FALLOUT 4 (PLAYSTATION 4)

A Bethesda 7 év után tért vissza (számozott) folytatással ikonikus, poszt-apokaliptikus világába: ez lett a [B]Fallout 4[/B].Jómagam új belépőként érkeztem meg az atomkatasztrófával sújtott Amerikába. A stúdió előző címét (Skyrim) maxra pörgettem PS3-on, egyedül a botrányos frame-drop tette tönkre a játékélményt valahol 100 óra környékén. Mint utólag megtudtam, a Fallout 3 és a New Vegas is osztozott ezen a hibán (ráadásul eléggé „bugos”, rosszul optimalizált konzolos portok voltak ezek). Hiába ajánlották sokan az évek folyamán az említett szoftverek pótlását, valahogy mégsem vett rá a lélek (főként az említett skyrimos tapasztalataim miatt), viszont a mostani konzolgeneráció vadiúj epizódot hozott, melynek megjelenése napján még a közkedvelt Pornhub látogatottsága is visszaesett 10%-kal…Rengetegen várták, hogy elmerülhessenek a nukleáris, nyitott világú akció-RPG-ben, és mivel a széria nem egy folytatásos történetet tár elénk, így nagykanállal merültem el az új felvonásban.
[YOUTUBE]5iJUt6aBXAw[/YOUTUBE][B]Robbant a bomba[/B]Mivel a cég nem árult zsákbamacskát és előre bevallotta, hogy a képi világot feláldozták a tartalom oltárán, így a stuff ezen részét nem is rugdosnám annyira. Nem mai színvonal, ez mindenki számára egyértelmű; nekem is időbe telt, mire megszoktam. Vannak jó pillanatai (nukleáris viharok), néhol egész stílusos/rajzfilmes, de a legtöbb helyen sajnos rendkívül ósdi, igénytelen. Az a legrosszabb az egész iparban, hogy a jót nagyon könnyű megszokni, így egy combosabb grafikával ellátott játék után marha nagy lehet a kontraszt.Viszont nem mehetünk el amellett, hogy a karaktergenerálást remekül összerakták: laza egy órát el lehet szöszölni a főhősünk (igény esetén hősnőnk) arcának legyártásán! Az elvetemültebbek többek között megalkották már Adolf Hitlert, Walter White-ot, Beavist és Buttheadet, Robert Downey Jr-t, valamint a BioShock Infinite Elizabeth-jét is. (Még pörsenéseket és véres zombis dolgokat is rá lehet tenni a karakterre.) A lehetőség adott, de az már egy másik kérdés, hogy ki mennyire él a dologgal. Főszereplőnk beszél, ami engem személy szerint nem zavart, viszont a szinkronokon sok helyen éreztem a spórolást, valamint unott hangvétel is jócskán felfedezhető. Vagy keveset fizettek a színészeknek, vagy fegyverrel kényszerítették őket, nem tudom, de a minőség elég felemásra sikerült. Többször hallottam, hogy akadtak jó poénok a harmadik felvonásban, ami itt csupán nagyítóval lelhető fel. Kicsit most előreszaladtam, úgyhogy vissza is kanyarodnék a kezdésre.A már megjelenés előtt beharangozott, brutális fps-dropokból egyébként keveset tapasztaltam. Valóban előfordul némi képfrissítési probléma, de inkább nagyobb perpatvaroknál és olyan esetekben, amikor valami felrobban, vagy füstöl a fegyverünk. Engem ezek a dolgok nem idegesítettek, PS4-en biztosan nincs szó egy számjegyű esésről sem, a program pedig sok órányi játék után is csak egyszer „crash-elt”.Egy rövid bevezető után (ami csodásan megalapozza az alaphangulatot, ezért nem lőném le a poént) magunkhoz vehetjük a saját Pip-Boy masinánkat, ami egy sokrétű eszköz (térkép/eszköztár/rádió) és megkezdhetjük utunkat az emberiség romjai között. Az atombomba az ezredforduló előtt csapódott be, így az épületek és sok más dolgok azt a kort idézik. A látképet eleinte csupán az oda nem illő, a Jetson családból itt felejtett automobilok tarkítják. Csupasz fák és romházak, amerre a szem ellát, majd egy kihalt lakóövezetbe érve csatározásra lehetünk figyelmesek. Simán csak fosztogatókként kóricáló egyedek próbálnak bevenni egy épületet, mely rohamot segítségünknek hála sikerül visszaverni. Megismerkedhetünk és koalícióra léphetünk a Minutemen különös gittegyletével. Miután biztonságos területre értünk, felépíthetjük az első menedékünket, ami egy teljesen új elem a szériában.