Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

EVIL GENIUS 2: WORLD DOMINATION (PS5, PS4)

Az ördögi terv.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

Hányszor ültük már végig a főgonosz nagymonológját világleigázó terveiről, miközben a főhős szép lassan kiszabadult, hogy keresztbe tegyen ennek a precízen felépített ideának. És hányszor anyáztunk ezalatt, hogy mit és hogyan kellett volna inkább csinálnia Doktor Sebhelyesarcúnak. 2004-ben a Rebellion csapata az Evil Genius játékában pontosan erre adott nekünk lehetőséget: belebújhattunk a Boss bőrébe és megmutathattuk, hogyan is csinálják ezt a profik. Tizenhét, igen rizikós fejlesztéssel eltelt évvel később végül itt a folytatás, a World Domination, melyben ismét uralmunk alá hajthatjuk az egész bolygót.

Kedves Ügynök Úr, hadd meséljem el, hogyan sikerült mindez…

A játék a mára szintén retrónak mondható, de talán közismertebb Dungeon Keeper receptet vitte/viszi tovább, csupán fantasy helyett modern, titkos ügynökökkel tömött világba csomagolva. Feladatunk az lesz, hogy a választott főkolompossal felépítsük nem csak bázisunkat, de alvilági birodalmunkat is. Az első részt ismerők talán felhúzhatták szemöldöküket a választható karakterek opcióján és valóban, az első rész kopasz Maximilanje mellett még három figura áll rendelkezésre. Ők nem csupán kinézetükben térnek el egymástól, de különböző extra képességekkel tudják elérni az egyéni céljaikat. Itt van Red Ivan, akinek emberei inkább fizikálisan fejtenek ki nyomást a békés polgárokra. Zelika a tudomány embere és így képes önmaga megjavítani az elromlott eszközöket. Emma a politikai fronton van otthon, míg a visszatérő Max jelenléte a leghatékonyabb morálnövelő a csatlósok szemében. Ugyan ígéretesnek hangozhat a több eltérő karakter és talán megszellőzteti a többszöri végigjátszás izgalmát is, viszont egyfelől az eltérő bónuszok nem game-changer léptékűek, valamint a kampány során a párbeszédek minden esetben fixek és nem veszik figyelembe az aktuális játékost. Innentől már sejthetitek, miért is lehet kevésbé szórakoztató az újabb nekifutás.

De ez csak az egyik oka, haladjunk is tovább a missziók felé. A játék alapvetően két részre van osztva. Elsőként bázisunkat kell folyamatosan fejleszteni és bővíteni, alattvalóink beosztottjaink útjait egyengetni. Érdekes, hogy az alapmechanikák összetettsége menyire ellentétes. A szobák és berendezések telepítése már-már túlzottan is leegyszerűsített megoldást követ: van egy fő folyosó és minden teremnek ebből kell nyílnia. Itt mi határozzuk meg a méretet, ami a kezdetekor elég lutri lesz, mert nem fogjuk tudni, hogy miből és mennyit kell majd elhelyezni és hogy azok mekkora helyet foglalnak. De általában lerakjuk az alapokat, egy ajtót, majd egy meghatározott eszközt vagy készüléket. Ennyi, így lesz irányítóközpontunk, laborunk, börtönük vagy kiképző központunk. Ezek mellett több tucatnyi díszítőelem és egyéb tárgy áll rendelkezésre a csinosítgatáshoz, úgyhogy igény szerint lehet bőven mókolgatni. Az építkezés során viszont furcsa volt például, hogy a generátorokat elég csak egymás mellé bedobálni, nincs szükség összeköttetésre, kábelezésre, nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy a kívánt energiamennyiség elegendő legyen.
Ezzel szemben a specialistákat, tudósokat, kiképzőket már ennél komplikáltabb felhajtani, sokszor konkrétan el kell rabolnunk az illetőket vagy egy több lépcsős menüben beosztanunk, hogy ki, mire szakosodjon. A menühasználat is kettős érzetet ad, egyfelől vannak okos és kézreálló megoldások, de az építés szeparált menüjét órák elteltével sem sikerült teljesen megszoknom.

