Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Ghost of Tsushima Director’s Cut (PS5, PS4)

Ha ezt Kuroszava megélhette volna!

Rendhagyó módon fogom ezt a tesztet elkezdeni, méghozzá egy virtuális bocsánatkéréssel TRÉN kollégám felé. Történt ugyanis, hogy a Ghost of Tsushima Director’s Cut PS5-ös verziója nálam landolt tesztelésre, ámbátor nem véletlenül. Kezdetektől fogva nagyon érdekelt ez a game, de tudatosan passzoltam a PS4 változatot, abban bízván, hogy záros határidőn belül úgyis jön belőle az új konzolra optimalizált kiadás, én pedig inkább PS5-ön, teljes pompájában akartam kiélvezni a kalandot. Egyszerűen, amióta itt a PS5, egyre nyögvenyelősebb PS4-en játszani: sokkal szebb, gyorsabb és a DualSense kontrollernek köszönhetően kényelmesebb is minden PS5-ön, így hát nagy elvárásokkal felvértezve vetettem bele magam a bővített kiadásba.

Aztán teltek a percek, később már egy óra, én pedig némileg lefittyedt szájjal ültem a tévé előtt és azon tűnődtem, hogy ez a kaland valahogy nem igazán kezdődött jól, a hőhős Szakai Dzsin eléggé idegesítően kötött figura, és dacára annak, hogy a game BŐDÜLETESEN néz ki PS5-ön, valahogy nem jött meg az áhított katarzis. Fel is hívtam még úgy, első felindultságomban FSZH kollégámat, Molont, hogy megkérdezzem tőle, nem nézte-e be véletlenül ezt a játékot TRÉN, aki 9 pontot dobott rá tesztjében és az egekig méltatta. Molon a tőle megszokott sztoikus nyugalommal mondta, hogy adjak még egy kis időt a játéknak és higgadjak le, mert valószínűleg hamarabb borult el az agyam a kelleténél. Így is tettem, folytattam a barangolást, hogy úgy egy újabb óra után megszégyenülve kelljen újfent telefonálnom és beismernem, hogy Trénnek kurtára igaza volt: ez egy bámulatosan penge cumó. Úgyhogy bocs öcskös innen a messzetávolból, de tényleg…

Ez a kedvenc Tenchu epizódom!

Mivel jobbat, szebbet vagy okosabbat úgysem tudnék írni a játékról, mint TRÉN a tesztjében, most inkább csak pár saját benyomás közreadásával szeretném illusztrálni élményeimet azok számára, akik még nem szánták rá magukat e mestermű megvásárlására.

A GOT ugyebár egy külső nézetes, nyitott világos akció-RPG, melynek számomra az egyik legnagyobb pozitívuma igen hamar az lett, hogy meglepően sok lehetőséget ad a saját játékstílusod (kedved, pillanatnyi hangulatod) kibontakoztatására. Az “alapállapotnak” tekinthető, félelmetesen autentikus módon megvalósított katanás szamurájharc mellett – melyben mind az alapállások váltogatása, mind pedig a védekezés/ellentámadás használata tökéletesen játékosbarát módon van megvalósítva! – felettébb pazar lopakodást és a különféle íjaknak köszönhetően távolsági harcmodort is alkalmazhatsz. Ezen kunsztok pediglen nem csak töltelékként lettek a mechanikába építve, ugyanis mindkettő teljes értékű komponense a harci lehetőségeknek. Kitörő örömmel vettem tudomásul, hogy a GOT minden egyes összecsapása – legyen az egy ellenséges tábor ostroma vagy egy járőr megtámadása – többféle harcmodorral is abszolválható, melynek köszönhetően soha egyetlen másodpercre sem merült fel bennem a nyitott világos alkotások általános rákfenéje, miszerint “megint ugyanazt csinálom, amit az előbb, csak más tájon”. Amikor kedvem volt, bátran kihívtam ellenlábasaimat szemtől szemben, máskor osonó ninja módjára hátba támadtam őket és úgy vágtam el a torkukat, hogy azt sem tudták, honnan jött az átok, megint máskor pedig a biztonságos távolból, lángoló és robbanó nyilaimmal zúztam szét a rohadt szemét mongolokat – akiket a game tökéletes narrációjának hála igen hamar sikerült meggyűlölnöm, szóval a hangulatkeltés nálam mondhatom elérte a célját. Itt mutatnék rá a Director’s Cut egyik mechanikai újdonságára is, mely immár lehetővé teszti egy kijelölt ellenfél befogását. Ez az eredeti változatban nem volt benne, de hogy őszinte legyek, a kimért szamurájharc sajátosságai miatt nem is feltétlenül szükséges a használata.