[B]Gettó Minecraft[/B]Egy fapados „tutorial” után elkezdhetünk tárgyakat rombolni és legyártani, de ehhez nyersanyagokra lesz szükség: a munkapadunknál beléphetünk a szerkesztő módba és a zöld zónával határolt területen belül élhetjük ki művészi vénánkat. A sárgával jelölt tárgyakat érdemes rögtön megsemmisíteni, majd legyárthatjuk a kért ágyakat. A település boldogsági indexe emelkedik, ha folyamatosan fejlesztünk, és olyan dolgokkal javítjuk az életszínvonalat, mint az ivóvíz biztosítása, a kertültetés, az elektromos áram, a védelmi berendezések és a speciális bútorok (például a nyuggernek karosszék). Rengeteg „junk” tárgyra lesz szükségünk, amit minden bázison be tudunk pakolni a padokba, így onnantól a program ezeket le is bontja alkotóelemekre. Mivel ez az egész építkezősdi 99%-ban opcionális téma, így olyan sokat nem foglalkoztam vele. Elég vad létrákat és kosárpalánkhoz hasonló képződményeket is le lehet gyártani, de valahogy nem éreztem át a dolog szépségét. Ezt az egészet egy későbbi DLC gyanánt simán el tudtam volna képzelni.Nem úgy, mint a craftolás jobbik felét, ami a fegyvereinket célozza meg! Az 50 fegyver összesen 700-féle módon módosítható. Az általános fegyvereken túl olyan gyöngyszemekbe is belefuthatunk, mint a szemetet lövő okosság, a fagyasztó, vagy a kemény sugárzást kibocsátó kütyü (csak pár példa a sok közül). Több ponton variálhatóak, amik nem csak látványban, de a felhasználásukban és erejükben is kiütköznek (például sok-sok órán keresztül volt hű társam egy kerékkulcsra szerelt penge). Fejleszthetőek a ruhadarabok is az erre kihelyezett asztaloknál: ez az öltöztetős dolog nekem bejött, a komplett öltönytől kezdve a Mad Max-hez hasonlatos szerkókon át minden megtalálható. Az alap jégeralsók ezen felül öt helyen erősíthetőek páncél darabkákkal. Ellenségeinket alsónadrágra vetkőztethetjük, így a kívánt ruhadarabokat rögtön fel is vehetjük.Maga a fejlődési rendszer elsőre nem tetszett, de utólag azt kell, hogy mondjam, jól megoldották. Az alap attribútumokon túl rengeteg „perk” között mazsolázhat a kalandor. Itt tényleg mindenki megtalálhatja a maga stílusának megfelelő skilleket!Érdemes elolvasni, mik közül válogathatunk, mert vannak nagyon hasznos dolgok, de akadnak haszontalanok is. A zártörés, hackelés, lopakodás, és a radioaktív víztől való sérülésmentesség a jobbak közé tartoznak. Érdemes rakni a karizmára bőven, ami gördülékenyebbé teszi a kommunikációt. Mivel minden szépen le van írva feketén-zölden (vagy úgy, ahogy azt a főmenüben testre szabjuk), így ezzel a résszel nem igazán foglalkoznék részletesebben.[63685][B]RPG vagy shooter?