FAR CRY 6 (PS5, PS4)

A végtelen unalmak tárháza.

Általában megszokhattátok, hogy itt olyan teszteket olvashattok, amik rendesen belemerülnek egy-egy játékba, igen részletesen leírva, hogy milyen is az adott alany. Ez most teljesen máshogy fog történni, ugyanis senki idejét nem szeretném rabolni – mert itt csupán erről lenne szó. Megjelent az új Far Cry, és hát enyhén szólva is, hagy kívánnivalót maga után. Természetesen elmesélem a játékkal kapcsolatos élményeim, de tényleg mindenki jobban jár, ha ezúttal nem eresztem hosszúra a dolgot.

Egy falatnyi történet

A Far Cry 6 nem bonyolítja túl a történetet. Dani Rojas vagyunk, egy latin-amerikai árva, aki teljesen véletlen belecsöppen a Yara szigetét zsarnoki módon kizsigerelő Anton Castillo és az ő rezsimjét megdönteni szándékozó Libertad gerillák konfliktusába. El Presidente amúgy egy rákot gyógyító dohányt termeszt a szigeten (senki nem olvasta el a cigis dobozra írt üzeneteket???), aminek a betakarítása és a gondozása halálos az emberekre: éppen ezért Castillo a lakosság közül választ véletlenszerűen egyéneket kötelező munkára. Természetesen nyílt titok, hogy ez a Viviro nevezetű termés ki fogja őket nyírni, ahogy az is, hogy a „lottó” sem random. A probléma éppen az, hogy Danit ez rohadtul nem érdekli. Le szeretne lépni Miamiba és vinné a barátait is, de egyikőjük meghal egy razzia során, és hát nem pont forradalmár Libertad tag volt a nő? Tök véletlen odakerülünk hát hősünkhöz a Libertadhoz és Dani a gerillákat választja Miami helyet, mert…SENKI NEM TUDJA, HOGY MIÉRT? Megígérte a haldokló barátjának, hogy segít a lázadóknak, de miért? Megunta az életét, vagy mi? A főhősnek (aki egyébként lehet nő vagy férfi) abszolút semmi motivációja nincs csatlakozni a harcosokhoz és nem is lesz egyáltalán. Minden, ami történik vele tök véletlen és olyan, mintha külső szemlélőként néznénk a dolgot. Az egyetlen ok, amiért harcolunk az,  hogy anno katonák voltunk, ez legalább magyarázat arra, hogy miért kezeljük jól a fegyvereket. A főgonoszról megtudunk pár érdekes infót, és hullámzó kapcsolatát fiával, Diegóval, de sajnos nem sok mindent mozgat meg az ő története sem. Megpróbálták összeolvasztania Vaas, Pagan Min és Joseph Seed (Magos Jóska) legérdekesebb vonásait, mert őrült, elegáns és eltökélten hisz abban, hogy ő Yara megmentője. Bár nem annyira szerethetően utálható gonosz, mint a többiek, azért Giancarlo Despacito Esposito rendesen odateszi a karaktert. Remekül játszik a hangjával (az arcról majd később) és hozza a kegyetlen, hideg figurát, a bölcs apát és a vakmerő vezetőt. Sajnos azonban ez nem elég, mert rajta kívül nincs még olyan karakter, akinek érdemes megjegyezni a nevét. Néhányuknál ugyan jó a szinkron, de többnyire felejthetőek, aprócska, klisés vagy éppen háttér nélküli karakterek. Ráadásul az egész gerillaharc céltalan és szervezetlen. Ami a vicc az egészben, hogy a Libertad vezetője a játék ELEJÉN elmondja nekünk, hogy amúgy amit csinálnak értelmetlen, hiszen Yara nem fog helyrejönni Castillo rémuralma után rögtön. SŐT, kiderül az is, hogy Yara közkézen forog, és a gerillák oda-vissza játékot játszottak a múltban is a zsarnoki vezetőkkel. Szóval tessék, ott vagyunk egy kétdimenziós, céltalan főhőssel, körülvéve borzasztóan egysíkú karakterekkel egy olyan agendáért küzdve, ami teljesen értelmetlen. De legalább szép a játék… ugye?

