Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Final Fantasy VII Remake Intergrade (PS5)

Mester és tanítványa.

2020 egyik legmegosztóbb és legelismertebb alkotása volt a Final Fantasy VII Remake – teszt ITT –, amely óriási változtatásokat eszközölt nem csak a játékmenet és a képi megvalósítás, hanem a cselekmény kibontakozása terén is. Több mint egy évvel az átalakult visszatérés után elérhetővé vált a Final Fantasy VII Remake Intergrade, amely tartalmazza egyrészt a játék PlayStation 5-re felhúzott verzióját, másrészt egy új „EPISODE INTERmission” néven futó kiegészítőt, amelyben a klasszikus szerepjáték opcionális karaktere, Yuffie kapja a főszerepet. Fontos itt kitérni arra, hogy míg a PS5-ös verzió ingyen jár, ha megvan a móka PS4-en – kivéve, hogy ha ingyen kaptad a PlayStation Plus részeként –, Yuffie történetét külön meg kell vásárolni. Ha teljesen újonnan veszed PS5-re, akkor pedig már benne lesz. Az EPISODE INTERmission a főmenüből indítható külön, így nem kell, hogy lejátszd az alapjátékot hozzá, bár erősen ajánlott; továbbá a mentésedet átviheted a PS4-es verzióból, a trófeáidat is megkapod, viszont körülményes, ugyanis előbb be kell lépned a PS4-es játékba, ott fel kell töltened a mentést, majd a PS5-ösnél le kell szedned – ha pedig valami miatt többet akarnál átvinni, akkor egyenként kell őket felpakolni.

Hősünk ezúttal a gyermeteg, Materia-megszállott nindzsa, Yuffie Kisaragi, aki azért érkezett szövetségesével, Sonon Kusakabeval Wutaiból, hogy megszerezze a Shinra Áramszolgáltató Vállalat egy szupertitkos, elképesztő hatalommal bíró, csak rebesgetett Materia-kristályát. Az ügynökök célja ezzel kettős: egyrészt borsot törni a Shinra orra alá, másrészt megkaparintani a feltehetőleg katonai célokra használt kristályt. Bár ez egyelőre itt nem derül ki, a Shinra évekkel ezelőtt egy Mako-reaktort akart Wutaiba telepíteni, a nyugati nemzet ellenkezése azonban szörnyű áldozatokat követelő háborúba torkollott – egyébként a Square Enix ebből a szempontból nem túl újoncbarát, ugyanis a cselekmény sok olyan történésre épít, amelyeket csak azok ismerhetnek, akik az eredeti mellett a különböző mellékjátékokat és tartalmakat is fogyasztották, a kontextus ilyen jellegű hiánya pedig zavaró lehet azoknak, akik nem ismerik a múltat. A Shinra a háború óta előszeretettel használja ellenségképnek Yuffie hazáját, a büszke nemzet pedig szeretne visszavágni az atrocitások miatt, és visszaszerezni méltóságát a mély sebeket ejtő konfliktus után. A Final Fantasy VII Remake világának kelet-ázsiai megfelelője Wutai, és ebben a részben remekül megalapozzák a politikai hátteret, az emberekben kialakult rasszizmust, a kizsákmányoló felső osztályt és azt, hogy ez miként befolyásolja a hétköznapokat is: nem mellesleg kifejezetten aktuális, hogy ázsiai emberek küzdenek az igazságukért, és a hőspárost is ázsiai származású színészek keltik életre. Az, hogy miért egy tinédzser nindzsatanoncot küldenek egy ilyen kaliberű küldetésre már más téma, de a játék hangulatába, stílusába és vonalvezetésébe teljesen belepasszol – annak minden pozitívumával és negatívumával együtt.

Yuffie egy egyszerre idegesítő és szerethető kis fruska, akinek tágra nyílnak szemei a Materia szó hallatán, és folyamatos duruzsolásával meg sem kísérli leplezni megvetését Midgar városa iránt: a bűzös nyomornegyedet így újabb szemszögből tapasztalhatjuk meg, ahogy magát a Shinra épületet is. Energetikus, lelkes és folyton pörög, be nem áll a szája a környezetéről és az emberekről, de időnként fel-felcsillan egy kiforró, komolyabb személyiség is. Alapvetően egy kölyök a felnőttek világában, és erre fokozatosan kell ráébrednie. Vele szemben Sonon, mély orgánumával és összeszedett kiállásával remek ellenpólusa és felügyelője, annak ellenére, hogy alapvetően a lány a főnöke: hűséges, elkötelezett és mindent megtesz azért, hogy megvédje őt. Ez remek dinamikát kölcsönöz a párosnak, ami érdekes párbeszédeket és karakterfejlődést eredményez. Az extra epizód két új fejezetre van osztva, amelyek felépítése és hangulata kiválóan tükrözi Yuffie stílusát és dinamikáját társával, Sononnal.

