Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

HITMAN III (PS4, PS5, PSVR)

Mesterségem a halál.

Ki tudna ikonikusabb videojáték-bérgyilkost mondani, mint a híres 47-es ügynök? A Hitman franchise 2000 óta a gaming szcéna szerves része, a kopasz bakó pedig hamar belopta magát mindenki szívébe. Azóta folyamatosan, 2-4 évente jelent meg játék a világ legjobb bérgyilkosáról, mígnem 5 éve rebootot kapott a sorozat és újra útnak eresztették a tökéletes katonát. A 2016-os Hitmant két évvel később a Hitman II című folytatás követte, és idén eljutottunk a harmadik – most már az új trilógiát befejező – részhez. Mégis hogyan teljesített a 47-es friss kalandja? Nos, előre elmondhatom, hogy olyan, mint címszereplőnk: kimért, pontos, hibátlan.

Bérgyilkosok világa

Mikor megjelent az első új Hitman, gyorsan belopta magát a játékosok szívébe. Nagyon hasonlított a régi részekhez, mégis frissnek hatott, jól nézett ki és érdekes is volt. A World of Assassinationnek nevezett trilógiának azért voltak döccenései: sokaknak nem tetszett az első rész epizodikus megjelenése, sőt sokakat kifejezetten összezavart. Még az összes epizód megjelenése utáni teljes csomagot se vásárolták meg annyian, mint amire számítottak. Arra gondoltak, hogy a folyamatos új pályák ösztönzik majd a vásárlókat, de sajnos sokan befejezetlennek érezték, és összességében nem akartak várni sok időt a játék végéig. Szerencsére 2018-ban a második rész eljövetelével az új kiadó, a Warner törölte ezt a marketing formát, és így rögtön több embert csaltak a 47-es fojtogató karjai közé. Az eladások még így sem voltak a csúcson, de a pozitív visszhang és a lelkes közösség elhozta a lezáró epizódnak a töretlen sikert. Persze, ehhez a játéknak is jól kellett sikerülnie. Az IO Interactive – ami most már fejlesztőként és kiadóként volt jelen – pedig hozta is a színvonalat, amivel megalapozták a bérgyilkos végső útját. Izgalmas, ízig-vérig Hitman játék lett az új rész, csavaros történettel és változatos játékmenettel.

Azok, akik a régi széria rajongói, tudják, hogy az egész trilógia tartalmaz áthallásokat az alapművekből, de ebben a részben az alkotók egy kicsit mást szerettek volna elmesélni. Egy teljesen új sztorit hoztak el nekünk, aminek voltak erősebb és gyengébb pillanatai, de végül egy hatalmas katarzisban fejeződik be ez a lassan öt éves utazás. A történet kicsit James Bond, kicsit Jason Bourne: rejtélyes, szövevényes, és rendszerint nagyobb erők irányítják a cselekményeket, hősünk (vagy antihősünk) pedig egyedül, vagy minimális segítséggel próbálja megoldani a dolgokat. Nem szeretnék sok mindent elspoilerezni nektek, legyen elég annyi, hogy pontosan ott veszi fel a játék a történetet, ahol az előző rész abbahagyta. A klón 47-es ügynök és gyerekkori barátja, Lucas Grey, Diana Burnwood ex-ICA tag segítségével elfogja a The Constant nevű egyént, aki egy hatalmas titkos szervezet – Providence – kapcsolattartója. Na, igen. Érdemes úgy beszállni a bérgyilkosok világába, hogy ismerjük az előző két rész történetét, és garantálom, hogy még úgy is össze fogunk néha zavarodni. Legyen elég annyi – annak, aki érti –, hogy innen folytatódik a történet. A Constant megszökik, minden gallyra megy, ismét meg kell keresnünk a bosszúságért felelősöket és kegyetlenül hidegre tenni őket. Abban az esetben, ha követtük az eseményeket, a fordulatok – amikből van bőven – nagyot fognak ütni és végig ökölbe szorult gyomorral fogjuk figyelni a történetet. A lezárás pedig még a legrégibb rajongókat is ki fogja elégíteni, főleg, hogy háromféleképpen fejezhetjük be a vérgőzös kalandot.

