Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

In Rays of the Light (PS5, PS4, PSN)

Túra egy poszt-apokaliptikus világban, a purgatóriumban vagy a lelkünk legmélyebb bugyraiban?

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült. A játék nem cross-buy, így ha megveszed, nem kapod meg mindkét platformra.)

A sétaszimulátoroknak nevezett/csúfolt játékok talán azok az alkotások, amik a leginkább állnak távol a klasszikus értelemben vett videojátékoktól, ugyanakkor karcolják az interaktív műalkotások kategóriáját. A legtöbb esetben nincs ellenfél, akit le kell győzni, vagy aki elől el kellene menekülni, az interaktivitás lehetőségei pedig kimerülnek a helyzet változtatásban, illetve a tárgyak használatában, eszközök működtetésében. A limitált lehetőségek ellenére mégis képesek ezek az alkotások az atmoszférájukkal, látványukkal beszippantani a játékost és felültetni egy olyan érzelmi hullámvasútra, amiről a kaland végén egy “Ez mi a fene volt?” kérdéssel száll le.

A 2012-es The Light című projekt újraalkotásának szánt In Rays of the Light is egy efféle alkotás Sergey Sergeich-től és a Sometimes You csapattól (akik a 7th Sectort is lehozták), ami a vizualitásával, na meg a történetvezetésével már-már kétségbeesetten próbál átadni egy üzenetet.

A program a zsáner által megszabott FPS-nézetben helyezi a játékost a helyszínre. Nem ismerjük a karaktert, akinek a bőrébe bújunk, sem a helyszínt, vagy a korszakot, amiben járkálunk. De a „na, menjünk már valamerre” elvet követve hamarosan kiderül, hogy egy elhagyatott épületben-komplexumban vagyunk. Hogy a létesítmény korábban egy iskola, egy üdülőhely, vagy egy kutatólétesítmény szerepét töltötte-e be, arra nemigen kapunk egyértelmű választ eleinte. Kezdetben a hangulat teljesen békés, bár magányos, némileg melankolikus. Teljes csend honol az épületben, megnyugtatóan árad be a napfény az ablakokon, kint pedig önfeledten fütyörésznek a madarak. Mindeközben bolyongunk az épületben, tárgyakat találunk, használunk itt-ott és az objektum újabb részeit fedezzük fel, de a falfirkákat és a dokumentumokat elolvasva kezd egy kép kibontakozni előttünk, hogy valami nagyon félre ment.

Megvan a béka lassú megfőzésének elmélete? A készítők azt az elvet követve érték el, hogy fél-egy órányi menetelés után a játék a fentebb vázolt békés kis túrázás egy Silent Hill-szerü horrorba csapjon át. Ráadásul abba a fajtába, amiben nincsenek jumpscare-ek, s a szörnyek is csak a fejünkben léteznek, miközben érezhetően folyamatosan végighúzzák fagyos ujjaikat a gerincünkön. Mindezt megfejelték még azzal, hogy a folyamatosan változó környezet érzetét keltik fel bennünk, ahogy körözünk a folyosókon. Ajtók nyílnak ki, amik zárva voltak, tárgyak jelennek meg ott, ahol korábban nem volt semmi…

Természetesen a hullámvasút elvét követve nem tart ki végig folyamatosan a para, de később már sose lesz olyan békés minden, mint a kezdetekben.

Egy dolgot leszámítva a kategóriáján belül teljesen rendben van a cucc.

A szavatosság némileg gyenge. Elsőre gyakorlatilag 2 óra alatt végigjárható totyogós sebességben, másodikra már egy órát sem vesz igénybe a kaland. Ugyan átlagban a sétaszimulátorok nem szoktak tovább tartani pár óránál (ez játékos függő), de azt a majdnem két órányi, cammogós túrát kicsit kevésnek érzem. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy a cucc nem sokkal kerül többe, mint egy mozijegy és nem arról szól a zsáner, hogy több 10 órán keresztül sétáltassa az embert a különböző helyszíneken.

Ezt ellensúlyozva ott van az atmoszféra, a hangulat, ami képes odaszegezni az embert, ha az félreteszi az életéből azt a pár órát az utazás megélésére. Ezt mind fokozzák az aláfestő zenék, amik hol aláágyaznak az idilli érzésnek, hol citeráznak az idegeinken. És akkor még nem beszéltem a kaland végi kis elgondolkodtató lezárásról, aminek a gondolat foszlányai képesek napok múlva is halványan visszhangozni a fejünkben, amikor éppen buszon utazunk, vagy csak sétálunk egyedül az utcákon. Ha képes egy efféle program elgondolkodtatni az embert, akkor már elérte a célját és megérte a bele ölt idő és pénz.

A PS4 és a PS5 közti különbségek kimerülnek a kötelező, de az összképen alig észrevehető dolgokon. PS5-ön eltűntek a poligonélek apró recéi, vagy az, hogy a gép az orrunk előtt jelenít meg egyes kisebb objektumokat. Egy fokkal élesebbek a textúrák, szebbek a fények és képfrissítésileg is jobban teljesít, bár némely helyeken indokolatlan droppokat tapasztaltam.

Összességében elmondható, hogy PS5-ön szebb a cucc, de nem számottevően.

Az In Rays of the Light hozza a feszültség keltő misztikus, már-már pszicho-horror hangulatú sétaszimulátorok érzését tokkal vonóval, de hamar kifárad a kaland. Kicsit változatosabb sztorivezetéssel, több helyszínnel és megoldandó feladattal tovább tarthatna a túra. Az árát tekintve viszont mindenképpen ajánlani tudom a zsáner szerelmeseinek, illetve azoknak is, akik még nem sétáltak végig hasonló játékot és szívesen felülnének egy érzelmi hullámvasútra.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: Sometimes You
Fejlesztő: Sergey Noskov
Megjelenés: 2021. március 17.
Ár: 2779 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. A két óra az nagyon kevés…. szerintem. Pedig tényleg jól néz ki…. hangulatos.