Ez tehát a bázisunk, viszont ott van a világtérkép, ahol birodalmunkat fogjuk kiterjeszteni a különböző fedőcégek és küldetések segítségével. Itt a pénz és befolyás feltornázásán túl a legfontosabb talán a Heat mérce szinten tartása lesz (szintén az erre szolgáló küldetésekkel), mely ha betelik, akkor az adott régió blokkolásra kerül, valamint kiküldött embereink is odavesznek. Ez mondjuk kicsit érdekes, mivel ezeket az tagokat amúgy sem tudjuk többet visszahívni, úgyhogy ilyen esetekben csak a pótlásról kell gondoskodnunk, konkrét veszteségérzetünk nem lesz.

A nehézség amúgy rendkívül személyre szabható, beállíthatjuk, hogy a játék mely aspektusa jelentsen inkább kihívást és mik miatt nem szeretnénk túlzottan aggódni, például nehezebb harc kontra könnyebb anyagiak. Emellett kérhető egy igen hasznos tutorial szerű kézen fogás, mely folyamatosan tipp-buborékokkal segíti utunkat. Számomra ez elengedhetetlen segítség volt, így minden újoncnak ajánlom használatát, jelentősen megkönnyíti – legalábbis a kezdeti- lépéseinket.

Utunk során folyamatosan küldjük ki embereinket az előőrsökre, egyensúlyozunk a pénzszerzés és az említett Heat rendszer között. Foglalkozunk a bázismenedzsmenttel, bővítjük és védjük azt. Bővítjük, mert később akár 3 teljes szinttel megtoldhatjuk létesítményünket és védjük, mert a titkosügynökök nem restek folyton a közelben ólálkodni. Csapdák megfelelő helyre történő lehelyezésével igen gyorsan és eredményesen tehetünk pontot tehetünk a kémkedés végére, viszont ennek szintén van szépséghibája, ugyanis az épületnek egyetlen megközelítési pontja van, tehát elég arra koncentrálni védelmező erőforrásainkat és nem lesz gondunk. Szintén sajnálatos, hogy az AI igen lassan dolgozik, még egy teljesen jelentéktelen termet is hosszú percek alatt ásnak ki (éljen az időgyorsító gomb, ami sokaknak az alapsebesség lesz), emellett olykor hajlamosak megfeledkezni feladataikról, aminek köszönhetően célszerű sűrűn visszanéznünk, hogy minden rendben legyen.

Ha a kampánnyal játszunk, a fenti feladatokon túl kapunk még mellékküldetéseket is, melyek a pénzjutalomért cserébe olyan kisebb, extra dolgokat követelnek meg, mint 3 db fali csap felhelyezése, speckó munkaerő kiképzése vagy néha valami speckó küldetés a térképen. Elérhető viszont egy Sandbox mód is a főmenüből, aminek során nincsenek anyagi megkötések, sem konkrét küldetések, sőt, a legtöbb fejlesztés egyből el is érhető, így csupán a bázissal kell foglalkoznunk. Jópofa mód és kísérletezésre megfelelő, de túl sok hasznát így nem igazán láttam. A legnagyobb gondom tényleg az volt, hogy igen hamar válik repetitívvé a játék. Megvan a hamar kiismerhető gameplay loop, ahogy az előírt fejlesztésekért gyorsan kitömjük a kasszát, kezeljük a Heat-et, mielőtt késő lenne és végrehajtjuk a feladatot. Mint említettem, ezen a több karakter sem segít túlságosan, egyedül a különböző alaprajzzal szolgáló szigetek fújhatják fel az eresztésnek indult lufit. Van viszont valami, ami mégis képes feldobni és hosszabb idő múlva is kellemessé tenni a játékélményt, ez pedig a körítés.

