Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

JUDGMENT (PLAYSTATION 4)

A SEGA alá tartozó, 2011-ben létrejött Ryu Ga Gotoku Studio igazán nem panaszkodhat: a tavalyi évben sikeresen lezárták (nyugaton is) a 2005 óta futó [i]Yakuza[/i] (Japánban [i]Ryu Ga Gotoku[/i] – innen a stúdió neve) sorozatot, a [i]Yakuza 6: The Song of Life[/i] című hattyúdallal.A sorozat védjegye, hogy a japán alvilág sava-borsából merít, miközben bonyolult bűnügyi drámaként meséli el a főszereplő ex-yakuza, Kazuma Kiryu és társai történetét. Talán nagy szavak ezek, de – már csak sikerei miatt is – joggal nevezhető ez a széria a legendás [i]Shenmue[/i] eszmei örökösének. Egy adott nyitott városrészben, Kamurochóban barangolhatunk (amely a tokiói vörös lámpás negyed, Kabukicho játékbeli megfelelője), bonyolódhatunk különféle interakciókba a többi városlakóval, betérhetünk különféle létesítményekbe, küldetéseket oldhatunk meg és közben szétverhetjük azokat, akik ebben meg szeretnének gátolni bennünket. Mivel a fejlesztőcsapat lezongorázott hét fő epizódot, [i]Kiwami[/i] alcímmel az első és második rész felújított változatait, valamint két szamuráj-korabeli és egy zombis [i]spinoffot[/i], joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon hova tovább. Erre a kérdésre érkezett válaszként a [b]Judgment[/b] (eredetileg [i]Judge Eyes[/i]) című krimi, amely nem csak, hogy újfent Kamurochóba invitálja a játékosokat, ráadásul megosztozik ezen az “univerzumon” a Yakuza címekkel.Egy ilyen hosszúra nyúlt játéksorozat után jogosan merülhet fel az emberben a kétely, hiszen, amit lehetett, azt a csapat kimaxolt az utóbbi években. Nos, úgy tűnik, hogy a Ryu Ga Gotoku munkatársait azonban nem kell félteni, van még ötlet bőven a puttonyukban! Mint említettem tehát, a [i]Judgment[/i] a korábbi játékokkal egyetemben egy nagy “Yakuzaverzum” része és ez már a kezdetektől világossá válik. Ami azonban fontos, az az, hogy hogyan kivitelezi mindezt.Főszereplőnk ezúttal egy Takayuki Yagami nevű ügyvéd, akiért a történet elején kapkodnak munkahelyén, a Genda ügyvédi irodában. Ezt annak köszönheti, hogy sikeresen megvédte egyik ügyfelét a (szinte) biztos ítélettől. Az iroda dolgozói nem győzik visszautasítani a Yagamihoz érkező megkereséseket, ám, ahogy az lenni szokott, ez a rivaldafény nem tart örökké. Yagami védence ugyanis szabadulását követően brutálisan meggyilkolja barátnőjét és felgyújtja annak lakását – ezzel egy életre megbélyegezve nem csak saját magát, de ügyvédje szavahihetőségét is. Yagami természetesen azon nyomban elveszti az állását és a mennyből egy csapásra a pokolba jut. Három évet ugrunk előre az időben, a kaland “valódi” kezdetéhez.
[YOUTUBE]38dK9-y0cbM[/YOUTUBE]
Megszégyenült főhősünk magándetektívként keresi kenyerét, egyfajta vezeklésképp, elgondolása szerint ugyanis így talán megtanulja megkülönböztetni a bűnösöket az ártatlanoktól. Megbízásai leginkább a notórius Tojo-klán – a helyi alvilági nagykutyák – csatlósaitól érkeznek – őket a [i]Yakuza[/i]-rajongók már ismerhetik. Yagami nem vet meg semmilyen feladatot, célpontjait pedig a legnagyobb precizitással igyekszik megtalálni. Ezen koncepció köré szerveződik a [i]Judgment[/i] és a legnagyobb eltérést is ez jelenti a hagyományos “menj, verd agyon, menj, verd agyon a főellenfelet” recepttől, amelyet az elődök bemutattak. Noha, ezek az elemek az elemek szintén feltűnnek a játékban, ám itt a harc helyett a nyomozás és a felderítés kapja a főszerepet. Már az bevezető küldetés is rávilágít ennek sajátosságaira: