Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

GAL*GUN: DOUBLE PEACE (PS4, PSV)

Gyerekkorom óta rajongok a rail shooter jellegű játékokért. Tisztán emlékszem a percre, amikor egy badacsonyi túrán először találkoztam a Time Crisis valamelyik részével és totálisan lenyűgözött a korábban még soha nem látott, végtelenül innovatívnak ható játékmenet. A szerelem aztán némileg alábbhagyott, amikor a füstös árkádokból az első PlayStationnek hála a nappaliban csücsülő tévére került át fókusz, mert a Point Blank-féle mókák valódi élvezetéhez szükséges pisztolyok fizikailag és átvitt értelemben is elérhetetlen távolságban voltak tőlem, ám hála a Wii formabontó kontrollerének, az addigra már totálisan halottnak hitt zsáner kapott egy új löketet olyan brutálisan erős felhozatallal, mint a megunhatatlan House of the Dead: Overkill, a Dead Space Extraction, vagy a Resident Evil Chronicles címek. Ezek a címek aztán szépen átvándoroltak a PS3 kínálatába is és a Move-nak hála újra gyerekként ugrálhattam az ágyon a Deadstorm Pirates egyik bossának legyőzésekor. A rail shooter Kánaán aztán a mozgásérzékelés lecsengésével párhuzamosan egy csapásra elpárolgott, ezért is lepődtem meg, hogy a PQube gondozásában nyugaton is megjelent PS4-re és PSV-re a [b]Gal*Gun: Double Peace[/b] c. témába vágó opusz, méghozzá július végén. Tesztünk roppant dallamosan csengő névvel megáldott alanya hiába hasonlít játékmenetében a fent említett modern klasszikusokra, sajnálatos módon nem támogatja a Move kontrollereket, ami óriási kihagyott ziccer véleményem szerint az Inti Creates fejlesztőinek részéről. Marad tehát az analóg karokkal történő, helyenként kifejezetten bénácska manőverezés, mely kizárólag azért nem válik már rövid távon idegőrlővé, mert a játék az első perctől kezdve látványosan nem veszi komolyan sem önmagát, sem a felhasznált játékmechanikai elemeket.A nyugati szemmel meglehetősen szürreálisan ható történet középpontjában az iskola Houdai nevű lúzere áll, akit eltalál – Ámor helyett – egy Ekoro névre hallgató angyal véletlenül maximális intenzitásra állított nyila… pontosabban kézifegyvere, melynek következtében emberünk nem csak egyszerűen népszerű lesz az ellenkező nem tagjainak körében, hanem Dzásztinbíber legszebb pillanatait lepipáló, szinte már kóros rajongással kezdi követni minden nőnemű egyed.Ez persze első blikkre nem is volna baj, de egyrészt aki emlékszik a Parfüm c. Patrick Süskind regény / film záró jelentére, az pontosan tudja, hogy a feromonok által vezérelt őrjöngés csúnya véget érhet, másrészt pedig Ekoro lazán közli hősünkkel, hogy amennyiben napnyugtáig nem találja meg igaz szerelmét, a túlzott népszerűség a csajoknál átcsap undorba és további életét kénytelen lesz magányosan eltölteni egy tonna papírzsebkendő és néhány csücsipárna társaságában. Houdai tehát ráveszi magát arra, hogy szembesítse magát elnyomott érzelmeivel és szerelmet valljon gyerekkori szerelmének, ám a választott lány pont olyan brutál aurával rendelkezik, amely lepergeti a természetellenes sárm hatását, így a rohamozó lányhorda folyamatos elhárítása mellett próbál egyre közelebb jutni a démonvadászatot, mint kedvenc hobbit űző hölgyeménnyel.Mivel a cucc félig ún. „Bishōjo” (azaz egy párválasztás témájú visual novel) stílusban készült, a pörgős akció mellett legalább ugyanennyi időt kell tölteni