Mindenképpen ki kell emelnem a pozitívumok között a játék küldetéseinek megvalósítását is, ami számomra annyira üdítően hatott, hogy szinte lelkendeztem az elégedettségtől. Minden kisebb-nagyobb feladat – legyen az Dzsin történetének kibontása vagy csak egy mellékzönge – a narrációnak, a párbeszédeknek, valamint a totálisan filmszerű jeleneteknek köszönhetően itt valahogy olyan körítést kapott, amitől nincs a playernek az az érzése, hogy csak úgy értelmetlenül csinálja a missziókat egymásra sorjázva. Az, hogy például gyakran szegődik mellénk valaki kísérőként vagy segítőként, az együtt lopakodások, megfigyelések, vagy szimplán csak a közös lovaglás a bődületes tájon valami hihetetlen mértékben megdobja a játékélményt, amit így írásban egyébként lehetetlen visszaadni, ezt tényleg látni kell!

Az alapjáték érdemeinek magasztalását a külcsínnel fejezném be, ami PS5-ön, hát… mondjuk úgy, hogy párját ritkítóan tökéletes. Nem mondom, hogy egyes részleteiben nem lehet ennél esetleg jobb megvalósításokkal találkozni, de összességében amit a GOT a Sony új konzolján nyújt, az jelenleg a konzolos videojátékozás non plus ultrája! Egész egyszerűen BRUTÁLIS a környezet gazdagsága és változatossága, a részletek komplexitása, a képernyőt pedig szinte szétrobbantja a japán szigetek növényzetének, élővilágának, domborzati képének, napszak és időjárás változásának pazar, esetenként már-már fotorealisztikus megjelenítése. Nagyon örülök neki, hogy kivártam a PlayStation 5 verziót, mert ezen a gépen tényleg bármiféle kompromisszum nélkül élvezhető a kaland, ráadásul az eredeti kiadáshoz képest a japán szájszinkront is korrigálták, így most már tökéletesen autentikus formában, japán hanggal és angol felirattal tudtam élvezni a történéseket.

A négy musk… akarom mondani katanás legendája

A GOT megjelenése után multiplayer szegmenssel – címe Legends – is bővült, amit most alkalmam volt kipróbálni. A 4 playeres kooperatív, illetve legutóbbi újdonságként kompetitív multi a zsánerben megszokott formulát követi. Különféle speciális tulajdonságokkal felszerelt kasztok bőrébe bújva küzdhettek ketten “sztoris” pályákon, vagy négyen a hullámokban érkező támadókkal, stratégiai pontokat megvédve vagy visszafoglalva. A legújabb “Rivasl” módban pedig egy társsal mérkőzhettek meg egy másik duó ellen. Nekem ez a kooperatív multiplayer rész egy picit túl rohanósnak tűnt egyébként az alapjáték elegáns kimértsége után, még úgy is fogalmazhatnék, hogy zavart a mérgezett egér módjára való szaladgálás, ugyanakkor aki kedveli ezeket a horda-módokat és megfelelő társakat talál hozzá, az remekül szórakozhat a Legends módban. A kompetitív 2 vs. 2 Rivals “párbaj” némileg összeszedettebbnek tűnt, ugyanakkor itt feszültebben is kell koncentrálni a siker érdekében, míg a “Raid” módok igazán próbára teszik az együttműködési képességeket, így érdemes egy jól összeszokott 4 fős csapattal belevágni ezekbe a hosszabb, komoly kooperációt igénylő kihívássorozatokba.

Az a bizonyos másik sziget…

A GOT Director’s Cut harmadik, igen jelentős újítása Iki szigetének megjelenése. Ez a különálló terület gyakorlatilag egy DLC, ám az átlagos, néha bizony megúszós kiegészítőkhöz képest ez egy valóban teljes értékű, fantasztikusan eltalált bővítmény.

Kezdjük ott, hogy minden, ami Ikin történik, nem egy súlytalan mellékzönge, hanem Dzsin sztorijának kvázi elmaradhatatlan kiegészítése, erős múltidézéssel megfűszerezve. Emellett nem elhanyagolható tény az sem, hogy Iki szigete mind flóráját, mind faunáját, mind domborzatát, mind pedig küldetéseit nézve egyértelmű továbblépés, nem pedig alibizős himihumi az alapjáték fényében. Elmondható ugyanakkor az is, hogy Iki külsőségeit és tartalmát tekintve tökéletesen simul bele a Cusima által megkezdett hangulatba, azaz soha nem fogod úgy érezni, hogy valamiféle különálló, fércelt “töltelékkel” van dolgod, hiszen minden perfektül illeszkedik az alapjáték által lefektetett alapokba.

