Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Elmélkedő – Milyen érzés számodra videojátékban gyilkolni?

Régi, nem annyira kedves, alkalomadtán visszatérő, talán már örökzöldnek is mondható sztorim szól a még nem egészen 11 éves kis Boldizsárról, aki Grand Theft Auto-t kap karácsonyra laza apukájától, majd amikor megkérdezik tőle, mit szeret a legjobban csinálni ebben a játékban elmeséli, hogy kedvenc időtöltése kirángatni valakit a kocsijából, elhajtani egy bizonyos utcaszakaszra, ott felszedni egy kurvát, szétb@szni egy sötét sikátorban, majd [I]jól[/I] (a “jól” egy nagyon fontos és jellegzetes, újmódi kötőszó ebben a történetben) agyonverni….és akkor itt döbbent csend. Vagy felszabadult kacagás? Szomorú életkép a társadalom kulturális állapotát illetően? Felháborodás? Ártalmatlan semmiség? Barack a fejre, ügyes vagy, nagyfiam?Ölni, gyilkolni, élőlények, és legfőképpen emberek életét változatos módon elvenni – ezek az opciók gyakorlatilag a zsáner megszületésének első napja óta jelen vannak a videojátékozásban, azonban az ábrázolásmód nagyon sokat változott az eltelt évtizedek során.Pac-Man még csak elfogyasztotta a komisz szellemeket (akik később sértetlenül, bár egyre dühösebben újra is születtek), és a Space Invaders bátor pilótája sem tudta pontosan, hogy az idegenek inváziójakor szétlőtt hajókban ül-e egyáltalán pilóta. A DOOM-ban már ugyan loccsantak szét fejek, de hát azok gonosz pokolfajzatok koponyái voltak, de jött a Carmageddon kegyetlen gázolásaival, a Manhunt brutális gyilkosságaival, és persze ott volt minden kivégzések atyja, a Mortal Kombat is, ahol egy generáció kedvencévé vált a gerinckitépés.Manapság a gyilkolás a legtöbb videojáték alapelemének tekinthető, azonban sok fejlesztő azért már figyel arra, hogy a polkorrektség valamiféle álcája mögé bújtassa a Tízparancsolat 5. törvényének megszegését.Egyes játékokban a ölés feladat, kifejezett cél, a történet kompozíciójának konkrét része, másokban tálcán kínált lehetőség, megint máshol csak kihasználható, passzióból űzhető opció.És persze ahány player, annyi reakció. Az egyik viszolyog tőle, a másikat hidegen hagyja, a harmadik élvezettel csinálja.A náci tiszt látványos fejbelövése [I]szent feladat[/I], mert megérdemli. Az ellenséges sógunt védő szamuráj torkának elvágása eszköz, mert csak így lehet a birodalomban béke. Az erdőben futva menekülő, de agyonverhető, kis poligonlelkét nyikkanva kilehelő nyuszi és róka kinyuvasztása pedig egyszerűen csak [I]ott van[/I] a programban: ha akarod megteszed, majd kis testét megsütöd HP-csomagnak, ha pedig még erre sem vagy képes, akkor elmész a fogadóba, és veszel magadnak egy vekni kenyeret.A PSC ezen elmélkedő cikkében arra vagyunk kíváncsiak, te hogy állasz a videojátékos gyilkolás kérdésköréhez. Totálisan hidegen hagy, esetleg előfordult már olyan is, hogy megérintett? Felkavar? Lesz@rod? Amikor nem kötelező feladat ölni, akkor is megteszed? Élsz a gyilok lehetőségével, vagy inkább elkerülöd? Ember, állat, idegen élet – számít ez valamit?De ezen túllépve: van szerinted bármiféle súlya annak, hogy a videojátékok jelentős részében ennyire markánsan van ábrázolva az ember (és más élőlények) életének kioltása? Van ennek hatása?Meséljetek!

