FADE TO SILENCE (PLAYSTATION 4)

Tisztán emlékszem arra nyári napra, amikor hét-nyolc éves csíraként vidáman rohangásztam a réten… ekkor észrevettem a fűben. A Kerek Rozsdás Vaslapot. Mint minden hét-nyolc éves csíra, lelki szemeim előtt materializálódott, ahogy dupla talppal rávetődök, hisz kevés jobb móka van, mint vaslapokra ugrándozni; az izgalom a tetőfokára hágott és már szökelltem is, majd ugyanazzal a lendülettel (szó szerint!) csúsztam is el a napon vörösesbarnára tikkadt tehénszaron. Hogy miért osztom meg gyermekkorom eme meghatározó emlékét veletek? Mindent a maga idejében…Kevesebb dolgot utálok jobban, mint a telet. A csípős hideget, rövid nappalokat, havat, milliónyi réteg ruhát – így hát külön öröm volt, amikor a legnagyobb természetességgel megkérdeztek, érdekelne-e a [b]Fade to Silence[/b] tesztelése. Mivel a büdös életben nem hallottam a cuccról, már lestem is a trailert – open world túlélős RPG egy poszt-apokaliptikus téli világban csápos szörnyekkel, nagy rejtélyekkel, hát ez fasza mondtam magamnak és már töltöttem is a játékot; hiába a fagyos környezet, melegség töltötte el piciny szívem. Amíg mindenki Days Gone-ozik, én majd hófehér tájakon vagdosom a polipkarokat, fejlesztem agyon a karakteremet és fedezem fel a havas tájat.A kaland indítása előtt a játék rá is kérdez, gyökér nehézségen akarok-e játszani (nincs trophy, cserébe elhalálozni sem lehet véglegesen), vagy tökös gyerekként vállalom, hogy adott számú életem van, ha az elfogy akkor szopó – ez az, gondoltam magamban, egy igazi sleeper hit igazi kihívással! Majd nekiláttam a túlélésnek…Kopottasan fura grafika? ‘Segáz, szórakoztunk már jól ennél csúnyább játékokkal. Teljesen elbaltázott stamina alapú harc (az első szörnyet – és azóta gyakorlatilag a legtöbbet, a teleportáló kutyaizéken meg hatalmas kőóriásokon kívül – az igencsak taktikus hátrálok és spammelem a nehéz támadást, amíg az erőm nem regenerálódik módszerrel fektettem meg); biztos lesz ez még érdekesebb. Az alaptáborba gyorsan megérkezve a semmiből előkerült hősünk lánya, aki egy mutáló tizenéves kisfiú orgánumán örvendezett rég nem látott apjának, majd amikor a minket kísértő és folyton-folyvást terrorizáló démon valami olyasmi hangon szólalt meg, mint Kevin a Reszkessetek betörőkben, amikor torzított hangon hívja a Plaza Hotelt (This is Peter McAllister, the father!) már tudtam…És itt utalnék vissza az első bekezdésre, hiszen nem minden arany (vagy vaslap), ami fénylik: ezúttal is trágyába léptem, a hideg ráz ki minden alkalommal, amikor megerőszakolom magam, hogy elindítsam a programot tesztelés végett.Tudvalevőleg a Fade to Silence egy ilyen túlélős-gyűjtögetős-bázisépítős-nyersanyag-menedzselős fostalicska, a sipítozó és idegbetegként rángó jutúbereknek való ipari hulladékkupac, akik hetente töltik fel a másfél órás gameplayt arról, hogy gyakorlatilag semmi nem történik, mivel az egész játék egy elfuserált timesink.A csavar az akarna lenni a formulán, hogy amennyiben elfogynának az életeink (tehát meghalunk n+2=3-szor), a program hajít is vissza a kezdetekhez, lehet gründölni megint a semmiből. Oppárdon, bizonyos pontokat el lehet osztani ilyenkor, amik kisebb előnyöket biztosítanak, de a harmadik permahalál után már öklendeztem a TV előtt, annyira dögunalmas a játék eleje. Pedig ilyenkor kellene felkelteni az érdeklődést, elhinteni a magot, hogy ebből valami szép gyümölcs teremhet, de mézédes barack helyett egy okádék szagú durián a végeredmény – pár perverz állat biztos örömét leli benne, de normális ember messzire kerüli.
