Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

IT TAKES TWO (PS5, PS4)

Szerelmünk lapjai.

(A teszt a PlayStation 4-es verzió alapján készült.)

Aki olyan családban nőtt fel, ahol viszonylag rendszeresen előfordultak összetűzések a szülők között, minden bizonnyal könnyen szimpatizálni fog Rose-al, aki az It Takes Two intrójában elkámpicsorodva figyeli, ahogy Anyu (May) és Apu (Cody) a válásról beszélget. Hányszor és hányszor kívánta ilyenkor az ember gyermeke, hogy egycsapásra olyan legyen minden, mint régen. Nyilván a legtöbb esetben a helyzet nem ennyire egyszerű, de… mi volna, ha egyszer csoda történne és a sors váratlan szeszélye voltán a szülők egy külső erő hatására kénytelenek lennének elsimítani a köztük feszülő nézeteltéréseket?

Ebből a szituációból indul a Hazelight Studios új alkotása, mely a fejlesztőcsapat előző címéhez (A Way Out) hasonlóan expliciten a helyi, illetve online multiplayerre van kihegyezve, így a magányos farkasok gyakorlatilag elindítani sem tudják majd a játékot, hiszen az alapból osztott képernyőn fut. Ültesd tehát magad mellé a haverod / párod / öcsid / nagyid és vágjatok bele a kalandokba, vagy ha ez a lehetőség nem játszik, természetesen online is lehet kooperálni, ráadásul a cucc megörökölte az AWO azon jó tulajdonságát, hogy elég egy példányban megvenni  ahhoz, hogy haverral ketten tudjatok nyomulni online.

Mielőtt jobban belemélyednénk a sztoriban, elébe mennék a kérdésnek, ami mindenkiben megfogalmazódott, aki játszott A Way Outtal: nem, az It Takes Two nem áldozza fel a filmszerűség oltárán a játékmenetet. Ez minden bizonnyal meg fogja nyugtatni azokat, akik a fent említett címből hiányolták az interaktivitást, tesztalanyunk ugyanis ritkán él a cinematic történetmesélési elemekkel, ami érthető is, hiszen mégiscsak egy platformerről van szó, mégpedig nem is akármilyenről!

Térjünk azonban most egy percre vissza Rose-hoz, aki hamar rájön, hogy racionális módszerekkel nem fogja tudni megoldani a családi krízist, hiába vette meg Dr. Hakim bestsellerét, A szerelem könyvét. A tehetetlenség előcsalja a kislány könnyeit, aki kezében a szüleiről mintázott hendméd figurákkal a könyv felett elsírja magát és azt kívánja, hogy Anyu és Apu bárcsak újra egymásra találna. Ezzel párhuzamosan May és Cody a veszekedéstől kimerülve elalszanak a házban és hopp, egyszer csak a Rose által készített babák testében találják magukat. Mielőtt még sikerülne kideríteniük, hogy az évek alatt elfogyasztott fű / alkohol / bélyeg kombó felelős-e ezért a különös hallucinációért, feltűnik Dr. Hakim, pontosabban Dr. Hakim életre kelt könyve, aki egy mexikói vendégmunkás dialektusával elmagyarázza döbbent hőseinknek, hogy a lányuk kívánságát jött valóra váltani egy rendhagyó párterápiával. Ennek következményeként akármennyire is élvezik egymás módszeres ekézését, most nagyon hosszú idő után kénytelenek lesznek együttműködni annak érdekében, hogy eljussanak Rose-hoz és visszaváltozhassanak eredeti alakjukba.

