Infernax (PS4, PSN)

A Castlevania, amit megérdemeltünk.

Nem mondanám magam az őskori Castlevania játékok rajongójának, de az abból kinőtt műfajt végtelenül szeretem. A Metroidvania típusú programokban rengeteg lehetőség van, főleg, hogy már elkezdték keverni ezeket a gyöngyszemet a Soulslike eszenciájával. E formula ugyan jelen bemutatóm tárgyánál pont elmarad, de kellő kihívást tartalmaz nélküle is.

A történet szerint egy hosszadalmas háborúból érkezünk vissza hazánkba, de lovagunk szülőföldje kissé megváltozott a távolléte alatt. Szennyezett mágiával átitatott pestis ütötte fel a fejét, mindenfelé megmagyarázhatatlan események történnek. Már a partraszállásnál a szemünk előtt változik át egy ember gigászi ocsmány démonná. Hősünk célja, hogy visszaverje a gonoszt, lehetősége szerint védelmezze a bajba esetteket. Vagy mégsem? A karma rendszerrel csavar az Infernax az uncsi hőslovag formulán, ami által hozhatunk negatív, förtelmes döntéseket is. Ezek a válaszok általában egyértelműek, de a következmények merőben eltérnek. Elzavarod a vajákos tornya előtt tivornyázó szektásokat, vagy leülsz velük sörözni? Segítesz-e kiűzni Ferikéből a démont, vagy nemes egyszerűséggel levágod? Döntéseinknek súlya van, például teljesen máshogy viszonyul hozzánk a környezetünk.

Sok ilyen apróság színesíti a játékmenetet, ami a bevezetőben taglalt oldalnézetes Metroidvania lenne. A kinti helyszíneken túl öt nagyobb dungeont bejárva nyerhetjük el a végső célunkat rejtő zárt kastélyt. Utunk során több faluba is kitérőt tehetünk, vásárolhatunk egyre jobb felszerelést és különféle varázslatokat, képességeket. Spéci tárgyakat a főbb katakombákból nyerhetünk, amik a klasszikus metroidvaniás, addig elérhetetlen helyszínekre segítenek át (például dupla ugrás).

A pixeles képi világ szuper, a beszélgetés panelek és a választási lehetőségek nagyon szépen animáltak. Rengetegféle lényt kaszabolhatunk le, és jó sok opcionális főellenségre is lelhetünk, ha felfedezzük a teljes térképet. Elég nehéz a program, az alap beállításon halál esetén az utolsó megérintett pihenőponttól indulunk újra. Ezek jó távol vannak egymástól és nem két perc kiismerni a rendszert. Egy könnyített módban is próbálkozhatunk, ami barátibb, még a belső helyszínekre is telepítettek ellenőrző pontokat. Viszont a fejlesztők ars poétikája az volt, hogy a játék mindenkié. Így elég sok beépített vagy kódokkal előcsalható csalást is engedélyeztek, amik használatával pofonegyszerű lesz végigfutni a cuccon. Ezek közül főként a Konami kód által Contra-t csináló cheat kód a legfaszább, ami tényleg egy lövöldözős játékot varázsol a lovagos kalandból. (A kódokat persze az első egy-két végig játszás során nem javaslom alkalmazni.) A döntéseink függvényében jó, rossz, kevert (stb.) megnyeréseket hozhatunk be, változnak az ellenségek, a varázslatok, szóval megéri kísérletezni. Szinkron nincs, de a hangeffektek és a zenék így is gyönyörűen aláfestik a látottakat. A játékidő kellően hosszú és változatos (főként elsőre, és ha kipucoljuk), az újrajátszhatóság terén is remekel. Nem csal, a hibáinkból tanulva lehetünk egyre ügyesebbek és bátrabbak.

Nem is gondoltam volna, hogy a legklafább élményem lesz a témában az Infernax. Ízig-vérig a nagy elődre hajaz, de közben hiteles és nem lesz annak olcsó másolata. Nem csak megidézi, hanem rá is licitál a vámpírokat és egyéb rémeket ostorozó stílusteremtő műremekre. Ez a szoftver annyira színarany, hogy az értékelőnél még meg is csillan a fény a csillagokon egy-egy pillanatra. Nagykanállal fogyasztandó!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)