Az elsőben a Cloud és a többiek bázisaként szolgáló lakónegyedet barangolhatjuk főleg be, megismerkedhetünk a helyi AVALANCHE-kontaktokkal, és minijátékokat teljesíthetünk. Míg Sonon felderítő útra és kapcsolatépítésre indult, a fedőruhájában – egy Moogle-poncsóban – flangáló, épp megérkező Yuffie a környezetével és az új arcokkal ismerkedik: és persze megkínál mindenkit a fogak széttörésére kiválóan alkalmas hazai magvakkal. Az extra tennivalók kiválóan tükrözik azt, ami önmagában is kiemelkedővé tette a Final Fantasy VII Remake-et: remekül eltalálták most is a fejlesztők, hogy mit milyen formában érdemes visszahozni a klasszikus, 1997-es alkotásból. Mivel Yuffie midgari látogatásáról az eredetiben nem volt szó, így nagyobb volt a készítők mozgástere, és szorosabbra fűzték a kapcsot a narratívával, valamint az AVALANCHE csapatával – itt ugyanis a szervezet újabb tagjaival ismerkedhetünk meg, akik segítik erőfeszítéseinket a Shinra ellen. (A régiben  a csapat Yuffie-val Gongagában találkozik, ahol ki akarja fosztani hőseinket: ha itt a játékos legyőzi és jó válaszokat ad az azt követő párbeszédben, akkor csatlakozik a brigádhoz.)

Egy ilyen ötletes elem a Fort Condor minijáték, amely az eredetitől eltérő formában, de annak szellemiségét megőrizve tér vissza. A területet bejárva kihívhatunk „párbajra” más szereplőket, így megmérkőzhetünk ebben a stratégiai, asztali játékban. A cél maguktól haladó katonákat lepakolni, hogy elpusztítsák az ellenség bázisait és erődjét, a központi mechanika pedig a „kő-papír-olló” elvre épít, ahol az egységek három típusa közül mindegyik üt egyet, illetve mindegyiket üti egy. A mérkőzések abszolválásával újabb ellenfelekhez juthatunk el, hogy végül megkaparintsunk egy hasznos Materia-kristályt – elvégre Yuffie mi másért vágna bele ilyesmibe? (Az eredetiben a Fort Condor jóval később, Junonban érhető el, teljesen más formában.) Szórakoztató, de mégis taktikus gondolkodást igényel ez a kis figyelemelterelés, de ha nincs kedvünk szórakozni, mehetünk is tovább: sőt, a játék nyitánya inkább opcionális tennivalókból, ismerkedésből és a régió egy más szemszögből való bemutatásáról szól, mintsem a cselekmény előreviteléről és harcokról. Kellemes és szórakoztató, és egyfajta sűrített verzió az alapjáték felépítésének – amivel pedig teljesen illeszkedik az összképbe.

Ha pedig eleget barangoltunk, nekiindulhatunk a már lineárisabb szegmensnek Sononnal, hogy behatoljunk a Shinrába és megszerezzük a Materiát. Ezúttal a csatákban kizárólag Yuffie-t lehet irányítani, de közvetetten hathatunk Sononra is: ez újfajta kezelést követel meg, és bár ötletesen és hatékonyan van kivitelezve, hiányzik belőle a teljes csapat dinamikája. Yuffie hatalmas dobócsillagával közelről tudja püfölni az ellenségeket, míg távolról hozzájuk tudja vágni, hogy utána felszabadult kezeivel a nindzsák ninjutsu mágiájával ostromolja őket. Harcosunk valamelyik elemmel fel  tudja ruházni varázslatát, így gyorsan és könnyedén lehet az ellenségekhez alkalmazkodni. Yuffie fürge, dinamikus és elképesztően jól kezelhető, ha kiismertük: sokoldalú és simán megállja a helyét egyedi stílusával és fantasztikus eszköztárával. Sonon mindeközben harci botjával püföli a gonoszokat, egy gombnyomással pedig szinkronba léphet velünk: ilyenkor odaterem Yuffie mellé, és minden ütés és csapás tandemben zajlik. Ahogy a cselekményben, úgy a játékmenetben is a sztoikus támasz Yuffie könnyedsége mellett: a csatákban alá van rendelve a nindzsalánynak, és ha esetleg meghalnánk,  nemesen fel is áldozza magát  értünk. Egyébként a különleges támadásokat és képességeket is lehet párban kivitelezni, ez a fajta váltogatás pedig izgalmas taktikai elemet kölcsönöz a duónak, amely a főgonoszok elleni küzdelmekben bontakozik ki igazán.

