Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Guerrilla Games – A videojáték-ipar holland fenegyerekei

A kezdetektől napjainkig: a Killzone-tól a Horizonig.

A kétezres évek első fele kifejezetten izgalmas és pezsgő időszak volt videojátékos szempontból, olyan égig hallatszó eseményeket hozva, melyekhez képest mostanság e remek hobbi csupán csendes idősek otthona, ahol maximum akkor támad némi mozgolódás, amikor naponta egyszer a gyógyszereket osztják. Bár a piac három nagy hardvergyártó szereplője gyakorlatilag fej-fej mellett futott eredményeiket tekintve, mégis a PlayStation és az Xbox voltak azok, akik erejüket fitogtatva folyamatosan küzdöttek egymással, miközben a Nintendo óvatos duhajként távolabbról szemlélte az eseményeket, mint bölcs sasmadár a völgyben birkózó, erejükre ébredő kistigriseket.

Az ezredforduló eljövetelével ugyebár szinte azonnal megérkezett az új konzolgeneráció a PlayStation 2 és Xbox képében. A Microsoft egy briliáns lépéssel rögtön, kvázi a géppel együtt piacra dobta saját platform-exkluzív FPS-ét, a Halot, mely game aztán olyan átütő erejű hatással volt erre az egyre népszerűbb zsánerre, sőt igazából az egész iparágra, hogy még a mai napig is érezhetők lökéshullámai. Egyértelműen benne volt a levegőben, hogy ha a PlayStation tartani akarja az iramot, nekik is valami nagyon nagyot kell szakítaniuk és akkorát odavágni az FPS-asztalra, amit az egész világ azonnal meghall.

Tudvalevő, hogy ebben az érában a PlayStation – echte konzolos – múltját tekintve jelentős lépéselőnyben volt az Xbox-szal szemben, ugyanakkor bizonyos, egyre inkább idejüket múló biznisz-beidegződések és a néha erőtlen strukturális cégfelépítés miatt a brand nem olyan tempóban menetelt előre, amit az eszkalálódó piaci viszonyok megköveteltek. A PlayStation fő régiója még mindig Japán volt gyakran igen fura, globálisan nehezebben dekódolható üzeneteivel, mögötte loholt Észak-Amerika mérhetetlen, de rendkívül egysíkú sportfogyasztásával, azután következett a meglehetősen zárt brit régió, és valahol a sor végén kullogott a még csak szárnyait próbálgató európai piac, melyet leginkább Németország képviselt indokolatlanul agyoncenzúrázott különkiadásaival. Az, hogy az európai gémerek mit akarnak, mire vágynak, és valójában milyen videojátékos igényeik vannak, sokáig a kutyát sem érdekelte (de főleg nem a japán vezetést), viszont mindenki szerencséjére ekkor kezdett erősödni a PlayStation berkein belül egy új csapásvonal is, immár friss gondolkodásmóddal.

Blitzkrieg

Az európai nyitás egyik első, korai mozzanata volt a holland alapokon nyugvó Guerrilla Games megalakulása. A több kisebb, lényegében ismeretlen fejlesztőstúdió egybeolvasztásával létrejött team iszonyatosan erős ambíciókkal vágott bele a munkába, melynek eredménye lett 2004-ben a PlayStation 2 exkluzív, Killzone című saját szemszögű sci-fi lövölde, mely alkotás elképesztő erejű jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint azonnali “mindentvivő” ütőkártyává és agyonemlegetett referenciamunkává való avanzsálódása. Most már a PlayStationnek is volt saját system-seller kategóriájú FPS-e, ráadásul egy olyan mértékadóan stílusos, egyedi kivitelezésű játék, mely eléggé merész ötleteket vonultatott fel ahhoz, hogy erényeit egész egyszerűen kötelező volt elismerni, még az ellentábornak is. Igazi bullseye, bele a céltábla közepébe!

