Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

KINGDOM COME: DELIVERANCE (PLAYSTATION 4)

A [b]Kingdom Come: Deliverance[/b]-szel eltöltött 40+ óra játékidő után – amely ebben az esetben még csak nem is számít soknak – bátran állíthatom, hogy a játék (a felszínes külsőségeket leszámítva) cseppet sem hasonlít egyetlen nyitott világú RPG-re sem, amellyel korábban dolgom volt. Egyrészről azért, mert egy realisztikus, korhű, középkori történelmen alapuló alkotásról, és nem fantasyról van szó, így aki a [i]Skyrim[/i], vagy a [i]The Witcher 3: Wild Hunt[/i] játékélményét szeretné újraélni, annak nem feltétlenül a legjobb választás. Másrészt hamar rá kellett jönnöm arra, hogy azok a jól bevált, bár nem túl életszerű, sokszor a műfaj tipikus hibáit is kihasználó taktikák, amelyeket korábban én is alkalmaztam, itt nem működnek, sőt éppen hogy ellentétes hatást váltanak ki. A történelmi hűség mellett a program komoly hangsúlyt fektet a hardcore túlélésre, illetve folyamatosan apró, jól átgondolt taktikai döntések meghozatalát követeli meg. Leszögezném, hogy a [i]Kingdom Come: Deliverance[/i] egy kifejezetten nehéz, szinte könyörtelen játék, de annál jobban jutalmazza a türelmet és a kitartást. Habár erősen sztori-orientált, szinte mindig ott van a szabad felfedezés, gyűjtögetés és fejlődés lehetősége.[YOUTUBE]HMaoyMht7_0[/YOUTUBE]A játék kezdetekor a XV. század eleji Cseh Királyságba csöppenünk (Kingdom of Bohemia), éppen a IV. Károly cseh király és Német-Római császár halála után kialakuló trónviszályba. Ám a jogos trónörökös, IV. Vencel felelőtlen és inkompetens uralkodását már féltestvére, Luxemburgi Zsigmond – ekkor már magyar király- is megelégeli, és elraboltatja Vencelt, még nagyobb káoszba taszítva az országot. Ezekben a kaotikus időkben veszi kezdetét a mi történetünk, amelyben egy falusi kovács teljesen átlagos, (eleinte) képzetlen, műveletlen fiát, Henryt alakítjuk. Henry és barátai ivással és rendbontással töltik mindennapjaikat, miközben apja próbálja őt az életre nevelni. Egy pár órás bevezető szakasz után az idill hamar véget ér, amikor otthonát, a kis bányászfalut – Zsigmond király parancsára – kun zsoldosok rohanják le, lemészárolva mindenkit, aki csak útjukba kerül, beleértve Henry szüleit és szerelmét is. A fiú épphogy megmenekül, de bosszút fogad a kisebb sereget vezető hadvezér ellen. Sir Radzig, apja egykori bajtársa mellé szegődik, de rádöbben, hogy hamar fel kell nőnie, ha életben akar maradni ebben a világban.A szemléletes, de kellően tömör történelmi bevezető, a világ intro-szerű bemutatása tökéletes expozíciónak bizonyul, ám ezt egy több órás, vontatottabb nyitórész követi, amely során kifejezetten ügyetlennek, inkompetensek érezhetjük magunkat. Henry személye adott, így a klasszikus szerepjátékokkal ellentétben itt karakterünk megalkotására, részletes személyre szabására és alap karakterosztályunk megválasztására nem nyílik lehetőségünk. Hamar egyértelművé válik azonban, hogy ez a jelen esetben nem negatívum, illetve a játék elképesztően összetett, mély fejlődési rendszere – mely a [i]The Elder Scrolls[i]éhoz vagy a [i]Fallout[/i]éhoz hasonló – bőven kárpótol ezért a hiányosságért.