Már első ránézésre igen megnyerő a rajzfilmes, karikírozott és vidám stílus. Vibráló és harsány színeinek, valamint aranyos figuráinak köszönhetően öröm ránézni. A dizájn is nagyon megkapó, a berendezések keverik a ’70-es évek stílusát némi futurisztikus vonallal, ami tökéletesen hozza a mesefilmes irányt. Mindig tudtam mosolyogni az emberméretű porszívón, amivel minionjaink a falakat bontják, az elhullott emberek hullazsákká változását vagy a pofozógépes vallatásokat, a térképen bolyongva megmosolyogtatók voltak a minimalista túlzások (oké, talán vannak gondjaim…). A párbeszédeken, főleg, amik a géniuszok és fogdmegjeik között zajlik, szintén többször felnevettem, remekül parodizálják az ismert kliséket, az aláfestő muzsika pedig a kellemes gumizene kategóriába tartozik, így nem volt zavaró később sem.

A PS5-ön tesztelt szoftver technikai szempontból abszolút stabil volt, amit viszont mindenképp megemlítenék, az az eddig sosem tapasztalt DualSense támogatás, ugyanis van 2, azaz kettő darab funkció, amit imádtam. Ha ki- vagy teljesen bezoomolnánk a játéktéren, akkor ennek a határán nem csupán nem mozdul tovább a kamera, de a kontroller két ravasza egyre inkább ellenáll, míg már nem is bírjuk behúzni többé. Iszonyat apróság, mégis imádtam!

Sokáig kérdéses volt, hogy a második résszel csupán a nosztalgia vonatra lesz-e felültetve a kedves játékos vagy a HD textúrákon túl kézzelfogható újdonságokra is lehet-e számítani. A tesztelés után nem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy ez valóban egy újabb és jogosan számozott epizód, de talán a soft-reboot megjelölés pontosabban lefedi, mit is várhatunk a programtól. Természetesen modernizálták a grafikát, áramvonalasítottak több rendszert és játékelemet, amiknek köszönhetően mindenképpen jobb játszani vele, mint valaha. Remek kérdés viszont, hogy mire is volt inkább szükség (igény), ugyanis a rajongók inkább azt várták, hogy modern köntösben játszhassanak ismét, a friss arcoknak meg ez a vicc is újnak hat. Úgy gondolom tehát, hogy egy új kezdethez jól fektették le az alapokat, de az biztos, hogy a jövőben ez már kevés lesz. Na, de nézzük a konkrétumokat.

Ez lett tehát a hosszú évek óta várt Evil Genius 2, ami ugyan kétségbevonhatatlanul szórakoztató darab, hangulatában szinte kiváló, viszont túl hamar lesz egysíkú, amire a rendszerek és a fejlődés túlzott szétdarabolása még nem megoldás. Rengeteg órát bele lehet ölni, a kérdés csak az, hogy ez meddig marad szórakoztató. Sokszor Béta-teszt érzésem volt, valahogy mindig vártam a nagy truvájt, ami a kezdeti lelkesedés után sajnos sosem érkezett meg igazán, ez pedig főleg a 17 év várakozás után szomorú. Így pedig a hirdetett Season Pass-szel érkező ötödik gonosz és egyéb missziók sem csigáznak fel annyira.

Aki szerette az első részt és várta a folytatást, az kezdheti toborozni a csatlósait, de akit még nem kebelezett be az őrült megalománia, az egy kellemes leárazásig még ráér szövögetni ördögi terveit.

(A játékot a Magnew Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! A program cross-buy, így ha megveszed, mindkét platformon elérhető lesz. Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 13990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Megnyerő vizuális stílus; jópofa paródiája a témának; az első végigjátszás élménye...

Negatívum(ok)

  • ...amivel ki is fújt a dolog; hamar repetitívvé válik; megbízhatatlan A.I.
6/10
Látványosság:
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság: Átlagos
Zene/Hang:
Hangulat:

martin beleszól: