Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Hell Pie (PS5, PS4, PSN)

Szex, drogok, és némi fekália.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

A szürrealizmus szerintem az egyik legizgalmasabb ábrázolási forma. Ebből következően a szürreális videojátékokban azt szeretem a legjobban, hogy rendszerint már csupán szűrrealitásukkal eladják magukat nekem. Innentől kezdve viszont minden további plusz pozitívum már tényleg csak hab a tortán. Hamar kiderült, hogy a Hell Pie pediglen az a játék, melyben a bődületes mennyiségű szürrealizmus mellé komoly adag egyéb pozitívum is társul, úgyhogy részemről nagy elégedettséggel merültem el a förtelmes bugyrokban…

E kaland főhőse Nate, egy több munkatársa által is “rossz ízlésűnek” titulált ördögfióka, aki az ideálisnak még csak véletlenül sem mondható Pokol Művekben dolgozik lótifutiként. Nevezett munkaerő ízléstelensége egyébként valószínűleg ruházatára vonatkozik, ugyanis a game központi részét képezi Nate – és kis segítője – különféle, gyakran szélsőségesen abszurd kosztümökkel való felvértezése. Ezen időtöltésnek egyébként semmiféle, a játékmenetet gyakorlatban érintő funkciója nincs, ellenben a vicces, bizarr vagy meghökkentő dresszek kiválóan harmonizálnak a game szélsőséges miliőjével… és talán a player éppen aktuális lelkivilágával is. Nate egyik munkanapján azt a feladatot kapja a Pokol főszakácsától, hogy záros határidőn belül szerezzen be egy nagyobb adag különleges összetevőt, melyből elkészülhet a Sátán születésnapjára szánt ajándék pite. Hamar kiderül azonban, hogy sem Nate melóhelyén, sem pedig a beszerzés végett’ meglátogatásra váró világokban sincs minden rendben a közhangulattal…

A Hell Pie tulajdonképpen egy egyszemélyes, 3D-s mászkálós-kaland / ügyességi-platformer cucc, kifejezetten erős narratív szállal, azaz egy olyan klasszikus stílus jeles képviselője, mely leginkább az ezredforduló környékén volt divatban PlayStation és Nintendo platformokon. Sajnos ilyesféle, ügyesen balanszírozott, kifejezetten tartalmas, “kalandos” akciójátékok ma már alig készülnek, ez a zsáner kiveszőben van a palettáról, így kifejezetten örültem neki, hogy a progi tesztelése nekem jutott.

Maga az ugrálós rész szerintem egyértelműen a Nintendo legsikeresebb sorozatából inspirálódott, azon belül is talán a Super Mario 64-ből, ám direkt koppintásról szó sincs, sokkal inkább könnyed átértelmezésről. A normál és dupla ugrásokon túl a platformakadályok leküzdéséhez a dash-elést és a(z Indiana Jonest idéző) lengedezést használhatod. Nate boldogulásának kulcsfigurája amúgy Nugget, a társául szegődő pufók angyalka, aki a lengőlánc másik végéről biztosítja a stabil kapcsolatot. A kezelés egyébként a játék talán legerősebb, közel tökéletes(!!) eleme: az előbb felsorolt mechanikák ugyanis tényleg bármikor, bármilyen helyzetben és kombinációban fűzhetők láncba, így gyakorlatilag a teljes kaland során a playerre van bízva, hogy hogyan ér el A pontból B pontba. Ez a fantasztikus szabadság végtelenül barátivá szelídíti még a legtrükkösebb helyzeteket is, mert sok más platformerrel ellentétben a Hell Pie soha nem egy bizonyos dedikált mechanika erőltetésére fókuszál, tehát kvázi mindegy, hogyan oldod meg a feladatot, csak valahogy járj sikerrel. A game egyébként – hála a Tervezőnek! – általánosságban véve nem prezentál túl nehéz kihívásokat, a legtöbb helyszín vagy szekvencia pár nekifutás után kiismerhető és teljesíthető, ráadásul minden szakasz előtt, után, sőt időnként közben is megjelenik az életmentő checkpoint, mely példaértékű figyelmesség a fejlesztők oldaláról. Az, hogy az alkotók nem kívánták az őrületbe kergetni a playert, egyébként végig egyértelmű: a mentőhelyeken túlmenően gyakran találhatsz energiatöltő szívecskéket is, úgyhogy ha el is rontasz valamit, idegbetegség – és a kontroller televízióba kúrása – nélkül folytathatod a bulit, vagy futhatsz neki újra a kihívásnak.

A különféle felvehető-gyűjthető cuccok segítségével Nate “távolságlegyőző” képességei remekül fejleszthetők érdemben, például növelhető az elsüthető lengéseinek száma is. Emellett tuningolhatod ördögszarvának funkcióit, mely különleges kunsztokkal például elérhetetlen (vagy zárt) helyeket-területeket fedezhetsz fel, vagy teheted könnyebbé a haladást. A gyűjtögetés egyébként nincs túltolva: ahhoz, hogy a kalandot végigvidd, egyáltalán nem kell mindent összeszedni. Azonban, ha ráérzel a keresgélés és felfedezés ízére, fantasztikusan fifikás módon elrejtett dolgokra bukkanhatsz a helyszínek töviről-hegyire való átnézésével, no meg aztán könnyebben is boldogulsz kint terepen egy jól feltuningolt figurával.

