HUNT: SHOWDOWN (PS4)

Megkezdődött a vadászidény.

A Hunt Showdownban Louisiana mocsaraiban járunk, ahol is hatalmas szörnyeket kell levadásznunk az 1800-as évek végén, miközben mindenféle egyéb lényekkel is fel kell vennünk a harcot utunk során (akik méltán elférnének a Resident Evil világában). A nyomok kiolvasása egyre szűkíti a játékosmezőt, s ha megvan célpontunk és megszereztük a trófeát, akkor vehetjük is az irányt a kimenekítési pontok egyike felé. A térképen azonban nem vagyunk egyedül. Más, hasonszőrű online játékosok is ugyan ezzel a szándékkal érkeztek (tizenketten), így egymásra is vadásznunk kell a túlélés érdekében. Ezek a tényezők egy teljesen egyedi masszává állnak össze, egy furcsa horror/FPS/PvPvE/Battle Royale egyveleggé, ami a fejlesztőknek hála nagyon jól tud működni.

Akármerre nézünk, akármerre megyünk, csak és kizárólag izgalmakba futunk bele. Nem tudni, hogy merre helyezkednek el hús-vér ellenfeleink, így a kellő érzékszerveinket maximális fordulatszámon kell pörgetni. Minden neszre (ágreccsenések, ajtónyitások, varjak, kacsák, tyúkok, kutyák, lovak lármái, vízcsobogások, bádogtetőn csörtető léptek, stb.), minden árnyra figyelni kell. Meg kell fontolni minden zombi leölését, mert hangtompító, vagy például közelharci fegyverek híján ezek is nagy lármával járnak. Ha pedig felhívjuk magunkra a figyelmet, akkor elég akár egyetlen jól irányzott fejlövés is, hogy a feledés homályába vesszünk (ha nincs partnerünk, aki feléleszthetne). Ezen pedig nem biztos, hogy könnyen túl tudjuk tenni magunkat, hiszen 10-es szint felett (amit szerintem kb. egy-két óra alatt elérni) karakterünk és annak teljes felszerelése elvész. Marad a toborzás (ingyen vagy minimális pénzmagért, de felszereltebb harcosért) és a nulláról felhúzás. Ez amúgy csak elsőre tűnik nagyon ijesztőnek, de azért késztethet „enyhe” káromkodásra.

Speciális látásmódunkkal lokalizálni kell a nyomokat, majd hármat kiolvasva meg kell indulnunk a boss-t leölni (bár véletlen is belefuthatunk). Ezek kiiktatása nem feltétlen nagy kihívás, sok esetben meg lehet oldani a helyszínről ki, majd visszarohangálással. Inkább az okozott lárma a veszélyes. Egyéb lényeket és más játékosokat is bevonzhatunk, ami egy egészséges káosszá alakulhat ki. Ha legyőztük a célpontunkat, kezdetét veszi egy rituálé, ami a trófea kinyeréséhez kell. Ez időbe telik és értesítést kapnak róla a többi online playerek is, illetve láthatóvá válik, hogy merre is van a boss teteme. Ilyenkor be kell védeni a területet, csapdákat lerakni. Ha megvan a trófea, akkor pedig jöhet a kimenekülés. A többiek látják a trófeahordozó körülbelüli helyzetét, valamint a kijáratokat is, így van lehetőségük annak megszerzésére. Ha pedig a finisben vagyunk, még ki kell bírnunk harminc másodpercig, ami szintén stresszes egy szituáció, mert sok dőlhet el ezen idő alatt. A fentebb említett izgalmak nem merülnek ki ennyiben, mert az atmoszféra igazán hátborzongató lett. A ránk támadó zombi szerű lények ijesztőek, lármásak és félelmetesek. Szó szerint a torkomban éreztem néha a szívemet, egy-egy ódon épületben vagy istállóban osonva az éjszaka közepén. Gyengébb idegzetűeknek nem is ajánlanám a Huntot.

A miliő, az 1890-es évek amerikai vidéki világ folklórja bámulatosan lett prezentálva. Igaz csak két helyszínt kapunk (ami igencsak fájdalmas pontja a játéknak), de részletesebbek aligha lehetnének. A térképek nagyok (nem egyformán), sok-sok óra után is fedezni fel benne újdonságokat. A random napszakok és az esetenkénti köd, teljesen más taktikákra kényszerítik a játékost. A részletgazdag képi világ ellensúlyozza a nem a leg acélosabb és időnként igencsak pop-upos grafikát. Összességében jónak mondanám a game vizualitását.

A játék hangkeverése azonban eszméletlen lett! Tökéletesen be lehet lőni, hogy melyik zaj, zörej, lövés honnan is érkezett. Bujkálás közben meghallani, hogy valaki kint szilánkokon lépked, vagy felveri a kacsákat, az megfizethetetlen. A robbanások, fegyverropogások, szörnysikolyok, mind első osztályúak, de ismétlem, inkább a hangkeverés mesteri. Effekt terén becsúszott egy-két rajzfilmbe illő hang, mint az ajtónyitás például, de ez nem von le semmit sem a kiváló hangzásból, csak megjegyeztem, mert jókat derültünk rajta.