[YOUTUBE]bEo_JWxq8B0[/YOUTUBE]
Így visszaolvasva, eddig zömében gyomornedvekről és egyéb végtermékekről szóltam csak, ideje lenne megpróbálni összegezni, miféle játék is a Fade to Silence. Mivel semmilyen tutorial nincs, gyakorlatilag a fejlesztők 5 perc után elengedik a kezünket (a naplóban fel-felbukkanó magyarázatok gyakorlatilag a szarnak adott pofon tipikus esetei), idegesítő, lassú és unalmas trial and error útján sikerült nagyjából felfognom, mit várnak tőlem. Szóval Ash feladata túlélni a telet és felderíteni, mi a fészkes fene történt, hiszen mindenki globális felmelegedésről magyarázott, még az egyik on demand csatorna is lassítva mutatta, hogy a rozmárok a sziklára ugrálva halnak szörnyet (meg ne nézd, nem bírom kitörölni az agyamból), erre tessék, mínusz húsz fokos hóviharok. Ehhez a(z) – amúgy hatalmas – térképet felderítve, az elszórt tárgyakat és erőforrásokat hasznosítva, túlélőket megmentve vezet az út.Még érdekes is lehetne a koncepció (amúgy szerintem a legkevésbé sem az), de az egésznek egy ilyen ingyenes, amatőr hobbijáték bája van, mintha egy MMMORPG bétájának a feltört szerverén játszanál egymagadban. Tele van bugokkal (ezek zöme az open worldre jellemző szokásos anomáliák, azonban itt sokkal szembetűnőbbek), primitív az irányítása és a harcrendszere, elbaltázott fejlesztői döntések zöme vágja haza a felhasználói élményt.A túléléshez alapvetően fára és élelemre van szükség, azonban – még bővítve is – idegesítően kicsi hátizsákunknak köszönhetően folyamatosan kell a kietlen és ingerszegény tájon vissza-visszarohangászni a bázisainkra a nyersanyagokat tárolandó. Ezt a lassúságot hivatott feldobni a később megnyitható [s]Cio-Cio[/s] kutyaszán, ahova lehet pakolni a tárgyakat rendesen, és elvileg süvít, mint a szél, azonban annyira irányíthatatlan egyrészt a belassuló programnak, másrészt az elcseszett irányításnak köszönhetően, hogy nem sokat dob a szélmalomharcunkon. Az is külön jópofa, amikor a vadon közepén egy hóvihar lep meg minket – na, ilyenkor uzsgyi valamelyik menedékházba, vagy ez, vagy a fagyhalál (oké, lehet craftolni ideiglenes menedéket meg tábortüzet, de a véges hely miatt ez alsó hangon két értékes slot az inventory-ban, ergo még több zsibbasztó rohangászás).A különféle lelőhelyek készletei azonban véglegesek, ezért rá vagyunk kényszerülve, hogy fenntartható tempóban haladjunk a térképen és nyissuk meg az újabb vadász- és gyűjtőterületeket. Ehhez a pályán lévő romlást (gyakorlatilag szörnyfészkek) eltakarítva és a mágikus kristályoknak otthont adó tornyokat kell felszabadítanunk, majd mehetünk is tovább a következő térképre, ahol – meglepetés! – kezdhetjük ugyanezt elölről, amíg be nem alszunk a TV előtt az egykedvűségtől. Maga a felszabadítás a jó öreg X ritmikus nyomkodását jelenti, olykor egy-egy ellenség, máskor a földön pukkanó robbanások próbálnak megakadályozni ebben. Izgi, mi?Mindezt tovább tetézi az égen repülő csápos gömbmicsoda, ami random autóroncsokat(!!!) és robbanó csápokat – ne is kérdezd – dobál ránk (nagyon jópofa, amikor