Frostpunk - Szezonbérlet tartalmak (PS4, PSN)

Parás jégvarázs.

2019-ben kiélhettem kommunistának álcázott diktátor hajlamaimat és a végső győzelem, a túlélés reményében küldtem biztos éhhalálba jobb sorsra érdemes virtuális lemmingjeimet a Frostpunk: Console Edition – teszt ITT – fagyos világvégéjében. Cél szentesíti az eszközt, ugye. Azóta, elolvasva a Panta Rheit nem vagyok túl büszke a pragmatikus hozzáállásomhoz, de mentségemre szóljon, hogy szorított az idő a teszt megírásához – most ilyen nem fenyegetett, ugyanis hónapok óta nem bírtam magam rávenni, hogy telepítsem a season passt és újra nekivessem magam a jégmezőkön való totálisan depresszív túlélésnek.

Ne érts félre: a Frostpunk egy bitang jó stratégiai játék érdekes döntésekkel és megoldandó forgatókönyvekkel, viszont pofátlanul szemét és nehéz is tud lenni, továbbá megkövetel egyfajta koncentrációt és flow-t, mivel mindig két lépéssel előre kell tervezni és ügyesen szöszölni a mikromenedzsmenttel. Máskülönben a játék kegyetlenül megbüntet és több órás haladást lehet kidobni a kukába – emlékszem, nem is nagyon működött, hogy napi pár órát játszva legyek sikeres, mivel másnap az állást betöltve már a rosseb sem emlékezett, mi lenne a következő célszerű lépés.

Szóval ilyen előzmények után vettem egy mély levegőt és folytattam volna, ahol anno abbahagytam. De előtte újra belevetettem magam a főküldetésbe, hogy felidézzem a konzolos játékoknál szokatlanul bonyolult irányítást, valamint újra felfedezzem a különféle mechanikákat, a nyersanyagokkal, munkások reményével és elégedettségével történő egyensúlyozást, a táncolást az őrült despota és a liberális megváltó határmezsgyéjén, hogy szigorúan eze kután ugorjak csukafejest a kiegészítő tartalmába.

Mert a kiegészítő bizony az alapjátéknál is sokkal, de sokkal szemetebb és nehezebb. A három add-on közül a The Rifts névre kereszteltre sok szót nem is fecsérelnék, mivel ez a végtelenített túléléshez ad egy új pályát – én kifejezetten nem szeretem a céltalan játékot, így hiába a csavar a bevett formulán (a nyersanyaghiányt hidak építésével lehet – ba-dum-tss – áthidalni), ez csak a legelvetemültebb rajongóknak fog bármit is jelenteni.

A The Last Autumn viszont egy érdekes alaphelyzetből indul: a zord világvége még csak kopogtatni készül ajtónkon, így minket bíznak meg a túlélés melegét biztosító generátor felépítésével. Eleinte nem is kell aggódni a hőmérséklet miatt, inkább az alulmotiváltság és reménytelenség lesz a legnagyobb ellenségünk, valamint a folyamatos sztrájkolás, a különféle munkahelyi balesetek, ahol dönthetünk úgy, hogy feláldozzuk a munkások életét, hogy időben végezzünk az adott mérföldkővel…

…vagy esetleg némi csúszásért cserébe megmentjük a csapdába szorult peonokat, hogy aztán azok hálájuk jeléül később megtagadják a munkát, így a továbbiakban negédes mézesmadzag helyett kivégzőosztagunkkal szolgáltassuk a megfelelő ösztönzést a rohadékoknak, átkozva a pillanatot, amikor a biztos halál helyett megmentettük a seggüket. Hogy aztán hirtelen beüssön a mínuszharminc.

Amit ezzel szemléltetni próbáltam, hogy a kiegészítő az alapjátéknál is sokkal nehezebb és igazságtalanabb tud lenni, amit nem mindig éreztem fairnek; sokszor olyan helyzeteket dobott a játék a fejemhez, amire nem tudtam felkészülni az adott szituáció előzetes ismerete nélkül, ez pedig gyakran frusztrált állásvisszatöltéseket és káromkodásokat eredményezett. Szeretem, ha van kihívás egy játékban, de itt egy picit átestek a ló túloldára és ez sokakat elijeszthet.

A szezonbérlet utolsó eleme az On the Edge kiegészítő (nem, ez nem a Big Mouth legújabb szezonjának a fotelbaszós epizódjára utal): kereskedelmi pontként funkcionáló városunknak bizonyos nyersanyagokhoz nincs hozzáférése, marad az árucsere a nélkülözhetetlen alapanyagok megszerzése végett, illetve  a többi várossal való jó viszony ápolása lesz a másik kulcs. Ügyesen lavírozva hamar autopilotba kerül településünk, de itt is lesznek ’mókás’ szituációk…

Szóval a Frostpunk kiegészítői az alapjátékhoz hűen rendesen megizzasztanak bárkit, de két évvel a megjelenés után szerintem annyira már nem releváns ez a csomag. Akik szerették a főprogramot, azok most kapnak még több, még nyomorgatóbb kihívást, amivel elszöszölhetnek… de részemről szöszöljön vele a Kun Béla és inkább csináljanak a fejlesztők egy második részt (spoiler alert: már bejelentették), azt lelkesebben tolnám.

(A szezonbérletet a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 8740 Ft. A különböző kiegészítők külön-külön is megvehetők: a The Rifts 1739 Ft-ért, az On The Edge 4530 Ft-ért, míg a The Last Autumn 5919 Ft-ért. )