy epikus, végső lezárás; az utolsó felvonás, ahol minden eddigi szál összeér; ahol minden karakter révbe ér; és ami a rajongók szívében lévő űrt betölti. Egy ennyire egyedi széria pedig, mint a Kingdom Hearts, talán még a szokásosnál is mélyebben fészkelte be magát a rajongói szívébe, így a lezárásnak rendesen fel lett adva a lecke, hogy egyszerre elégítse ki a fanatikusait, és kerüljön közel az újoncokhoz. Nos, a maga kifacsart logikájával ez egyszerre sikerült is, meg nem is a várva várt „befejezésnek”…A napokban félve hívott fel egy régi barátom, akivel együtt gályáztunk még annak idején egy videojáték üzlet eladójaként. Nem bírt ellenállni az új Kingdom Hearts kísértésének, habár soha korábban nem játszott egyetlen résszel sem a sorozatból, mégis sikerrel ült most fel a hype-expresszre, majd amikor meglátta a játék gyönyörű gyűjtői fémtokját és artbookját, azonnal megvette, gondolkodás nélkül. Kérdése egyértelmű volt, ugyanis arról érdeklődött, hogy újoncként fel tud egyáltalán majd fogni valamit ebből az egész KH-kavalkádból? Nos, szegényt nem igazán tudtam megnyugtatni.Emlékeztek még a Metal Gear Solid 4 esetére? Az a játék a tökéletes példája annak, hogy milyen is a Kingdom Hearts fősodrának harmadik számozott része. Egy hadseregnyi szereplőt felvonultató, túlburjánzott történet minden korábbi történetszálának összekötését és elvarrását megkísérlő fanservice, ami az újonnan csatlakozó játékosok számára csak hosszú magyarázó részekkel és folyamatos visszautalásokkal tud valamennyire érthető lenni, de egyúttal ezekkel a jelenetekkel a régi rajongók nyálelválasztását instant beröffentő nosztalgia-hullámvasúttá válik, hogy végül a két réteg számára közös nevezőként az egészet a fantasztikus, a sorozat legjobb hagyományait magában egyesítő gameplay vigye el ténylegesen a hátán. Ismerősöm gyakorlott MGS kedvelő lévén hirtelen felismerte a hasonlatomban azt, hogy bizony most fel kell kötnie a gatyáját, és keményen utána kell mennie a dolgoknak, hogy értelmet nyerjen számára a legújabb Kingdom Hearts, ne csak fogalmatlanul próbálja élvezni a kontroller nyomkodását. Nem lehetetlen vállalkozás, de mindenesetre nem egyszerű ezen a ponton felvenni a fonalat. Sőt, néha még rajongóként sem az a Kingdom Hearts esetében, amennyiben nem rendelkeztél az elmúlt tizenöt év szinte összes konzoljával és az aktuális KH-mellékszállal, vagy nem töltöttél több száz órákat a HD Remixekkel.
[YOUTUBE]LDv807YNCKI[/YOUTUBE]
Ezen a problémán már egyből indítás után, a főmenüben próbál segíteni rajtunk a játék, a Memory Archives menüpont alatt, ami öt, egyébként a Kingdom Hearts hivatalos YouTube csatornáján is elérhető összefoglaló filmecskét tartalmaz. Érdemes az új játék indítása előtt mindenkinek végigpörgetnie az összesen körülbelül negyed órás összefoglalókat, mert azok a lehető legérthetőbb módon, mindenféle feleslegesen bonyolult részletezéstől mentesen segítenek felvenni a fonalat. Nem is igazán a konkrét eseményeket taglalják, inkább a történet hangulatába segítenek belerázódni, véleményem szerint kimagasló sikerrel. Miután megvolt a hangolódás, ugorhatunk is egy jó nagy fejest a főfogásba, magába a várva-várt játékba. Persze csakis azután hogy sokadjára is végighallgattuk a Dearly Beloved szívszaggatóan gyönyörű, aktuális verzióját.A történet ott folytatódik, ahol a Dream Drop Distance, illetve a Fragmentary Passage végén abbamaradt: Sora elbukott Yen Sid Keyblade mesteri vizsgán, kis híján pedig elnyelte a sötétség. Erőtlenül, ámde töretlen lelkesedéssel, hű társaival, Donalddal és Goofyval kiegészülve útra kel, hogy újra felfedezze elvesztett képességeit, és bebarangoljon néhány Disney világot, mielőtt a fő fenyegetést jelentő Xehanort mester ismét megkísérli szabadjára engedni a Kingdom Hearts erejét, hogy egyfajta tisztítótűzben egyesítse a szétszabdalt világokat.Jó Kingdom Hearts hagyományok szerint a játékidő első kétharmadában a jó öreg Disney világokat barangoljuk be, és az ott élők kisebb-nagyobb ügyeibe kotnyeleskedünk bele. Marhára élvezetes ezeket a világokat bejárni és a már jól ismert jeleneteket egy másik nézőpontból átélni, ám a történet szerint ezek csak mellékes dolgok, ami