[YOUTUBE]mu6gjKMhT3Y[/YOUTUBE]Kezdőértékeinket az első párbeszédben adott válaszaink határozzák meg, ám pár óra játék után könnyedén eltolhatjuk karakterünket egészen más irányba is. A korábban említett címekhez hasonlóan karakterünket itt is alapattribtumok (pl. erő), jártasságok (pl. kardforgatás) és ezekhez kötődő képességek (pl. nagyobb teherbírás) határozzák meg. Tulajdonképpen ezek azok a rejtett szabályok, játékmechanikák, amelyekkel már érdemes a játék elején megismerkedni. Egy részét a program nagyon szemléletesen mutatja be oktató üzenetek vagy apró küldetések formájában, míg másokat a játékos csak a saját kárán vagy tapasztaltabb játékostól tanulja meg. Mint arra már korábban utaltam, itt korántsem olyan egyszerű kijátszanunk a rendszert, mint ezen műfaj más alkotásaiban: nincsenek kész, egyszerű receptek a sikerre. Tetteinknek, döntéseinknek súlya és hosszútávú következményei vannak, illetve a deviáns, erőszakos viselkedést, törvényszegést a játék igen keményen bünteti. Itt nem győzhetjük le egyedül ellenségek seregeit, vagy például nem lopkodhatunk össze minden értékes holmit, amit csak meglátunk, hogy aztán óriási haszonnal adjunk túl rajta, és ezt ismételgetve gazdagodjunk meg. [YOUTUBE]0lccia4XpCU[/YOUTUBE]A játék első óráiban valahogy mind a bonyolult harcrendszer, mind az olyan egyéb jártasságok, mint az íjászat, a zsebmetszés, vagy a zártörés frusztrálóan nehéznek, használhatatlannak érződnek. Egy bugos, elkapkodott, irányíthatatlan játék látszatát keltik, és ha nem adunk elég időt neki, könnyen végleg elvehetik a kedvünket az alkotástól. Ám a teljesen hétköznapi, idegesítően inkompetens, tapasztalatlan Henry szép lassan eltanulhat minden olyan fortélyt, amire a túléléshez szüksége lehet. Persze az, hogy melyeket fejlesztjük tökélyre – a folytonos használatával és a mesterektől való tanulással –, csak rajtunk múlik.Ám fontos megjegyezni, hogy a rendkívül összetett, realisztikus harcrendszer – amely a középkori fegyverek szakszerű használatára, illetve támadásaink irányára, erejére és sebességére helyezi a hangsúlyt – magasabb szinten sem tesz bennünket legyőzhetetlenné. Csupán szép lassan kiegyenlíti az esélyeket egy (vagy később pár) képzettebb támadóval szemben, ám ha tehetjük, mindig egyszerre csak egy ellenféllel szálljunk szembe. Fel kell tudnunk azonban ismerni azokat az eseteket is, amikor jobb menekülőre fognunk, mert egyetlen apró hiba végzetes lehet. A harc egyébként érdekes aspektusa a játéknak: egyrészről komplex és taktikus, hiszen a szúrások, vágások és védekezések (ellentámadások) megfelelő időzítésével, illetve a ([i]For Honor[/i] rendszeréhez hasonlóan) a harcállások, támadási irányok variálásával kialakíthatjuk saját harcmodorunkat. Másrészről ezt a rendszert hosszabb idő megszokni, és habár az ellenfelek nagyon szépen reagálnak az őket érő, különböző erejű-irányú támadásokra, néha hajlamosak beakadni, összezavarodni. Mindezzel együtt ütközeteink mindig jelentenek majd némi kihívást.Erre csak rátesz egy lapáttal a játék mentésrendszere, amely csak a történet adott pontjain, saját ágyunk vagy a fürdők szolgáltatásainak használatakor menti el a játékállást. Manuális mentésre pedig csak a korlátozott számban rendelkezésünkre álló “Saviour Schnapps” névre hallgató szeszes ital fogyasztásával van lehetőség.[YOUTUBE]5V_Mhl15Kv4[/YOUTUBE]Ha nem akarunk minden kihívást nyers erővel megoldani, akkor a megfelelő jártasságok (lopakodás, zártörés, zsebmetszés) elsajátításával és tökélyre fejlesztésével igazi besurranó vagy zsebtolvajokká, szabotőrökké vagy orvgyilkosokká is válhatunk, ám ha felfedeznek, könnyen halálos csapdában találhatjuk magunkat. Lopakodáskor fontos szerepet játszik mozgásunk, testhelyzetünk és választott öltözékünk is, de utóbbira a későbbiekben térek ki.A korábban már említett büntetésrendszer szigorú, sokszor kissé igazságtalan, következetlen – ironikus módon ebben önkéntelenül is hasonlít a valósághoz –, éppen ezért a legjobb, ha betartjuk a szabályokat és nem keveredünk bele semmibe. Nem egyszer jártam úgy, hogy egy