Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

DuckTales Remastered (PS3, PSN)

Kívülállóként szemlélve meglehetősen furcsának tűnhet, miért keltett akkora felhördülést a hír, hogy a Capcom felújít egy ezeréves DuckTales játékot, és miért estek szét több ezren a karaoke sztájlban prezentált traileren – de hát ez nem is csoda, lévén esetünkben kettős nosztalgiafaktornak kell teljesülnie ahhoz, hogy világossá váljon a dolog. Egyrészt ott van a rajzfilmsorozat, mely a kilencvenes évek elején a nyugat ópiumát hozta el minden vasárnap a honi (vicces módon akkor még kifejezetten minőségi) rajzfilmektől megcsömörlött fiatalságnak. Ma már persze nehéz felfogni, hogy két animációs vacak közé beékelt családi sorozatot miképp nézhetett egy ország szinte vallásos áhítattal. Hogy némiképp érzékeltessem, mennyire komoly kultusza volt akkoriban a „Walt Disney bemutatja” programnak, elég visszaemlékezni arra az esetre, amikor Antall József halálakor a királyi tévé megszakította a Kacsamesék vetítését, másnap pedig több osztálynyi felháborodott kisiskolás követelte, hogy a kihagyásért cserébe a hétfő délelőtti ismétlés idejére álljon le a tanítás… Hát igen, akkoriban még fiatalok + bohóak voltunk és a NES / Szupermárió kombó álmaink netovábbjának számított.Bekamuzhatnám, hogy az első otthoni Nintendo konzolra érkező, azóta instant klasszikussá nemesedett DuckTales játékkal már anno betegre játszottam magam, ám a cuccot sajnos csak évekkel később volt alkalmam kipróbálni, de akkor rögvest megragadott a megjelenés idejében szemkápráztatónak számító grafika, az ötletes pályadizájn és Dagobert sétapálcán rugózó extrém közlekedési metódusának egyvelege. Az akkor még jóval békésebb stílusokban utazó Capcomnak úgy sikerült egy remekbe szabott, majdnem mindentvívő videojáték variánst letennie az asztalra, hogy anno az átlag filmadaptációk nem a Men in Black: Alien Crisis-szerű förmedvényeket jelentettek, hanem az Aladdin / Oroszlánkirály-féle remekműveket.