A küldetés aktív

Természetesen most is rengeteg különböző helyszínen fogunk embereket eltenni láb alól. Ebben a Hitman széria mindig is erős volt, megszámlálhatatlan gyönyörű helyre kalauzolt el minket az ügynök, ez pedig most sincs másképp. Az elképesztő helyszínek listáját rögtön egy hatalmas, fiktív dubaji torony nyitja. Minden szeglete teljes pompa és fényűzés. Pazar kilátás és egy hatalmas buli fogad minket, ahol mindenki ott van, aki számít – így célpontjaink is. Unalomig lehetne beszélni a helyszínek szépségéről és hangulatáról. Eljutunk többek közt még Berlinbe egy éjszaki klubba, egy családi kúriába Nagy Britanniában, Kínába egy titkos ICA laborba, egy argentin szőlőültetvényre, és még a romániai Kárpátokban is megfordulunk egy száguldó vonaton. Minden helyszínnek megvan a maga varázsa, legyen az pompás torony, nyomornegyed alatti titkos komplexum vagy szemet gyönyörködtető szőlőföld. Nekem egyébként Kína hangulata, a dartmoori többgenerációs palota és az argentin party tetszettek leginkább, viszont mindnek megvan az erőssége. Egyedül Berlin hagyott bennem kicsit keserű szájízt, hisz egy csodás városról van szó, a történet mégis egy városszéli klubba vitt minket. Ezen kívül kétlem, hogy bármiféle probléma akadna a helyszínekkel. A pályatervezés jól átgondolt, látszik, hogy rengeteg időt fektettek abba, hogy logikus legyen egy-egy rész, mégis elég változatos legyen ahhoz, hogy több útvonalat járhassunk be. A célunk mindig az, hogy elhozzuk valakinek vagy valakiknek a végzetet, ehhez pedig a kiváló pályadizájn segít. Rengeteg kerülő, hátsó ajtó, szoba, kamra és összességében megszámlálhatatlan rész van minden egyes lélegzetelállító küldetésen. Mondanom sem kell, hogy a különböző útvonalak más-más lehetőségeket nyitnak ki nekünk, ahhoz, hogy kegyetlenül osszuk a halált.

A fegyverem az ecset, a véred a festékem

A 47-es mindig egy kíméletlen halálkufár volt. A világ legjobb bérgyilkosa: kegyetlen, hidegvérű, olyan, aki soha nem hagy maga után nyomot. Érdemes ezt a mentalitást magunkra aggatnunk, ha azt szeretnénk, hogy misszióink sikeresek legyenek. Számtalan módon tudjuk kivégezni az arra rászolgáltakat, annyiféleképpen, hogy egy végigjátszás nem is elég ahhoz, hogy felfedezzük a gyilkolás teljes tárházát. Természetesen a legtöbb helyen elérhető a megbízható pisztolyunk és fojtózsinórunk, de a 47-es mindig a játékvilág John Wickje volt: az ő kezében minden fegyver. Művészi kreativitással válogat a végzet eszközei között:  arzenálja tartalmaz mindent a hétköznapi dolgoktól kezdve – mint például alma, csavarhúzó vagy akár újságpapír – egészen a konvencionális fegyverekig, mint a kés, pisztoly vagy a méreg. Ráadásul minden pálya más lehetőségeket kínál fel: lehet csillárokat ráejteni a célpontokra, sírgödörbe belelökni őket, vagy péppé zúzni valakit egy szőlőpréssel. Kis buherálással felrobbanthatjuk áldozatainkat, megetethetjük halálos méreggel, vagy akár wc-be is folytathatjuk őket. Nem szeretnék túl sok egzotikus módszert felfedni, garantáltan akadnak majd vicces és felszisszenős pillanatok is. Alapvetően minden Hitman játék olyan, mint egy brutális Pokoli Szomszédok: a lehetőség adott, csak rajtunk áll, melyik úton indulunk el. Minden célponthoz társulnak egyedi kivégzési és történeti küldetések, amik még inkább kiszélesítik lehetőségeinket, hogy hidegvérrel küldjünk át másokat a túlvilágra. Nem muszáj likvidálni olyanokat, akik nincsenek a halállistánkon, sőt, mivel pontlevonás jár érte, érdemes vigyázni, hogy kit kábítunk el és kinek hozzuk el a halált. Bárhogy is döntünk, érdemes minden testet eldugni és összességében rejtve maradni az ártó szemek elől, hiszen a 47-es egyik attribútuma a tiszta munka. Mint említettem pontrendszer van, a küldetés végén osztályozza a játék a teljesítményünket: változatosságért és felfedezésért extra pont jár, ellenben lebukásért és tűzharcért pontlevonást kapunk. Ebből adódóan, minden pályát többször be lehet járni, és mivel legalább 2-3 sztori küldetés elérhető minden helyszínen, ezért a pálya teljes felfedezése megannyi újrajátszást igényel. Akik emiatt szeretik a szériát, azok most sem csalódnak majd, mert rengeteg játékidőt kínál a halálfutamunk. Ha akarjuk, szét lehet lőni mindenkit, de nagyon nehéz és nem is érdemes, hiszen ez nem igazán ilyesfajta akciójátéknak készült. A maximális élmény érdekében érdemes nekünk is higgadtnak, türelmesnek és profinak lenni.