71 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Én is szívesen létesítek kapcsolatot hölgyekkel GTA V-ben. Megvárom amíg elveszi a pénzt, kiszáll az autóból, aztán a hátsó kerekem finoman az arcára helyezem, pörgetem 20-30mp-ig, amíg felmelegszik utána pedig visszaveszem a pénzem. Mi ezzel a probléma?

  2. Felemelő érzés és önbizalommal tölt fel. :-)A Shadow Warrior-ban élveztem darabokra szaggatni a rosszfiúkat a Nobitsura Kage-val. :-)Ninja Gaiden 3, Razor’s Edge -ben szintén a katanával és minden más fegyverrel.

  3. “””És amikor ezen őrlöm magam, néha úgy érzem, hogy a Földnek jobb lenne, ha az lenne, mint a TLOU-ban, hogy az emberek nagy része eltűnik, míg az állatok és a természet boldogan él tovább.”” Petu erre igen nagy esély van mivel az ember nem összhangban él a természettel mint pl az állatok hanem kizsigereli azt (az esőerdők irtása, kőolaj földgáz kitermelése, légszennyezés, stb stb) ez a végtelenségig nem fog működni…”

  4. Játékok és erőszak kéz a kézben jár, ez mindig is így volt és mindig is így lesz, és végül is ezzel nincs gond a lentebb már többször kitárgyalt okok miatt. Eddigi gémer pályafutásom során a Modern Warfare 2 repülőtéri esztelen mészárlása (amire a való életben is volt sajnos nem egy példa) az amire én is azt mondtam, hogy ez most minek kellett? Ez volt az egyetlen játék aminél konkrétan megbotránkoztam, annak ellenére, hogy átugorható az a jelenet. Már csak azzal lehetett volna tetőzni az egészet ha gyerekek is vannak a több száz lemészárolt között, de azt még az Infinity Ward se vállalta be.

    • “””Játékok és erőszak kéz a kézben jár, ez mindig is így volt és mindig is így lesz”” Ez azért nem teljesen így van: Flow, Flower, Machinarium, Journey, és még lehetne sorolni az olyan játékokat amik nem az erőszakról szólnak hanem sokkal inkább a humorról vagy a gyönyörű látványról.”

      • Persze kivételek vannak, de ha megnézed a legnépszerűbb játékokat (régen és most, tök mindegy) rájössz hogy ezek az erőszakmentes játékok nagyon apró porszem a tengerben. Szeretjük és el is várjuk az öldöklést, tetszik vagy sem.

        • Ebben igazad van. Bár én speciel többre értékelek pl egy Machinárium-ot vagy Journey-t mint egy huszonötezredik FPS-t.

          • A Journey-t többre értékelem mint az összes CoD-ot az elmúlt évekből, nem is erről van szó. Ja meg ugye ott vannak a sport (foci, autós stb) játékok is amikben úgy szint nincs semmilyen erőszak mégis kelendőek.

          • Britt tudósok azt mondtak, hogy azert népszerű az öldöklés, mert az ősidők óta a genekben van a vadászó életmód miatt.

  5. Sehogy……ez csak egy játék, egy külön világ amit tudni kell a helyén kezelni. Más szabályok mint az életben és mind1ik játékban egyedi szabályrendszer és törvényszerűségek. Ezeket felfedezni mindig tök jó, ha ebben van ölés is akkor van. Ettől még reggel nem akarok megölni senkit……

  6. Nem igazán hat meg ha meg kell ölni valakit, mert általában azok a rosszfiúk. Viszont állatokat nem szívesen ölök játékban.