igazán számít és lényeges, az a játék utolsó öt-hat órájában történik, akárcsak a korábbi részekben is. És ekkor zúdul az ember nyakába az információ, és érzelem-cunami, ami olyan szinten tömény, hogy esetenként a fanok gyomrát is képes megfeküdni (ha nem lennének már megedződve és felkészülve erre a korábbi részek ismeretében). Az újonnan csatlakozók pedig az eddig eltelt húsz órában vagy nagyon figyeltek, és felkészültek az előzményeket illetően a játékban szereplő szöveges enciklopédia alapján, vagy most totális katatóniába esnek. Ez a vízválasztó, ahol eldől, ki lesz rabja a sorozatnak, és ki nem fog soha többet még bottal sem egy újabb Nomura játékhoz nyúlni.Ugyanis az író/rendező/fő designer/gomb és zipzár-pápa Tetsuya Nomura kézjegyei nagyon erősek a másfél évtizedes sorozaton, és nem feltétlenül mindig a jó értelemben. Nomura nagyon erős egyedi karakterek megalkotásában, és személyiséggel felruházásukban, valamint átfogó designban, ám történetírásban, és főleg annak elmesélésében szinte kivétel nélkül átesik a ló túloldalára, végeredményben pedig értelmetlenül túlbonyolít minden, egyébként nem feltétlenül komplex, vagy többrétű sztori szálat. Vicces, hogy a fanfavorit Axel/Lea többször is mintha kiszólna a játékosnak, hogy ezt már ő sem nagyon fogja fel ép ésszel… És valahogy mégis mindig működik a dolog a játékban. Egyfelől szétver az ideg, hogy mégis miért kell minden dupla csavart triplán megfacsarni még pluszban, másfelől viszont a hangulat amit teremt, és az imádni való karakterei miatt nem lehet haragudni a KH játékokra a nyilvánvaló blődségek ellenére sem. Az pedig példa nélküli pofátlanság a részéről, hogy mindezek ellenére tényleg sikerült neki MINDEN fontosabb szálat elvarrnia, és MINDEN fontosabb karakterívet szépen lezárnia a Kingdom Hearts III végére. (Na persze nem is lenne önmaga, ha nem lenne ismét egy olyan epilógus és secret ending, amivel ne borítaná rá az asztalt a rajongóira…) És ezen felül dicséretére legyen mondva az is, hogy a történet most azonnal beindul, azokat a hosszas expozíciókat teljesen mellőzve, ami erősen kikezdte a nosztalgia cukormázát az előző részek újrajátszásánál.
[YOUTUBE]aVwNivc4Qhs[/YOUTUBE]
Na, de a történetről ennyi elég, talán túl sok is volt, ugorjunk is tovább a játékban található világokba! A repertoár ezúttal csupa új világot tartogat, amik az újabb hardvereknek köszönhetően sokkal jobban élnek és grandiózusabbak, mint a korábbi részekben szereplők.Klasszikus Disney világokat ne is keressünk, ezúttal inkább a modern kori animációs filmek kerültek inkább fókuszba(Aranyhaj, Jégvarázs, Hős6os, Toy Story). Ez pedig így, hogy most két generációval újabb technológiát használ a játék, mint a korábbi részek, óriási ugrás. A mai konzolok grafikai teljesítménye közel azt a szintet hozza, mint egy pár évvel ezelőtti animációs film. Mindezt valós időben, játszható formában átélni nem mindennapi dolog. Egyes jelenetek egy az egyben visszaköszönnek a filmekből, elég csak a Jégvarázs híres Let It Go jelenetére gondolni, ami nem semmi, tekintve, hogy a játék csak egy paraszthajszálnyival néz ki kevésbé jól, mint a film. (Jó, nyilván renderelési technikában ég és föld egy valós időben futó videojáték, és egy bika szerverpark által renderelt animációs film, de a határok a laikusok számára kezdenek összemosódni szép lassan.)Az új hardvereknek köszönhető az is, hogy ezek a bejárható világok sokkal terjedelmesebbek, és részletgazdagabbak, mint bármikor korábban. A régi részekben sűrűn egymást követő, apró szegmensekre voltak tagolva a világok, míg most javarészt összefüggő, hatalmas részen elterülő területeket kapunk. Külön örömet okozott, hogy ezúttal kevésbé üresek a világok, bár ennek az ára az, hogy jóval kevesebb is van belőlük, mint az előző felvonásokban… Lépten-nyomon NPC-k kerülnek az utunkba, akikkel el is beszélgethetünk (ezúttal szövegbuborék-mentesen, teljesen szinkronizált formában). Illetve ahogy már megszokhattunk, Sora és társai minden világban az épp oda illő külsőt öltik magukra, hogy ne forgassák fel az adott világ rendjét: a Toy Storyban akciófigurákká, a Szörny RT világában mókás szörnyekké válnak. Oh, a Karib-tenger kalózaiban pedig fotorealisztikus, élőszereplős külsőt öltenek.A bejárható világok nem veszélytelenek, akció-RPG lévén rengeteget fogunk harcolni bennük a Hearthless, Nobody és Unversed gyűjtőnév alatt futó teremtményekkel. És ha van valami, ami abszolút a legjobban működött a korábbi részekben, és még azoknál is jobban a jelenlegi felvonásban, az maga a harcrendszer…