A kezelés remekbe szabásához hasonló gondos munka szerencsére a világok és helyszínek közötti tájékozódás terén is jelen van: a megnyitható teleportok mellett meglehetősen jól ki lehet igazodni a térképen (bár a főhős pillanatnyi pozíciójának mutatását nem sikerült dekódolnom), valamint a különféle felszedhető cuccok mennyisége és típusa is tökéletesen követhető, mind a főpályákon, mind pedig a mellékhelyszíneken. Amennyiben mindez nem lenne elég, még a megnyitható fejlesztések között is akad olyan, mely a felfedezést könnyíti meg. Ritka az olyan játék, ahol ilyen élvezetes az ötletesen elhelyezett cuccok felszedegetése!

A game a Pokol Művek épülete és különféle szekciói mellett négy nagyobb világot kínál felfedezésre. Ezen helyszínek a 7 főbűn közül jelenítenek meg olyanokat, mint például a falánkság és a bujaság. Természetesen a világok külleme, a történet és feladatok alakulása, valamint értelemszerűen az NPC-k és ellenfelek is igazodnak a “bűnökhöz”, így egyszerre vicces és mellbevágó, a cenzúramentes szürrealizmus kereteit keményen kimerítő dolgokkal találkozhat az, aki veszi a bátorságot és végére jár a történetnek, teljesen felgöngyölítve minden részletet. Bár a game összességében végig (fekete)humoros hangulatú, gyakran találkozhatsz meglepő, meghökkentő, sőt időnként megdöbbentő, elgondolkodtató, kegyetlen, szarkasztikus, bizonyos (tév)eszméket könyörtelenül kifigurázó képsorokkal és (ártatlannak álcázott) beszélgetésekkel, ami egy ilyen indie fejlesztésű, elsőre bugyutácskának tűnő játék esetében több mint érdekes tapasztalás. Mindezen kiválóan megvalósított hangulatfokozó ötletek nagyon átütő erejű kalandszálat feszítenek az akciórészek alá, mely kombinációt egyszerűen nem lehet elégszer és eléggé méltatni.

Mint látható, a temérdek kiválóan megvalósított összetevő között a példaértékű pályadizájn csak egy a sorban. Viszont az eddig felsoroltakon túl még egy halom más apróság is színesíti a játékélményt, ami már tényleg kezdi feszegetni a PlayStation.Community indie értékelője ötcsillagos (“színarany”) kategóriájának határait. A game tele van váratlan és változatos játékmechanikákkal, például fegyveres lövöldözéssel, logikai fejtörőkkel, lopakodással, időzített menekülős szekvenciákkal, opcionális mellékküldetésekkel, de ezek tekintetében is csak ismételni tudom magam: bármit is kell éppen csinálni a játékban, az minden esetben jópofa, inspiráló és szórakoztató formában került megvalósításra. Ennél többet kívánni sem lehetne.

A Hell Pie látványvilágát tekintve a ronda játékok közé tartozik. De várj, ne ijedj meg: a game nem úgy “csúnya”, ahogy azt elsőre hinnéd! Pályafutásom 30 éve alatt nem túl sokszor volt lehetőségem ezt leírni, de itt nem egy technikailag gyenge grafikájú alkotásról beszélünk (abból a szempontból hozza az elvárható megfelelőt), sokkal inkább olyasvalamiről, melynek a stílusa van direkt “gusztustalanra” (más szóval zavaróra, szokatlanul amorfra) szabva. Nagyjából úgy kell elképzelni a dolgot, mint az amerikai-európai rajz-, animációs- vagy bábfilmeket: míg például egy Disney mesében a jók és rosszak egyaránt mutatós, szép figurák, ezzel szemben mondjuk egy francia alkotásban mindenki csúf, a hercegnőtől kezdve a varázslón át a hős lovagig. Az összes játékban szereplő figura humoros, végletesen karikírozott, szélsőségesen groteszk, és ha a galéria screenshotjait böngészve esetleg felakad a szemöldököd a (előre is elnézést kérek) szarnácikon, a fostos seggű húsgólemeken, esetleg a puncikilövőkön vagy bármi más bizarr lényen, nos, készülj fel, hogy még nem láttál mindent. A profanitás egyébként teljes értékű része a játéknak és szinte sosem öncélú: egy-két (szerintem felesleges) drogvonatkozású villanás kivételével minden polgárpukkasztó elem egész egyszerűen telitalálat! A game zenei anyaga egyenesen kimagasló minőségű: túlzás nélkül mondom, minden muzsikája KIVÁLÓ; a klub-helyszínen felcsendülő italo-disco hallatán például simán fülig szaladt a szám a nosztalgikus elégedettségtől.

Gondolom ennyi frankózás után egyértelmű, hogy a Hell Pie az utóbbi hónapok legkellemesebb meglepetésévé avanzsálódott nálam. Egy felnőtteknek szóló, kiváló játszhatóságú, minden ízében felhasználóbarát, ötletes, pimaszul merész, furfangosan intelligens, vicces, akciójellege és indie kategóriája ellenére elgondolkodtató mondanivalóval operáló, pazar szavatosságú (alaphangon is simán 20 óra!!!) játék ez, melynek szélsőségesen meghökkentő képi világa és remek zenéje csak fokozza élvezeti értékét. A game csak marginális negatívumokkal bír, melyek apró, csak esetlegesen előforduló technikai bugok és alig néhány szubjektíven kritizálható mechanika képében jelentkeznek.

A Hell Pie-t gondolkodás nélkül ajánlom 18 éven felül bárkinek, aki kedveli a kalandalapú akciójátékokat, a szürreális szettingeket, valamint a meghökkentő, szokatlan világokat, melyekben minden sarokban lapul valami elképesztő furcsaság. Csúcskategória, vigyétek!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★★
SZÍNARANY
Kiadó: Thunderful
Fejlesztő: Sluggerfly
Megjelenés: 2022. július 21.

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Ez így teszt alapján tetszik, valamikor beszerzem.