Amit Ikivel kapcsolatban tudni kell, hogy ez a DLC-tartalom csak akkor nyílik meg, ha az alapjátékban már eljutottál egy bizonyos pontra. Ennek oka, hogy az Ikin uralkodó helyzet némileg sötétebb, mint Cusimán, azaz az ottani mongolok nem csak vérszomjasabbak, de erősebbek és ügyesebbek is, így bizonyos fokú fejlesztettség és harci tapasztalat mindenképpen kell a túléléshez. Fontos az is, hogy Iki felfedezéséhez elengedhetetlen a csáklya, amit Dzsin nem birtokol még az eredeti történet elején. A harmadik tudnivaló, hogy ha úgy döntesz, hogy meglátogatod Ikit, addig nem tudsz majd visszatérni Cusimára, amíg le nem tudtad DLC sztoriját. Ez csak a fő szálra koncentrálva olyan 5-6 órát vehet igénybe, de ha mindent fel akarsz fedezni Ikin, kb. 10-12 órás mókára számíthatsz. Ebben a pazar csatáktól kezdve a Tomb Raider játékokat megszégyenítő felfedezéseken túl az íjász-kihívásokig minden lesz majd, szóval azt biztosan nem lehet mondani, hogy az Iki Island című DLC ne érné meg teljes mértékben az árát.

Kuroszava emlékére, tisztelettel

Nem indult a legátütőbben, aztán mégis az utóbbi hónapok legeredetibb és legstílusosabban megvalósított open world élménye lett számomra a Ghost of Tsushima Director’s Cut. Tényleg túlzás nélkül állíthatom, hogy MINDEN perc, amit Cusima és Iki szigetén töltöttem, pozitív töltéssel bírt. Egy elképesztően igényes és finom, alázatos műgonddal megvalósított szamurájkalandról van itt szó, mely véleményem szerint mindenki számára kötelező gyakorlat, aki csak egy kicsit is vonzódik a középkori japán történelmez, a szamurájok becses világához, a nyitott világos kalandokhoz, és olyan játékkal szeretné az idejét múlatni, mely a legmagasabb jelenlegi konzolos technikai színvonalat képviseli. Mert ez most a csúcs, minden szempontból, amire a legendás japán filmrendező, Kuroszava Akira is méltán büszke lenne.

(A játékot a PlayStation Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban PS4-re és PS5-re, vagy a linkekre kattintvam eg is rendelhető. Ha már rendelkezel a játékkal PS4-en, akkor több opciód van: újíthatsz a Director’s Cutra PS4-en 7090 Ft-ért, válthatsz a PS5-ös Director’s Cutra 10590 Ft-ért, vagy csak simán beszerezheted 3500 Ft-ért a PS5-ös kiadást. A multiplayer Legends mód ingyenes a játék minden verziója mellé, továbbá szeptember 3-ától lesz egy különálló verziója, aminek a megvásárlása után kedvezményesen szerezheted be az egyjátékos szegmensét is a kalandnak)

9 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Na, végére értem a kiegészítőnek, meglepően jobban tetszett, mint az alap sztori! Persze kell hozzá az alap történet, hogy értelmet nyerjen az egésze. Most már a kedvenceim között van Ghost of tsushima director’s cut!
    https://media.tenor.com/images/ba48d27341a61f05c3c22cad2981ab2f/tenor.gif

  2. Én megjelenés után játszottam ,tetszett ,de hanyatt nem vágtam magam tőle. És itt jön az képbe, hogy nálam nem mindegy ,hogy mit miután játszom és épp milyen az alap hangulatom.
    Most megvettem az upgrade-et és azóta rá vagyok kattanva ,de csak kis szeletekben tudom fogyasztani. Napi max egy óra, esetleg másfél.

  3. szeretném tolni, imádtam az alapot, de 30 dollárért nem fogok upgrade-elni.. :/

  4. A megjelenése környékén “kölcsönkaptam”, de egy percet nem toltam vele. Lefoglalt a TLoU2 és az élet egyéb dolgai. Aztán öcsém odaadta kb. egy hete, azóta szinte csak ezzel nyomom. Szerintem zseniális cucc, persze nem hoz semmi újat a műfajba, de olyan piszkosul erős hangulata van, hogy az nem igaz.

  5. Mivel a játék felénél tartok, meg is veszem a PS5 director’s cut verziót, hogy a maradék részét + a dlc-t is a dualsense-el tudjam játszani.
    Egy dologért kár picit. Azt hallottam, hogy akinek lemezen van meg az alap játék, annak a Ps5 upgrade nem fogja tudni a 60p-t, akinek digitálisan van meg ,azoknak viszont igen. Ennyi baj legyen…

  6. Ha eddig kimaradt, már én is letettem az alapjátékról, biztos hogy a DC-t fogom venni.

  7. Én még ps prón toltlatm az alpjátékot, már az varázslatos volt, lehetségesnek tartom a PS5-ös verza beszerzését!

    • Na, csak megvettem digitálba, 4 kor lejár a munka idő, aztán ránézek! 😀

      • Jól tetted, tegnap én is megvettem, azért csak jól esik a PS5 kontroller extra funkciói, nekem már hiányzik, ha nincs. Nem is rossz vétel, ha azt nézzük, hogy kb. 3000 az upgrade és 7500 az új DLC.
        A mentéssel viszont majdnem beszoptam. Kis híján sikerült felülírnom a játék telepítése utáni friss mentést a régire. De végül meg lett Cusima igazsága!