[YOUTUBE]WQHULFAjq9s[/YOUTUBE]
A rendszer alapja maradt a régi, az X nyomogatásával visszük be a támadásokat, a Négyzettel pedig védekezünk, illetve ha mozgás közben vagyunk, akkor elvetődünk a támadások elől. A Final Fantasy stílusú kis menüben tudunk válogatni a különböző tárgyak és varázslatok, illetve megidézhető segítőtársaink között, ám az L1 gombbal előcsalható, teljesen személyre szabható gyorsmenüvel még gyorsabban elérhetjük ezeket, amire szükség is lesz a harc hevében, mert olyankor nincs idő a menüben turkálni.Sora képességei továbbra is a teljesen személyre szabható Ability képességektől függenek. Ahogy haladunk a történetben, úgy kapunk egyre több képességet, némelyik hosszabbá teszi a kombóinkat, erős befejező támadást ad, sikeres védekezést követően visszatámadásra ad lehetőséget, erősíti a varázslatainkat, vagy csak szimplán magasabb ugrást engedélyez Sora számára. A harcot színesíti a Birth By Sleep visszaköszönő Shotlock módja, amivel egyszerre több ellenfelet tudunk kijelölni, és távolról támadni. A Shotlock támadások minden esetben az épp használt Keyblade típusától függnek. A harcot színesíti még a számos Reaction Command is, amik marha egyszerűen előcsalhatók, ugyanis minden egyes támadás, varázslat, bármi amit harc közben végzünk, egy kis mérőt tölt fel, és attól függően, hogy hogy is játszunk, különböző nagyon erős támadásokkal jutalmazza a játékost. Ezek lehetnek a szokásosnál erősebb varázslatok, Donalddal és Goofyval közös speckó támadások, Keyblade formaváltások, esetleg különböző Disneyland attrakciók, amik a játék leglátványosabb és legerősebb támadásait biztosítják. Keyblade formaváltásnál minden Keyblade más és más formát tud ölteni, csatabárddá, pisztollyá, pajzzsá, esetleg lándzsává tud válni, ezzel teljesen más jellegűvé teszi a harcokat, ráadásul ha ebben az állapotban is feltöltjük a támadások kis mérőcsíkját, akkor egy további formaváltást is előhozunk, ami egy marha erős végső támadással egyszerre tucat ellenfelet képes kifektetni. Harc közben immár válthatunk három előre bekészített Keyblade között anélkül, hogy a menüben kellene kotorásznunk. A Disneyland attrakciók pedig gyakorlatilag a megidézhető tömegpusztító fegyvereink. Minden támadásunk és harc közbeni cselekedetünk iszonyat látványos, színes, csillogó, hatalmas nagy durranás, ami nagyon élvezetessé varázsolja a harcot. És sajnos a szokásosnál sokkalta könnyebbé is. Minden korábbi számozott KH játék harcrendszere technikásabb volt a mostaninál, még ha kevésbé látványos is. A második rész pedig egyenesen etalonnak számít ebből a szempontból, mert az egyszerre volt könnyen betanulható, és kellemes kihívást nyújtó. Az utolsó harmadban pedig az összes KH bekeményített, és ugrásszerűen megnőtt a nehézség a játék végi bossoknak köszönhetően. Nos a harmadik rész tengernyi látványos aprósága a kihívást szinte teljesen eltünteti a játékból. Túl erős támadásokkal jutalmaz minket a Reaction Command, amivel önmagában nem is lenne gond, de túlságosan sűrűn segít ki vele minket a játék, így nem egyszeri jutalomként éljük meg ezeket a bombasztikus támadásokat, gyorsan hozzászokunk a használatukhoz, és ezután erre alapozunk mindent, nem a saját képességeinkre. Nyilván ez kezdők számára jó dolog, és nem fogunk vért sem izzadni, de ezek a túl erős Reaction Command lehetőségek szinte teljesen kiölték a kihívást a játék harcaiból. Nagy kár, de érthető a döntés valahol, a Kingdom Hearts azért mégsem egy From Software játék.A könnyedséghez részben az is hozzájárul, hogy a sorozat legbarátságosabban kezelhető része az új KH, a tengernyi lehetőség dacára egyszer sem válik kezelhetetlenné, és még a kamerát is sikerült megszelídíteni annyira, hogy ne produkáljon olyan paranormális dolgokat, mint az első részekben, mikor percenként önálló életre kelt.