Bár alapvetően új pályákon haladhatunk végig, ahol a fürge karakterünk mobilitása kibontakozhat, maga a környezet maradt ugyanaz: Midgar nyomornegyede és ipari szegmense, illetve a Shinra épületének belső részlege. Az alapjáték után így már kicsit unalmassá válhat a táj, bár mindezt kiváló grafikával, élénk színekkel és karakteresen keltik életre – érezhetjük azonban, hogy már nagyon érik a távozás Midgarból.

Az EPISODE INTERmission egyik elképesztően jól sikerült eleme a zenéje, amely minden egyéb aspektushoz hasonlóan Yuffie, Sonon, illetve kettejük stílusbeli és hangulati ellentétére épül, úgy, hogy fantasztikusan passzolnak az egészbe: víg hip-hop nóták, zúzós metál és frenetikus jazz kényezteti a füleinket, idézve a tinikor zenei szabadságát és az ízlések folyamatos változását és formálódását.

A második epizód sokkal komorabb, ami remekül illeszkedik Yuffie és Sonon dinamikájához. Többet tudhatunk meg a párosról, indítékaikról és múltjukról, és a végére egészen összetett figurák emelkednek ki – bár lett volna még velük munka, főleg Sononnal –, miközben az írók jelentősen kitágították a Final Fantasy VII univerzumát, mire befejezzük pedig egy halomnyi új kérdés fogad, és ki tudja, hogy még mennyit kell várni a rendes folytatásra.

Mindemellett az alapjáték PlayStation 5-ös újrázása még szebbé tette az amúgy is remekül festő képet, a még látványosabb grafika mellett pedig (amelyet jobb teljesítményre cserélhetünk) a rövidebb töltési idők – mind a hagyományos töltő képernyősök, mind a játékmenetbe integrált „szűk helyen átmászósok” – jelentősen lecsökkentek, folyamatosabbá téve az élményt. Került bele egy elég egyszerű fotó mód is, de a DualSense kontrollerre nem igazán építettek, pedig remekül passzolna ide (is).

A Yuffie-ékkal töltött idő a valódi húzóereje ennek az újrakiadásnak, amely pazar, kiválóan kapcsolódik az alapjáték margójához, rengeteg jó ötletet valósít meg, aktuális témákat érint, és utána persze szomjazva reménykedhetünk a mihamarabbi folytatásban. A pár órás sztorit befejezve van még azért pár extra, és még a rendes játék csapatával is megmérkőzhetünk a játék eddigi legnehezebb, teljesen opcionális főgonoszával. Alapvetően itt is az a helyzet, mint a Final Fantasy VII Remake-kel: ha nem ismered az eredeti cselekményt, akkor egyrészt nem ütnek akkorát a nagy meglepetések és változtatások, másrészt csak pillázol a nagy eséllyel érthetetlen, így semmitmondó képsorokon. Ettől függetlenül, ha még nem nyomtad, itt az idő, ha pedig igen, akkor, ha újrajátszani nincs is sok értelme, a Yuffie-s epizódot kihagyni hiba lenne. Most már csak az a kérdés, hogy vajon mennyire tudják tartani ezt a minőséget úgy, hogy ilyen mértékben kibővítették és kitágították az amúgy sem rövid eredeti kalandot – bár az eddigi erőfeszítések határozottan bizalomra adnak okot.

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető. Az INTERmission kiegészítő külön is megvásárolható a PlayStation Store-ból, ha rendelkezel PS5-ön az alapjátékkal.)

4 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Számomra ps4-en az egyik nagy megleptés volt, imádtam minden percét pedig elég szkeptikusan álltam hozzá.

    2
  2. Én a 60FPS plusz szebb textúrák miatt végigtoltam megint a teljes játékot, imádom még mindig.
    Az INTERmission meg nagyon tetszett, beleértve a Fort Condor minijátékot is, pedig én általában nem csípem az ilyeneket (pl. a Witcher 3 Gwent egyáltalán nem fogott meg).

  3. Nagyon szépek a figurák ebben a játékban.

    1
  4. Nekem akkorát nem ütött, de ajándék lónak…nagyon normális húzás volt ez a SE-től,hogy ingyen adták a Ps5 patchet, mások példát vehetnének róluk👍