HELLDIVERS II (PS5)

A-IA-CIA, DEMOKRÁCIA!

Anno gyerekként a Heroes of Might and Magic 4 közben gyakran megfordult a fejemben, hogy milyen lesz majd 15-20 év múlva videojátékokkal játszani. Egy közepes PC előtt ülve azon tűnődtem, vajon olyan lesz már a grafika, hogy alig fogjuk tudni megkülönböztetni az élettől? Hogy a játéktér akkora lesz majd, hogy egy élet is kevés lesz bejárni az egészet? Utólag belegondolva ezek a kérdések, bár nem teljesen irrelevánsok, de egy rettentő fontos dolgot nem érintenek. Vajon ugyanannyira fogom majd élvezni a játékokat, mint akkor? A Helldivers 2 már az első bemutató videó után valami megmagyarázhatatlan okból ezt a kölyökkori szenvedélyt ébresztette fel bennem. Lássuk tehát, hogy kósza ábránd volt-e csupán vagy tényleg emlékezeteset alkotott az Arrowhead Games Studio.

A game nem cécózik sokat felvezetéssel, nincsen évszázadokra visszanyúló történelem, ami megmagyarázza mi miért történik. Egy rövidke kiképzés után, ami bevezet minket a játék mechanikáiba, rögtön az akció közepén találjuk magunkat. Történetünk Átlagos János meséje, aki belépve a Szuper Föld helldivereknek nevezett hadseregébe útnak indul, hogy elhozza minden életforma álmát, az abszolút demokráciát. Nem vagyunk szuperhősök, nem tudunk repülni, vagy épp hegyeket mozgatni puszta kézzel. Mindössze néhány fegyver és a csillagrombolónkról küldött úgynevezett strategemek, vagyis stratégiai eszközök állnak rendelkezésünkre a bolygók felszabadításához. Ezek közt megtalálhatjuk egy működő demokrácia alappilléreit. Ilyen például a napalm, amivel a szabadság lángját ereszthetjük szélnek vagy a forgótáras löveg, ami percenként több száz lakost képes jobb belátásra bírni.

Ha ez azonban kevésnek bizonyulna, és a csúf zsarnokság ismét felütné a fejét, nyugodtan bevethetjük a sorozatlövő sörétes puskánkat vagy a vállról indítható páncéltörőnket. Vigyázat, ez utóbbihoz elengedhetetlen egy hű társ is, hiszen ketten könnyebb leszámolni az egyeduralommal! Meg hát egyedül meg se tudnánk tölteni fegyverünket. Ha az osztagod készen áll eltörölni az abszolutizmus gondolatát is, akkor mire vársz még, itt az idő véleményszabadságot gyakorolni a galaxis összes bolygóján!

Na, nem nekem mentek el otthonról, csak teljesen hatalmába kerített a Helldivers 2. A csőmaxra tekert iróniával tálalt színtiszta játékélmény ritkaság számba menő katarzist képes okozni. A galaxis térképen kedvünkre választhatunk a felszabadításra váró bolygók közül, amik mind különböző flórával és faunával rendelkeznek. A sűrű dzsungel, kietlen sziklás világ vagy a havas hegyvidékek, mind egyedi élményt kínálnak a játékmenet szempontjából is. Tovább színesíti az élményt, hogy a napszakok és az időjárás egyaránt dinamikusan változnak. Könnyedén azon kaphatjuk magunkat, hogy a naplementéhez közeledve sűrű, alig átlátható köd lepi el a felszínt, ami nagyban befolyásolja a látási viszonyainkat. De az is előfordulhat, hogy egy hirtelen, jeges szélvihar okoz meglepetést, aminek következtében némely eszközünk vagy fegyverünk nehezebben melegszik túl, így tovább használhatjuk őket.

Egy kicsit olyan élmény a Helldivers 2, mint mikor gyerekként a kis zöld műanyag katonákat állítottuk fel a szőnyegen, háborúsdit játszva. Voltak rakétavetősök, gépfegyveresek, némelyikük csak inget hordott, míg mások sisakot és teljes harci díszt. Képzeletünk csataterén megelevenedtek az akciófilmeket megszégyenítő jelenetek, ahogyan az ellenségek elől elugorva utolsó töltényünknek köszönhetően maradtunk életben. Menekülés közben a műanyag harci repülő égi áldást szórva zárja el a gonoszok útját, hogy aztán sikeresen tudjunk a bázisra visszatérni, és kicsit kifújni magunkat. Mindez persze csak a katonák ide-oda tologatását jelentette a kárpiton, viszont a játék nagyon jól visszaadja ezt az élményt. A feloldható fegyverek, vértek és strategemek számtalan egyedi kombinációjával fogunk találkozni a küldetések során. Ennek köszönhetően igazán fergeteges jeleneteket komponálhatunk, legyen szó tengernyi csúf ízeltlábúról vagy egy egész hadtestnyi mechanikus emberszabásúról.

Bár egyedül is nekiveselkedhetünk a küldetéseknek, csapatban nem csak élvezetesebb, de könnyebb is az életben maradás. A két ellenféltípus mellett védekező és támadó missziók közül választhatunk. Ezeken belül körülbelül 6-8 különböző feladattípus található, melyek attól függően is eltérnek egymástól, hogy az ízeltlábúakat vagy az automatonokat pécéztük ki magunknak. A 10-15 perces túlélések mellett lesz lehetőségünk a planéták hosszabb tanulmányozására is, a 40 perces felderítő küldetések alatt. Ez utóbbinál számos érdekességet fedezhetünk fel, a robotokat gyártó barakkokon vagy a bogárfészkeken túl rábukkanhatunk felújításra váró lövegekre, kutatóbázisokra vagy prémium fizetőeszközt tartalmazó kapszulákra is. Ellenfeleink pedig attól függően változnak, milyen nehézségen vágunk bele a kalandba. Eleinte csak kisebb bogarakkal és lassú robotokkal találkozunk majd. Ahogy azonban nehezedik a játék, úgy bővül a repertoár, kerülnek be egyre nagyobb és jobban felszerelt gépek és undorítóbb, páncélos rovarok, melyek más taktikát is igényelnek.