[YOUTUBE]SmTVZLUErKI[/YOUTUBE]
Hőseink a különböző világok között ismét a Gummi Ship névre hallgató piciny űrhajóikkal utazgatnak, ám ez a rész alapos bővítésen és ráncfelvarráson esett át. A Gummi Ship továbbra is teljesen személyre szabható és cicomázható, új tervrajzokkal erősebb hajó építhető, illetve átépíthető, így ez a része maradt a régi. Az viszont mindenképp változott, méghozzá az előnyére, hogy a világok közötti közlekedés immár nem kötött útvonalon halad, hanem egy teljesen nyitott, titkokkal és felfedeznivalókkal teli űrben mozgunk szabadon, ahol időnként ellenséges űrhajókba botlunk. Ilyenkor az irányítás átvált a rég bevált kötött nyomvonalra, és egyfajta Space Invaders utánérzetként kell harcolnunk tucatnyi Heartless űrhajóval. Ahol újítani kellett ott megtette a játék, ahol nem kellett változtatni, ott nem is változtatott. Kellemes meglepetés lett a Gummi Ship szekció.Persze a játék minden világában más jellegű különlegességek várnak minket, amik általában minijátékok és/vagy Reaction Command parancsok formájában öltenek testet. Táncolhatunk Aranyhaj társaságában, lecsúszdázhatunk Elsa jégpalotájából, mesterszakáccsá válhatunk a L’ecsó kis séfjének társaságában, segíthetünk Nyuszi terményeinek betakarításában a Százholdas pagonyban, de akár tengeri ütközetekben is részt vehetünk a karib-tengeren. A Toy Story játékáruházában pedig játszhatunk egy videojátékkal is, miből kiderül, hogy Nomura, nos, enyhén szólva is csalódott lehet, hogy nem fejezhette be a Final Fantasy XV-é váló Versus XIII-at. Minden világ más és más különlegességet tartogat, nagyon élvezetes a dolog!A játék elején picit furcsa volt számomra a már jól ismert menürendszer modernizálása. Eddig kivétel nélkül minden KH felvonásban ugyanaz a menü design volt, így meglepett a változás, ami leginkább csak kozmetikai jellegű, a funkciók például teljesen ugyanazok, mégis az egész letisztultabb, modernebb hatást kelt. Külön említést érdemel még a Gummi Phone menüpont, ami Jiminy naplójának helyét veszi át. Telefonunkon követhetjük a játékban elért haladásunkat, a minijátékokban nyújtott teljesítményünket, illetve a szokásos, részletekbe menő enciklopédiánkat is itt érjük el, ahol minden fontos karakterről, eseményről, és tudnivalóról részletekbe menő leírásokat érünk el. Két nagy újdonság azért akad így, hogy mobilra cseréltük a naplót, ezek pedig a Classic Kingdom játékok, és a fényképező.A Classic Kingdom menüpontban az ősrégi Mickey egér rajzfilmek elevenednek meg retro kvarcjátékok formájában. Irtó nosztalgikus érzetet kelt az emberben ezeknek a monokróm kis végletekig egyszerűsített játékoknak a nyomkodása, miközben az az igazi retro prüntyögés megy a háttérben zene gyanánt. Új Classic Kingdom játékokat a világokban elszórva találunk, leginkább kincsesládákban, vagy befényképezendő QR kódok formájában. És itt el is érkeztünk a kamerához, ami hasznos társunk lesz a játék során.A touchpad lenyomásával bármikor elérhető fényképező ugyanis nem csak az Insta-generáció igényei miatt került a játékba, hogy még virtuálisan is szelfizhessen az ember, hanem egy jó adag gyűjtögetnivaló is ezzel abszolválható. A világokban tucatnyi Mickey szimbólum van elrejtve, meglehetősen furfangos helyekre, és ezeket befényképezve csalhatjuk elő a secret endinget is a játék végén. Illetve a Moogle Shopokban folyamatosan kapunk új küldetéseket, amik során le kell valamit/valakit fotóznunk a Moogle számára.Gyakorlatilag végtelen számú mellékes tennivaló akad a játékban, és ezek mind olyanok, amiknek később értelme is van, illetve jutalmakat adnak, nem csak lelketlen gyűjtögetnivalók. A legjobb, hogy a főzőcskézős minijátékban elkészített fogásokkal buffolhatjuk magunkat, így itt az erőleves erő része szó szerint értendő.