jóval korábban elkövetett vétségért több ízben kellett vezekelnem, és ez adott esetben egy-egy főküldetés teljesítését is szabotálta. Ha pedig a játékos már mindenképp lopásra adja a fejét, akkor nem csak a bűntény közben kell észrevétlennek maradnia, hanem a lopott árut sem használhatja, viselheti, vagy adhatja el bármikor, bárhol – főleg nem helyben –, illetve a szúrópróbaszerűen motozást végző őrökkel is számolnia kell. Az őrség és a lakosok nem felejtenek egykönnyen, így lebukás esetén a harcolni vagy menekülni kényszerülünk, de szinte mindig van lehetőségünk megadni magunkat. Utóbbi esetben választhatunk a pénzbírság kifizetése vagy az időarányos börtönbüntetés letöltése közt, ám az eltulajdonított javakat minden esetben vissza kell szolgáltatnunk.A királyságban való kalandozásunk során nem csak életerőnket és állóképességünket kell szemmel tartanunk, de a fáradtsággal/kimerüléssel és az éhséggel is folyton dacolnunk kell. Éppen ezért időnként ennünk és aludnunk is kell, ám alvóhelyünk kényelme, biztonsága és az alvás időtartama fontos szerepet játszanak. Eközben éhségünket is folyton csillapítanunk kell a megfelelő élelem (vagy folyadék) fogyasztásával. Figyelembe kell vennünk a különböző ételek és italok szavatosságát, tápértékét illetve energiaszintünkre gyakorolt hatását is, mert ezek negatívan is hathatnak testünkre. Ez különösen igaz speciális főzetek vagy alkohol fogyasztásakor. Utóbbi eleinte még pozitív változásokat is eredményezhet, de szinte mindig részegséghez (akár ájuláshoz), végül kínzó másnapossághoz vezet. Szervezetünk idővel ellenállóbbá válhat az ilyen negatív hatásokkal szemben, illetve bizonyos jártasságokkal akár előnyt is kovácsolhatunk belőle.Jelentős szerepet játszik hírnevünk, a magunkról kialakított kép is, valamint az első benyomás, amit keltünk, így ennek taglalásához vissza kell térnünk az öltözékre. Számos rétegben aggathatunk magunkra különböző ruhadarabokat, páncélokat, sisakokat és egyéb kiegészítőket. Ezek fizikai védelmet nyújthatnak, de adott esetben nehezíthetik a mozgást vagy túlságosan ránk vonhatják a figyelmet; segíthetnek elvegyülni, de közben sebezhetővé tehetnek. Eleganciánkkal tekintélyt, tiszteletet válthatunk ki vagy éppen zord, viseltes külsőnkkel kelthetünk félelmet. Ruhadarabjaink idővel roncsolódnak, koszolódnak vagy egy összecsapás során véresek lesznek, ezzel is befolyásolva hatékonyságukat és az emberi interakciókat.[YOUTUBE]pdY1CkVLYsg[/YOUTUBE]A történet eleinte kissé lassú folyású és talán túlságosan is igyekszik visszaadni a középkori élet néha unalmas mindennapjait. Idővel azonban az események mozgásba lendülnek és egyértelművé válik, hogy a vontatott kezdés szerves részét képezi egy jól felépített történetívnek. Amilyen nehéz volt az elején azonosulnom Henryvel – aki hétköznapi, hús-vér ember csupán –, annyival jobban átéreztem a helyzetét később. A játék során együtt fejlődünk a főszereplővel – mind játékmechanikai, mind narratív szempontból –, és komoly átalakulásnak, jellemfejlődésnek lehetünk tanúi. Bosszú-hadjárata során Henry egyszerű parasztfiúból tapasztalt, magabiztos férfivá érik és lassan felvértezi magát a rá váró kihívásokkal szemben. Megtanulja a hűség és az alázat fontosságát, mindeközben pedig némi befolyásra is szert tesz. Ennek megfelelően a későbbiekben már olyan fontos döntéseket is meghozhatunk, mint például katonai erőink átcsoportosítása egy közelgő csata esetén. Az alapvetően komoly hangvételű történetben azért egy sajátos, csípős, kelet-európai humort is felfedezhetünk, amely kifejezetten szórakoztató pillanatokat is eredményez.A fő történetszál