A Killzone megkerülhetetlenségét több pillér is szilárdan tartotta, totális kult-státuszba emelkedése gyakorlatilag pillanatok alatt bekövetkezett. Mindamellett, hogy egy kiemelkedő hangulatú, remekül játszható, valamit fantasztikusan kinéző játékról van szó, a Killzone valószínűleg azzal volt képes ily mértékben elnyerni az európai playerek rajongását, hogy… felfogásában nagyon európai tudott lenni. Háborús FPS-ekkel igazából már akkoriban tele volt a piac, a Killzone azonban valami teljesen újat és szokatlant mutatott sötétségével, komorságával és néha már-már kényelmetlenül realisztikus, abszolút felnőttes ábrázolásával, mely egyértelműen a Guerrilla Games bátor és bevállalós fejlesztői hozzáállásának volt köszönhető. Nem titok egyébként, hogy a Killzone eladásait tekintve hatalmasat futott az európai régióban, közvetve és közvetetten is feltéve ezzel a szoftvereladási térképre az öreg kontinenst.

A hollandok olyan dolgokat mertek meghúzni, amiket akkoriban szinte senki: sikerült például elképesztően kultikus magasságba zongorázniuk a játék történetében a “gonosz oldalként” feltüntetett Helghast Birodalmat, akik, bár a játékos világát lerohanó ellenfélként vannak jelen, mégis simán nagyobb rajongótábor épült köréjük, mint a “hősök” köré. A koromfekete páncélos, vörösen világító szemű, a néhai Harmadik Birodalom elit páncélgránátosait idéző rohamosztagosok, a minden komponensükből fájdalmas halált sugárzó, futurisztikus kialakításuk ellenére mégis félelmetesen ismerősnek ható – pl. Maschinengewehr 42 – fegyverek, valamint a nappalikba szinte már-már puskaporszagot varázsoló brutális tűzharcok önmagukban elegendőek voltak ahhoz, hogy a Killzone egy teljes gémer-generáció felejthetetlen játékélményévé lépjen elő.

Lapot húzni 19-re

Azt gondolom, első nagy volumenű munkájuk után a “hogyan tovább” mikéntje egyáltalán nem volt kérdéses a Guerrilla Games berkein belül. Mivel a holland fejlesztők immár tökéletesen uralták a hardvert, a 2009-ben PS3-ra debütáló Killzone 2 – teszt ITT – minden tekintetben előrelépés volt a nagy elődhöz képest, sőt igazából minimum két lépés előre, négyzetre emelve mindent, amit a rajongók korábban megszerettek. A háború még húsbavágóbb erejű és léptékű lett, a sztenderdet teremtő látványvilág valami elmondhatatlanul gyönyörűvé fejlődött, a ropogó, tűzforró töltényhüvelyeket okádó fegyverek szinte lemásztak a képernyőről, a Helghast Birodalom pedig nem “az ellenfél” volt a továbbiakban, hanem az “egyik fél” egy pusztító interplanetáris konfliktusban, mely a korábbi agresszorok bolygójára helyezte a frontot. Fontos megemlíteni mindemellett azt is, hogy a második epizód immár egy igen jól működő multiplayer funkciót is kapott, mely lépéssel a Guerrilla gyakorlatilag megvalósította a tökéletes fanservice állapotát – ennél többet lövöldétől kívánni már nem lehetett.

A Killzone 2 vitán felül egy mestermű, minden háborús FPS-eket felvonultató toplista állandó szereplője, minden idők egyik legjobb, legismertebb és legkedveltebb, legikonikusabb PlayStation 3 játéka. Pont.

Az a bizonyos csúcs és onnan tovább…

A 2011-ben megjelent Killzone 3 – teszt ITT -, bár abszolút kiváló és brutálisan gyönyörű játékként vonult be a köztudatba, összességében előrevetítette, hogy a Killzone franchise így, ebben a formátumban, ebben az irányban a jövőben már nem igazán tud fejlődni, maximum önmagát ismételni. Egyfajta csúcs volt ez, ahonnan felfelé már nem vezetett ösvény. (Ez egyébként egyáltalán nem is lenne baj, hiszen vannak videojáték szériák, melyek akár egy évtized után is képesek ebből megélni.) A game értelemszerűen 3D és mozgásérzékelős Move támogatást is kapott, jelezvén, hogy a Guerrilla amúgy mindenben ott mozog, ami a legújabb technológiát képviseli. A harmadik epizód emellett nagyon nagy hangsúlyt fektetett a komplex multiplayer élményre is, mely a ’10-es években már elhagyhatatlan szolgáltatásnak számított.