Yagamival a célpont lenyomozása és követése közben elbújhatunk az utca tereptárgyai mögött, telefonjával kompromittáló fényképeket készíthetünk, álruhákat ölthetünk, sőt, akár a drónunk segítségével légi megfigyelésre is van lehetőségünk. Nem kis elrugaszkodás ez a stúdió megszokott stílusától, ám amennyire különbözik a főhős és eszköztára, annyira otthonos a körítés.Kamurocho városa ugyanis egy az egyben, mintha a [i]Yakuza 6[/i] vagy a [i]Kiwami 2[/i] díszletraktárából lett volna kölcsönkérve, az pedig, hogy ez negatívum vagy pozitívum, mindenkinek a saját belátására van bízva. Abban biztos vagyok, hogy a régi fanok mindenképp megmosolyogják majd az egyértelmű utalásokat, átfedéseket; a “friss húsok” számára pedig egy kiváló belépőt jelent ez a játék ebbe a kusza világba.Kamurochóban rengeteg a tennivaló: megannyi boltba betérhetük, vásárolhatunk, végigehetjük a számtalan különböző étterem hatalmas kínálatát, a játéktermekben SEGA-klasszikusokkal ([i]Virtua Fighter 5[/i]!) múlathatjuk az időt vagy csak épp az utcán kötözködő huligánokat püfölhetjük. Senkit ne tévesszen meg a városrész mérete: attól, hogy nem kapunk egy GTA terjedelemmel vetekedő nyitott világot, a bejárható terület, a kis utcák, épületek, belterek, emeletek és zegzugok megannyi változatos tevékenységet rejtenek. Mondhatni, minden utca megfelelően ki van használva, csak győzzük feltárni, mit tartogatnak. Természetesen ez a mókázás mit sem érne, ha nem lenne egy komoly vezérszál, amely köré felépül ez a vaskos, 50 órát is megugró érzelmi hullámvasút. Yagami igen hamar belekeveredik a helyi alvilág mocskos ügyleteibe, amikor is felkérik, hogy az egyik nagy yakuza szövetkezet fejének védelmében segítsen egyik volt ügyvédtársa számára, mint detektív. A delikvenst egy rejtélyes gyilkossággal vádolják, amelynek áldozata egy másik város yakuza-családjának tagja. A dolgot tetézi, hogy ez nem az első ilyen gyilkosság, hanem a harmadik a sorban, minden áldozat ehhez a szervezethez tartozott a módszer pedig ugyanaz: mindkét szemük kivájásával vetettek véget az életüknek. A nyomozás a fentebb említett módszerek és eszközök használata mellett legfőbbképp abból áll, hogy elmenjünk A-ból B-be (ezt sajnos fájóan sokszor rágják a szánkba), beszéljünk szemtanúkkal, gyanús egyénekkel, valamint vizsgáljunk meg különböző helyszíneket. A párbeszédek és kihallgatások során bizonyos esetekben választási lehetőségeink vannak. Ezeket a játék értékeli is, révén, hogy egy bizonyos logika (de mondhatnám úgy, a józan paraszti ész) használata szerint választjuk meg a lehetőségeinket. A megvizsgálandó helyszíneken is aktiválódik egy minijáték, ekkor saját szemszögű (FPS) nézetből kell rálelnünk a megoldáshoz vezető nyomra, tárgyra. Ez utóbbi azonban – sajnos – nem minden esetben prezentál kielégítő minőséget, a szűkebb helyszíneken néha kín-szenvedés mozogni ebben a lassú módban, milliméterre pontosan átfésülve az aprólékosan kidolgozott környezetet. Mindettől független, ezek a szegmensek kiváló hangulatot teremtenek a detektívkedéshez. Mindazonáltal, senki ne számítson [i]Phoenix Wright[/i] játékmenetre, nem kell bonyolult jogi vitákba keverednünk, megfontolt védelmet megfogalmaznunk és jogszabályokat bebifláznunk. Az igazság felkutatása és a nyomozások levezénylése egyfajta sodrásként szolgál a történetben, elrontani nem igazán lehet, ám mégis megfelelő kihívást támaszt a játékos irányába minden hasonszőrű esemény.
[YOUTUBE]XOiGuT3gB5E[/YOUTUBE]