Keserű képi világ

Nem. Sőt, PlayStation 5-ön, dacára a HD packnak (amit érthetetlen módon külön kell letölteni), rosszabbul néz ki, mint a Far Cry 5. De megkockáztatom, hogy a régebbi epizódoknál is. Mindenki lesse meg a képeket, hogy ugyanazt látja-e, mint én. Érdekes módon a tájképek egészen jók, általában mutatósak, de amint közelebbi helyeket tekintünk meg, akkor az egész teljesen mű, elnagyolt és inkább régebbi generációkat idéz. Az arcok bénák, az arcmimika (mint olyan) nem is létezik, az arcbőr viaszos, az arckifejezések nincsenek szinkronban az érzelmekkel, és valamilyen teljesen felfoghatatlan okból az átvezetők még ennél is rosszabbul néznek ki – ráadásul még a 60 fps-t se hozza. Az egész szemcsés és olyan mintha köze se lenne a játék – amúgy borzasztóan elavult – motorjához. Különös, de tényleg van mikor elég pofásan fest egy-két jelenet, vagy helyszín, de sajnos a legtöbbször egyáltalán nem. Szerencsére legalább a hangok kompenzálnak kicsit. A jármű és fegyverhangok rendben vannak, a zenék jól össze vannak válogatva és ezzel a részével nincsen komolyabb baj. Viszont a játékmenet akkor tényleg combos lett…Nem?

Far Cry 5.1 (és minden más)

Hát, végül is talán ez a leginkább emberfüggő része. Az, aki élete első open-world játékát játssza, vagy szereti, hogy drága pénzért végtelen contentet kap és egy checklistet pipálgat órákon át, az imádni fogja. Aki unja már a Far Cry formulát, azt nem fogja megvenni kilóra. Ugyanazt lehet itt is csinálni, mint az előző részekben, azzal a különbséggel, hogy Yara hatalmas. Viszont ez nem egyenlő a tartalmassal. A küldetéseken kívül foglalhatunk outpostokat, megsemmisíthetünk légvédelmi lövegeket (outpostok kipucolása), de kinyírhatunk fontos célpontokat is (outpost kipucolása) és természetesen állandó jelleggel pucolhatunk ki mindent is. Hogy minek, az kérdéses, ugyanis a játék elejétől tudunk olyan fegyvereket szerezni, amivel nem probléma egyáltalán a haladás – tehát maximum a pucolás öröméért tehetjük. Természetesen vadászhatunk, horgászhatunk is, kereshetünk kincseket, legendás fegyvereket, részt vehetünk eventeken, co-op küldetésekben meg még tonnányi dologban, amelyek borzasztóan hasonlítanak egymásra. Ha pedig nem volt elég a Far Cryból, akkor nincs gáz, ez az ultimate játék, mert lehet benne autóversenyezni is, de lehet mortalkombatozni kakasokkal is, sőt, van benne kraftolás, meg minimális RPG-elemek is (különböző ruhák, különböző fegyver perkek), csak hogy megpróbáljanak mindenkinek kedvezni. A probléma pontosan az, hogy egyik aspektusa sem elég kidolgozott a játéknak ahhoz, hogy bármiféle élvezetet nyújtson 5 percnél tovább. A Ubisoft egyszerűen fogta a jó játékelemeket és megpróbálta belepasszírozni egy üresen kongó világban. Ugyanis Yara a kolosszális mérete és végtelen tartalma mellett is borzasztóan sivár. Akadnak benne városkák, meg táborok, de egyáltalán nem tűnik úgy, hogy egy koherens, valódi társadalom tagjai vagyunk.

Ehhez párosul egy veszélyesen buta mesterséges intelligencia is, ami nem csak a felfedezést, de a lövöldözést is nevetséges élménnyé teszi egy alapvetően gunplayre kihegyezett játékban. Az egyik legidegesítőbb ilyen az, hogy a karakterek egyáltalán nem reagálnak a világra, se robbanásokra, se lövöldözésekre (az ellenfeleket kivéve), de még arra se, ha rájuk fogjuk a fegyvert. Sztoikus nyugalommal néznek szembe a halállal, még a Libertad tagjai is, hiába vagyok a barátjuk. Harcokban az ellenfelek teljesen irracionálisan cselekednek: mesterlövészek lemásznak a magaslesekről, hogy elkezdjenek keresni, katonák libasorban közelednek a pozícióm felé, random elszaladnak majd megállnak, és újra lőni kezdenek rám. Van, hogy mérget szóró munkások, úgy permeteznek engem, hogy nem érdekli őket a hátukon lángoló táska. Sőt, van, hogy katonák beleállnak a méregbe, de akár a tűzbe is, csak azért, hogy meghaljanak miközben rám tüzelnek (haha). De jó példa az is, hogy amikor közösen játszottam Ginfo kollégával, akkor 10 percig azon nevettünk, hogy az AI képtelen volt arra, hogy rendesen kövesse az utat, hiába beépített funkció elvileg az önvezetés. Ez teljesen kiragad a világból mint játékost, és rögtön nevetségessé válik az egész. A buta ellenfelek miatt nincs is kihívás a játékban. Két nehézségi fokozat elérhető: a nevetségesen egyszerű sztori mód és a „normál”. Utóbbi szintén nem nehéz, főleg a buta katonák miatt, de nincs gáz, mert a játék a legolcsóbb módon próbálja nehezíteni a dolgot: ha nem csendben intézzük el a dolgokat, akkor gyakorlatilag végtelen mennyiségű ellenfél fog megjelenni, akár random helyekről is, mintha a fák tetején vártak volna. Ráadásul a karakterünk és a katonák folyamatosan szintet lépnek, de ne aggódjatok, a játék nem magyarázza el, hogy ezek a szintek mit jelentenek és milyen előnnyel jár a magasabb szint, ha pedig ellenfelekről van szó a mantra balta egyszerű: fehér jó, piros halálfejes rossz. Na jó, annyi fixen van, hogy magasabb szinten más fegyverek érhetőek el, bár ahogy említettem, erre sincs sok szükség.

