Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Hitchhiker – A Mystery Game (PS4, PSN)

Az út íratlan szabálykönyve.

Maga a stoppolás egészen mostanáig kimaradt az életemből, hiszen ez a téma itthon kimerült annyiban, hogy a Balatonra igyekvő fiatalok próbáltak ingyen fuvart szerezni az országúton. Egy idegen autójába beülni kockázatos (mind a két fél részéről), legalábbis az én pókösztönöm vadul dübörögne ebben a kiszámíthatatlan világban. Erről a témáról igazán meghallgatnék másokat is, így ha van bármilyen élményetek, írjátok meg a cikk alatt. A Hitchhiker nem igazán árul zsákbamacskát, nagyjából annyit tud, amennyit a címe is magába foglal. Egy amnéziás srác szemszögéből, az anyósülésről leszünk szenvedő hősei a történetnek.

A teljesen sztori-orientált játékban öt sofőr mellett fogjuk visszanyerni emlékeinket, miközben különféle nyomokat vizsgálunk meg. Annyira emlékszünk, hogy újságíróként eltűnt gazdák után oknyomoztunk, de egy nagyon erős baljós érzés folyamatosan motoszkál a fejünkben, hogy valami történt régen látott kedvesünkkel is (a hölgyemény önmegvalósítás céljából egy európai körútra indult). Nagyon nyugisan kezd a stuff, de ahogy hallgatjuk az első idegen farmer csóka filozofálgatását a mazsolákról és az élet dolgairól, elkezd működni a program. Nézzük magunk előtt a tájat és válaszolgatunk a sofőr eszmefuttatásaira (szinte mindig több opciót kínálnak fel), amik néha a wtf kategóriát súrolják. A dialógusokra nem lehet panasz, ahogy a szinkronszínészekre sem, a grafika az már egy kicsit más tészta. Bár a képi világ megfelelő, stílusos, rengeteg a semmiből előtűnő objektum, az egyik ember nyakánál meg egy olyan illesztési hiba villódzott végig, hogy vártam, mikor nyílik szét a feje, mint az Emlékmásban. Ettől mondjuk el lehet vonatkoztatni, mert a narratíva lényeg. Néha bedobnak meséket is átvezetőnek, amik más stílusban lettek megalkotva, mint a szoftver. Ezek is érdekesek és be tudnak vinni az erdőbe, csak lesünk, hogy mi a fene volt a jelenet.

Limitált helyzetünkből kifolyólag mást amúgy sem tudnánk csinálni a válaszolgatáson kívül. Hiszen az ablak tekergetésén, hátizsákunk átnézésén, valamint a napellenző csekkolásán túl csak a kocsikban karnyújtásnyira elszórt dolgokat vizsgálhatjuk meg, legyen szó mondjuk egy névjegykártyáról vagy könyvről. Néha fontos jelentősége van és magunkhoz vesszük a tárgyat, vagy megkérnek minket, hogy nézzünk be a kesztyűtartóba. Egyébként egy harmadik személy is velünk utazik az autórádió képében, ahol a műsort megszakítja néha egy női hang, amit fura módon csak mi hallunk. Gyanakvóvá tehet minket a hölggyel való kommunikáció, amit megspékelhet egy eldobott papírfecni az ablak alatt, rajta egy „Segítség!” üzenettel. Lehet, hogy egy gyilkos mellé szálltunk be, aki nagyon úgy néz ki, hogy valahonnan ismer minket, vajon mikor találkoztunk vele? Amott meg mit keres egy fénykép a csajunkról? Mindenre lehet magyarázat, a kérdés csupán az, hogy mennyit hiszünk el belőle…

Kisebb logikai feladványok törik meg néhol a játékmenetet, amiből némelyik bonyolultabb, mint kellene. Az érdekesebbek a sztori első felében történnek, aztán úgy is hozzápunnyadunk a monotonitáshoz. Az 5 fuvart ugyanennyi részletben toltam le, ez nagyjából 3-3.5 órás játékidőt takart. Nagyon nehéz a történetről mesélni, meg igazán nem is érdemes, akit érdekel jobb, ha ő maga átéli. Személy szerint a játék végével nem voltam megelégedve, hiányérzetem volt, mintha lenne még egy fejezet, vagy csak standard lezárásban reménykedtem. A videojátékot ajánlani így cefetül nehéz, mert a Hitchhiker egy nagyon különleges darab, ami lehet, hogy más formátumban jobban működne (könyv, minisorozat). Elriasztani sem szeretnék bárkit a vásárlástól, mert intelligens élményben lehet része annak, aki jegyet vált az ismeretlenbe. Óvatosan lehet vele próbálkozni.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Remek cikk. Valóban igazi mindfuck a játék.
    A lezárásával nekem is volt bajom. Tényleg,mintha még lenne egy utolsó fejezet…majd megkapjuk dlc-ben!!🤣😅
    Mégegyszer pacsi a cikkhez!

  2. Ez kimarad, de köszi. 🙂