Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Inertial Drift (PS4, PSN)

Farolással a győzelembe.

Azt hiszem a sors egyik nagy ajándéka, hogy koromnál fogva a maga teljességében élhettem át a ’90-es éveket. Mindamellett, hogy szerény véleményem szerint a legjobb filmek, zenék, valamint játékok egy jelentős része ebben az időszakban született, egyúttal lehetőségem volt személyesen is tanúja lenni a játéktermek tündöklésének. Soha nem felejtem el, hogy családi vakációk alkalmával milyen obszcén mennyiségű időt és pénzt költöttem a különböző, mára már klasszikusnak számító automatákba. Nem csak, hogy ezek az élmények alapozták meg máig lévő – és valószínűleg most már élethosszig tartó – rajongásomat a videojátékok iránt, de mind a mai nap szívesen nyomom arcade stuffokkal. Mi sem bizonyítja ezt talán jobban, mint hogy a gépemen egy egész külön könyvtárat tartok fenn a különböző bunyós, flipper, és versenyzős cuccoknak, amik közül gyakorta csemegézem, ha éppen valami gyors és könnyed kikapcsolódásra szottyan kedvem (kedves keménymagos elitista PC-s ismerőseim mai napig gúnyosan vigyorogni szoktak azon, hogy ilyen, általuk lenézett zsánerű játékokban találom meg a szórakozást – de hát mit tudnak ők?). Teszem ezt már csak azért is, mert ha virtuális száguldásról van szó, akkor azokból szinte csak és kizárólag az arcade jellegű stuffok tudják megütni az ingerküszöbömet – engem nem érdekelnek a verdák technikai részletei, se a kiscsillió külsős kusztomizációs lehetőség, se a valós márkák, se az életszerű irányítás… Nem, ami nekem elvárás egy ilyen jellegű címtől, az a sebességérzet, a változatos és emlékezetes pályák, pár jó muzsika, esetleg talán még egy szőke bige az anyósülésre, de úgy kábé’ ennyi, és voilá, nálam már kész is a nyerő recept. Sajnálatos mód ilyen jellegű címből elég kevés jut PS-re manapság (most így jobban utána gondolva, nekem még a Ridge Racer 7 maradt meg utoljára ilyen szinten, és hát az, khm, nem ma volt), de most végre-valahára az ír Northern Softworks fejlesztőcsapat jóvoltából ismét akadt egy olyan produktum, amiben megtaláltam a számításaimat. Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be új arcade versenyzős kedvencemet, az Inertial Driftet!

Az ID tehát egy vérbeli, a relitásra és a fizika szabályaira abszolút fittyet hányó, játéktermi stílusú autóversenyzős cucc, de két olyan jellegzetes vonása is akad, ami nagyban megkülönbözteti a hasonszőrű címektől. Az egyik a megkapó vizuális stílus, ami már gondolom képek és videók alapján is szembeötlő. Szigorúan technikai értelemben a program mondjuk nem egy nagy tűz (ránézésre olyan szinte, mintha valami HD-ra húzott PS2 stuffot látna az ember), de az a betyár design… A ’90-es évek színpompás stílusa elevenedik meg mind a környezet, mind a verdák, mind a versenyzők designjában, mindez nyakon öntve ízléses cel-shaded megoldással. Ha anno játszottál és emlékszel még a PS2-es Auto Modellistával, akkor körülbelül be tudod lőni, hol van vizuálisan a game, bár az ID nagyságrendekkel jobb még annál is – és nem csak az azóta eltelt idő miatt. Nem találok rá jobb szót, az összhatás látvány terén egyszerűen pazar, bár el tudom képzelni, hogy valakinek megülheti a gyomrát ez a fajta összeállítás, ez csupán ízlés kérdése.

A másik, ennél jóval karakteresebb jellemvonás a játéknak az irányításban keresendő. Ahogyan arra a cím is következtetni enged, a hangsúly itt bizony a driftelésen van; és habár már korábban is akadtak olyan stuffok, amik erre voltak kihegyezve (lásd pld. a PS2-es Inetial D, amiből ez a játék is sokat merített), de a fejlesztők itt kicsit megkavarták a bevett formulákat. És tették milyen jól! Az R2 megszokott módon itt is a gáz, az L2 a fék, kanyarodni a bal analóggal lehet, de – és most jön a lényeg! – a driftelés a jobb analóggal csalható elő. Bizony, ez a funkció külön irányítót kapott, el lehet tehát felejteni a klasszikus fékkel történő farolást, a fékpedál, mint olyan, most inkább csak amolyan korrekciós lehetőségként van jelen. Első hallásra ez a metódus talán bonyolultnak tűnhet, de higgy nekem, a gyakorlatban egyáltalán nem az. Azt nem mondom, hogy éppen nem kell szokni – az első pár kanyarnál biztos, hogy faltól-falig fogsz csapódni, mint tettem azt az elején én is -, de úgy a második-harmadik versenyre szerintem bárki képes lesz elsajátítani az alapokat. Csupán azt kell felfogni és észben tartani, hogy kanyarokat mindig a jobb analóggal, farolással kell bevenni, a bal analóg csupán az irányzék finomhangolására szolgál. De ha ez a rendszer egyszer valakinél leülepszik, akkor gyakorlatilag olyan lesz, mint a biciklizés – automatikusan fog menni és nem lehet elfelejteni. Azt ugyan nem állítom, hogy annyira megreformálja az autós cuccok világát, hogy mostantól minden versenyzős játéknak ezt az irányítási szisztémát kellene alapul vennie, de ugyanakkor azt bátran merem állítani, hogy farolni virtuálisan sosem volt ennyire élvezetes! Egyszerűen kéjes élvezet úgy bevenni a különböző hajtű, S, és még ki tudja milyen kanyarokat, hogy maximális sebesség mellett akár 10-20 másodpercekig belefekszik a verdánk a farolásba, miközben két kézzel szórja a játék a pontokat a hibátlanul teljesített szakaszokért. Praktikus, maximálisan leköti a figyelmet, elképzelésem sincs arról, hova lehetne ezt még innen javítani.