[/B]A Fallout 4 játszható külső és belső nézetből egyaránt. Momentán nem igazán a zsánerem az FPS, így a legtöbb esetben TPS nézetben nyomultam, de sokszor átváltottam belsőre egy-egy nagyobb harc hevében. Egy RPG-hez mérten tetemes mennyiségű tűzharcba bocsátkozhatunk: rendesen lehet darálni, a testrészek repkednek mindenfelé, és a korábbi részből megismert időmegállítós testrész-kijelölés is flottul működik! A lőszert eleinte kevésnek találtam még a „mobokat lootolva” is, így a pénzként funkcionáló kupakjaimból állandóan muníciót vásároltam. A rengeteg fegyver más-más kaliberű töltényt vagy más alternatív skulót igényel. Ninja játékot is játszhatunk idővel, ami nekem csak félig-meddig sikerült. Guggolva lopakodhatunk és csapdákat deaktiválhatunk az ahhoz kapcsolódó perkeknek köszönhetően. Zsebeket foszthatunk ki és zárakat törhetünk fel – a lényeg csupán az, hogy észrevétlenek maradjunk. A hackelős játék nem új keletű dolog, ezért nem túl bonyolult betörni a gépekbe. A háttér-információk valamiért ebben a játékban nem mozgattak meg – néhányba beleolvastam az elején, de a kötelezőeken túl nem szórakoztattak.Ha már szerepjátékról beszélünk, akkor nem mehetünk el a történet és a kommunikáció mellett: az alap sztori nem túl hosszú, de a rengeteg másodlagos és egyéb küldetés között hamar elveszhet az ember. Elég hamar a Minutemen élére állhatunk, ami több, ehhez kapcsolódó frakció missziót eredményez, és ez még több úgynevezett „ismétlődő questhez” vezet. (A teljesítésük után újra felvehetőek, de maximum a helyszín változik, a cselekmény ugyanaz.) Felfedezhetünk egy földalatti mozgalmat, ami szintén egy érdekes küldetéssorozat. Beléphetünk az Acél Testvériség kötelékébe, ahol becsületesen és hűségesen harcolhatunk társaink oldalán, menő Power Suitokba öltözve. Magán nyomozóként remekelhetünk furmányos ügyekben, illetve a lakosság ügyes-bajos dolgait intézhetjük. Beszédbe elegyedhetünk szinte mindenkivel, és itt egy kissé butítottabb metódust kapunk a korábbihoz képest. Sokkal egyszerűbb, úgymond Bioware-es, vagy ha úgy tetszik, Telltale-es négygombos tárcsából választhatjuk ki a nekünk tetszőt, ami sok esetben az „igen, nem, talán, kabbe’” szavakban is kimerülhet. Kicsit sarkosítottam a dolgot, de az a helyzet, hogy mentéseket töltögettem vissza és volt, hogy csupán egy mondatban tért el a válasz, a mondanivaló lényege ugyanúgy folytatódott. Elakadni kvázi nem lehet a játékban és megkockáztatom, hogy az X gomb nyomkodásával simán végigmehet rajta a nyelvtudással nem rendelkező gamer is (az X általában a benyalós, nagyon pozitív válasz). A már említett karizma tulajdonságunk növelésével extra válaszlehetőségeket nyerhetünk, több pénzt csalhatunk ki a questet adó emberekből, vagy meggyőzhetjük őket dolgokról.[B]Egyedül nem megy?[/B]Utunk során több mint egy tucat NPC-re lelhetünk, akik opcionálisan felkérhetőek útitárs szerepre. Ha nem lenne a mesterséges intelligencia segghülye, akkor ezt emelném ki az egyik nagy pozitívumnak. Sajnos a gép társak beszorulnak, irreálisan viselkednek, vagy beugranak elénk, hogy ne tudjunk célozni (a butaság igaz az ellenfelekre is, bár annyi legyen a javukra írva, hogy remekül használják a fedezéket). Mégis azt kell, hogy mondjam, hogy a kompániák merőben színesítik a kalandozást: a detektív robottól a „ghoul” polgármesterig minden megtalálható! Sokak kedvence, az elsőként megszerezhető németjuhász is elég hasznos (tárgyakat talál, rosszarcúakat tart fel). Minél többet megyünk velük, annál szorosabb barátság alakulhat ki köztünk, ami ötletes küldetésekbe, több esetben pedig románcba is torkollhat (biszexualitás és nekrofilía