Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Epic Chef (PS4, PSN

Sokkal több, mint főzés!

Brutál őszintén: ez a cikk már jóval hamarabb is elkészülhetett volna, ha az Epic Chef nem bizonyul számomra egy egész egyszerűen „letehetetlen” játéknak. Nem néztem meg, mert nincs ilyen statisztika, de szerintem már legalább 50 órát raktam a cuccba, és még mindig nem érzem, hogy a közeljövőben a végére érnék. Egy átlagos hétvégi napon, amikor – kivételesen – nincs semmi programom, akárhány órát el tudok vele tölteni anélkül, hogy besokallnék este 7-8 körül. Figyelembe véve, hogy alapvetően nem egy „A” kategóriás cuccról beszélünk, ez szerintem nem kis dolog; a nemzetközi szaksajtó összességében közepes értékelései előtt pedig tanácstalanul tárom szét a két kezem.

Magam is úgy álltam egyébként neki – és részben azért is vállaltam tesztelésre –, hogy ez az Epic Chef bizonyára egy kis egyszerű főzős szimulátor, amivel elhülyül az ember pár órát, és látott mindent, amit kell. Mi sem áll távolabb a valóságtól! Konkrét sztorival indul a játék: főhősünk, Zest, miután a legénység kihajította arról a kalózhajóról, melyen addig utazott (úgy 20 órával később az is kifejtésre kerül, hogy miért), Concordia földjén találja magát, egy kies fekvésű városkában, Ambrosiában, a konyhaművészet fellegvárában. Egy fogadás eredményeképpen még egy tengerparti sziklára épült villával is gazdagabb lesz, amelybe nagy elánnal rögtön be is költözik, nem hagyva megfélemlíteni magát a régi házról kerengő kísértetsztorik kapcsán. Ám elég hamar kiderül, hogy a városlakóknak igaza van: egyrészt a birtok területén elképesztően gyorsan nőnek a növények, másrészt pedig a ház egykori tulajdonosának szelleme is felveszi a kapcsolatot Zesttel, hogy előadja, hősünk milyen tettek végrehajtása után szabadulhat meg tőle. Eddigre már egy komplett kalandjáték előzetese bontakozott ki a gamer szeme előtt, melynek szerepjáték alapjait pedig a következő pár órában felvázolandó, a Zest főzőtudományának fejlesztésére fókuszáló rendszer fogja elmagyarázni. Mint korábban említettem, Ambrosiában minden a konyha körül forog, és csak a legjobb séfek előtt nyílnak meg az ajtók. Vagyis ha hősünk boldogulni akar az életében, akkor meg kell tanulnia főzni, főzőversenyeken eredményesen szerepelni, sikeres éttermet vezetni… és mivel igazán jó étel csak saját magunk előállította összetevőkből készülhet, az otthoni veteményeskertet gondozni, a háziállatokat ellátni, kvázi egy komplett gazdaságot vezetni. Vegyük hozzá ehhez a listához a villa felújítását, a horgászást, az étteremnek mind színvonalasabbá tételét, és már-már Sims magasságokban vagyunk.

Az otthoni gazdálkodás teljesen hasonló ahhoz, amit egy átlagos farmerszimulátorban láthattunk: vetünk, aratunk, állatokat gondozunk. Egy szent cél lebeg a szemünk előtt: minél jobb ételeket tudjunk főzni. A táplálék három fő összetevője a tápérték, a kifinomultság és a szellemiség. Minél magasabb ez a három érték, annál jobb ételt főztünk. A pontszámokat egyrészt a különböző alapanyagok (pl. burgonya és tej) kombinálásával, másrészt külön előállítandó (pl. tészta) kiegészítők bevonásával, harmadrészt pedig különleges hatású, és ugyancsak külön kikeverendő szószok (pl. Caribara) hozzáadásával növelhetjük. A serpenyő rázogatásával generálandó aromának is szerepe van a versenyek során, mert a zsűri mindig a magasabb aromájú ételt választja első ízlelésre, és ennek szerepe lehet az általunk használt szószok kapcsán, ugyanis egyes öntetek az ellenfelünk esélyeit fogják rontani. A főzőversenyek is amúgy zseniálisan vannak kitalálva. Nekem eddig egy-három körös versenyeim voltak, és egy bizonyos szint felett már nem lehet előre tudni, hogy mik az elvárások a zsűri részéről. Értem ezalatt, hogy ha bizonyos összetevőket hozunk magunkkal, azért plusz pont jár, vagy épp ellenkezőleg, ha az elnök nem kedveli a kifinomultságot egy ételben, legalább ugyanannyi, vagy akár dupla annyi pontot vonnak le, mint ahány kifinomultság pontunk van a fogásunkban. Fejlettebb szinteken már sokat kell agyalni a főzés során, hogy milyen kombinációkkal érjük el a kívánt eredményt, és kalkuláljuk be az ellenfél hasonló húzásait is. De szerencsére van gondolkodási idő, amíg a hozzávalókat válogatjuk, keveréskor kell csak figyelni és ha kell, rázogatni a serpenyőt az odakozmálás elkerülése érdekében. Mivel a mentési pont mindig az este tízkor történő lefekvés, én azt szoktam csinálni, hogy másnap reggel rögtön a versennyel kezdek, és ha nem sikerül, akkor visszatöltöm az előző mentést, mert minden verseny követelményei ugyanazok. Mivel egy varázslattal teli földön járunk, természetesen vannak természetfeletti és mesebeli összetevőink is, mint pl. a mandragóra, vagy az állatok között az unikornis, akinek az arany csillagokkal meghintett élénk rózsaszín, kacskaringósan emelkedő kúp formájában érkező ürüléke az egyik legfontosabb alapanyagunk. 🙂

Amit eddig nem, vagy csak felületesen említettem, az az Epic Chef története és a többi szereplő. Esetemben a sztori legalább olyan fontos eleme a játék élvezetének, mint a korábbiakban részletezett dolgok. A narratíva szerintem egész egyszerűen zseniális. A történet maga az ugyancsak karakteres szereplők egymás között folytatott beszélgetéseiben kerül kifejtésre, sokszor hihetetlenül vicces mondanivaló formájában. Vannak mellékküldetések is, melyeket természetesen ugyancsak meseszerű figurák, pl. boszorkányok vagy mágusok részére végzünk el, és bár ezek a missziók opcionálisak, eredményes fejlődésünkhöz erősen ajánlott abszolválni őket. A történet amúgy könnyed, bájos, természetesen bármiféle vérontás nélkül, és bár olykor a nyelvezet azért kissé erősebb annál, mint hogy bármely korosztály számára ajánlható legyen, egy felnőtt játékos fantasztikusan jól szórakozhat általuk. Szerintem már az is külön zseniális, ahogy minden karakter ugyan szinkron nélkül, de a saját személyiségéhez passzoló hangszínben nyomott „csipogással” beszél. 🙂 Rosszat nem sokat tudok írni a játékról. Apró technikai hibák vannak: két nagyobb helyszín között nem lehet áthaladni töltési idő nélkül, és nekem egyszer a teljes progi ki is fagyott, de azt gondolom, ennyi belefér az átlagon felülien masszív tartalom, a kedves, rajzfilmes, színes látványvilág és a független fejlesztői háttér dacára. Minden kaland-rpg rajongónak ajánlom, aki nyitott a vicces prezentációra, a főzéstudomány tökéletesítésén keresztül történő karakterfejlesztésre, és rengeteg ideje van.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: Team 17
Fejlesztő: Infinigon Games
Megjelenés: 2021. november 11.

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Hozzászólás?