[YOUTUBE]6N0PzqF9gWY[/YOUTUBE]Mivel egy ilyen brutál licencet használó címnél az újrakiadás során cirka tízszer többet kell a jogi útvesztőkben bolyongani, mint egy „sima” játék esetében, így a hullámokban előbukkanó hőbörgés után a többség feladta, hogy modern konzolon valaha játszhat a legkapzsibb kacsa kalandjaival. Ezért amikor a Capcomnál rátenyereltek a „totális remake” gombra, az minden bizonnyal az év legnagyobb meglepetését okozta videojátékos körökben, a szintén Disney alapokon nyugvó Castle of Illusion Starring Mickey Mouse újrázás mellett. A fejesek szerencsére jó érzékkel belátták, hogy ezt az esélyt nem puskázhatják el és a [B]DuckTales Remastered[/B] alcímmel megdobott felújítás munkálatait arra a WayForward Studios-ra bízták, akik már több ízben bizonyították, hogy remekül értenek a 2D-s platformerekhez, ráadásul a méltatlanul elfeledett kult-klasszikus A Boy and His Blob 4 évvel ezelőtti gyönyörű grafikával felruházott, értő feldolgozásával azt is bebizonyították, hogy van érzékük a szekrényből kieső csontvázak rehabilitációjához.Esetünkben ez annyit tesz, hogy az öklömnyi pixeleket teljesen átrajzolták, így minden olyan, mintha egy interaktív részt játszanánk végig a Kacsamesékből, sőt szerintem a látvány technikailag több helyütt túl is mutat a rajzfilmen. A WF csapata szerencsére tisztában volt azzal, hogy az elsődleges célkorosztályt az eredetivel anno szorosabb ismeretséget kötő játékosok fogják jelenteni, ezért óvatos kézzel nyúltak hozzá a játékmenethez, és az eszetlen modernizálás helyett megpróbálták megtalálni az arany középutat a nosztalgia és az új elemek között. (Az már más kérdés, hogy ez nem minden esetben sikerült nekik…)Ez a törekvés rögvest világossá válik már a címképernyőből, ahol az újrarajzolt, animált háttér mögött prütyög rendületlenül a főcímzene hamisítatlan NES-es stílusban. Néhány pernyi kellemes dúdolgatással teli nosztalgiázás után ráböktem a Start gombra, ezzel elkezdve Dagobert életének legnagyobb kalandját… mely rögtön azzal kezdődik, hogy betörnek a vén csilliárdoshoz a szemérmetlenül szétklónozott Beagle fiúk, ám emberünk, azaz kacsánk mindenkit jól szétüt és közben rájön, hogy az általa birtokolt festmény egy NAGY KINCSES TÉRKÉPET REJT MAGÁBAN!!!! Mivel Dagobert kapzsi, akár egy [olyan elképesztően politikailag korrekt hangulatban vagyok ma, hogy most jól kicenzúráztam saját magam], ezért rögvest beleveti magát a nagy nyereséggel kecsegtető hajszába, melyhez persze a kedves játékosnak kell asszisztálnia.A sztorira amúgy nem érdemes panaszkodni, mert egyrészt a platformjáték egy olyan műfaj, ahol a zsáner csúcsragadozója évtizedek óta ugyanazt az elrabolt hülyep*csát hajszolja, másrészt meg a cucc már így is erősen fel van turbózva cselekménnyel a meglehetősen puritán eredetihez képest. Az átvezetők és a leszinkronizált párbeszédek bár alapvetően teljességgel feleslegesek, viszont dobnak egy jó nagyot a hangulaton, sőt helyenként néhány egész jó poén is elreppen, de a sírból visszaráncigált Alan Young, aki az eredeti sorozatban is szinkronizálta Dagobert bácsi egy leszedált hírolvasó intenzitásával kommentálja az eseményeket, ami némileg odaver a klasszikus hangulatnak.A pályák ellenben fullosan hűek a régi korokhoz, ami igaz a nehézségre is, így aki hozzám hasonlóan nagy arccal a normál nehézségi fokozatra bökne rá, az készüljön fel pár igen intenzív, káromkodásokkal teli órára, ugyanis a standard három életet már a pálya felénél el lehet veszteni, utána pedig csak a helyszín teljes újraindítása marad. A checkpointokat, mint olyat sajnos csak addig jegyzi meg a program, míg ki nem futsz az életekből, és kevéssé szimpatikus módon a nehézségi szint menet közbeni megváltoztatására nincs lehetőség, így érdemes rögtön a játék indítása előtt alaposan átgondolni, hogy a büszkeséged vagy az idegeid érnek többet számodra. Persze ezen könnyedén(?) lehet segíteni azzal, ha a pályákon megtalálod azt az elrejtett ládát, ami hozzádob egy szívet az életerődhöz – már, ha sikerül lokalizálni a sokszor csak vakszerencsével megtalálható permanens HP power upokat (láthatatlan járatok rulez!). Érdekesség, hogy a helyszínek között szabadon lehet választani, de a Mega Man szériával ellentétben itt nem bír különösebb (lásd még: semmilyen) jelentőséggel, hogy az esőerdős, havas vagy a Holdon játszódó(!!!) terepen kezdesz először. [47820]A pályák amúgy kellemesen változatos képet mutatnak, immár nem elég gyorsan végigpattogni rajtuk, hanem amuletteket kell gyűjtögetni vagy egy tekercs darabjait hajkurászni, esetleg Dagobert kotnyeles unokaöccseit kell megmenteni, így gyakorlatilag mindig lesz valami új elem, ami nem hagyja lankadni a figyelmed és rákényszerít a több szintes területek alapos átkutatására. A helyenként kifejezettem zegzugossá váló helyszíneken szerencsére a térkép segítségével könnyedén el lehet navigálni, így a „Most merre is kéne visszamenni abba a középső terembe?” jellegű problémák örvendetesen kis létszámban képviseltetik magukat.Sajnos azonban hiába pumpálta fel a WF csapata teljesen új részekkel mindegyik szakaszt, az első rácsodálkozás és önfeledt „Kacsamesék hajráááá” kurjongatás után idővel kicsit unalmassá válik, hogy gyakorlatilag az utolsó pályán is pontosan ugyanazt kell csinálni, mint a legelsőn. Oké, ez persze még zsírkirály volt 1989-ben, de azóta eltelt több, mint 20 év, és a mai zsánerdarabokhoz képest bizony monotonnak hat a DuckTales. Szintén nagyon nosztalgikus, meg húderetró az a húzás, hogy az ellenfelek folyamatosan újratermelődnek (nem képernyőnként, hanem amint elhullik egy, máris jön a helyébe egy másik…), de az valami elképesztően idegesítő, amikor egy titkos alagutat próbálnál felkutatni, de közben folyamatosan a nyakadba liheg legalább két ellenfél. A bossokat viszont legalább jól megremixelték a készítők, így az eredeti – meglehetősen fantáziátlan – összecsapások jóval trükkösebbek és izgalmasabbak lettek.Sajnos a cucc mindennel együtt olyan két óra alatt lepörög, ami a borsos árhoz képest bődületesen kevés még akkor is, ha utána neki lehet állni nehezebb fokozatokon, az összes mütyürt összegyűjtve és a felhalmozott pénzből szépen kinyitogatva a lezárt galériákat. Akármennyire is szívmelengető érzés a felújított DuckTales-szel játszani és újra elmerülni a remekül felújított zenékben, gyönyörködni a HD grafikában és harácsolni a kincseket, a jelenlegi árazásával maximum a hárdkdór nosztalgiázásra vágyóknak tudnám ajánlani a játékot, pedig ha kétszer ennyi pálya volna benne vagy fele ennyiért nyomatnák, most a hibái ellenére is erélyesen felszólítanám az olvasókat a vásárlásra… de hát ez van. Várjatok ki egy leárazást vele szerintem.[B]Fejlesztő: Wayforward TechnologiesKiadó: CapcomMegjelenés: 2013.08.13.Ár: £11.99/€14.99/4550FtJátékosok száma: 1Kép: 720pHang: sztereó3D-támogatás: nincsMove támogatás: nincsDemo: nincsMéret: 643MBPSN feltöltőkártya: https://www.konzolokszervize.hu/[/B]