    • Vhol ugyanígy vagyok ezzel. A legtöbb cuccban osztódással szaporított, 4-5 típusra korlátozódó, egyébként tök egyforma ellenfelek vannak. Úgyhogy ez nem hat rám különösebben. Bár kétségkívül mások azok a game-ek, ahol nincs öldöklés, pl. Broken Sword. Állatokat viszont NEM ölök, hacsak nem vagyok nagyon rákényszerítve, mint pl. a TLOU-ban a szarvas. (Bár gyönyörű ott az a havas táj, ezen a részen általában olyan gyorsan igyekszem túlesni, amennyire csak lehet.) A Dishonoredtől egész egyszerűen undorodtam egy idő után a szenvedő bálna miatt, szégyeljék magukat. Ám hála Istennek ilyen nincs sok. Úgy érzem, a fejlesztők helyesen érzékelik, hogy ha egy játékban túl sok állatot kellene megölni, pl. vadászat útján, azzal nem az állatok védelme mellett tennék le a voksukat. Az emberi ellenfelek tekintetében pedig sztem elég érettnek gondolnak minket, játékosokat ahhoz, hogy ezt senki ne fogja fel valóságnak, vagy emberirtásra ösztönző tevékenységnek.

      • Érdekes, hogy ha embert kell megölni egy játékban akkor mindenki megérti, hogy az valójában nem ember, de ha állatot akkor már előtör belőle az állatszeretet és hogy ez mennyire nem helyén való dolog még játékban is.

        • Igen, tudom, hogy ebbe is bele lehet kötni, csak míg embereket ölni videojátékban úm. mindennapos dolog, az állatokkal nem így van. Plusz – és ez fog igazán rosszul hangozni – én az életben is jobban sajnálom az állatokat, mert egyszerűen képtelenek megvédeni magukat az embertől. A legtöbb esetben semmi esélyük. 🙁 És amikor ezen őrlöm magam, néha úgy érzem, hogy a Földnek jobb lenne, ha az lenne, mint a TLOU-ban, hogy az emberek nagy része eltűnik, míg az állatok és a természet boldogan él tovább.

  7. “Nekem két dolog jut eszembe ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy az is csak egy feladat, egy megoldandó, legyőzendő probléma. A másik, hogy többnyire elvileg a történet szerint a jó oldalon állsz vagy legalábbis a te szemszögödből vagy jogosan véded meg magad, vagy bosszút állsz vagy a rosszakat győződ le, vagy gépeket ellen harcolsz vagy félholt zombikat kaszabolsz esetleg a gonosz nácikat aprítod. Vagyis lélektanilag, erkölcsileg “”jót”” cselekszel. Legalábbis az én nézetembe. Az Infamous-ba választhatsz oldalt – meg gondolom sok más játékban is, csak most ez ugrott be – s ott én mindig a jó oldalon játszottam képtelen voltam újra végig vinni a gonosz oldalon. Meg talán egy kicsit a horrorfilm nézéshez lehet hasonlítani, hogy úgy tudsz borzongani, hogy közbe tulajdon képpen biztonságba vagy. Vagyis a félelem faktor ott ki is merül, hogy ha véletlenül kinyírnak újra kezded a feladatot vagy a pályát. Izgalom, félelem komolyabb sérülés nélkül. Pont ettől válik könnyűvé és játékká. S eközben szinte biztos vagyok, hogy az életbe képtelen lennék bármi ehhez hasonlót véghez vinni.”

  8. Tök érdekes számomra, hogy az MGS3 folyóját senki se írta. Kojima képes volt olyan szégyenérzetet és lelkiismeret furdalást okozni, mint addig semmilyen stuff.

  9. Leszarom, ez a legjobb szó részemről. És még hidegen is hagy a dolog, hiszen ez egy játék. Az sokkal inkább megérint, amikor egy jól megírt karaktert ölnek meg a sztori folyamán, De ezzel egy jó könyvben is így vagyok. Az, h az általam irányított karakterrel mit teszek, az a sztori része, nem a gyilkolás miatt játszok egy adott játékkal. Pl. a Doom nagyjából nem szól másról, csak a hentelésről, de mégsem azt élveztem, h szétszakítom a démonokat, hanem azt, h milyen a játékmenet, dupla ugrás után pofán lövök egy Impet a Gauss-szal, majd előrántom a super shotgunt és ugrálok tovább, elkerülve a felém érkező lövéseket. Ugyanez igaz az AC játékokra is. Le kell gyilkolni egy csomó ellenfelet, de nem ez érdekel benne, hanem a bejárható terep, a felfedezés (régebbi részekben a logikai feladatok), gyűjtögetés, a hogyan oldom meg a helyzetet szituációk.Ezek csak játékok, kikapcsolnak.