mellet mellékküldetések és kisebb megbízások teljesítésére is lehetőségünk lesz, ám a küldetések nagy részét adott időn belül kell befejeznünk, mert szövetségeseink türelme véges és akár egyedül is elindulnak elvégezni feladatukat.A [i]Kingdom Come: Deliverance[/i] mutatós, aprólékosan kidolgozott alkotásnak mondható, habár meglátszanak rajta a középkategóriás játékok szépséghibái. Ahogyan a fejlesztők is fogalmaztak, olyan mint egy “csúcskategóriás indie játék”, amely ambiciózus ötleteket, nagyszabásúbb történetet mutat be, ám közben egyszerűbb (költséghatékonyabb) megoldásokat is tartalmaz.A kissé tökéletlen, ám mégis igényes grafika nagyban hozzájárul a lebilincselő látványvilághoz. A királyságot benépesítő szereplők ugyan messze nem fotorealisztikusak, mégis szépen kidolgozottak, hihetőek. Ez természetesen a remek írásnak és a többnyire tehetséges színészeknek is köszönhető. A folyamatos, életszerű animációkat a “performance capture” – azaz a színész hangjának, mimikájának és mozgásának egyidejű rögzítése – teszi lehetővé. A [i]Kingdom Come: Deliverance[/i] valódi sztárja mégis maga a világ, az atmoszféra. A játék ízes részletességgel tárja elénk a középkori Cseh Királyság zajos, koszos, nyüzsgő városait, apró, csendes falvait és hatalmas, sűrű erdőit, azok élővilágával együtt.A menü, a térkép és a kezelőfelület – habár stílusos, jól idézi a középkori ábrázolásmódot – mégis egy kicsit nehézkesnek, átláthatatlannak tűnt az elején, ám idővel kiismerhető.A zene, a szinkron és a hangeffektek szintén erősre sikerültek és remekül passzolnak a kész alkotásba. A Kingdom Come egyébként nem éppen a legjobb színben tünteti fel a magyar népet, ám ez sosem válik kifejezetten sértővé, mert végül is egy másik történelmi nézőpontról van szó. Annál furcsább, hogy a játék során rengetegszer hallhatunk értelmes, összefüggő, jól artikulált magyar szöveget, ám a hangsúlyozás és hangminőség elég gyenge, illetve “ellenségeink” olyan szófordulatokat használnak, amit egy magyar anyanyelvű sosem alkalmazna. Becsülendő az erőfeszítés, mégis valami nem stimmelt a magyar szöveggel, ám nehéz pontosan megmondani, hogy mi az.Természetesen a program közel sem tökéletes, gyakran találkozhatunk apróbb bugokkal, beakadt NPC-kkel – saját lovunkat is beleértve –, illetve lassan, vagy hibásan betöltött textúrákkal. A játékmenetet ezek nem befolyásolják, viszont az esetenként előforduló fagyások és összeomlások már annál inkább. Egyetlen alkalommal belefutottam egy már hírhedtté vált bugba is, amelynek hála fennakadunk a legkisebb küszöbön vagy lépcsőfokon is, és ez többször is megakadályozott a főküldetés teljesítésében. Szerencsére azonban ezek a fennakadások ritkán fordulnak elő és nem teszik teljesen élvezhetetlenné a játékot.A [i]Kingdom Come: Deliverance[/i] egy tartalmas, üdítően friss variációja a nyílt világú szerepjátékoknak, amelyet a mellbevágó életszerűség, szépen felépített történet és a valós történelmi háttér tesz különlegessé. Egy másik kor élő, nyüzsgő világát tárja elénk, amelyet tökéletlen, de egyedi, hihető karakterek népesítenek be. Talán nem a valaha volt legtöbb tartalmat felvonultató RPG és nem tökéletes, de mindenképpen érdemes benne elveszni. A középkori történelem és a kihívások kedvelőinek pedig kötelező vétel.[i](A játékot partnerünk, a PlayOn biztosította tesztelésre. Megvásárolható támogatónk, a [a http://platinumshop.hu/product/6818/PlayStation-4-PS4/ar-akcio-olcso/Jatek/RPG/Kingdom-Come-Deliverance-Special-Edition-elorendeloi-poszter]Platinum Shop[/a] budapesti boltjaiban, de ha akarod, webshopjából kényelmesen meg is rendelheted.)[/i]

