Final Fantasy Tactics: The Ivalice Chronicles (PS5, PS4)

Történelem lecke.

Évekkel ezelőtt, amikor először megvásároltam a PSP-met, mondhatni egy új világ nyílt meg előttem. Számtalan jobbnál-jobb játék vált elérhetővé nemcsak a fizikai boltokban, de az online üzletben is. Hirtelen a néhány tucatnyi opció helyett több száz game közül választhattam. Ekkor szerettem meg igazán a stratégiai játékokat is, a NIS programjai (Disgaea, Phantom Brave…)  fantasztikusak voltak a kézikonzolon; szerencsére a kiadók belátták, hogy utazás közben hajlamosabb velük foglalkozni az ember, mint órákon át a tévéhez tapadva. A Square is kitárta ajtaját a jobbnál-jobb portokkal és megjelenésekkel, immáron játszhattuk a Final Fantasy progikat a legelső résztől kezdve, valamint jött a mai napig etalonnak számító Dissidia, és egy végre érthető fordítással rendelkező Final Fantasy Tactics remaster is.

A hatalmas kínálat miatt sajnos nem volt szerencsém akkoriban hozzá, elrettentett az erős angol nyelvtudás szüksége, és a sori-társaitól eltérő, szokatlanul komoly hangulata. Az évek alatt csak nőttön-nőtt az űr a lelkemben, de valahogy nem bírtam rávenni magam, hogy nekiüljek. A programról zengő ódák sosem csillapodtak, úgy tűnt igazi gyémántot szalasztottam el, ezért is ujjongtam, amikor megérkezett a trailer a PS5-re érkező portról. Az űr immáron betöltődött, és mondhatom jót tettek az elmúlt évek, így igazán tudtam értékelni a játékot.

Már a The Ivalice Chronicles megnyitáskor egy érdekes képernyő fogadott. Két opció közül választhatunk: a csillogó új, felújított verziónak fogunk neki, vagy az eredeti, a PS1-est reprodukáló game-et választhatjuk. Itt meg kell állnom egy pillanatra viszont, ugyanis az eredeti játék híresen rossz fordítással rendelkezett, a történet kb. értelmezhetetlen volt, és ezt küszöbölte ki anno a PSP-re megjelent The War of the Lions című kiadás, ami extra jeleneteket és karaktereket is adott hozzá a meglévő szöveghez. 

A The Ivalice Chronicles klasszikus módja egy harmadik opciót tár elénk: a PSP-s fordítást kapjuk a PS1-es verzióhoz, extrák nélkül. A vadonatúj változat pedig a még tovább csiszolt fordítását választhatjuk, ami a PSP extra karaktereit nem, de új jeleneteket, könnyebben értelmezhető szöveget, és harcok alatti új beszélgetéseket is tartalmaz egyéb technikai finomhangolások mellett. Legkönnyebben észrevehető különbség a kettő között a harc menüben található, ahol a támadások és az autó harc is új nevet kaptak.

Ezen felül míg az eredeti verzió marad szokásos pixeles formájában és régi felbontásában, az Ivalice felújított, de koncepcióhoz hű modern átdolgozást kapott, új, könnyebben értelmezhető menürendszerrel, szembarát színekkel, pompás szinkronhangokkal, és a történelmi áttekintéssel – utóbbi a Final Fantasy XVI-ban található megoldáshoz hasonlít, és megmutatja, hogy az adott pontban a történetben mi történik a nagyvilágban. Ez a legszebb és legkiforrottabb formája idáig  a programnak. 

A történet szerint Ivalice-ban járunk, egy erősen Shakespeare művei és az angol történelem által inspirált világban. Egy Arazlam nevű történész új információkat tár a játékos elé a Durai Feljegyzések formájában, ami egy alternatív nézőpontot mutat be az Oroszlánok Háborúja néven elhíresült történelmi eseményről. A feljegyzések történéseit fogjuk mi végigjátszani, Ramza, a történelemből eltörölt hős szemszögéből. 