  10. “Inkább az a “”probléma””, hogy nem lehet mindenkit megölni. Hiába van nálam a szuper fegyver, a legtöbb játéknál nem lehet X Y Z stb karaktereket megölni. Nem engedi, mert azt nem programozták le, és emiatt nem lesz élethű egyik sem.”

  11. Játék, ennyi. Multiban meg a lényeg az együttműködés a csapattal. A gyilok csak egy eszköz ebben

  12. Nem tekintem gyilkolásnak, vagy élet kioltásának, vagy valamilyen frusztráciom helyettesítésének. Semmilyen a dolog. Multiban ha végzek valakivel az azért van mert ügyesebb voltam, sikert adott, nem pedig megőltem. Nem én haltam meg, hanem most az ellenfél volt ügyesebb.Ha értelmetlen a helyzet, mondjuk Tomb Raiderben molotovval megpőrkőlni 3 vadkant, azt feladatként veszem mert trófeát ad. Kész, letudva, többet úgyse így csinálom. Vagy ha a pályavégén végezni kell egy démonnal megcsinálom, hogy tovább tudjak játszani. Mert most ez volt a feladat. Ennyi, ez játék, nem keverem a valósággal.

  13. “Szükségszerű…semmilyen negatív vs pozitív hatást nem vált ki belőlem, ha egy játékban “”ölni”” kell. Az adott játék velejárója, természetes, akárcsak, ha az én karakterem elhalálozik…”

  14. semmilyen érzést nem vált ki többnyire. de mondjuk egy agyfasz nap után ha hazajövök, benyomok 2 sört, felbaszom a headset-et meg a hangerőt, azt betolok valami lövöldét, olyankor eléggé megnyugtató tud lenni a másvilágra küldeni embereket xD

  15. Remek gondolatok.Azért is szeretek videojátékozni, mert pontosan szembesülhetek a bennem lakó világos és sötét oldalammal.

  16. A játékokban én spec kilövöm vagy kiütöm az ellent, mivel nem élölények ezért szerencsére nem ölök meg senkit és nem is akarok.Ha játékot kéne mondani az a Heavy rain, az nagyon komoj volt és számomra borzalmasak voltak a döntési helyzetek.A másik az Alien isolation. Egyszer vittem végig a játékot. Igyekeztem bujkálva, senkit nem bántva. Aztán eljutottam egy nagyobb terembe ahol több ember mászkált. Már több mint a felén túljutottam mikor megjelent a dög. Fedezékbe húzódtam, mindenütt ricsaj-morgás-csörömpölés. A félhomájba kapkodtam a fejem jobra balra. Egyszercsak feltünt egy árny melettem, lángszóró bekapcs. És sikítva öszesett az egyik emberi karakter :/ Ez volt az egyetlen emberi áldozatom egész menet alatt.

  17. “Az első világháborúban voltak olyan harcosok, akik (szemtől szemben) nem tudtak ölni. Ott volt az ellen, és nem történt semmi. Egy haver katona, és mesterlövész kiképzést is kapott mesélte, hogy komoly fejtágítás ment, hogy amikor kell, egyáltalán meg tudja húzni a ravaszt.Az amerikai katonákat szimulációk során készítik fel erre, vannak videojátékok is, de az is előfordul, hogy statiszták játsszák el az ellenséget, vannak nehéz döntések, járulékos vesztesség… és ezek az emberek a gyakorlat végén látványosan felkelnek, és a következő próbán ugyanaz az ember feltűnik…Állítólag többen halnak bele a poszt traumatikus stressz szindrómába (öngyik lesznek, pszichoszomatikus tüneteket mutatnak – megbetegszenek), mint magukba a harcokba!Egy film, vagy játék, akármilyen értelemben is nézzük – hatás tekintetében kanyarban sincs a valósággal! A való világban ölni, egész más tészta, komoly teher.Számomra játékokban ölni SEMMILYEN érzés. Tudom, hogy nem valóság. Más lenne, ha mondjuk egy szerepjátékban egy bonyolult, szépen kidolgozott egyéniséggel rendelkező karakter sorsáról kellene dönteni, hosszas csata lenne, amely végig rámutatna a vég-kifejletre, és ez a döntés “”örökre”” szólna… Kb. mintha valamilyen csavar folytán NEKED kellene megölni Aerith-t. Szerintem mondjuk GTA-ban egy kőkemény rampage-nek semmilyen hatása nincs. Carmageddonban felcsapni a járókeretes nénit a motorháztetőre orrdísznek … semmi. Tényleg. Nem tegnap volt mindez, és eszem ágában sem volt iskolai mészárlást rendezni. A játék az játék, a valóság pedig egészen más!”