harc közben történik mindez, a legkevésbé sem felhasználóbarát ellenfél kiválasztás ezzel és az FPS-droppal, a képernyő szétcsúszásával kombinálva instant idegbajt okoz). A negyedik-ötödik óra után nagy nehezen sikerült elsajátítanom a játék tempóját, inkább rászántam azt az 5-8 percet, hogy visszaszaladgáljak a bázisra (és kilépjek és feltöltsem a mentésemet a felhőbe), de a megkövetelt stílust elsajátítva sem szórakoztam valami jól.Nem árt közben bázisunkat sem tutujgatni: érdemes fallal körülvenni a bizonyos időnként támadó szörnyek ellen, illetve NPC-inket el is kell szállásolni valahol, valamint az egyre erősebb felszerelést is a kezdőtáborban felhúzott épületekben tudjuk kifejleszteni (tudniillik a második térképen az első térképen megnyitott íj már nem sebzi a szarvast, a balta nem vágja a fát stb…). A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ragacsos takonyhoz méltóan tovább van nyújtva az nyersanyagok halmozása – lehet rohangászni vissza az erdőbe hangyákat gyűjteni. Elvileg lehet co-opolni is haverokkal, bár ez azt feltételezi, hogy van a világon két ember, aki megvette a játékot: mivel a hivatalos megjelenés előtt teszteltem, ezt a részét nem sikerült megtapasztalnom a Fade to Silence-nek, de biztos rohadt izgalmas, amikor többen rohangásznak együtt ugyanazon a kietlen és ásításra késztető térképen gyűjtögetve a fát meg rezet. Ennek hiányában a megmentett NPC-ket vihettem magammal – tökjó húsfalként szolgálnak, lehet exploitolni a harcokat velük, éljen a kreativitás. Az a kevés is, ami programban jó lehetne (talán a harc és felderítés) a szürke együgyűség áldozatává válik, ha hirtelen kellene valami pozitívat mondanom a játékról, nagy bajban lennék és levegőért kapkodnék hápogva.Ismétlődő ellenfelek, ismétlődő feladatok, széttöredezett történet, irritáló NPC-k. Néztem is nagyokat, amikor kiderült, hogy ez egy teljes értékű játék, amiért teljes árat kérnek el és amihez nem mellesleg már évek óta van early access hozzáférés (ergo kellett legyen visszajelzés, hogy gyerekek, ez így nem üti meg a mércét). Sorolhatnám még napestig, de gondolom nagyjából már átjött, mekkora idő- és pénzpocsékolás a Fade to Silence. Nem ajánlom senkinek, kerüljétek messzire, igyekszem én is túl tenni magam azon, hogy ez 2019-ben ebben a formában megtörténhetett.[i](A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára [a https://store.playstation.com/en-hu/product/EP4389-CUSA11485_00-FADETOSILENCEEU1?PlatformPrivacyWs1=all&psappver=19.02.0&scope=sceapp&smcid=psapp%3Alink%20menu%3Astore]14990 Ft[/a].)[/i]

2/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

16 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Legalább a teszt zsír lett.

  2. Jújj,ez ennyire szar lett…:(

  3. Azt elfelejtettem leirni, hogy mobilon szaggat

  4. Mire gondolt a költő? Esküszöm, hogy én azt hittem, hogy ez jó lesz, de csak a borítókép készítője érdemli meg a gázsit, mert max. az alapján veszi meg néhány madár ezt a szemetet.

  5. Én idén csak 3 játékot rendeltem elő: Generation Zero, World War Z és ez. Mindegyik 8/10, nagyon jól elvagyok velük. Szerintem fantasztikus játékok. Már most hiányoznak.

  6. A durián tényleg büdös, de ízre nem rossz. Lehet, hogy megveszem ezt a játékot.

  7. “Ez ilyen “”szegény ember Horizonja””.”