Ahogyan ilyen jellegű játéktermi autós cuccokhoz illik, a mókához körülbelül egy tucat verda (és azokhoz fixen kötött versenyző) dukál. Tulajdonságaikban evidens módon igen eltérőek, de a megszokott balanszos szinten – amelyik autó könnyen kezelhető, az végsebességben nem lesz túl acélos; amelyik gyors, azt nehéz lesz kezelni; és persze jelen vannak a szélsőségek közti átmenetek is. Ezeket aztán számtalan különböző játékmódban lehet próbára tenni: itt van például rögtön a Story mód, ahol a különböző versenyzők háttérsztoriját és motivációit ismerhetjük meg egy kicsit jobban. Karakterenként olyan 4-5, egymás után következő versenyt kapunk, amiket vizuális novellákra hajazó, állóképes, szövegalapú  “átvezetők” választanak el. Nos, hogy egészen őszinte legyek, ez talán a leggyengébb, vagyis inkább legfölöslegesebb része az egész játéknak, mármint a “sztori”. Ezért a pár, egyébiránt rettentően banális párbeszédért a különböző karakterek között igazán nem lett volna nagy kár, ha kihagyják, annyira nem tesznek semmit hozzá a nagy egészhez. Én egy idő után már reflexszerűen nyomkodtam el minden egyes felbukkanó sztoripanelt.

Ennél már jobb akkor a Challenges mód, ami minő meglepő, különböző (időre vagy éppen pontra menő) kihívásokat takar, fix pályákon fix versenyzőkkel. A nehézség nincs túl magasra belőve, de akad azért egy-két izzasztóbb track is.

Az Arcade természetesen a játéktermi módot testesíti meg, saját szájízünk szerint választhatjuk ki az autót, a pályát, valamint pár egyéb tényezőt, és ha netán sikerül valami brutál rekordot is beállítani, akkor azzal online leaderboardra is fel lehet iratkozni, hadd ámuljon mindenki.

A Grand Prix az egyszemélyes játék sava-borsa, a helyi bajnokság, ahol egyhuzamban kell gép ellen 5 pályát letolni, ami azért így egyszerre ömlesztve eléggé képes próbára tenni a legedzettebb játékosok figyelmét és kitartását is.

Multi is van, az egy légtérben tartózkodó játékosoknak ott az osztott képernyős móka (ez külön nagy pluszpont, sokan manapság ezt a lehetőséget ugye eléggé hanyagolják a versenyzős cumókból), de természetesen jelen van a rendes online kompetitív szekció is, ahol az elért eredmények szintén rangsorolásra kerülnek a játék közösségén belül.

Ahogy azt látni lehet, módok tekintetében kellően bőséges és változatos szintet nyújt a gáma, amivel viszont kissé elégedetlen voltam, az a pályák mennyisége.  Az a 6 fő track ami a játékban található isteni, nagyon jól belőtték a főbb témákat (naplementés tengerpart; havas hegyi szerpentin; éjszakai kivilágított metropolisz, stb., engem a régi, még jónak számító NFS-eket juttatta eszembe), de nincs mit szépíteni, ez így kicsit sovány, még azzal együtt is, hogy ezeknek a pályáknak több variánsa is létezik (fordított vagy tükör, például).

De mindez úgy érzem összességében még kevés ahhoz, hogy akár csak egyetlen ponttal is kevesebbet adjak az ID-re értékelésként, egész egyszerűen azért, mert maga a cucc különben nagyon egyben van. Számomra ugyanis az Inertial Drift testesíti meg azt amiről egy játéknak szólnia kell (vagy kellene, csak sok kedves fejlesztőcsapat néha elfeledkezik erről): nem kell egy adott koncepciót, vagy játékdesignt túlgondolni, elég ha valami csak egy dologra fókuszál, de azt olyan jól és élvezetesen csinálja, hogy az képes elvinni a hátán az egész produktumot. És ez a fajta irányelv itt maradéktalanul teljesül: az élvezetés driftelésről szól minden, és ennek érdekében elvetettek mindent a játékból, ami csak kicsit is csorbítaná annak élményét (mi sem illusztrálja ezt jobban például, mint hogy a játékban nincs ütközés sem más kocsikkal, a vetélytársak csak amolyan szellemképként vannak a pályán jelen, így elég csupán tényleg a pályára koncentrálnunk vezetés közben).  Ehhez adódik még a fentebb ismertetett új megközelítésű irányítás valamint szuper hangulat, amik így együtt adnak egy olyan élményt, ami újra és újra képes volt visszahúzni kisebb-nagyobb szünet után a képernyő elé, hogy megdöntögessem a magam és mások rekordjait, vagy pusztán a kikapcsolódás kedvéért. Ez a játék még egész biztosan sokáig része lesz  a virtuális könyvtáramnak. 

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★★
SZÍNARANY
Kiadó: PQube
Fejlesztő: Level 91 Entertainment
Megjelenés: 2020. szeptember 11.
Ár: 7090 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Jól hangzik…mivel Drift, így mindenképp beszerzős…a képi világa is kellemes.

  2. Auto Modellista, úristen de nagy királyság volt, hát már csak ezért az emlékért érmes volt ma felkelni!