    • Igen, erről én is olvastam, direkt mellélőttek meg egyebek. És ugye karácsonykor pár helyen át is mentek egymáshoz.Azokat kellene lelőni, akik egymás ellen uszítják és parancsolják az embereket.

  18. Én nagyon szeretnék olyan játékokat, ahol a mély morális döntéseknek (elsősorban élet-halál) valódi súlyuk van. Ez azt jelenti, hogy ha egy nevesített karakter esetében a halált választom, feláldozom, bármit, akkor ő nincs többé, nem jön vissza a megnyerésre, nem mosolyog többet, hanem elveszik, annyi. Az még keményebb lenne, ha a mentést is átírná a program, vagy törölné, de semmiképpen sem lehetne megmenteni azt a figurát. (Maximum full nulláról újrajátszással.)

    • A lentebb említett Ash vs. Kaidan, amiről utána akár beszélhettél is az aktuális túlélővel. Vagy Wrex, aki ha meghalt az 1. részben, a 2-ben a népe keményen az arcodba tolta.

  19. Eszembe sem jut az a szó, hogy gyilkolás. Nálam nem szól másról a lövöldözés mint hogy, teljesítek egy adott problémát. Lehet az egy platform, egy logikai feladvány, vagy egy ellenséges katona scriptje, mindre ugyanúgy tekintek. A multi is csak egy egészséges verseny próbálok jobb lenni, mint az ellenfél.Ahogy Dzson is írja, úgy nőttünk fel, hogy játékból harcoltunk szinte minden nap, csak akkoriban nem voltak ilyen okos liberalista nézetek és nem kötötték össze a gyerekes játszadozást a gyilkos szóval.Aki annyira beteg, hogy embereket halomra lő vagy meggyilkol valakit, az nem a videojáték miatt teszi, hanem mert beteg. Az a pszihomókus aki ilyen butaságokat kitalál nálam csak a nevetség tárgya és abszolút hiteltelen.

    • Visszavonom…lehet hogy mégis van benne valami. Voltak cimborák, akik szinte napi szinten FIFAztak és érdekes módon hulla részegen mindig felrugdosták a kukákat.

  20. Néha jó az erőszakos megoldás, mert a látszat csalhat. 🙂

  21. Ez nyílván műfajtól is függ, én ahányszor tudom elkerülöm vagy csak akkor ha muszáj. Szeretem az elegáns megoldásokat használni mint a Hitman-ben 🙂

  22. Kamikaze, detto!Bár hála az égnek én már felhagytam a tetves vendéglátással!:)

  23. Nadzson jó erzes Allah Akbar!!!!!!!!

  24. Abban a maréknyi játékban, ahol van tényleges kimenetele a döntéseknek, többször is meggondolom, hogy gyilkoljak-e vagy sem. És általában nem szoktam (BioShock, InFamous, RDR, elsőre mindegyiket jó karmával vittem végig). A Quantic Dream játékok megint mások, ott nagyon pengeélen táncoltatják az embert ezekkel a szituációkkal.A legtöbb tömeggyilkolós játékban viszont teljesen személytelen mindez, közömbösen teljesítem a küldetést, és kész. Ha lehet settenkedni, akkor esetenként kikerülöm a harcot, vagy csendben végzek mindenkivel, az sokszor plusz élmény.És az utolsó kategória nagyon szűk, hirtelen csak a The Last of Us jut eszembe. Nagyon történet- és karakter-orientált, remekül van rendezve, és a filmes beállítások mind azt érik el, hogy átvegye a játékos Joel személyiségét. Amiért aztán időnként jól eső brutalitással loccsantok szét pár koponyát egy komódon.