Nem mehetünk el azonban szó nélkül a technikái hiányosságok mellett. Az első és egyik legszembetűnőbb a grafika. Említettem ugyan, hogy a bolygók rendkívül egyediek, amiért dicséret illeti a dizájnereket és a pályatervezőket. Azonban a részletességüket tekintve nem igazán ér fel egy mostani generációs játékhoz. Tudom, nem minden a grafika. Magam is azt a tábort erősítem, akik inkább a 60 képkocka per másodpercben látják a mostani konzolok potenciálját. Mióta PS5 tulaj vagyok, nem volt még olyan játék, ahol a teljesítmény mód helyett a minőségre fókuszáló grafikai módot választottam volna, pont ezért. Itt viszont muszáj voltam quality módban játszani, mert amúgy a játék mosottas, életlen, kifejezetten rossz ránézni. Márpedig a kooperatív élmény mellett a cucc sava-borsa az atmoszféra, amit így kaphatunk vissza igazán. Szerencsére azonban tükörsima 30fps-sel van dolgunk, így az első 5-10 perces átszokási időszakot leszámítva nagyon hamar megfeledkezhetünk erről az aprócska kompromisszumról.

Nagyot vállalt a Helldivers 2 azzal, hogy egy live service játékokkal – Suicide Squad: Kill the Justice League vagy Skull and Bones – teletömött, nyúlfarknyi hónapban jelent meg. Bátorságáért – na meg persze az elképesztően addiktív játékmenetért – akkora siker volt a korona, amekkorára se az Arrowhead Game Studios, se a Sony nem volt felkészülve. A február 17-18-i hétvégén például csak Steamen több, mint 400 ezer ember játszott egyazon időben. Ezzel egy időben nyilvánvalóvá vált, hogy a szoftver mögötti infrastruktúra sem volt eléggé combos, hogy elbírja ezt a mennyiségű playert. Bár megjelenés óta éjt nappallá téve dolgoznak a szerverek helyrepofozásán, sajnos ez több időt vesz igénybe, mint mi, játékosok szeretnénk. A helyzet olyannyira súlyos, hogy a hétvégén kénytelenek voltan limitálni 450 ezerre a férőhelyek számát, aminek köszönhetően nem ritka a 10-15, vagy akár 30 perces várakozási idő belépésnél. A cikk megírta után ültem rajta pár napot, hogy átgondoljam a dolgokat. Sajnos az elmúlt 3 napban gyakorlatilag használhatatlanná vált a meccskeresés. Ha sikerül is találnunk csapatot valami csoda folytán – vagy össze tudtuk gereblyézni néhány barátunkat –, a küldetések végén gyakran lecsatlakozik a játék a szerverekről. Nem egyértelmű, hogy ilyenkor bukjuk-e a megszerzett dolgokat, de aggasztó, hogy a jelenleg futó küldetésnél nem számolja a befejezett missziókat. Elismerésre méltó ugyanakkor a lelkiismeretes munka és bízzunk benne, mielőbb haptákba tudják vágni a szervereiket.

Egy jó GaaS (Game as a Service) játék ismérve, hogy rendszeres tartalmi frissítésekkel és lebilincselő játékmenettel láncolnak a képernyő elé, hosszú-hosszú időre. Mivel az utóbbi már most is maximálisan teljesül, bízzunk benne, hogy a kontenttel sem lesz gond. Bizakodásra ad okot az a fejlesztői komment, hogy a nagy sikerre való tekintettel kénytelenek voltak átdolgozni a közelgő frissítések ismertetőjét. Vélhetően továbbra is tervben vannak további fajok bemutatása a jelenlegi robotok és bogarak mellé, valamint láthattuk már a bemutató videókban is használható járműveket, így nagy valószínűséggel ez is a terítéken lesz. Jelenleg is sok tíz órányi szórakozást rejt magában, azonban, ha a tartalmat jó ütemben tudják bővíteni akkor egészen hosszú ideig nyújthat tartalmas szórakozást a Helldivers 2. Dicséret illeti a készítőket a nagyon baráti mikrotranzakciós rendszer miatt is. Bár a manapság oly’ divatos battle pass itt sem maradhat el, könnyedén teljesíthető egy hétköznapi játékos számára is. Sőt, mi több, játék közben lesz lehetőségünk prémium fizetőeszközt is szerezni, amit aztán kedvünkre költhetünk kinézetekre.

A Helldivers 2 rendkívül szórakoztató és addiktív, amikor éppen működik minden. Az atmoszféra, a kooperatív élmény, az animációk, az irónia mind-mind egy olyan elegyet alkot, aminek a fogyasztásával nagyon nehéz felhagyni. Bár akadnak technikai hiányosságok, ha ezeket kikalapálják nem lesz okunk panaszra. A 15 ezer forintos, rendkívül baráti árcédula mellett vétek lenne nem adni egy esélyt neki. Nem csak én, de a stúdió CEO-ja, Johan Pilestedt is figyelmeztet mindenkit, hogy érdemes lehet várni a vásárlással a szerverek kikupálásáig. Az értékelésem a jelenlegi állapotot tükrözi, azonban, az infrastruktúra helyreállta után további 1 pontot jó szívvel hozzá lehet számolni.

(A játékot a PlayStation Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük!)