Egyes – szakmai és rajongói – hangok szerint a harmadik felvonásban talán az lehetett volna a nagy varázslat, az igazán átütő, maradandó, kultikus ötlet, ha a Guerrilla teljes egészében a Helghast Birodalmat állította volna a középpontba, mint főszereplőt, de nagy valószínűséggel a 2010-es évek politikai-társadalmi közhangulata egy ilyen radikálisan drasztikus lépést már nem tett lehetővé. Pedig micsoda fináléja lett volna a trilógiának, atya ég!

A neonszínű jövő

A 2013-ban “gépindító” PS4 játékként debütált Killzone: Shadow Fall – teszt ITT – már jóval megjelenése előtt olyan elvárásoknak volt kitéve, melynek köszönhetően biztosan nem lettem volna fejlesztők helyében akkoriban. Vadiúj hardver, új technológiák, plusz egy olyan kultikus videojáték sorozat, melynek neve összeforrt a PlayStation platformmal. Így utólag visszanézve a Guerrilla Gamesnek valószínűleg lehetetlen volt megugrani a világrekord magasságba emelt (képzeletbeli) lécet, ezért kiejtéses alapon a biztonsági játék mellett döntöttek. Ennek megfelelően a kor igényeihez – no meg a vélt és valós konkurenciához – igazítva egy merőben más megközelítésű lövöldét raktak össze, mint annak előtte: a komor, mocskos, hideg, fogcsikorgatóan intenzív háborús hangulat teljesen eltűnt, helyét neonfények, üvegfelületekkel borított felhőkarcolók, valamint a megszokottnál kommerszebb, a közízlést jobban kiszolgáló játékmenet lépett, mely összességében még mindig egy remek alkotást takart, de az elvárt kultikusságnak immár nyomát sem mutatta.

Én mondjuk Killzone rajongóként jól szórakoztam a “negyedik” epizóddal is, de fájó üresjáratai láttán még nekem is egyértelművé vált, hogy a hollandoknak ezután teljesen másfelé kell elindulniuk a jövőben: egy új, izgalmas, lehetőleg nyitott világba, melyben újra megmutathatják, hogy miért ők a modernkori videojáték fejlesztés egyik legkiválóbb stúdiója, a bevállalós fenegyerekek, akik olyat tudnak mutatni, amit addig senki.

A gépdínók és a lányka

A Shadow Fall mérsékelt sikere után a világ videojátékosai jó ideig azt találgatták, mi lehet majd a Guerrilla Games következő nagy dobása. Kósza hírek, vagyis inkább csak pletykák érkeztek egy állítólagosan nyitott világú fantasy játékról, mely a Dark Souls sorozat világrengető sikerét “meglovagolva” egy új zsánerbe zongorázza majd az időközben erősen nemzetközi szuperstúdióvá duzzadó hollandokat. Ebből azonban végül nem lett semmi, hisz kiderült, hogy a csapat valóban bemerészkedik az open world vadászmezőkre, ám visszatérve eredeti magas ambícióikhoz megint valami világrengetőt fognak prezentálni: 2017-ben megjelent PlayStation 4-re a Horizon Zero Dawn című – teszt ITT -, külső nézetes, sci-fi témájú, színes, élénk, párbeszédekkel, kalandokkal, lehetőségekkel teli akció-szerepjáték, és a világ újfent a Guerrilla Games lábai előtt hevert, önkívületi állapotban fetrengve a gyönyörűségtől. Joggal, teszem hozzá gyorsan – tekintettel arra is, hogy gyakorlatilag a Killzone szöges ellentéte készülhetett el.

Nyilván lehetne érdekfeszítő értekezéseket nyitni arról, hogy tulajdonképpen melyik a világ legjobb nyitott világos kalandja – igen, igen, tudom: a GTAV -, azt vitatni viszont egyáltalán nem érdemes, hogy a Horizon az egyik legjobb. Ez a game a mai napig az open world zsáner egyik referenciamodellje, egy szemkápráztatóan gyönyörű, hihetetlen technikai magasságokban leledző, elejétől a végéig lebilincselő utazás, mely nem mellesleg előremutató harcrendszerének köszönhetően valóban minden területen a maximumot kínálja. Erre mondják a keleti bölcsek, hogy kötelező gyakorlat mindenki számára, az általános videojátékos alapműveltség egyik alapköve, melynek abszolválásával csak gazdagabb lehetsz.