    • Én azokat a játékokat többször is végigtolom, mert látni szeretném mi lesz a kimenetele a döntéseimnek. Jó példa erre a Mass Effect 2-ben Samara és Morinth esete vagy az első részben Ashley és Kaidan. Hivatalosan ez is gyilkosságnak számít, mivel én döntöm el, hogy melyikük haljon meg.

  25. Semmilyen. Pontszerzes,kiiktatas,stb.Gyilkolas,oles nem ugrik be,ez csak jatek

    • Hát igen, mint mikor gyerekkorunkban lőttük egymást a patronos pisztollyal, puskával, elemes gépfegyverrel (volt nekem egy nagy szürke, felső dobtáras támasztékos, lőttem vele a szomszéd cigánygyereket, senki nem jött oda, hogy rasszista), műanyag indiánkéssel szurkáltuk egymást hasba, és játszottuk a halottat ha az a role jutott. És egyikünkből sem lett gyilkos.

  26. “Távcsöves puskával imádok lesből gyilkolni….Talán a Medal of honor Frontline ilyen szempontból a kedvenc emlékem.GTA V-ben is átnézek néha a szomszédokhoz hasonló szándékból… :-)Állatokat viszont nem ölök meg még játékban sem…. Far cry Primal videóban láttam egyszer,hogy ölik meg a mammutot….na az már sok volt.Az embereket leszedem szívesen,de az állatokat nem bántjuk,ahhoz nincs szívem… Ahogy a jó öreg Josif mondta: “” Nincs ember,nincs probléma…”” Persze tudni kell,hogy ez csak játék,de ez a filmekre is igaz.Inkább a tv előtt élje ki az ember magát mint az utcán.”

  27. Ilyen téren nem szabad komolyan venni egy videojátékot, szimplán csak egy egyszerű játéknak kell felfogni, nem véres valóságnak.Habár volt egyszer-kétszer olyan szituk amikor engem is kiakasztott a gyilkolás (pl MW2 a reptéri mészárlás), de szerencsére nem tudnak semmilyen formában hatni rám, habár a lopakodós hátulról gyilkolászást nagyon élvezem, az élmény igazi adrenalin bomba 🙂

  28. Manhunt-al játszott valaki? Ott azért elég közeli és személyes volt a gyilkolás. (Mintha láttam volna PS4 klasszikusok között is.)

    • Az is kemény volt de ugye ott még a látvány nem volt olyan részletesen kidolgozva. A mai technikával már jóval realisztikusabban és megrázóbban tudják ezt bemutatni…

    • “Igen, fent van a store-on a Manhunt, én anno pc-n próbáltam kíváncsiságból, de nagyon nem az én műfajom x)én is hasolnóképp vagyok mint te az evil dolgokkal, 95%ban “”jóként”” szeretem játszani a játékokat. Mondjuk ME2 renegade Shepardnek volt egy két badass húzása, de a 3ban már nem bírtam úgy játszani…Ölni csakis rosszat főként ha “”ember””-ről van szó, de ha van más mód akkor úgy megoldani a dolgokat. A GTA-kat például “”coop”” játszottam haverral, értsd: haver játszotta a sztorit míg én pl: tűzoltóztam, mentőztem a 3ban, a san andreasban pedig fejlesztettem a karakter (CJ) skilljeit, meg pénzt gyűjtöttem házakra és csináltam a randikat (az inkább volt nekem Sims mint GTA xD)”

      • Nekem utoljára a Horizon ZD-ben volt kellemetlen eset, amikor kihív a [spojler], és elfogadja az ember a duel-t.