Apropó események: mikor kap már végre a Ryu Ga Gotoku Studio valamiféle nagy dobra vert elismerést az évek óta töretlenül izgalmas és nem öncélúan szövevényes történeteiért? A [i]Judgment[/i] újabb iskolapéldája annak, hogy nem kell feltétlen egy világot fenyegető gonosz, egy őrlő egzisztenciális krízis (noha, ezt némileg pont prezentálja Yagami személyével) vagy az apokalipszis közeledése ahhoz, hogy egy élvezhető, átélhető és hosszú távon is lebilincselő sztorit kapjunk. Több alkalommal is megvillantották már az írói géniuszukat és ezúttal is jelesre vizsgáztak a tananyagból. Itt most nem csak a játék gerincéül szolgáló cselekményre gondolok: ahogy haladunk, különböző melléktevékenységek és küldetések válnak elérhetővé, mind-mind saját szereplőgárdával, bonyodalommal és végül valamiféle tanulsággal – na meg, busás fizetséggel.Pontosan erre gondoltam, amikor fentebb megemlítettem, hogy a hatalmas játéktér nem egyenlő a minőségi mellék-teendőkkel. A [i]Judgment[/i] oldalirányból nyíló szálait követve érdekes karaktereket ismerhetünk meg, betekintést nyerhetünk az életükbe és teljes valónkkal veselkedhetünk neki drámáik és problémáik enyhítésének, megoldásának.Apropó karakterek: amennyiben ez nem lenne elég, a várost járva megismerkedhetünk és összebarátkozhatunk különböző idegenekkel, akik számára kisebb-nagyobb szívességeket teljesíthetünk. Amint az ezáltal tölthető mérő elér egy bizonyos szintet, esetenként valamiféle bónuszban részesülhetünk (pl.: kapunk egy exkluzív ruhát, zenei lemezt, stb.) és a harcok során akár segítséget is nyújthatnak a közelben lévő pajtások. Természetesen nem csak rájuk hagyatkozhatunk, ha mankót keresünk: Yagamit a tevékenykedésért összegyűjtött pontokból három ágazatban fejleszthetjük. Egy az általános képességeink és statjaink növelésére szolgál, egy a közösségi képességeinket és készségeinket hivatott növelni, míg egy kifejezetten a harcra orientálódik. Ezzel pedig eljutottunk egy klasszikus elemhez, amely nem más, mint a harc. Elöljáróban azt leszögezhetem, hogy az utóbbi, mondjuk két Yakuza epizód mélységeit nem közelíti meg a harcrendszer, még úgy sem, hogy két harcstílust használhatunk. Ez a tigris, valamint a daru, egyik a tömegbunyókra van specializálva, míg másik az 1v1 küzdelmekre. Az általános rúgás-ütés kombók mellett megragadhatjuk ellenfelünket, a falnak nekifutva elrugaszkodhatunk onnan és ellenirányban támadhatunk (ez egy újdonság), valamint – természetesen – a tereptárgyakkal vihetünk be súlyos sebzést. A folyamatos sebzés és sebződés során pumpálhatjuk fel az EX mérőnket. Amint ez elér egy bizonyos szintre, speciális EX támadásokat hajthatunk végre (akár fegyverekkel is), ezek pedig direkt túlzó és meglehetősen brutális mozdulatokat eredményeznek. Emellett az “EX Boost” nevű képességet is ennek segítségével használhatjuk, amely csökkenti a sérülést és feljavítja támadóerőnket egy rövid ideig. Mindent összevetve azonban a Normal nehézségi szinten történő végigjátszás során [i]egyszer sem[/i] kaptam Game Overt a bunyó miatt. Ismét csak a [i]Yakuza[/i]-epizódokat tudom felhozni kontrasztként, amelyekben még a hagyományos ellenfelek hadai és térdre tudják néhol kényszeríteni a játékost, a főellenfelekről nem is beszélve. Azonban, azt kell mondjam, ez a [i]Judgment[/i] esetében némileg bocsánatos bűn. A bunyózás így is élvezetes és sokrétű, még, ha nem is érezzük magunkat nagyobb veszélyben. A játék “nyomozós” mivolta miatt tudatos döntésnek gondolom a harcok könnyítését, ezt pedig az is alátámasztja, hogy a városban mászkálás közben kevesebbszer botlunk gazfickókba, mint bármely [i]Yaljakuza[/i] játékban. Ez persze nem kompenzálja azt, hogy némely csetepaté közben hajlamos megbolondulni a kamera és a támadásaink ekkor, mintha egy hajszálnyi [i]input laggal[/i] kerülnének kivitelezésre…