8/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

39 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Amúgy a játékról az egyik küldetés opcionálisan(!) választható mellékszála mondja el a legtöbbet, ami egy cirka 30 perces szösszenet:!SPOILER!Egy papból (akit meglátogatni nem is kötelező) ki kellett húznom egy gyónási titkot, aminek az lett a vége, hogy bebasztam vele a kocsmában, részegen megkongattuk a harangot az éjszaka közepén, majd megdöntöttünk a paplakban két fiatal csajt. Másnap az öreg annyira másnapos volt, hogy nekem kellett helyette prédikálnom, Husz János tanait felhasználva, és a végén valahogy az éjjeli tettünket jó színben feltüntetve. Háromszor nyomtam le a prédikációt, hogy a prédikáció végre sikeres legyen és a pap elárulja a titkot. :DSPOILER VÉGEÚgyhogy ilyen játék ez 😀 A küldetésrendszer az egyik legkomplexebb, amit évek óta láttam. Érdemes lesz a srácoktól tanulni a nagyoknak is. Viszont bugos, nagyon, szerintem kicsit érdemes pihentetni amíg helyre nem rakják. Nekem mondjuk már mindegy, mert beszippantott 🙂

  2. Ez való nekem:lassú,nyugdíjas játék.

  3. Én már azt hittem, erről a játékról nem is lesz nálatok teszt a sok politizálás közepette 😀

  4. Mikó gyün ez pluszsba? Vki tugydja ? mer azé aggyanak indggyé vmit e .

  5. Nagyon érdekes értékelések születnek, van 20% kritikától 8 félig minden.

    • A 20%-is mivel magyarázta? Nemár. Oké hogy béta állapotú a játék (bár ebben a generációban ez már szinte természetes) és hárdkór de Aliens Colonial Marines szerű trágyalevek is többet kaptak. Nálam a MOH Warfighter az előző generáció legalja, de az is megérdemelt 40%-ot.

  6. Figyelemmel kísértem bratyóm végigjátszását. A játék egy hulladék. Szerintem.

    • Kemény szavak ezek. Miért hulladék?