Nyugati utazás

A majomkirály legendája óta tudjuk, hogy Nyugatra utazni varázslatos kaland, így túl merész jóslatokba nem kell bocsátkozni ahhoz, hogy kimondjuk: a 2022. február 18-án megjelenő Horizon Forbidden West – teszt ITT – minden bizonnyal pazar játék lesz. Egy stílusos, a lehető legmagasabb technikai színvonalon üzemelő, tartalmas és szórakoztató, szinte bárki számára maximálisan fogyasztható élménybomba, mely vélhetően kimaxolja majd a Horizon franchise-ban rejlő lehetőségek tárházát…

…pontosan ugyanúgy, ahogy tette azt a Killzone 3 is. A kérdés most már csak az a jövőre nézve, hogy következőnek mit lép majd a Guerrilla? Mi jöhet még ezek után? Talán egy nyitott világú Killzone epizód? Én benne lennék!

14 hozzászólás

Hozzászólás

  1. “A kétezres évek első fele kifejezetten izgalmas és pezsgő időszak volt videojátékos szempontból, olyan égig hallatszó eseményeket hozva, melyekhez képest mostanság e remek hobbi csupán csendes idősek otthona, ahol maximum akkor támad némi mozgolódás, amikor naponta egyszer a gyógyszereket osztják.”

    “Ásít”

    Szedd fel a nyugdíjat, simogass macskákat mint a Venetian Snaers. Rakd ki a termesztett paprikákat a lépcsőházba, aztán csodálkozzál, hogy a mocskos férgek ellopják. Mester, semmi de semmi nem változott. Mi a faszomról beszélsz?

    • Neked mi a geci kínod van, miért vagy ilyen frusztrált?

      2
    • Szerintem fényévekkel mozgalmasabb időszak volt, például már csak a videojátékos véleménycserében is.

      • Elnézve a mai videojátékos véleménycseréket, nem csak mozgalmasabb, de színvonalasabb és kulturáltabb is volt az az időszak.

        • Kulturáltabbnak semmiképpen nem mondanám, de mindenképpen érdekesebb és inspirálóbb.

          • Én úgy látom (főleg a Facebookot olvasgatva), hogy még a nagy 2000-es évekbeli PS vs. Xbox háború sem volt annyira durva, alpári és gátlástalan, mint most némelyik konzolos csoportban vagy netes újságok FB-oldalain a hozzászólások vagy a kommentháborúk.

        • Csak azért tűnik annak mert a 2000-es évek elején még nem voltak videójátékos internetes fórumok. Viszont érdekes emberek már akkor is voltak elég csak az ikonikus GY.Z. levélre visszaemlékezni.

          • óóó, a jó öreg a GyZ levél 😀
            Tényleg Martin? Megvan az még neked valahol megőrizve az utókornak?

          • A 90es évek vége óta voltak gamer fórumok és site-ok magyarul (például Quake fanoknak), de az 576 online fórumára is nagyon sokan írtak, az talán 2001-2002 kezdetétől ment nagyon. Kevesebben neteztek, de már akkor is mentek fórumos viták minden további nélkül. Az, hogy akkor még nem létezett a PWC, az nem mérvadó.

  2. Nagyon jó kis áttekintő volt, alig várom a pénteket. 🙂
    Apró kötözködés: A Killzone 2 nem PS3-ra jött ki? Nem annak akar lenni az egyik legtutibb címe?

  3. Killzone 2 remake után én már nem is kérnék többet, ebből genből!

  4. A Guerilla Games a kedvenc csapatom a QD mellett. Én úgy érzem lett volna meg (lenne még ?) potenciál bőven a Killzone-ban. Egyrészt az alap háborús szitukat fel lehetne dobni egy csomó ötlettel. Pl van az a csapatszállító repülő amivel a Killzone 2-ben megérkezünk (vagy inkább becsapodunk) nah ezzel pl lehetett volna egy olyan hogy egy konvojt üldözünk a házak között stb stb. Sok sok apró ötletet lehetett volna belecsempészni.
    A másik pl hogy ha már adott a Killzone világa lehetne esetleg valami más jellegű játékot belerakni… mármint a Killzone világába. Esetleg egy olyan rész is lehetne ami nagyrészt az Exoskeleton-al történe persze változatos helyekkel és feladatokkal. Remélem azért egyszer majd meg visszakanyarodnak a Killzone-hoz… jó lenne.

    2