  29. Nincs ezzel gond, mivel játékról van szó. CS-ben milliószor nyírják ki egymás karaktereit minden különösebb probléma nélkül. Az életben egyik sem merné meghúzni a ravaszt. Szerencsére.Viszont vannak olyanok, akik egy GTA-ban sem merik meghúzni a ravaszt, vagy már attól rosszul lesznek, ha te meghúzod. Ők Inkább Máriozzanak.

  30. Én lassan 30 éve vendéglátózom és enyhén fogalmazva is iszonyat bunkó köpedék hányinger emberek vannak, tisztelet a nagyon elenyésző /5%/kivételnek!Tehát ebből is adódik, hogy az ott felgyülemlett rengeteg sz@rt amit le kell nyelnem, én a videójátékokban vezetem le, így számomra felüdülés amikor darálok egy játékban, és oda képzelem pl a főnököm fejét ahogy beletaposom a betonba, vagy szétlövöm a shotival:)Szerintem ezzel semmi baj nincs amíg csak ebben a formában műveli ezt egy ember!

  31. Hát az MGS3-ban mielőtt a végén meghúztam a ravaszt, elég sokáig vártam és kurva nehéz volt. Vagy amikor a Heavy Rain-be meg kellett ölni a dílert, liftezett a gyomrom a jelenet után.

  32. Evil karaktert bármikor, neutralt ha éppen az a quest, ha egy good véletlenül meghal, akkor pedig kis sajnálkozás után loot.GTA-féle pszichopata bűnözés nem vonz, meg az öncélú gonoszkodás sem (emiatt maradt ki az evil karmás trófea sok játékban).(Az említett tízparancsolat amúgy addig volt valid, míg Mózel le nem hozta a hegyről és össze nem törte a táblékat, mert a másodszorra kapott törvényeknek nem sok köze volt ezekhez.)—Kis pszichoanalízis: Skyrim-ben az árvaházas banyát vagy 10 különféle módon öltem meg vigyorogva, mert a mostohaanyám jutott róla eszembe…

  33. Hm, azt hiszem piaci rést fedne be egy kivégzés szimulátor. 😀

  34. Ez attól is függ hogy mennyire kemény a jelenet és mindeközben vagy ehhez képest mennyire realisztikus a látvány. Amikor mondjuk mind a két hüvelykujját (az általam irányított karakter) belenyomja az ellenfél szemébe tövig mindezt premier plánban na az azért kemény. Ehhez képest a lelövés nem ennyire kemény. A fontos hogy tudni hogy ez csak egy játék. Talán Condemned volt ebből a szempontból az egyik legkeményebb….

  35. Sose éreztem azt, hogy a gyilkolásnak lenne tétje videojátékokban. Meg kell ölni, hát meg kell ölni!

  36. “Mivel a játékokban nem emberek vannak hanem poligonok és textúrák így sosem tekintettem klasszikus értelemben vett gyilkolásnak ha éppen kiontottam egy poligon halmaz “”életét””. Egy és többszemélyes módban is nagyon szeretek lövöldözni, a kedvenc műfajom az RPG után az FPS. Multiplayerben kicsit más a helyzet persze mert ott hús-vér emberek vannak a képernyőn látott ellenfelek mögött, ebből kifolyólag nagyobb az élvezet és a bosszankodás is, legalábbis az én esetemben.”

    • Életet kiolt, nem kiont. Bocsi, csak megjegyeztem. Egyébként a mondadód többi részével egyetértek. Alap pixelhalmazon nem szokásom fölösleges erőszakot alkalmazni, ha halnia kell, meghal, ez a játék része. Aki nem köt ‘belém’, nem bántom. A multi más. Ott jól esik extra tárat üríteni a földön fekvőbe, ha előtte számolatlanul voltál Te az Ő ‘áldozata’. Ez amolyan elégtétel, ‘nesze te kancsó!’ Egyébként ott sem szokásom a trófea fölé guggolás.