      • “A látvány szerintem csak a tájak esetében szemkápráztató, a karakterek fapadosak. A főhős konkrétan egy szellemi sérült műanyag evőeszköz. A harc annyira próbál egyedi lenni, hogy inkább kaotikus mint élvezetes. Mindezekre trágyaként ömlik az eszméletlen sok bug, amik miatt nem egy küldetés szálat vagy fightot nem lehet normálisan befejezni. De még a fast travel-nél is olyan sírva röhögős szituációk fordultak elő, hogy szerintem pofátlanság teljes áron nyomatni ezt a stuffot. Jah és röhejesnek tartom, hogy nem lehet akármikor menteni. Szerintem ettől nem lett hardcore a játék, mint ahogyan a harcrendszertől sem. S persze ott van a fő story szál is amit mintha a játék végére kiradíroztak volna. Bátyám nem tudom hány napos végigjátszása alatt többször halottam a “”Ez most mi volt?”” “”Mi faszom?”” “”Úristen ne már”” és az örömteli, de inkább szánalommal átitatott nevetését. Lehet mondani, hogy majd jönnek a foltok, de az eddig kidobott egy darab javítás se tette jobbá ezt a katasztrófát. Tudom, kicsi csapat….de….ne már…”

        • De magyarul káromkodnak.

        • Tökéketes példa egy hogy van a mai világban egy játék megitélve.a teszt iró alapos munkát végzettés nem kevés időt beletéve irt egy nagyon realis tesztet.meg van aki néha rápillant a tesoja végigjátszására,elcsip egy-két mondatot,ami talán minden játékos száját elhagyja az aktuális végigjátszás során.elfogadom a véleményed,de ezt a mentés dolgot tisztázzuk.ahogy szerepelt a tesztben,amit nem hiszem hogy olvastál.bármikor tudsz menteni Ha van nálad ital.az első 5 óra után.venni kell a megfelelő italt és használni.napi egy simán belefér a költségvetésbe.vagy alszol ,ugye azt kéne is minden nap,meg ment a játék maga is mellékkükdi felvételnél,meg a sztorinál automatikusan.nem kell elindulni hösködni,ez nem az a játék.hibái vannak,egy bugba futottam bele amiben buktam 3 órát.engem jobban zavar hogy a texturát néha be sem tölti,de remélem kijavitják.

    • azért ezt kifejthetnéd bövebben mi nem tetszett benne?bár azt tudjuk hogy nézni és játszani két különböző dolog,de azért erre mindent lehet mondani csak azt nem hogy hulladék…

  7. “A nyári uborka szezonban fogom beszerezni, ha addig sikerült az új címek mellet némi backlog-ot is takarítani.Engem a hardcore szimulátor jellege egyszerre boldoggá tesz és elszomorít. Szeretem a stílust, tökölős vagyok az RPG-kben és itt szerintem kiélhetem “”minden fűszál mögé benézek”” fetish hajlamomat. Viszont az idő amit megkövetel jelenleg nem igazán tudom megadni neki. Ez nem olyan, hogy meló után tolok vele max 2-3 órát azt csá.”

  8. Ezt öröm volt végigolvasni.teljesen visszaadja a játék hangulatát.nekem tetszik a játék,annak meg kifejezetten örülök hogy nem árkádosabb,ha már történelem hű és mellözi a fantasy elemeket.

  9. Kingdom Cum: Telibeverance XD

  10. Túlságosan szimulátor. Kicsit lehetne árkádosabb.

  11. A teszt után én azt hiszem egyelőre nem erőltetném. Főleg most, hogy a Witcher 3 goty megint beszippantott, ráadásul a játék topikja sem pörög úgy, mint ahogy egy igazán jó játéknál szokás. De mindenképp figyelemre méltó első próbálkozás a csapattól.

  12. E3-on remélem már a Cyberpunk 2077-ről is véglegesen lerántják a leplet, kétségkívül a legjobban várt játék. 🙂