Senki vagyok, mindenki vagyok

Ahhoz, hogy végezni tudjunk áldozatunkkal, el is kell hozzá jutnunk. Szerencsére a 47-es ügynök egy szociális kaméleon, aki bárhova beszivárog a megfelelő öltözetben, azért, hogy hozzáférjen a szigorúan őrzött, szemfüles célpontokhoz. Bármilyen álruhát magunkra ölthetünk, a cél érdekében mindent szabad, legyen az biztonsági őr, pincér, sommeliere vagy temetkezési vállalkozó. Beöltözve újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk, gyakran közvetlen közel kerülhetünk a mit sem sejtő leendő halotthoz. Álcánk azonban nem hibátlan, és van, aki kiszúrja, hogy bizony a tarkónkra nem a kakaós csiga vonalkódja van feltetoválva. Minden helyiségbe csak különösen jó álcával juthatunk be, ám annak megszerzéséhez gyakran jól megtervezett akció szükséges. Egyéb esetben „feletteseink” felismerik, hogy valami hibádzik és utánunk jönnek megnézni, hogy mégis ki a fene vagyunk. Ráadásul vannak szintek, ahova csak bizonyos öltözetben tudunk bejutni, ha pedig mégis betolakodnánk, akkor rögtön gyanút keltünk. Bérgyilkosunk bárkit megtéveszt, a megfelelő álcával pedig a legelővigyázatosabb őrt is kijátszhatjuk. Az ügynök beszivárog bárhova, mozgása és beszéde etikus és dekadens, nem csoda tehát, hogy mindenkit képes félrevezetni kimért stílusával és sejtelmes hangjával – aminek érzetéhez a remek szinkronmunka is hozzájárul. Küldetéseink sikeres végrehajtása érdekében tehát érdemes minden eshetőséget számításba venni, és úgy beépülni célpontjaink közé, hogy mire rájönnek, honnan érkezik a csapás, addigra már túl késő legyen.

Egy gyilkos bőrében

Mindenkit hatalmas meglepetésként ért, mikor bejelentették, hogy a Hitman III elérhető lesz a virtuális valóságban is. Ráadásul nem néhány küldetésről vagy tutorialról van szó, hanem a konkrét teljes játékról elejétől a végéig. Bár voltak kétségeim, viszont most már kijelenthetem, hogy az egyik legjobb VR játékot hozta el nekünk a vonalkódos orgyilkos! A mozgás hagyományos módon működik, hasonlóan a Resident Evil 7-hez, viszont rengeteg interakciót hajthatunk végre a kontroller mozgatásával: ajtókat nyithatunk ki és fegyverrel is így tudunk célozni. Megüthetünk embereket vagy hátulról fojthatjuk őket álomba, ha megfelelően operálunk a DualShock mozgatásával. A gombkiosztás kicsit megváltozik és sajnos eltűnik a hatodik érzékünk, amivel láthattunk mindent, amivel interakcióba lehet lépni. Nyilván akadnak grafikai kompromisszumok, mint például a gyengébb látvány vagy a folyamatosan feltűnő karakterek, viszont nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy ez semmit nem ront az élményből, mert rögtön hűvös gyilkológépnek érezzük magunkat, amint a fejünkre tesszük a PSVR-t. Teljes mértékben elfelejtette velem a külvilágot egy időre – amire csak kevés ilyen játék képes. Rengeteg VR szoftver van, ami remek, viszont sajnos csonka a játékideje. Ellenben a Hitman III többször újrajátszható más végkifejlettel, tehát akár 15-20 óra játékidőt kapunk egy kiváló virtuális valóság szoftverben. Hatalmas plusz, hogy ebben a részben elérhető a két előzmény, ha birtokoljuk vagy megvásároljuk azokat. Ha innen indítjuk a régebbi játékokat, akkor az új grafikai motoron indulnak el, jobb kinézettel ÉS játszhatóak lesznek VR-ban! Amennyiben van PSVR headsetünk – és megvannak a régebbi Hitmanek –, akkor a teljes trilógia simán felkínál nekünk akár 40-50 óra színtiszta szórakozást a virtuális valóságban. Ezzel a módszerrel végül beért a World of Assassination trilógia és elérte a csúcspontját. Akik már régóta vártak egy remek tripla A-s VR szórakozásra, azoknak a Hitman trilógia kötelező darab!