12 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Emlékszem még azokra a családi mozidélutánokra. Úgy vártuk mint a messiást. És az egész család a tv előtt ült abban a két órában!De az árát kicsit sokallom. Se demó, se co-op és még rövid is….

  2. Jesszus de kemények voltak azok a délutánok. Ausztrál expressz és Jesse.

  3. Tégla gameboy-ra emlékszem volt egy pont ugyan ilyen elemeket tartalmazó dagobert bácsis kedvenc játékom:) de hagyok még neki időt, hátha olcsóbb lesz:D

  4. Már megvettem , nagyon jóóó , 15 eurót bőven megért 🙂

  5. “””Few games are so rich… with such a wealth of character and adventure.”” – Doug Tennapel””This game taught me everything about a genre… that launched my career.”” – Cliff Bleszinski””Please stop e-mailing me for a qoute.”” – Tim SchaferLOL! xD”

  6. lézerdzset és éroplán. dákktélsz! hú-ú!

  7. Én nagyon örülnék ha még készítenének egy darkwing duck vagy esetleg egy chip n dale remastered-et. 🙂

  8. “Én leszek az egyik olyan játékos, aki “”hárdkór nosztalgiázásra vágyik””, mert a játék maximális végigjátszása (ill. az összes trófea megszerzése) a kitűzött cél.Borsos az ára, de ha éppen nem lesz leárazva, akkor nem fogom sajnálni érte a 4.550 Ft-ot. Ehhez eléggé elfogultnak kell lenni, ezért megértem ha valaki inkább később olcsóbban fogja megvenni.”

  9. Több mint pofátlan az árazás.

  10. De jó lenne magyar szinkronnal… 🙂