rulz).Emellett persze a program jutalmazza a magányos kalandorokat is, de én inkább elviseltem az AI hülyeségeit, hiszen sokszor elég kemény helyzetekben találhatjuk magunkat, és ilyenkor jó csali moslékként szolgálnak. Ráadásul elég nagy mennyiséget képesek cipelni az összeharácsolt lominkból.A Fallout 4 egyik legnagyobb erőssége, hogy piszok sok mindent pakoltak bele: 100-nál is több helyszín várja a felfedezést, melyek nagy része belső területtel is rendelkezik. Ezek lehetnek többszintes házak vagy menedékhelyek a föld alatt. Ellenfelekből található az embereken túl szupermutáns, élőhalott és egyéb radioaktív állatkák vagy szörnyek. Ezen a téren gyengén teljesít a stuff, a kevés karaktermodell végett, viszont a szörnyek elég parásak, rendesen be lehet kulázni egy föld alól előugró skorpiótól, vagy karmos jószágtól.Számomra kissé nehéz volt a játék, főként az első 10-20 óra, így több esetben is zongoráztam a nehézségi fokozatok között. Minden elismerésem annak, aki ezt nehéz, vagy HC-fokozaton tolja! A tonnányi tartalom miatt akár 100-200 órára is a tévé elé bilincselhet, beszippanthatja az embert. Egyhuzamban hat óránál többet nem tudtam vele játszani, mert egyszerre egy tucat küldetést is az ember nyakába dobhatnak, ami számomra frusztrálóan hat. Persze másnap újult erővel ugyanonnan, ugyanennyit megpróbáltam mindig legyűrni, de nem igazán akarnak elfogyni. Úgy érzem, még februárban sem fogok a végére érni ebben a tempóban, de amíg van benne újdonság, leköti a figyelmemet.Nem mehetek el szó nélkül a hibák mellett, amikből rengeteg van: ezek között van sok zavaró, de ugyanennyi hasznos baromság is. Az egyik kedvencem a zárt házba való behatolás olyan módja, hogy „a nyitott ablakon beleülünk a karosszékbe” és ezáltal már bent is vagyunk. „Game breaking bug”-ba is belefutottam (nem lehetett kiszállni a liftből), így azt javaslom, hogy sűrűn és több slotra mentsetek! A viccesebb hibákkal már tele van a YouTube, így beszéljen egy random videó helyettem:
[YOUTUBE]_Lhc68Kj-wI[/YOUTUBE]Bevallom, az első pár órám a játékkal kínkeservesen telt, de ahogy egyre jobban ráéreztem, úgy kezdtem el lassacskán élvezni. Eleinte fizikálisan is rosszul éreztem magam, hogy talán [S]kiégtem, mint a szar[/S] én vagyok a béna, mert azt gondolom, hogy ez a szaksajtótól több helyen 9-10 pontos értékeléseket begyűjtő termék hirtelen izgalomból is csak egy erős 6-ost érdemel – de aztán elegendő munkaóra után észre sem vettem és megtörtént a fordulat..[B]Összegzés[/B]Ami tetszett a Fallout 4-ben:- hangulatos, poszt-apokaliptikus világ- a lövöldözős része jól kezelhető- rengeteg fegyver és mód- karaktergenerálás- a felfedezés öröme- sokszínű kompánia és a küldetéseik- a kifordult társadalom és lakóiAmi nem tetszett a Fallout 4-ben:- bétának tűnő városépítés, aminek gyakorlati haszna elég kevés van, inkább csak egy jól hangzó opció- akadnak unalmas küldetések- fáradt szinkronok- gagyi mesterséges intelligencia- eszméletlen sok bugVégeredményben napokig vacilláltam a 7 és a 8 pont között, de végül az előbbi mellett döntöttem — egy Complete Editionre (amiben a fontosabb hibákat orvosolják) ugyanakkor örömmel szúrnám a 8-at. Remélem, a következő játékukra összekapják magukat technikai téren a fejlesztők, mert ugye az, hogy így is ronggyá keresték magukat ezen a szoftveren nem jelenti azt, hogy bármit megtehetnek.Vagy igen…?