A többes szám nem véletlen. Két-, de akár háromfős csapatot is alkothatunk. Igazából csak abban az esetben ajánlom a Hunt: Showdownt, ha többedmagaddal tudsz vadászni, és a partnereddel szót is tudsz érteni. Egyedül nehézkes, unalmasabb, egy random társsal pedig, akivel még egy nyelvet sem beszélsz pedig hatalmas lutri, el is lehet búcsúzni bárminemű taktikázástól. Ez csak az én személyes véleményem, de egyedül nem játszanék vele, az biztos, mert tizedére esik az élményfaktor. Ezt tessék szem előtt tartani. Ketten (vagy hárman ugye) ott a feltámasztás lehetősége (ilyenkor egy hasáb ugrik a teljes életerőből), de a több szem többet lát effektus és a különböző csapatmunkák is szuperül érvényesülnek. A netkód szinte zökkenőmentes, egy-két error-tól eltekintve minden flottul zajlott, játékra is csak egyszer kellett huzamosabb időt várni. Felváltva játszottunk ketten-hárman, ez alapján úgy vettük észre, hogy hármas csapatban kicsit ugrik a nehézségi szint, hiszen ilyenkor az ellenfeleink is lehetnek hármas falkákban, ami azt feltételezi, hogy rutinosabb gamerekkel van dolgunk. Fedezhetjük egymást, elterelhetjük ellenfeleink figyelmét, megvitathatjuk az útvonalunkat (például nem feltétlen a legközelebbi kijárat a legbiztonságosabb, hiszen ott nagyobb eséllyel várnak ránk). Gondolom nem kell ecsetelni mennyit számít egy értelmes társ. A sikerélmény ritka rapszodikus. Volt, hogy sorra haltunk, egymás utáni menetekben, míg máskor meg daráltunk. Egy ötvenperces meccsből vesztesként kijönni nem a legjobb érzés (főleg, ha zsinórban már a sokadik), így a kötélideg is javallott. 

A főszörnyet (akiből sajnos csak három típus van) nem muszáj amúgy leölnünk. Ha úgy érezzük, hogy beletörhet bicskánk a küzdelembe, kimehetünk annak megölése nélkül is. Ilyenkor természetesen sokkal kevesebb pénzzel és fejlődési ponttal. A fejlődési szintek új fegyvereket vagy perkeket nyitnak meg, míg a pénzzel készleteinket (Molotov, kés, lámpa, dinamit, csapda, eü csomag, stb.) tölthetjük fel, fegyvereket vásárolhatunk, vagy vadászokat toborozhatunk. A lőfegyverek korhűk, így teljesen autentikus élményt biztosítanak. Senki ne számítson sorozatlövőre például. A perkek egy kisebb része roppant hasznos (gyorsabb tüzelés pl), míg jelentős hányada csak minimális előnyökkel vértez fel, így előfordulhat az is, hogy az újonc ellen levágja egy machete-vel a fullos karakterünk. Ha meghalunk oda minden perk és cucc, lehet új vadászt toborozni. Az újoncok a játék előrehaladtával egyre jobbak (Tier I-II-III kategóriákba vannak sorolva), egyre több felszereléssel és képességgel érkeznek.

Az irányítás eleinte kissé szokatlan, bár 90%-ban megegyezik bármelyik hasonszőrű játékéval, és többféle stílus közül is választhatunk, de örültem volna egy részletesebb beállításnak (célkereszt középen legyen pl.). Viszont nem ragadtam be sehova, nem estem át semmin, nem találkoztam említésre méltó buggal (igazából nem is emlékszem bugra, de olyan nincs, ugye?). Jól működnek a fegyverek is, igazi élmény a tűzpárbaj.

A hangulat és a megvalósítás tehát kiváló, de akkor mégis miért hét pont? Azért, mert kicsit kevés a tartalom. Igaz nyomott áron lehet hozzájutni a termékhez (kb. 12000 forint), de a két map az két map. Hangulatban és miliőben ugyanaz a kettő, csak az egyiken két boss a másikon egy ténfereg. Ezek ráadásul teljesen üresek, már ami a lootolást illeti. Lőszereken kívül szinte nincs semmi felvehető, megszerezhető. Ritkán lehet használati tárgyra lelni, meg a megölt humán játékosoktól elvenni fegyverük, azt ennyi. A kevés térkép és boss mellé ráadásul csak két játékmód párosul. Az eddig bemutatott mellett van még egy Quick Play, ami egyetlen fegyverrel rak le (na, itt mondjuk lehet harácsolni), és boss híján az lesz a feladatunk, hogy lelket szerezve kimeneküljünk. Ha sikerrel járunk megkapjuk a karaktert a teljes felszerelésével, de ez közel sem olyan élvezetes, mint a fő játékmód, ráadásul solo kaland.

Ha tehát bírod a szokottnál hullámzóbb sikerélményeket és van társad a kalandhoz, akkor bátran ajánlom a Hunt: Showdownt, mert egy egyedi és kreatív produktummal van dolgunk, csak sajnos mindkét kritériumnak meg kell felelni ahhoz, hogy maximálisan élvezni is lehessen. Új játékmód, új boss és egyéb tartalmak is ígérve vannak, úgyhogy idővel még teljesebb is lehet majd az élmény.   

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 11 990 Ft.)