[YOUTUBE]vErUvf7kCMM[/YOUTUBE]
Ez nem az egyetlen hátulütője a játéknak, ám – szerencsére – ezen negatívumokból van a kevesebb. A [i]Judgment[/i]et a stúdió saját Dragon Engine névre keresztelt grafikus motorja hajtja, és ugyan egyáltalán nem fest rosszul (sőt, a város aprólékosságát szó nem érheti), azonban látszik, hogy talán már fáradófélben van. A karaktermodellek egészen pofásan néznek ki, mindaddig a pillanatig, amíg nem kell valamilyen bonyolultabb mozdulatot véghezvinniük. Érdemes megfigyelni, hogy a játékba túlnyomó részt egy helyben állnak a szereplők az átvezetők és közjátékok során, semmiféle komplex mozdulatsort nem hajtanak végre. Ugyanez érvényes a közelről mutatott beszédre: az arcmodellek látványosak, ám amint a szájmozgás következik, van valami gépies a folyamatban, ami életidegenné teszi. Ez természetesen nem katasztrófa, a játék összképéből ugyan némileg levon, ám a tiszta játékmenetbe nem rondít bele feltétlen. Kisebb bugokkal is találkozhatunk, a harc közbeni fizika olykor-olykor produkál meglepetéseket, mint a fegyverek random távolságra “eldobódása”, ám ez is inkább a ritka kivételek táborát erősíti. Nem mondanám, hogy a motor végleg elfáradt, ám annyi biztos, hogy a jövőben ennél komolyabb fejlesztésekre lesz szükség (spoiler: a csapat a következő “nagy dobásra” már felkészítette a “Sárkányt”). Végezetül azt tudom mondani, a [i]Judgment[/i] tökösen szembement az idejekorán ráégetett megbélyegzésekkel, miszerint csak a [i]Yakuza[/i] kisöccse és egy átskinezett spinoff. Erről szerencsére szó sincsen, tökéletesen megállja a helyét, megvan a saját identitása és közben remekül építi az ismert univerzumot. Már-már ijesztően jól időzítették a ryugagotokus srácok ezt a játékot, soha nem volt jobb alkalom, hogy bárki fejest ugorjon ebbe a száguldó univerzumba, hiszen a “ítélkező tekintetek” is láthatják, hogy ez bizony egy új, tiszta lap. Mindegy, hogy Yakuza-veterán vagy, esetleg a japán játékokat messziről kerülő kereszteslovag, ezt a kalandot bátran kipróbálhatod. Megfelelően frissítette fel az ismert receptet, hozzáadott a történethez és sokadjára tudta bemutatni ugyanazt a városrészt egy új irányból. A remek karakterek és történet végig adnak egyfajta lendületet a játékos számára, hogy “csak még ezt az egy” mellékküldetést megcsinálja, ezt az ügyet felgöngyölítse és ezt a [i]challenge[/i]-et még teljesítse.Közel sem tökéletes játék, azonban olyan élmény, amelyet vétek lenne kihagyni. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki érez némi elhivatottságot a krimik és a japán kultúra iránt, ám fontosabb, hogy azok is adjanak neki egy esélyt (legalább demo alapján), akik szeretik a hangulatos, már-már “lélekközeli” játékokat. A [i]Judgment[/i] ugyanis a megoldott bűnügyek, a kiütött foghegyek és a megtalált kiscicák(!!!) mellett sugároz egyfajta tanító szándékot, egy kellemes aurát, amely mellé szívesen tér vissza az ember feltöltődni. A videojátékoknak pedig ez az egyik legfontosabb esszenciája.[i](A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a [A https://platinumshop.hu/product/9865/PlayStation-4-PS4/ar-akcio-olcso/Jatek/Akcio/Judgment-Kifordithato-borito-matrica]Platinum Shop[/A] budapesti boltjaiban, vagy a linkre bökve webshopjából meg is rendelhető.)[/i]