Ahogy fent már említettem, mindez egy platformjáték képében fog megvalósulni, amit rendszeresen megszakítanak kikacsintások más műfajok irányába, hogy még véletlenül se váljon unalmassá az ugrabugra. Ez azonban még nem minden, hiszen minden nagyobb helyszínen szereplőink kapnak egy-egy új ideiglenes képességet, melyek skálája  a szögbelövő használatától a badass lézerfegyveren át egészen az idő visszatekeréséig terjed. Ezek a kreatív megoldások minden egyes pályarészt vadonatúj élménnyé varázsolnak, ahol igazi heuréka pillanatot jelent rájönni arra, hogy az adott szituációban hogyan használhatóak fel a környezetben található tereptárgyak, illetve maguk a karakterek. A kooperáció persze mindig kulcsfontosságú szerepet tölt be és az eltérő tulajdonságoknak hála az ITT mindkét szereplővel más játékélményt kínál, ami többek között a szavatosság szempontjából sem elhanyagolható tényező.  

A továbbhaladás mellett számtalan kisebb elfoglaltságra és elrejtett VS minijátékra bukkanhat a szemfüles játékos, ez utóbbiakat pedig megtalálásuk után a főmenüből is el lehet indítani. Nagyon komoly dolgokra persze nem érdemes számítani, de pár perces önfeledt szórakozást azért garantálnak ezek kis bohóságok, ami nem rossz extra a 12-15 órán keresztül kanyargó fősztori mellet.

A játékmenetre jellemző odafigyelés tetten érhető az It Takes Two dizájnjában is, a helyszínek és a karakterek kidolgozottsága ugyanis minden várakozást felülmúl. A mindennapi használati tárgyak teljesen új fényben tűnnek fel az új perspektívának hála, a mellékszereplők pedig még átélhetőbbé teszik a kalandokat (nem gondoltam volna, hogy a játék egyik csúcspontját a militarista mókusok fogják jelenteni, de pontosan ez a helyzet), főleg mivel a látványvilághoz fasza zenék és remek szinkronhangok társulnak

Pár mondat erejéig érdemes kitérni még a bossfightokra, hiszen ritka ötletes és emlékezetes összecsapásokba lehet részed a fejezetek közepén és végén. A Hazelightnak sikerült már az első harccal magasra lőni a lécet, itt ugyanis egy sértődött porszívót(!) kell lenyomni, de később szembe kerülsz egy robot méhkirálynővel és egy plüss űrhajós majommal is. Ilyenkor hatványozottan szükségetek lesz minden ügyességetekre, mert ezek a hirigek nem szűkölködnek kihívásban, de az idegeskedés általában csak addig tart, amíg a műfaj íratlan szabályainak megfelelően ki nem ismered és kegyetlenül ki nem használod az ellenfelének gyenge pontjait… persze néha könnyebb mondani, mint megvalósítani.

Szerencsére a játékban nincs életszámláló és csak akkor kell erőről kezdeni a küzdelmeket, ha mindketten egyszerre mondtok búcsút földi valótoknak, így idővel minden akadály / ellenfél legyőzhetővé válik. Szintén üdvözlendő, hogy az irányítás intuitív és feszes, így akár egy kisebb gyerek is percek alatt megtanulhatja, a dupla ugrásnak hála pedig könnyedén korrigálhatóak a félrement akciók is.

Grafikailag, ahogy az a mellékelt képekből is látszik, a játék valami egészen gyönyörű, a hátterek, az effektek és karakterek szinte lemásznak a képernyőről, annyira jól néznek ki, továbbá jó hír a PS5 beszerzését egyelőre jegelő gamerek számára, hogy egyszeri vásárlással az It Takes Two mindkét verziójához hozzájutsz.

Tudom, hogy nem szerencsés egy PlayStation tesztben kikacsintani más platformok irányába, de most mégis muszáj, mert eskü most fordult elő velem először, hogy azt az eddig kizárólag a Nintendo A-listás címeiben szereplő döbbenetes mennyiségű kreativitást és részleteke való szinte már túlzott odafigyelést tapasztaltam egy olyan játékban, ami nem a kiotói óriás boszorkánykonyhájából érkezett.

