Bámulatos, hogy milyen érdekességek derülnek ki még a mai napig a videojátékokról. Vegyük például ezt a szösszenetet a [b]Final Fantasy II[/b]-ről, ami eredetileg 1988-ban jelent meg a Famicomra. A történetet pár éve osztotta meg a [a http://www.siliconera.com/2014/10/20/final-fantasys-first-ultima-spell-useless/]Siliconera[/a], de most újra felfedeztem, hála [a https://twitter.com/allisonzephyr/status/915036795934531584]@allisonzephyr[/a] Twitter felhasználónak. Nos, lássunk hozzá.Az eredeti Famicom verziónál az Ultima lett volna a leghatékonyabb varázslat az egész játékban. Ereje a varázsló egyéb varázslatainak szintje szerint alakult volna, de egy kis hiba eredményeképp maximum 500 sebzéspontot okozott egy ellenség számára – ez pedig nagyon kevésnek számított.A teljesen értetlen fejlesztők Hironobu Sakaguchi rendezőhöz fordultak, hogy megvitassák, miért is ilyen gyenge a támadás, ami gyakorlatilag a legerősebb a sorozatban a mai napig.A Square tesztelte és észrevette, a probléma pedig egyértelmű volt, Sakaguchi így megkérte a csapatot, hogy orvosolják. A programozó, aki így intézte a dolgokat pedig az alábbit felelte:[i]”Ezek a legendás cuccok mind egy olyan korba nyúlnak vissza, amely nem rendelkezett megfelelő technikákkal. Ha a jelen szemszögéből vizsgáljuk a dolgokat, egyértelmű, hogy alsóbbrendűnek hatnak a régi tárgyak és eszközök. Emiatt adott, hogy az Ultima is egy gyenge képesség.És mi van azokkal, akik küzdöttek azért, hogy végül megszerezhessék, majd csalódtak? Nos, ez gyakran történik meg az életben. Így nem is fogom megjavítani!”[/i]Sakaguchi elég mérges lett a válasz láttán, és elkérte a forrást, hogy megoldja maga. A programozó azonban kódolta a forrást, így egyedül ő tudott vele bármit kezdeni. Ennek köszönhetően végül benne maradt.