Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Kao the Kangaroo (PS5, PS4, PSN)

Gyenge a horgod!

(A teszt a PlayStation 4-es verzió alapján készült.)

Van egy különleges hely a videojátékos panteonban az 1990-es és 2000-es évek elfeledett platformer hőseinek, akik az akkor erre vadul éhező szcénát belepték. Számos gémer ápolhat kellemes emlékeket olyan figurákról, mint Gex a gyík, Croc a… krokodil, vagy épp Glover a kesztyű. Sajnos nem lehetett mindenkiből Crash, Mario vagy Spyro. Ilyesmi életpályát járt be Kao, a 2000-ben napvilágot látott lengyel kenguru is, aki az antropomorf állatok és/vagy tárgyak korszakában igyekezett még többet kínálni abból, ami épp menő volt: ugrálás, mászkálás, gyűjtögetés színes világokban, aranyos figurákkal. Kangurek Kao – ahogy szülőföldjén hívták – az ezredforduló első évtizedének felében egészen egy trilógiáig maradt életben, de egyébként sem túlzottan tündöklő csillaga hamar leáldozott. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne okozott volna kellemes pillanatokat annak a sok embernek, aki megvette kalandjait (és persze azoknak, akik máshogy fértek hozzá): a kiadó szerint ugyanis 700 ezer példány fogyott a szériából. Közel két évtizedig szunnyadt utána az erszényes, hogy újult erővel és külsővel térjen vissza a szimplán csak Kao the Kangaroo című mókában.

Hősünk testvére nyomába ered, aki pedig rég elveszett apja után kutat. Egy sötét erő telepedett a beszélő állatok világára, Kaonak pedig ki kell ütnie a hatása alá került harcmestereket ahhoz, hogy kiderítse a mögötte rejlő igazságot. A sorozat történetmesélése maradt minimális, de a frusztrálóan alacsony költségvetésű szinkronnak és a nyomasztóan gyenge poénoknak köszönhetően még ennél kevesebb is lehetett volna. Szerencsére a játékmenet kárpótol a kínos dialógusokért.

Ahogy elődei, úgy a jelenlegi epizód is más, sikeres platformerek lenyomata. Ezzel pedig természetesen nincs is baj, ugyanis kiváló elemeket vesz át jól, élvezetessé téve a vele eltöltött 8-10 órát. Emlősünk varázs, időnként (meglepő módon) beszélő bokszkesztyűivel járja be a világot, ami több, a Sypro, the Dragonhoz hasonló központi, saját gyűjthető tárgyakkal megpakolt térre van osztva – ezekből nyílnak a konkrét pályák. Ezek a terepek összefüggnek tematikusan, így – például az előd bizarr Zeusz főgonosza és Marson játszódó részével szemben – érezni, hogy haladunk előre, és hogy lépéseket teljesítve küzdjük és bóklásszunk át magunkat az aktuális végső összecsapásig. Burjánzó dzsungel, lávától izzó barlangok, fagyos hegységek várják a kalandorokat, saját rejtett kincseikkel és felfedezni való elemeikkel. Ezeken a helyeken kiválóak a hátterek és jó élmény befogadni a különféle tereptárgyakat és díszleteket – például a duriánból energiaitalt készítő, majmok által működtetett üzem különféle fázisait.

A központi játékmechanika és a pályatervezés kifejezetten szórakoztató, kellően egyszerű és élvezetes a szép, leginkább a Crash Bandicoot 4: It’s About Time képi világára emlékeztető világban. A színek csak úgy pompáznak, és mindennek enyhén gyurmaszerű a külseje, amitől játékosnak és kellemesnek hat. A pályák tele vannak bezsebelhető érmékkel, Kao nevét kirakó betűkkel, céltalan gyémántokkal, tekercsekkel, ládákkal és extra kihívásokkal, így érdemes bejárni minden zegzugot – már csak a szuperül kitalált útvonalaknak köszönhetően is. A vezérlési hibák ellenére is élvezetes ugrálni benne és bezsebelni mindent, amit lehet, és az igazán egyszerű harcrendszer is hozzáad az élményhez, ahogy a jópofa ellenséges karakterek is. Később mindenféle elemi erővel ruházhatjuk fel pofonosztóinkat, de ezek sajnos nincsenek annyira kidolgozva, mint amennyire lehetne – de még így is dobnak egy kicsit az egyébként sem túl újszerű, de működőképes logikai és ügyességi feladványokon. Néha csúszkálhatunk indákon vagy futhatunk a kamera felé, ami egyrészt az említett klasszikusokat idézi, másrészt megtöri a hagyományos játékmenetet. Ezen a téren nincs is komolyabb panasz a játékra: semmi extra, de ezzel nincs is baj. A kaland egyik legnagyobb erőssége, hogy nem akarja túlbonyolítani magát, és egyszerű alapokra építkezik.

A gondok a különféle grafikai és irányításbeli problémákkal kezdődnek. Gyakran ragadtak be díszletek, nem reagáltak az ütésekre vagy épp csak maguktól törtek el úgy, hogy teljesen mást püföltem épp. A nyitott terepeken üzemképes kamera szűk helyeken már megbolondul és irritálóvá válik, vagy épp átlóg a falakon. Kao néha nem úgy ugrik, ahogy kellene, így nem kapaszkodik meg a felületeken, számos önhibánkon kívüli halált eredményezve. Az egyéb grafikai malőrök, lefagyások és más hasonló jelenségek eléggé zavaróvá teszik az egyébként jópofa élményt. Ezekhez társulnak még megkérdőjelezhető vagy értelmetlen, logikátlan döntések: például a felszedhető holmik egy részének semmilyen funkcionális haszna nincs, a harcrendszer néha beakad és szokatlanul viselkedik, a pályák statisztikájánál csak egyes gyűjtenivalókat tüntetnek fel – és így tovább.

Mindent összevetve egy kellemes és szórakoztató platformer, aminek visszatérését inkább a 3D-s platformerek iránti megújult imádat indokolja, mint a karakter hiánya okozta űr újbóli betöltése. Ettől függetlenül sosem szégyen a nagyoktól tanulni és átemelni, főleg, ha mindezt jól csinálják. Bizonyára most is megtalálja közönségét a modernizált, kevésbé kellemetlenül festő lény, akár a nosztalgiára vágyók, akár a műfaj szerelmeseinek azon körében, akik már rommá játszották a jobb alternatívákat. Ezzel sem lehet mellényúlni, de azért jobban járt volna mindenki, ha Kao még eltölt egy kis időt az erszényben – és kevesebbet beszél.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! A játék nem cross-buy, így ha az egyik platformra megveszed, a másikra nem kapod meg.)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: Tate Multimedia
Fejlesztő: Tate Multimedia
Megjelenés: 2022. május 27.

5 hozzászólás

Hozzászólás

    • Tihanyban játszottam vele egy üdülőben gyerekként. A kastélyt, mert annak épült eredetileg, privatizálták egyből a rendszerváltáskor, valakik megszerezték fillérekért. Most a legértékesebb balatoni hotel Ner kézben. 😀

  1. Én azt azért beleírtam volna, hogy magyar feliratos.

    1