karakterünk lelkének pátyolgatásával és a finoman az arcodba dörgölt szexualitással átitatott tartalmak feldolgozásával. A tényleges játék során a zsánertől megszokott módon a kamera önálló életet élve megy előre, míg neked csak arról kell gondoskodnod, hogy a rád rontó, roppant veszélyesnek kinéző tinilányokat [i]ömm…[/i] extázisba taszítsd feromon töltényeiddel. Adok egy kis időt, amíg ezeket az információkat mindenki feldolgozza… és mehetünk is tovább.Természetesen minden csajnak megvan a saját gyenge pontja / erogén zónája (ezt a cucc kis japán karakterek formájában jelzi ki), amelyet eltrafálva rögvest hangos sóhajok kíséretében rogyik össze a delikvens. Érdemes ezekre rámenni, mert így nem csak több pontot kapsz a pályák végén, hanem sokkal gyorsabban is lehet irtani a sikoltozó tiniket.Az átlagosan mindössze pár perc alatt teljesíthető, erősen PS3-as színvonalú helyszíneken több helyütt lehetőség ad a játék arra, hogy eldöntsd a felkínált iskolai létesítmények közül merre akarsz menni, valamint a pályákon belül is akadnak elágazások, ami a rengeteg mellékküldetéssel együtt ad egy kis extra szavatosságot a szoftvernek, amire szükség is van, mivel egy végigjátszás olyan 3 óránál nem tart tovább. Ha ezt beszorozzuk a többféle elcsábítandó csajjal és különálló sztoriszállal, akkor már egy egészen tisztességes szám jön ki, igaz maguk a pályák olyan elképesztően nagyon nem különböznek egymástól… …na jó, ez így ebben a formában nem igaz, mert a rail shooter jellegű helyszínek mellett helyet kaptak speciális [i]khömm…[/i] kihívások is, amelyek segítségével testközelbe kerülhetünk választottunkkal, amint megpróbáljuk kituszkolni a sajnálatos módon beszorult fenekét az ablakon(!), alávetjük magunkat egy szado-mazo kezelésnek(!!), vagy éppen megpróbáljuk megmenteni szerelmünket a szabad testnyílásokra pályázó csápos szörny(!!!) fogságából. Ilyenkor először mozgó célpontokat kell minél pontosabban eltrafálni, majd a touchpad értő húzogatásával és tapogatásával kell a szorult helyzeteket megoldani.
[YOUTUBE]Z7_a14cO9Gc[/YOUTUBE]Most gondolom sokan azt gondolják, hogy az itt leírtak némi barokkos túlzással lettek digitális papírra vetve, de biztosíthatlak benneteket, a fenti jelenetek pontosan ugyanilyen formában jelennek meg a Gal*Gun-ban, ám “sajnos” a készítők voltak olyan szemérmesek, hogy letiltsák a screenshot készítésének lehetőségét az igazán szaftos részeknél.Ilyen például az ún. Doki Doki Mode is, amit az erogén zónákra mért pontos lövések függvényében lehet aktiválni, és amelyben egy külön képernyőre kerülve a magukat erotikus pózokba rendezett lánykák testrészeit lehet macerálni. Ha eltalálod, hogy az adott csaj hol szereti, ha vadidegen srácok jól megtapizzák, akkor a totális elégedettség kéjes sóhajait csalhatod elő a delikvensből, aki olyan brutálisan ki lesz elégítve, hogy egy rózsaszín robbanással extázisba taszítja a képernyőn lévő többi ellenfelet is. Egyszerre akár három csajt is bevihetsz a “vörös szobába”, ezzel maximalizálva az élvezeteket, de easy módban annyira brutálisan könnyű a játék, hogy kizárólag akkor érdemes ezt használni, ha hirtelen körbevesznek, vagy feltűnnek a démoni befolyásolás alatt álló tanulók. Bizony, a suliban nem csak az angyalok kavarják a salakanyagot, hanem egy kotnyeles démon-növendék is, akinek befolyása alá kerülve a csajok a