Végtelen arzenál, de minek?

Rengeteg fegyverrel szórhatjuk majd a halált a végtelen ellenfelekre. Természetesen vannak pisztolyok meg gépfegyverek meg sniperek meg klasszikus íj is. Ami érdekessé teszi az az, hogy a gerilláknak gyengébb erőforrásaik vannak, ezért saját maguk gyártanak fegyvereket. Szögbelövő, dárdavető, CD-hajító és a többi: ezek mind baromi viccesek és jó szórakozás velük öldökölni, de ha hatékonyak akarunk lenni, akkor felesleges rájuk költeni a pesót. A fegyverekhez külön kell már kiegészítőket és perkeket gyártani (hogy legyen értelme a végtelen lootolásnak), amelyek szintén lehetnek tákolt cuccok, ami ismét remek… lenne, de már az elejétől gyárthatunk eredeti katonai céleszközöket, amelyek sokkal hatékonyabbak. Persze össze-vissza lehet keverni ezeket a perkeket és kiegészítőket is, akárcsak a ruháink darabjait, hogy legyen egy RPG-szerű karakterépítés, ami szintén céltalan, mert olyan egyszerű a harc, hogy akár pucéran is berongyolhatnánk egy outpostra egy pisztollyal amennyiben képesek vagyunk fejbe lőni mindenkit. Újdonság a supremok jelenléte – amit mindig sejtelmesen menő hangon kell kimondania mindenkinek –, amik olyan hátizsákok, amelyeknek szintén különböző képességeik vannak: rakétákat lőnek, segítenek a lopakodásban, megbénítják az elektromos eszközöket, mérget szórnak, tüzet fújnak, amik szintén hozzátesznek a karakterünk skilljeinek permutációjához. Már csak kínunkban is használni fogjuk őket, hátha hoznak valami izgalmat, vagy csak fogjuk az íjat, hátha elkap minket valami nosztalgikus Far Cry élmény. „Újdonság” még az állatok segítsége: ők a kis amigók! (Hogy egyesek miért mondják, hogy újdonság, nem értem, elvégre voltak az ősemberes Primalban is már.) Elég sok állat közül válogathatunk és más-más szerepük is van: Guapo a krokodil a nyílt harcokban eredményes, de Chorizo (aki borzasztóan aranyos) például a lopakodásban segít. Illetve így működnének, de a rémesen buta intelligencia miatt nagyjából azt csinálnak, amihez épp kedvük szottyan. Chorizo is random támad meg embereket lopakodás közben, Guapo meg van, hogy elillan, mint a füst egy nyílt harc közepén. Az amigókkal kaptunk is ajándékot meg nem is. (De inkább nem.)