Mindenki követ el hibákat

Bár mondhatnám azt, hogy mindenben tökéletes. Rettentően szerettem az előző részeket is, sőt, még a teszt után is újra meg újra játszom a pályákat, akár simán, akár VR-ban. Sajnos azonban a legalaposabb profik is képesek hibázni. A játéknál fontos a mentés és a visszatöltés, hiszen sokszor fogunk újra próbálkozni, ha valami nem sikerül. Ellenben a Hitman III-ban nincs túl gyakran mentés, így, ha elfelejtjük magunkat manuálisan bebiztosítani, akkor gyakran messzebbről kell indulnunk, mint szeretnénk. Szerintem az automata mentés lehetett volna kicsit gyakoribb, mert kerültem kellemetlen helyzetbe emiatt – nem is egyszer. Ha valaki rosszul érezné magát amiatt, mert visszatölti az állást egy kedvezőbb helyzetbe, az ne tegye: egy fejlesztő is azt mondta, hogy szándékosan ilyenre tervezték a játékot. Grafika szempontjából teljesen korrektül néz ki, bár az átvezetők picit elnagyoltak és furcsák, illetve a karakterek néha olyanok, mintha egy PS3-as játékból hozták volna át őket. A karaktermodellektől eltekinthetünk valamennyire, mert néhol hihetetlen mennyiségű NPC-t raktak be a virtuális játszótérre. A helyszínek viszont gyönyörűek, jól néz ki minden épület és utca, ki vannak dolgozva a visszatükröződések is, és összességében jól harmonizál. Jómagam PS4 Pro-n játszottam, néhol voltak fps-dropok, főleg, ha esett az eső, de könnyen lehet, hogy hamar patchelik. Ellenben a betöltés elég lassú volt, és mivel sokszor kellett próbálkozni, gyakran keservesen hosszúnak éreztem. Az, aki rátette a mancsát egy PlayStation 5-re, biztosan folyékonyabb élményt kap és talán grafikailag is szebb. Ami számomra még zavaró volt, hogy ha felfedeztünk egy-egy sztori küldetést – vagyis fentebb említett, egyedi kivégzési módot –, akkor láthatatlanul visszaszámolt a játék. Semmiféle jelzést nem kaptam arra, hogy mennyi időm van még, konkrétan megtörtént, hogy az adott küldetés közepén írta azt, hogy erről lekéstem. Amikor a játék arra ösztönöz, hogy felfedezzek, igencsak visszás élmény lemaradni így egy lehetőségről. A játékmenetben nem történt sok újítás, néhány dolog van, ami miatt még jobban a környezet szerves részének érezzük magunkat, de felróható az IO Interactive-nak, hogy nem sok újdonságot csempésztek bele az évek során, eltekintve a bombasztikus VR-tól. Ám ezekről könnyen elfeledkezünk, mert a játék maga pazar.

A Hitman III mindent egybevetve egy tökéletes bérgyilkos szimulátor lett. Csavaros történettel, érdekes és változatos játékmenettel. A VR támogatás és a felfrissített grafika olyan ajándék, amiért más kiadók súlyos pénzeket elkérnének. Az IO Interactive egy remek játékot rakott össze, ami minden rajongó vágyainak megfelel majd, de új játékosokat is becsábíthat. Friss élményként érdemes megismerni az előzményeket, hogy értsük a történet egészét, de anélkül is teljes mértékben élvezhető a hidegvérű gyilkolás a pályadizájn és a kreatív lehetőségek miatt. Sokáig vacilláltam a pontszámon, de mivel nem tökéletes, ezért 10 pont helyett a 9-et érdemli meg, viszont azt nagyon. A maga nemében önálló, hibátlan darab, amit néhol szegélyeznek teljesítménybeli problémák, grafikai gyengeség és pár logikátlan döntés. Nem tudom mi lesz a 47-es ügynök sorsa a jövőben, de ha ilyen játékokra számíthatunk, akkor ideje leborotválni a hajunkat, felvennünk az öltönyt és a kesztyűt, hogy hanyag eleganciával küldjük ellenfeleinket a másvilágra – persze virtuálisan.