[YOUTUBE]-6plE_PqzR4[/YOUTUBE]
A Kingdom Hearts tehát hatalmas, és könnyű elveszni benne, teljesen magába tudja szippantani az embert a lehetőségek sokasága. Egyedül az opcionális bossok, és harci arénák hiánya bántó picit, de ezek pont olyan dolgok, amik a régebbi részekben is leginkább csak a Final Mix kiadásokban kaptak hangsúlyt.Nem mehetek el szó nélkül a játék grafikája mellett, ami egészen parádésra sikerült. Lehet hogy technikailag nem épp a leglátványosabb (sőt!), ám mutatósabb és művészibb a piacon lévő konkurensek legtöbbjénél. Kiváltképp úgy, hogy minden világ valami megközelítést kapott grafikai szempontból, így találkozunk a klasszikus rajzfilmek stílusára hajazó cel-shaded grafikával, a modern animációs filmek jellemző látványával, és szinte fotorealisztikus „élőszereplős” megjelenéssel is a játék közel negyven órája alatt.A zene rész ismét könnyfakasztóan gyönyörű, a zeneszerző, Yoko Shimomura egyszerűen nem tud hibázni, a Disney dallamokat kitűnően dolgozza át, a saját zenék pedig, hátborzongatóak továbbra is. Kedvenc videojáték komponistám a hölgy, legszívesebben minden JRPG zenéjét rá bíznám… A dallamok mellett a szinkronszínészek munkája is elsőrangú, de ez nem véletlen, maga a Disney castingolta a hangokat, a saját karaktereit pedig a jól megszokott színészek adják. És nem győzőm mindenhol hangoztatni, hogy James Woods, mint Hádész, a világ legjobb párosítása húsz év elteltével is!Tetsuya Nomura játékszériájának csúcsára a Kingdom Hearts III fel is tette a koronát, minden korábbinál látványosabb formában. A rajongók számára maga a mennyország a Dark Seeker Saga befejezése, ami másfél évtizednyi történetszálat varr el teljesen, hogy aztán az epilógus során feldobja a labdát egy lehetséges folytatás számára. Ugyan újoncként borzasztó nehezen lesz követhető az események áradata, de a mindent elsöprő hangulat így is képes berántani az embert. Valahol nem véletlen, hogy a megjelenés óta eltelt egy hétben szépen meg is kapta a sorozat legjobban fogyó részének járó, megtisztelő kitüntetést.Sora és Xehanort mester kálváriája tehát elérkezett a befejezéshez, és bár grandiózusságban talán picit kevesebb lett, mint vártuk, de nagyon szépen egyengette és zárta le Nomura a történetet. Az utolsó öt óra pedig egy igazi hullámvasút az érzelmek és a fanservice sínén, ami sokáig emlékezetes fog maradni (sőt, egy pontos még a NieR Automata zseniális befejezését is megidézi a mobilos Union χ felhasználói segítségével)…Ahogy az egész Kingdom Hearts sorozat is. Nincs még egy ennyire pofátlanul egyedi sorozat, ami egyszerű crossoverből egy megkerülhetetlen tényezővé nőtte ki magát. Habár vannak hiányosságai (leginkább a történetmesélés módjában), és nem túl barátságos az újonnan csatlakozóknak, én mégis könnyű szívvel ajánlom mindenkinek, akiben dobog még egy pici gyermeki szív…(Ezt a játékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a [A http://platinumshop.hu/konzol-jatek-kereso/Kingdom_Hearts_III]PlatinumShop[/A] budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a linkre bökve meg is rendelhető.)