Túlzás nélkül állítom, hogy az It Takes Two képében új etalont köszönthetünk a multiplatform platformerek között, ez a játék ugyanis olyan veszélyesen közel kerül a tökéletességhez, ami már-már zavarbeejtő. Ha mindenáron hibát kellene keresnem, a néha önálló életet élő kamerarendszert tudnám maximum felhozni, illetve a sztori helyenként nagyon a háttérbe szorul, de a platformereket általában nem a fordulatos történetvezetésért szoktuk szeretni.

Ha tehát van olyan ismerősöd, akit rá lehet venni egy kis közös gémingre, az It Takes Two olyan letaglózóan egyedi élményt fog nyújtani, amit korábban egy játékban sem tapasztalhattál meg!

(A játékot az Electronic Arts biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető. A PS5-ös verzió ingyen jár a PS4-es mellé – és fordítva. A PS4-hez és PS5-höz is elérhető Friends Pass lehetőségével elég egy játékosnak megvennie a programot ahhoz, hogy ketten lehessen játszani vele.)

Pozitívum(ok)

  • Zseniális pályadesign
  • Mesés grafika
  • Ötletes feladatok
  • Szerethető karakterek

Negatívum(ok)

  • Néha bizonytalankodó kamera
9/10
Látványosság: Kiemelkedő
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang: Kiemelkedő
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

11 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Egy hete játszunk unokaöcsémmel és tényleg príma a játék! Elbírnék több ilyen coop címet is.

  2. Ha valakinek megvan a game, de nincs kivel tolnia, az szólhat, gyorsba letöltöm, és már tolhatjuk is. 🙂

  3. Némi vacillálás után végül lehúztam store-ból a Húsvéti hosszúhétvégére és ezalatt ki is pörgettük. Most online újrázzuk egy haverral, hála a Friend’s pass-nak. Zseniális és szórakoztató, a nagybetűs Játék.
    Aki kicsit is hezitál, ne tegye, hanem vegye meg nyomban.

  4. Unokaöcsém mondta, hogy vegyük meg felesbe, mert olyan, mint az A way out.
    Á mondom, várjunk még vele, majd lejjebb megy az ára, úgy is tele vagyok még játékokkal.
    Elolvastam a tesztet, meg is rendeltem a platiból.

  5. Nekem nem váltak el a szüleim, ezért nincs saját tapasztalatom, de érdekes kérdés, hogy mi a rosszabb: elválni, vagy a gyerek kedvéért megpróbálni együtt maradni.

    1
    • Szerintem jobb a gyereknek,ha elválnak, legalábbis nekem megkönnyebbülés volt,már utáltam ha apám hazajött. És most válik megint 2.feleségétől ugyanúgy 18 év után, mint anyamtól és az ottani gyerekek is azt mondják, hogy jobb lesz ez így.

    • Szerintem az, hogy együtt maradnak, és görcsösen próbálják helyrehozni az elcseszett házasságukat (most komolyan, tud erre valaki pozitív példát mondani? talán 1000-ből ha 1-nek sikerül) sokkal károsabb, mint egy válás.

      • Pozitív példám nincs, de rokonoknál van, akik így csinálják, pedig már minden gyerek felnőtt és persze megy a hűtlenség orrba-szájba (hmm bocs 😅).
        Szóval bizony vannak, akiknek valamiért könnyebb homokba dugni a fejüket, mint megoldani az életüket.

    • Bárcsak az én szüleim elváltak volna…, mert a szinte mindennapos szar dobálás, veszekedés bizony nyomot hagy mindenkiben.

      • Így van, a szülei válását hamarabb feldolgozza egy gyerek, mint az akár évekig is elhúzódó veszekedéseket. Engem sose bántott egyik szülőm se, de mégis minden nap bezárkóztam, mikor elkezdtek veszekedni, nem is emlékszem tisztán azokra az időkre. De szerencsére elváltak, jó a kapcsolatom mindkettőjükkel.