Heretic + Hexen (PS5, PS4, PSN)

Eretnekség és boszorkányság, újratöltve!

A több mint egy évtizede a Call of Duty széria éppen aktuális részének fejlesztésében asszisztáló Raven Software egykor egészen eredeti játékokat adott a világnak. Ilyen például a 15 évvel ezelőtt megjelent Singularity vagy a 2002-ben debütált Star Wars Jedi Knight II: Jedi Outcast. De ha visszatekintünk a stúdió alapítása utáni pár évre, az első alkotásaik között is találunk említésre méltó darabokat. Ilyen például az 1994-es Heretic, illetve az 1995-ös Hexen, melyeket az id Software adott ki akkoriban.

Ez a két program a nemes egyszerűséggel csak Heretic + Hexen névre keresztelt csomagban tért vissza most, dögös modern köntösben, soha nem látott extrákkal a Nightdive Studiosnak és a Bethesda Softworknek köszönhetően. A pláne pedig az, hogy a cucc a semmiből érkezett. Az idei QuaceCon során bejelentették, majd azonnal megvásárolhatóvá tették az ikonikus FPS duót, sokunk számára kellemes meglepetést okozva ezzel.

Ha valaki leül a szóban játékok elé, és van némi fogalma olyan, a zsánert jelentősen formáló, mérföldkőnek számító alkotásokról, mint az eredeti Doom, az nem egy, nem kettő hasonlóságot fog felfedezni a Doomguy féle pokolirtás, valamint a Heretic + Hexen között. Ez pedig nem véletlen, a Raven Software játékai az id Tech 1 grafikus motor, másik nevén „Doom engine” módosított változatát használják. A módosítás része volt eszköztár, az eltérő karaktertípusok, valamint a vertikális kameramozgás bevezetése, melyeken ma már persze mosolygunk, de akkoriban elég új dolgoknak számítottak a műfajban.

Ahogy az is, hogy egy FPS játék egy sötét fantasy környezetben játszódjon varázslókkal és harcosokkal, mágiával és középkori kézifegyverekkel a gólemek, kentaurok és egyéb szörnyetegek ellen. Kétségtelenül másfajta hangulatot teremtett a környezetváltozás, ám a játékmenet így is a Doomra emlékeztetett. Főleg a Hereticről mondható ez el, hiszen, ahogy Doomguy a pokoli túrája során, úgy itt is különböző pályákon, A-ból B pontba kell eljutni az itt-ott elrejtett kulcsok segítségével, miközben a szinteken hemzsegő ellenfelinket gyógymasszázsban részesítjük.

A Hexen viszont csavart egy kicsit a jól ismert formulán. Például – ahogy korábban említettem – bejöttek a képbe a különböző karaktertípusok, melyek eltérő fegyverekkel és fizikai tulajdonságokkal igyekeztek színesíteni a mókát. A klasszikus „cső” pályadizájnt felváltották a központi helyszínek, melyekről több dungeon-szerű pályarészre kellett elzarándokolni, hogy aztán ott valamilyen puzzle­-t megoldva vagy kapcsolót megtalálva és aktiválva a centerből megnyíljon az út a továbbhaladáshoz. 

A Heretic + Hexen ékes példája annak, hogyan kell a modern kor számára megőrizni a videojátékos történelem darabjait. A játékok gyönyörűen futnak natív 4K felbontáson 120 FPS mellett (PS4 Pro-n is!), adott a widescreen támogatás, állítható a FOV érték, és olyan nüanszok is szabályozhatóak, mint például a kamera sétát/futást szimuláló ide-oda lebegésének intenzitása. A kontrolleres irányítás nem hagy kívánnivalót maga után – bár a giroszkópos célzás lehetőségét nem értem –, de adott az egér és billentyűzet támogatás is (én jórészt így használtam a programot), ami szintén tökéletesen működik.

Főleg a Hexenre jellemző a komplexebb pályadizájnból fakadóan az, hogy könnyű elveszni és órákig bolyongani a szinteken. Ezen segít az Automapet érintő új funkció, amin ezúttal egy-egy vörös „X” jel jelöli, hogy merre kellene keresgélni. Szintén hasznos a Hexenben, hogy a három kasztból (harcos, pap, mágus) most már nemcsak a kaland kezdetekor válaszhatunk, hanem menet közben is váltogathatjuk a szerepeket a HUB-okban elhelyezett könyv segítségével. Így, ha valamelyik szituációban nem boldogulunk a korábban kiválasztott karakterrel, nem kell új végigjátszást indítani, elég lehet megpróbálni egy másik kasztot.

Mindkét játék élvezhető az eredeti MIDI és FM Synth dallamokkal, de ha valaki nem akarja annyira autentikusra venni a figurát, hogy ezeket hallgassa, akkor ajánlott az Andrew Hulshult amerikai zeneszerző által komponált és zseniálisan sikerült remixeket hallgatni, miközben a szolgalepényt (kevésbé szalonképes nevén csicsk*lángost) osztogatjuk a vérünket kívánó rémeknek.

A remaster kiadás sokkal több annál, hogy csak vizuális ráncfelvarrást és quality of life frissítéseket tartalmazzon. A Heretic és Hexen, valamint az utóbbi kiegészítője, a Deathkings of the Dark Citadel mellett két vadiúj epizód is jár az alapjátékokhoz. A Heretic: Faith Renewed és a Hexen: Vestiges of Grandeur 9-9 teljesen új pályát ad a játékosoknak, melyekben ironikus módon az a legjobb, hogy egyáltalán nem érződnek újnak. Mármint természetesen azok, eddig nem láttuk őket, de a Nightdive- annyira jól kielemeze az eredeti, még a Raven által készített pályákat, hogy ezek a 30 évvel később elkészült szintek mind hangulatukban, mind a dizájnjukat illetően remekül illeszkednek a többi mellé.

Teljesen tökéletesre azért a Heretic + Hexen sem sikerült. Negatívum, hogy a vertikális kameramozgás „hullámzását” nem sikerült kijavítani. Ami ennél is bosszantóbb lehet, az az, hogy hiába van most már bármikor használható quicksave lehetőség, ha ehhez egyetlen egy slot van rendelve, és nem játékonként – mindegyik rész és epizód ezt az egyetlen egy slotot használja. Ha párhuzamosan több résszel is játszunk, akkor állandóan felül fogjuk írni az előző játékban mentett állásunkat, ami nem oké. Reméljük, egy frissítés formájában ezzel rövidesen kezdenek valamit a fejlesztők.

Ezt a pár negatívumot leszámítva viszont a Nightdive Studios a DOOM + DOOM II után ismét bebizonyította, hogy igenis lehet a nagyon régen készült klasszikusokból minőségi, modern újrakiadásokat készíteni, megőrizve azokat a jelen és a jövő számára. Ezeknek a srácoknak még ahhoz is volt fantáziája, hogy kellő tisztelettel hozzányúlva bővítsék az eredeti alkotásokat, az előtt meg tényleg le a kalappal, hogy azért a pénzért, amit kérnek ezért a fullos csomagért (spoiler: nagyon keveset), nem sok játékszoftvert lehet kapni, gyakran már az indie kategóriában sem. 

(A játékot a Bethesda biztosította tesztelésre. Köszönjük!)