A többi idegesítő kis sz…

Már önmagában gáz volt az, hogy a Ubisoft kihangsúlyozta, nem lesz politikai felhangja a játéknak: egy olyan játéknak, ami egy diktatúra alatti nép felszabadításáról szól, aminek ráadásul elég valós ihlete van, mind történelmi, mind környezeti szempontból. A cég egyértelműen azokat a fárasztó csoportokat nem akarta „elidegeníteni”, akik 2021-ben azt gondolják, hogy a politikának nincs helye a játékokban – képtelenek felfogni, hogy minden művészeti ág elidegeníthetetlen része ez. Na mindegy is, a lényeg, hogy ezt a „politikamentes” játékot úgy készítették, hogy igazi gerillákkal konzultáltak arról, hogy milyen is egy ilyen partizánharc. Hát remélem nem játszanak vele majd… Emellett elképesztő sztereotip módon ábrázolták az egész latinó közösséget, ami elkeserítően nevetséges: mindenkinek kemény gyerekkora volt, rendesen angolul csak Anton Castillo tud, állandóan isznak és szivaroznak az emberek és összességében butának tűnnek. Ráadásul az erős akcentus nem elég, a karakterek random dobálnak be spanyol szavakat, miközben angolul beszélnek. Ez mucho idegesítő, mert azért kétlem, hogy toto el mundo ilyen lett volna a ’60-as, ’70-es években, ahol amúgy játszódik a sztori. Ismét kiemelném azt is, hogyha a fejlesztőknek van egy kis bátorsága, akkor ez a játék sokkal többről is szólhatott volna, de nyilván kerüljük az érzékeny témákat, nehogy valami olyan dolgot hozzunk létre, ami elgondolkodtatja az embereket. Elvesztegetett potenciál az egész, a történettől a játékmenetig. A rengeteg bugról ne is beszéljünk, mert úgy tűnik, hogy ez szabvány a játékban. A szimpla lebegő fegyverektől kezdve a falon átlógó ellenfelekig mindent megtalálunk. Sőt, Ginfóval egy majdnem game-breaking bugot is összehoztunk úgy, hogy elütött egy kocsival én pedig bekerültem a map alá, majd mikor visszatöltött a játék, akkor engem berakott a finálé városába. Mondanom sem kell, hogy az ott cirkáló magasabb szintű (már ha számít) katonák pillanatok alatt szétszedtek minket, és nehezen, de találtunk egy helyet, ahonnan tudtunk gyorsutazni, ugyan is azt sem engedte sokáig a játék.

Ha ez nem lenne elég, akkor ott vannak a teljesen értelmetlen küldetések is. Az egyik első fontosabb küldetés pofátlanul lekoppintotta a Far Cry 3 egyik legkirályabb küldetését (Fű, lángszóró, Skrillex, emlékszel ugye?), mintha direkt bele is kacsintana a kamerába, hogy vágoood? Itt van ez, ezt szeretted, tudod, ugye? Vedd meg ugyanazt a játékot megint! Később aztán volt egy outpost, ahova beszivárogtunk, hogy kimentsünk valakit, ez nagyjából 15 percbe telt szépen csendben. Mikor megtaláltuk, akkor a történet szerint a karakter egyszerűen nem jött velünk. Ergo sehova nem vezetett a küldetés, pontosan ugyanott voltam mint előtte. Ráadásul ez nem egy ilyen bemutató küldetés volt, hogy milyen egy bázis elfoglalása, hanem egy későbbi feladat. Amikor pedig lett volna egy izgalmas küldetés, ahol egy tank elől kellett menekülni, miközben jöttek sorban a katonák, akkor a karakterünk egy társunk testét cipelte, miközben egy szimpla pisztolyt tudtunk használni. Egy NPC-t kellett kövessünk, miközben ő megölte a katonákat (ami az AI miatt borzalmasan frusztráló volt), de az se para, ha nem sietünk, mert annyira scriptelt volt a dolog, hogy a tank nem lőtt rám akkor sem mikor előtte álltam. Adott egy izgalmas küldetést a játék, és rögtön el is vette tőlem.

A Far Cry 6 a sorozat eddigi egyik leggyengébb tagja. Értelmetlen, csúnya és teljesen hidegen hagyja az embert a történet. Ugyanazt lehet benne csinálni, mint eddig, plusz még 100 extra dolgot (más játékokból), de sajnos egyik sem elég kiforrott vagy izgalmas. A játék egy dolgot bizonyít: a formula teljesen megfáradt és nem elég a tengernyi tartalom, szükség lenne koherens történetre, jó írásra és érdekes karakterekre. Ha ez meglenne, akár az unalmas dolgokat is meg lehetne bocsájtani. Viszont szerintem az is javítana a dolgon, ha nem lenne Yara gigantikus, de hát akkor meg nem lehet kifacsarni 150 órát egy olyan játékból, amelynek a sztorija maximum 20 órát emészt fel ebből. Annyit megadok a játéknak, hogy ketten küzdeni jó buli, de az is inkább azért, mert a Just Cause-szerű káoszt idézi és nem a színtiszta Far Cry élményt. Ezenkívül azért akad benne néhány pozitív dolog, de 5 pontnál nem érdemel többet. Aki eddig szerette a sorozatot, az megkapja ugyanazt most már 10 éve, aki pedig arra számít, hogy ez lesz az a rész, ami feléleszti a szériát, hát sajnos nem. Összefércelt, elsietett munka, ami még csak becsülettel sem lett elvégezve.

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban PS4-re vagy PS5-re, vagy a linkekre kattintva meg is rendelhető.)