8/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

22 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Jó teszt,egy kiváló játékhoz.Eddig nagyon tetszik,a nyomozás jópofa,a mellék küldik is jók.Mindíg kellemes érzés visszatérni Kamurochoba és szétcsapni egy-két-száz rosszfiút 🙂

  2. Demot kipróbálom, komfortzónámon kívül van.

  3. Igazából minden Yakuza-játék ugyanolyan, közben mégsem. Mint egy folytatásos teleregény.

  4. Szeretnem kivegezni a Yakuza 2., 5. es 6. reszet, aztan johet a Judgement.

  5. Szuper!Végzek a maradék tennivalóimmal, és megyek is nyomozni.

  6. KISCICÁÁÁK????

  7. Nekem is tetszett, az újítások közül mondjuk csak a harci dolgok. Korrektül összefoglaltad.

  8. Ryu ga gotoku reskinned….

    • “””Végezetül azt tudom mondani, a Judgment tökösen szembement az idejekorán ráégetett megbélyegzésekkel, miszerint csak a Yakuza kisöccse és egy átskinezett spinoff. Erről szerencsére szó sincsen, tökéletesen megállja a helyét, megvan a saját identitása és közben remekül építi az ismert univerzumot.”””

      • Ezt, azaz hogy egy újraskinelt Yakuza-klón, ígyis, úgyis rá fogják sütni a játékra, elsősorban a helyszín meg a körítés miatt. De szerintem ezeket el kell engedni, hadd mondják. Ez a sorozat minden egyes epizódjával meg tudott egy picit újulni – akinek tetszett az egyik, annak a többi is fog, akinek meg egyik se tetszett, annak igazából ugyanmindegy.Engem ma hívott platinumshop, szerdán megyek is érte 🙂

        • North Starra is rámondták. 😀

        • Figyelj, szerintem azok mondják ezt leginkább, akik az előző Yakuzákat sem zongorázták le. Én a Dead Soulson kívül mindent kitoltam, Ishint, Kenzant beleértve, és nem tudom azt mondani, hogy volt két ugyanolyan játék közöttük. Ez a Judgment meg azokhoz képest aztán tényleg nagy eltérés, helyszín ide-oda.

          • Abszolút egyetértek, én is végigtoltam mindegyik részt, még a két PSP-s bunyós spinoffot is, egyedül a Fist of the North Star maradt ki, de arra is hamarosan sort kerítek. Egyedül a Zero és Kiwami kettősén érződött az, hogy érzésre ugyanazt a játékot játszom, vagy legalábbis a Zero nagyon expanzív DLC-jét, de mivel a Kiwami igazából egy remake a Zero motorjával, ezért ez egyáltalán nem zavart.Annak azért örülök, hogy a nyugati sajtó nagyrészt pozitív volt a Judgmenttel kapcsolatban, csóri Sega az előző generációs bénázásai után megérdemli, hogy elismerjék az általuk kiadott játékokat.

    • Még jó, hogy olvastad.

      • Elolvastam. Elsősorban az a fő bajom a játékkal, hogy már herótom van Kamurochotól. Első napos vétel lett volna, ha valami MÁS helyszínt adnak a dolognak. Imádtam Sotenborit, Fukuokat, Okinawat és Onomichi egyesen mesés volt számomra. Kamurocho nekem kifáradt egyszerűen. Ezért írtam amit.

        • Mindegyik, általad említett más helyszín jóval kisebb, mint Kamurocho. Illetve nyilván egyszerűbb volt az előző két részben lefektetett Kamurocho alapot turbózni. Szerintem a játékmenetbeli újdonságok bőven kárpótolnak azért, hogy ismerős helyszínen játszódik a történet.