rajongás helyett a Szürke ötven árnyalatából kiragadott változatos dolgokat akarnak majd veled csinálni. Ezek az ellenfelek annyival bonyolultabbak sima társaiknál, hogy mielőtt jól szétlőnéd őket feromonnal, muszáj első körben leszedni a körülöttük lebegő kis démoni figurát, mert amíg ezt nem teszed meg, sajnos teljesen sebezhetetlenek. Szerencsére nem csupán a reflexeidre számíthatsz az igaz szerelemért vívott harcban, hanem a pályák között különféle fejlesztéseket és a statisztikáidat befolyásoló tárgyakat vehetsz a nyuszifülszerű hajszerkezettel megáldott boltos csajtól. Grafikailag, mint már említettem korábban is, a játék erősen előző generációs képet mutat, amelyet alátámasztanak a szoftosan klónozott ellenfelek is. Elméletben ugyan a rád törő lányok ritkán ismétlődnek, de miközben azt figyeltem, hogy a Yuki nevű példány hány perc kihagyás után fog újra támadni, körülbelül négyszer hittem azt, hogy “na ez a csaj tutira ő lesz”,mert full ugyanaz volt a karaktermodell, csak mondjuk másfelé fésült hajjal.Audio fronton ellenben minden rendben, a zenék dallamosak, a japán hangsáv pedig pontosan olyan őrült, mint amit a fent leírtak alapján el lehet képzelni.További jópofaság, hogy amennyiben olyan ember tör rád játék közben, akinek nehéz volna elmagyarázni, hogy miért lövöldözöd iskoláslányok melleit kéjes sikolyok közepette, az éppen aktuális képernyőt egyetlen gombnyomással át lehet váltani egy 8 bites kamu-RPG-be, ezzel elkerülve a kellemetlen helyzeteket.A cucc egyébként kijött Vitára is kicsit gyengébb grafikával és külön touchscreenes molesztálási lehetőségekkel, így aki hajlandó kétszer kipengetni a játék árát, a Cross-Save funkciónak hála a létező összes élethelyzetben élvezni tudja majd a játék által nyújtott lehetőségeket.Sajnos minden pozitívuma ellenére a Gal*Gun a technikai elmaradottság mellett a játékmenetével is erősen megosztja majd a közönséget, arról nem is beszélve, hogy az újrajátszási faktora is nagyban függ attól, hogy a befogadó milyen mértékben tudja megemészteni a számolatlan szexista poént, illetve a bő lére eresztett romantikázást.Szóval, ha a leírtak alapján szerinted ez nem az évszázad játéka, 16.000 forint körüli áron nem feltétlenül bizonyul majd életed befektetésének, de a cucc kellően különleges és jól kidolgozott ahhoz, hogy az ínyencségek rajongóit hatalmas adag bűnös élvezethez juttassa…(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

7/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

9 hozzászólás

Hozzászólás

  1. A story eddig tetszik. Na olvassom a tesztett tovább!!!! 🙂

  2. Ez mekkora király, imádom az ilyen shooter játékokat. Még csak a videót néztem meg, de hamarosan a tesztett is elolvasom!!!Hát ez beszarás ez a játék!House of the Girl yeah!!!

  3. Külön érdekes hogy mindenféle cenzúra nélkül jelent meg ez nyugaton: http://www.siliconera.com/2016/08/05/gal-gun-left-japan-came-west/ Remélem ebből tanul a nisa is, egy monster monpiece/criminal girls szintű játéknak cenzúrával együtt sem lesz jobb a megítélése azok között akik … ilyen játékokat úgysem vennének meg, csak a vásárlókat idegesítik a cenzúrával.

    • A próféta szóljon belőled, tényleg full értelmetlen szétcenzúrázni egy olyan játékot, amit amúgy is egy nagyon szűk réteg vesz csak meg.

  4. Janinja hol vagy ilyenkor?

  5. ???? ez még nekem is elborult.