Happy hunting 47!

Mindez PlayStation 5-ön:

Az igazi, klasszikus Hitman-élmény „jöttem, láttam, lőttem és odébb álltam” négyesében igazán különleges és fontos szerepet játszott mindig is a „láttam” szegmens, ugyanis a 47-es ügynök izgalmas helyszínekre látogathatott el karrierje során. Ez a Hitman III-mal sincs másképp, és PlayStation 5-ön valami elképesztően festenek ezek az alapjaikban eltérő szeletek a hat bejárható országban. A dubaji felhőkarcolón átragyogó, vakító nap csillogásában még extravagánsabban hat a meló, és maga a tér is tágasabbnak tűnik, ahogy a számos tükröződő felületen láthatjuk a körülöttünk lévő dolgokat és embereket. Az angliai komor, borús rezidencia kültere önmagában lehengerlő, ahogy a felhők között átszűrődő fény egy zord fátyolba borítja az épületet. Belépve pedig csodálhatjuk a gondosan elhelyezett, századokkal ezelőtti berendezést, ahol már-már az erezeteket lehet vizsgálni a fabútorzaton. A berlini küldetésnek már a nyitánya is bámulatos, ahogy a benzinkút vörösen izzó neonfényét más-más mértékben veri vissza az aszfalt, valamint a pocsolya, amelyben apró, finoman fodrozódó, rövid életű hullámok jelennek meg minden lépésünktől. A kínai megapolisz elképesztő részletességgel elevenedik meg előttünk, és már a kezdő pillanataiban érezni a DualSense kontroller adta lehetőségeket: az épületek felett elrobogó vonatba beleremeg az egész lakónegyed, amelyet finom vibrálásként érezhetünk tenyerünkben. Az esős, zsúfolt Csungking után üdítő a váltás a napfényes, tündöklő Argentínára, ahol továbbra is csak tátott szájjal szemlélhetjük a környezetünket.

A haptikus visszajelzés és az adaptív ravaszok egyébként minden fegyvernél más-más hatást keltenek, utóbbi pedig a távcsöves puskánál igazán izgalmas, ahol a ravaszt félig lenyomva „fókuszálhatunk”, lelassítva az időt, hogy teljesen meghúzva azt útjára indíthassunk egy halálos lövedéket. Általánosságban az ellenállás nagyon hatásosan adja át azt az érzést, hogy rátehetjük a ravaszra az ujjunkat anélkül, hogy még lenyomnánk: készenlétben állva, feszülten figyelve arra, hogy mikor érkezik el az a régóta várt pillanat, amikor teljesíthetjük küldetésünket – amibe pedig elég gyorsan belevethetjük magunkat a gyors töltési időnek köszönhetően, bár sajnos a tevékenységkártyák nálam nem úgy remekeltek, ahogy kellett volna, és hiába lehetne elvben a menüből belevetnünk magunkat közvetlenül valamelyik helyszínbe, valójában mindig a játék főmenüjéből kell átvergődnünk magunkat a számos almenün.

A Hitman III elképesztően fest és fut PlayStation 5-ön, és fantasztikus, hogy milyen vizuális remeket hoztak ki ebből a generáció közötti élményből – bele se merek gondolni, hogy mi lesz a tényleges exkluzívokkal. Az pedig csak hab a tortán, hogy ha PlayStation 5-re veszed meg a bérgyilkos legújabb trilógiájának fináléját, akkor megkapod PlayStation 4-re is, hogy tudj játszani a PlayStation VR-ral is.

/MolonLave/

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre.  Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban PS4-re vagy PS5-re, vagy a linkekre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • VR! VR! VR!
  • Remek atmoszféra
  • Többszörösen újrajátszható
  • Kiváló szinkronmunka

Negatívum(ok)

  • Kevés újdonság
  • Teljesítménybeli problémák
  • Ritka automata mentés
9/10
Látványosság: Kiemelkedő
Játszhatóság:
Szavatosság: Kiemelkedő
Zene/Hang:
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

4 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Klassz, ha lenne VR-om, azonnal venném. Köszi a tesztet! 🙂

    1
  2. Köszi a teszteket! Ezt a játékot nagyon szeretem nézni, türelmem valahogy nem volt az első két részhez.

    2
  3. Erről a játékról rosszat még nem olvastam, szinte csak lelkendezést.

    2