A sztori erős inspirációt merített a Macbeth és a III. Richárd művekből, ezt az események és a dialógus is tükrözi. Az egész program olyan volt, mintha egy színdarabot néznék az egyik pillanatban, mialatt a másikon egy natgeós történelmi program menne ugyanarról a témáról. Erős angol nyelvtudás mindenképpen ajánlott, viszont a beszélgetések és események magával ragadják a játékost és behúzzák Ivalice világába! 

Egy rövid nyitójelenet után, ahol elrabolják a hercegnőt zsoldosai szeme elől, az egyik katona, Ramza életének két évvel korábbi eseményeibe tekinthetünk bele. Ramza egy fiatal nemesi család sarjaként tanul egy lovagokat képző akadémiában, és egy korábbi, ötven  évig tartó háború most ért véget. A falvakat kósza katonák dúlják fel élelem és pénz reményében, a családja ezalatt apját siratja, aki haldoklik. Ramza a csaták közepébe kerül, mikor megment egy apródot, aki kéri, hogy az elrabolt urát szabadítsák ki a rablók markából. Míg Ramza apja becsületkódexét követi, körülötte mindenki más a politikai ármánykodásnak hódol, és mindezt tovább bonyolítja kapcsolata Delitával, aki pedig nem nemesi születésű. A korábbi háború véget ért, de az új háború füstje már látszik, ugyanis mindezzel párhuzamosan Ivalice trónja jogos örökös nélkül maradt, és két nagyobb fél is magának akarja tudni. Így Ramza az Oroszlánok Háborújába csöppen, ahol rajtunk múlik, hogy mi lesz a kimenetele a csatáknak. 

Persze ez nem lenne egy Final Fantasy a szokásos mágikus események nélkül, itt jönnek képbe a Zodiákus kövek, amik kulcsszerepet játszanak a történetben. Ha ismerős számodra a zodiákus elem, nem vagy egyedül, a játék része egy nagyobb, több játékot összekapcsoló sztorinak, ami visszaköszön az FFXII-ben, a Vagrant Storyban, és az FFXIV-ben is. Ezek bár ugyanabban a világban játszódnak, de más korszakokban, és a Tactics volt az első, ami ezt a világot bemutatta. Persze, mindegyik saját történettel bír, de van néhány áthallás, ami a rajongóknak kedvez. 

A sztori szövege tényleg olyan, mintha Shakespeare műveit olvasná az ember. A karakterek beszélgetése érdekes és szórakoztató, a nyelvezet gazdag, és néhány mondat már vázolja a szereplők jellemét. Bár a nevek nehezen megjegyezhetőek, a jelentős karikat feljegyzi a program, és a menürendszerben visszakövethetjük időrendi sorrendben, egy interaktív térképen a csatákat és az eseményeket. Felül láthatjuk a történetet narráló történészt, így igazán olyan, mintha egy valós történéseket bemutató oktatóprogram lenne! 

A harcok körökre osztottak, stratégaként nekünk kell kiosztani a parancsokat az elhelyezett katonáinknak, akiknek a számát mindig az adott pálya limitálja. A lépések számát a környezet és a karakter képessége szabályozza, mindenki mozoghat és egy képességet vagy támadást bevethet egy körben. A támadók sorrendjét balra jelzi a képernyő. Opcionálisan választhatjuk az auto támadást, de a program elején nem ajánlott, érdemes kiismerni a rendszert, hiába igazán nehéz játék a Tactics. Újdonságként kapunk gyorsítási lehetőséget az animációk, valamint a jelenetek folyamán, így ha már hatodjára próbáljuk újrajátszani a pályát, nem kapunk esetleges agyvérzést a hosszú bevezetők alatt. Továbbá csaták közbeni automentés is lett, így egy-egy ballépést is korriguálhatunk. A program rengeteg játékot inspirált a zsanrában, így ha már játszottál hasonló játékot, nem igazán lesz újdonság számodra. 

Amiben igazán eltér a Tactics a társaitól az a job class rendszer jelenléte. Ennek lényege, hogy mindegyik karakter valamilyen „szakmában” tevékenykedik, ami meghatározza különleges képességeit és lehetőségeit: az íjász nyilazik, a tolvaj fürge és lop, a lovag közelharcol és nehézpáncélt visel. A különböző „szakmák” idővel újabb lehetőségeket nyitnak fel, ha pedig többen vagyunk jártasak, még több opció nyílik meg, mint a szamuráj, aki a szamurájkardok erejét képes bevetni, vagy az időmágus, aki gyorsítani vagy lassítani tudja a karaktereket. A játékélmény sava-borsa ez, ugyanis rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy miként közelítsük meg a játékat. Mellesleg nagyon szórakoztató és élvezetes kikísérletezni a lehetőségeket és megtalálni azt az összetételt, ami fekszik nekünk. 

A játék egyébként permadeatht tartalmaz, tehát ha meghal valaki a harcok alatt, és három körön belül nem éleszted fel, örökre elveszíted a karaktert. Ez történeti jelentős karik esetében game overt okoz, guest harcosok esetében pedig annyit, hogy kiesnek a pixisből. Ha elhalálozik egy illető, legyen az a te vagy az ellenfeled katonája, legtöbb esetben egy kristályt hagy maga után, amit érdemes felvenni. Ez a kristály egy választást állít eléd: vagy visszatöltöd az életed és a mágiádat, vagy megkapsz több öröklött képességet az elhunyttól.  Minden sikeres bevitt csapás, képesség és cselekedet xp mellett job ponttal jutalmaz, amit az egyre növekvő képesség listádon elkölthetsz. 

Ha elhunyt a karaktered, tudsz új szereplőt felbérelni a legközelebb városban, de a cél egy minél nagyobb képesség és job variációval rendelkező elit hadsereg, akiket bármikor bevethetsz bármilyen térképen. Volt úgy, hogy egy fél órám ment el az alapvető szereplőkkel egy korai csatában, mivel az ellenfél teli volt mágusokkal, akik képesek voltak nagyobb körben támadni. Ekkor eldöntöttem, hogy Ramza is most egy mágus lesz, és saját stratégiájukat vetettem be ellenük, sikeresen megnyerve a csatát ezzel az egyetlen döntéssel. Érdemes így kísérletezni és gyűjtögetni a kristályokat, a legjobb taktika a csaták alatt az időhúzás! Minél jobban húzzuk az ellenfél idejét, annál több beszerezhető kristály üti így a markunkat.

A zene örökzöld és kiváló, hozza a harci kedvet, valamint az FF motívumok felcsendülnek. Ami igazán nagyon tetszett, az az új szinkron volt. Bár a játék egyszerű, de aranyos portrékkal rendelkezik, és ezekre is építve a színészek képesek voltak igazi életet és súlyt emelni a jelenetekbe. Tényleg olyan volt, mintha egy színdarabot néznék, ahelyett, hogy szokásos animés vagy sorozat minőségben legyen a szinkron. Tökéletesen átadták a kétségbeesést, az eltökéltséget, ami szükséges volt az átvezetők során. Jár a dícséret!

A főmenü könnyen átlátható és kezelhető, a job rendszerhez is egyszerű hozzászokni, valamint örültem a karakterek áttekintésének is, így nem volt nehéz megérteni a játék komplex politikai rendszerét. Ezért is volt érdemesebb felnőtt fejjel neki állni a Tacticsnak, gyerekként elszállt volna az egész a fejem felett. A hangulata is igazán egyedi a programnak, nélkülözi a szokásos infantilis elemeket és igazán komolyra sikeredett a tónus, ami kontrasztot áraszt a látványvilággal szemben. De ez nem árt a játéknak, sőt, társai közül így emelkedik ki, hasonlóan a Fire Emblemgame-ekhez. Azt sajnálom, hogy az első megjelenés során borzalmas volt a fordítás, így nálunk nem lett instant klasszikus. Most, majdnem harminc év távlatából végre elérhetővé vált a nagyközönségnek igazi pompájában. Bár úgy érzem kézikonzolokon lenne igazi hosszú csatái miatt, de így is csak ajánlani tudom a Final Fantasy Tactics: The Ivalice Chronicles-t.

(A játékot a Magyarországon forgalmazó Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük!)